A mindenkori slágerzenék, ha a dallamuk netán fogós is, szöveg terén ritkán kényeztetnek el bennünket. Pedig egy ütős zene egy jó történettel kiegészítve még hatásosabb lehet. A power metalt játszó Iced Earth, jobban mondva annak egyetlen állandó tagja, Jon Schaffer, mindig is vonzódott a jó fantasztikus történetekhez, több számuk dolgoz fel SF témát. Az alábbiakban ezekből szemezgetek.

Mindenekelőtt azonban az Iced Earth zenéjéről. Bár az együttes az évek során sok átalakuláson ment keresztül, stílusa nem sokat változott, legfeljebb csiszolódott. Muzsikájuk a már említett power metal, de nem a mindenáron keménykedős fajtából, komoly szerepe van a dallamoknak is. Előfordulnak gyorsabb számok, de a kollekció zöme középtempójú nóta, akadnak balladák is. Jon Schaffer mellett feltétlenül meg kell említenünk Matt Barlow-t is, aki hosszú éveken át volt a banda énekese, de hallatta itt hangját Tim „Ripper” Owens is, aki leginkább Rob Halford helyettesítőjeként vált ismertté a Judas Priestben.

Kezdhetnénk Ádámtól és Évától, én mégis a harmadik, Burnt Offerings lemezzel kezdem, mert ezen található a legkorábbi, igazán figyelemreméltó fantasy téma. Már feltéve, ha elfogadjuk, hogy Dante Alighieri híres alkotása belefér a fantasy kereteibe, az album csúcspontja ugyanis a Dante’s Inferno, amely bő negyedórában nyújt betekintést az Alvilág mélységeibe, meglehetős hűen az eredeti költeményhez. Végigkövetjük Dante útját a Pokol kapujától egészen a jégbe fagyott Luciferig, mindehhez kellőképpen hátborzongató zenét kapunk. Az albumon egyébként egy vámpírtörténet is helyet kap a Diary nótában, de vámpírral még későbbi lemezen is össze fogunk futni.

Több zenekar van, amelyekkel épp a legkedvezőbb „életszakaszban” ismerkedtem meg. Az Iced Earth-szel kapcsolatos első élményem az 1996-os The Dark Saga lemez volt. Ez egy az egyben feldolgozás: a nálunk Ivadék címen is ismert Spawn című Todd McFarlane-képregény ihlette meg. A történet lényege, hogy hősünk meghalt, ám olyan erős volt a szerelme felesége iránt, hogy alkut kötött a pokol urával (megint a pokol…), hogy annak szolgájaként visszatérhet. Ám az asszony időközben összeállt hősünk legjobb barátjával, így a semmiért adta el a lelkét, ráadásul hamarosan a pokol és a menny erői is üldözőbe veszik. Különösen erős az I Died for You, amelyben szerelmét vallja meg a főhős, és az A Question of Heaven című 7 perces dal, amelyben a hős megváltásának esélyét latolgatják az égi hangok.

Something Wicked This Way Comes. Shakespeare-től Bradburyig több mindent felidézhet ez a szókapcsolat, de ezúttal egy igen erős korongról, és egy több albumon átívelő történetfolyam kezdetéről van szó, legalábbis ami az utolsó három számot illeti. A trilógia egy hamisítatlan sci-fi történetet alapoz meg. Kiindulópontja, hogy valamikor régen egy másik faj uralta a Földet, ám tizenkétezer évvel ezelőtt űrhajóikon ideérkeztek a mai emberek elődei, és szinte mind egy szálig legyilkolták a Régi Nagyokat. Szinte, mert néhányan megmaradtak, hogy előkészítsék diadalmas visszatérésüket, amely együtt jár az emberiség bukásával. Ezek a lények felelősek Krisztus kereszthalálától Kennedy meggyilkolásáig számos sorscsapásért, hogy aztán a végén leszámoljanak velünk. A Something Wicked-sztori eddig négy lemezen ívelt át, egyelőre nem látszik a vége. Zeneileg természetesen horrorfilmbe illő, baljós számokról van szó, nekem mindenesetre még mindig az eredeti trilógia a kedvencem közülük.

A nagyon erős lemezt egy meglehetősen középszerű, ám horrortémákban bővelkedő másik követte. A Horror Show címéhez méltóan egy szám kivételével a rémfilmek klasszikusai előtt tiszteleg, sajnos nem az együttestől megszokott magas színvonalon. Megjelenik itt Drakula, a Farkasember, Frankenstein, az operaház fantomja (talán a legjobb szám), Dr. Jekyll és Mr. Hyde, és így tovább.

A gyengébb lemezt egy nagyon erős követi, ám a The Glorious Burden nem vág témánkba, mert szövegeit nem a fantasztikum világából, hanem történelmi eseményekből kölcsönzi. Azért muszáj megemlítenem a Gettysburg című mesterművet, amely csaknem 20 percben idézi fel az amerikai történelem meghatározó csatájának történetét.

A Framing Armageddon és a Crucible of Men című korongok a Something Wicked történetét viszik tovább, ám egy-két szám kivételével nem igazán méltók említésre. Már-már le is írtam az Iced Earth-öt, amikor 2011 őszén megjelent a Dystopia. Itt is azt kapjuk, amit a cím ígér: baljós jövőképeket. A címadó szám ismét a Something Wicked történetet idézi fel – de még hogyan! –, mások az SF filmtörténet újabb klasszikusait veszik sorra. Kiemelkedő darabok a V – amely a V, mint Vendetta alapján készült, a Dark City (a hasonló című film után) és az Equilibrium. A limitált kiadáson megtalálható még a Zöld szóját felidéző Soylent Green is. És ami az előző két lemezen hiányzott, ezen újra megvan: fülbemászó, jól énekelhető refrének, fogós dallamok, kemény riffek.

Talán sikerült érzékeltetnem, milyen gazdag fantáziavilág jellemzi az Iced Earth életművét, és felkeltettem az érdeklődést a banda iránt azokban is, akik amúgy nem érdeklődnek különösebben a stílus iránt.

 

További információ:

  • Jon Schaffer más projektjeiben is előszeretettel dolgoz fel SF témákat, a Hansi Kürsch Blind Guardian-énekessel közös Demon&Wizards második lemeze a Touched by the Crimson King címet viseli és több száma is Stephen King Setét torony-univerzumát idézi fel.
  • Néha félreértésekre adnak okot a szimbólumok. Nemrég heves szóváltást váltott ki a banda Facebook-oldalán, hogy az énekes Stu Block egy képen Guy Fawkes-maszkot viselt, így a hozzászóló véleménye szerint az Occupy Wall Street-mozgalom mellett állt ki – noha nyilvánvalóan a V, mint Vendettából ered a maszk használata.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: társművészetek

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon