A nyolcvan esztendős Gene Wolfe egyike a sci-fi nagyjainak, noha nem tartozik a populárisabb írók közé. Prózája sűrű és többrétegű, nem egykönnyen befogadható, és szinte mindig az ismert határok mentén mozog. Az Új Nap könyve sorozat, amelynek első három kötete magyarul is megjelent, Haldokló Föld-típusú történet, amely ambiciózus stílusával és szokatlan nézőpontjával tűnik ki, és amely a fantasztikus irodalom egyik kimagasló alkotása.

Új regényét, a Home Fires-t nagy várakozás előzte meg, és én is magas elvárásokkal vettem kézbe, ami talán hiba volt. Míg a kritika viszonylag kedvezően fogadta és szuperlatívuszokban sem volt hiány, az én érzéseim mégis inkább vegyesek.

Skip Grissom sikeres és dúsgazdag ügyvéd, aki feleségét várja haza az űrből. Chelle, a katonatiszt számára csupán néhány éves kiküldetést jelentett az út; a Földön azonban több mint húsz év telt el közben. Skip nem bízik abban, hogy szerelmük kiállta az idő próbáját, ezért erősítésért folyamodik: Chelle nyolc éve halott anyjának tudatát egy rá hasonlító testbe töltve „kibéreli”, hogy anyósa is jelen lehessen a nagy találkozáskor.

Chelle-lel látszólag minden rendben van, ugyanakkor mégsem. Kétségtelenül szereti még Skipet, ám a földönkívüli „O”-kkal folytatott háború rajta is nyomot hagyott, és olykor egy másik nő tudata kerül felszínre benne. Kapcsolatuk megmentésének érdekében befizetnek egy világ körüli luxushajó-utazásra, amely hamarosan valami egészen furcsa eseményláncolatba torkollik. Vanessát, Chelle anyját titokzatos idegenek le akarják szúrni, ezért álnéven ő is a hajóra menekül, az óceánjárót kalózok térítik el, majd túszdráma és földönkívüli konspiráció is terítékre kerül, és bár a könyv végére nagyjából minden szál a helyére kerül, a zavarodottság még jóval a regény befejezése után is elkísért.

Mert bár Wolfe-tól megszokott – sőt, szinte elvárt –, hogy több réteget működtessen és az elejtett információkat csak később és sokszor magyarázat nélkül tegye helyre, ezúttal hiányzott számomra a mélység, ami az egészet egységgé tapasztotta volna, és a kevert szüzsékből fakadó játéknak nemigen bontakozott ki a célja. Nyilvánvalóan szándékosan zökkentett ki a szerző a megszokott keretek közül, de néha úgy éreztem, pusztán azért vált át párkapcsolati boncolgatásból kalóz- majd kémtörténetbe, mert megteheti; s eközben valójában egyik alkalmazott zsánert sem aknázta ki. A lezárás visszatér a kezdéshez és szépen keretbe foglalja az indítás párkapcsolati problémáját, ugyanakkor csak az értetlenségemet növelte a regény közepével kapcsolatban. Mert akkor meg mi szükség volt az öngyilkosok körének szálára, a nemzet- és fajközi konspirációra, amely a túszdrámába ágyazva épp csak felvillantotta a földiek és az „O”-k közti ellentéteket? Semmiből sem kaptam eleget: sem Chelle és Skip viszonyából, sem Vanessa testdonorjának rejtélyes múltjából, sem a csillagközi háborúból, sem a jövő Földjének különleges világából. A Home Fires világa klausztrofobikusan zárt, és ez a megpendített, távlatokat sejtető húrok mellett különösen fájó.

A hiányérzet, ami nem hagyott nyugodni, számomra leginkább Susan, Skip titkárnőjének (Chelle miatt eldobott szeretőjének) alakjában csúcsosodik ki. Ahogy halad előre a történet, úgy derül ki, hogy így vagy úgy, de valamennyi szálban szerepet játszott, ugyanakkor motivációira nem derül fény. A cselekmény alapján központi, sőt kulcsfigura kellene, hogy legyen, ehhez képest jelleme el van kenve, ahogy egyik típusú történetszálból a másikba lépünk – szerelmes, sci-fi, kémthriller, túszdráma –, úgy zökken egyet, és végül meglehetősen antikatartikus módon tűnik el a színről, hogy helyette a szintén kibontatlan Chelle vegye át a helyet.

Gene Wolfe

Pedig remek karakterek tobzódnak a könyvben: a poszt-traumatikus stresszel küzdő, katonatársa testével összefércelt tiszt, aki képtelen megbirkózni a civil élettel és a múltjával; a kéz nélküli hajléktalan; a pénzvadász, nagystílű, férfifaló anyós és a titokzatos kettősügynök. Kár, hogy szinte mind egy kamaradráma keretein belül zsúfolódnak össze egy kihasználatlan, világméretű színpadon. Mert nekem sok volt, hogy mindenki Skip közvetlen környezetéből származik, a családja tagja vagy a munkatársa, holott a történet ezt egyáltalán nem indokolta volna. Úgy éreztem, kaptam egy remek könyvet, amelyet azonban megfojtott az, hogy a sok jó ötlet és sziporkázó részlet között nem volt elég levegő; hogy túl sok mindent akart Gene Wolfe belesűríteni a Home Fires történetébe, miközben elmondani már messze nem sikerült annyit.

És bár elégedetlen vagyok azzal, amit kaptam, elismerem, hogy végig sodort a könyv, kiválóak voltak a párbeszédek, meglepőek a fordulatok, és talán minden kifogás, amit említettem, nem zavart volna, ha nem érzem úgy, hogy – akárcsak a főszereplő Skip – az író kapuzárási pánikjában túl sok mindenhez kapott hozzá. Talán ő is túl sokat várt el önmagától. Talán őt is nyomasztotta az, hogy ő Gene Wolfe.

További érdekességek:

  • Gene Wolfe számos neves díjat tudhat magáénak, kétszer nyerte el a Nebula-díjat, háromszor a World Fantasy díjat, és hatszor a Locus-díjat, ezeken kívül Rhysling és BSFA díj is van a gyűjteményében.
  • Egyike azon sci-fi íróknak, akiket nem nyomaszt az „írjak vagy pénzt keressek?” dilemmája; a Pringles gyártási technológiája kidolgozásának köszönhetően tényleg megteheti, hogy az írásnak szentelje az idejét.

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás érkezett.

  1. zagrosz szerint:

    Köszi az ismertetőt!

    Egyébként pontosan mi a lényege a Pringles gyártási technológiájának?

  2. hanna szerint:

    @zagrosz: Sajnos nem vagyok mérnök, annyit tudok, hogy a Pringles gyártási technológiájának a lényege, hogy a krumplit felvágják, apró pelyhekben megszárítják, majd tésztát készítenek belőle, és azt sütik meg egyforma chipsekben, így sok egyforma chips fér bele egyetlen kartoncsőbe.
    De hogy ez gépekre lefordítva mit jelent…

  3. Cholesky szerint:

    A Pringles nem így kapcsolódik, hanem (ha jól értelmezem) a technológiát maga Gene Wolfe alkotta, ő ugyanis mérnök (is).

    Wiki:

    Gene Wolfe, a mechanical engineer-author known for science fiction and fantasy novels, developed the machine that cooks them.[11]

    Egyébként vicces a hasonlóság:
    http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a9/Genewolf1.png
    http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/7/71/Pringles.svg/200px-Pringles.svg.png

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon