SF történeti sorozatunkban természetesen nem vállalkozhatunk a magyar sci-fi történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni.

Az 1972-ben útjára indult antológiasorozat, a Galaktika – amely csak jóval később, 1985-ben vált havi folyóirattá – a véletlenszerű novellaválogatások mellett tematikus számokkal is előrukkolt. Mivel kezdetben leggyakrabban egy-egy nemzet sci-fi világának bemutatása volt a szervező el, érthető, ha nem is egy szám foglalkozott a hazai science fictionnel. Ezek közül a 35-ös számot Kuczkáék a magyar sci-fi előfutárainak szentelték, novellákkal és néhány elméleti írással. Kuczka az Előszóban hosszan leírja, milyen módszerek vezettek a novellák összeválogatásánál, melyben Urbán László volt segítségére.

„Elsősorban azt akartuk megmutatni, hogy a magyar irodalom »fő áramlata« mellett a periférián vagy a határvidéken ugyanúgy élt és létezett a fantasztikus, illetve a tudományos-fantasztikus irodalom, mint más nemzeteknél, és hogy nem csak elfelejtett, obskúrus szerzők, olvasmányokat gyártó mesteremberek írásaiban jelent meg, hanem elismert, nagy alkotók is kísérleteztek vagy szórakoztak, esetleg játszottak lehetőségeivel.”

Végignézve a kötet tartalomjegyzékén valóban találunk ismeretlen(nek tűnő) és az irodalomtörténet által nagyra becsült neveket egyaránt. A hasonló témájú négy kötetes World SF kiadvánnyal természetesen vannak átfedések – már csak az azonos szerkesztő, Urbán László személye, de persze a hasonló válogatási elvek miatt is. Például ide is bekerült Jósika Végnapokja vagy Herczeg Ferenctől a Jövő század novellája. Ezek mellett azonban vannak más, az említett sorozatban nem szereplő művek (pl. Babits két fantasztikus írása vagy Laczkó Géza egy novellája), ill. az ott idézett regényekből más részlet került ide, pl. Beksics Gusztáv Barna Arthurjának egy hosszabb részletét olvashatjuk itt. Természetesen ezeknél az írásoknál is fontos volt, hogy a mai kor – ill. a kötet megjelenésének, 1979-nek – olvasói élvezzék a műveket. „Könyvek, folyóiratok, antológiák sokaságát kellett átlapoznunk, ismeretlen szerzők műveivel kellett megismerkednünk, regények száz és száz oldalát kellett átböngésznünk, hogy a mai olvasónak is élvezhető részleteket és novellákat találjunk, írásokat, amelyek egyértelműen a science fiction hazai elődeinek tekinthetők. Efféle munka nem végezhető el kompromisszumok nélkül.”

Kuczka pedig elég sok kompromisszumot felsorol. Beszámol róla, hogy kihullottak a listán azok a művek, melyek stiláris okokból élvezhetetlenek a mai olvasó számára, másokat „szemléletük avultsága vagy reakciós jellege” miatt kellett kihagyni – érdekes lenne megtudni, vajon milyen írásokat kellett „reakciós” voltuk miatt félretenni. Emellett a szerkesztő sajnálatát fejezi ki a terjedelmi korlátok miatt, mert így több érdemes írást voltak kénytelenek elvetni – bár mint írja, első elhatározásukat, hogy regények részleteit nem közlik, némely esetben kénytelenek voltak megmásítani. Ezek közül a kimaradt írások közül egy-kettőt cím szerint is megemlít, a korai magyar sci-fi iránt érdeklődők legnagyobb örömére. Kuczka felhívja a figyelmet egy-egy különleges novellára is a kötetből, valamint innen tudhatjuk meg, hogy Szabó József Túlvilági kép című munkája nem novella, hanem egy korabeli tudományos írás, mely „nem csak módszerével lepi meg az olvasót, hanem témájával is, hiszen a Jamaicában leesett és ábrákkal meg jelekkel telerótt meteor története olyan, mintha Däniken valamelyik áltudományos könyvéből vagy egy lelkes ufológus álmaiból lépett volna a múlt századi újságok lapjaira.”

A 35-ös Galaktika a korabeli művek mellett tanulmányokat is közöl a témához kapcsolódóan. Az Előszóban Kuczka megjegyzi, hogy a magyar sci-fi történetét nem írta meg senki (itt említi meg Urbán László doktori disszertációját a témában, mely minden bizonnyal értékes forrás lehet a téma kutatói számára), éppen ezért nem volt egyszerű ide vágó írásokat találni. Szigorúan véve a két tanulmány közül egyik sem kimondottan a hazai sci-fi előtörténetével foglalkozik. Pándi Pál Kísértetjárás Magyarországon című munkájából kiragadott részlet annyiban köthető ide, hogy az 1830-as 1840-es évek két legfontosabb „sci-fi előzményével” foglalkozik, Ney Ferenc Utazás a Holdba című művével és a fent említett Végnapokkal. Emellett persze ebből a részletből érdekes morzsákat kapunk a kor fantasztikumhoz való viszonyából, mint az 1838-ban meghirdetett pályázat jövővízióiról. A másik tanulmány már önálló munka, Illés Lajos Jókai fantasztikus írásainak fogadtatása külföldön a szerző kutatásainak egy kis szeletével ismerteti meg az olvasót. Illés a magyar írók külföldi – főleg szláv és balkáni – nyomait kutatva térképezte fel Jókai fantasztikus és nem csak fantasztikus írásainak bolgár megjelenéseit. Maga a tanulmány ugyan érdekes, de a magyar sci-fi történet forrásaihoz nem sokat ad hozzá, a Jókai-kutatók viszont nagy örömüket lelhetik benne.

Érdemes még utoljára megemlékezni a kötet illusztrációiról. Kuczka a szokásos Kötetünk képeiről rovatban leírja, hogy két korabeli alkotó, Jaschik Álmos és Leidenfrost Sándor munkáit használták fel. Ezek a képek, mint írja, Wells és Lasswitz magyar megjelenéseihez készültek, és remekül illusztrálják a korszak tudományos-fantasztikus képzelgéseit.

A Galaktika 35-ös száma tehát elsősorban irodalmi és képanyagával tarthat számot érdeklődésre sci-fi történeti kutatásainkban, valamint az ezeket kísérő szövegek irányt mutathatnak a későbbi könyvtárazáshoz, mely során bővíthetjük a magyar sci-fi kezdeteihez tartozó munkák listáját.

Galaktika 35. Urbán László közreműködésével összeállította és szerkesztette Kuczka Péter. Móra, Budapest, 1979.

Korábbi SF-történeti írásainkat itt találhatjátok.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 25 hozzászólás érkezett.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    “Beszámol róla, hogy kihullottak a listán azok a művek, melyek stiláris okokból élvezhetetlenek a mai olvasó számára, másokat „szemléletük avultsága vagy reakciós jellege” miatt kellett kihagyni – érdekes lenne megtudni, vajon milyen írásokat kellett „reakciós” voltuk miatt félretenni.”

    Ez szerintem inkább biztonsági betét, lefedezésnek a korabeli kultúrpolitika felé. A két leginkább szóba jöhető szerző Cholnoky Viktor és Leleszy Béla, de ők mindketten szerepelnek ebben a válogatásban.

  2. colton szerint:

    Zsolt!

    Érdekelne hogy miért. Véleményed szerint miért volt “büdös” a két általad említett szerző a kádári kultúrpolitika felé?

  3. Kornya_Zsolt szerint:

    Először is mindkettejüket markáns nacionalista felfogás jellemezte, és távol álltak a _Nyugat_ szellemiségétől, amit a marxista irodalomkritika utólag a magyar irodalom egyedüli progresszív és értékhordozó vonulatának kiáltott ki. 1948 után volt egy ilyen fogalom, hogy “elavult művek jegyzéke”, az ebben szereplő könyveket nem nyomták újra, nem forgalmazták (legfeljebb antikváriumokban) és kiselejtezték a közkönyvtárakból. Cholnoky és Leleszy teljes életművükkel felkerültek erre a listára.

    Cholnoky Viktor a lukácsi felfogás szerint a “dekadens polgári irracionalizmus” iskolapéldája. Köze nincs a realizmushoz, nem érdeklik a társadalmi problémák, színtiszta fantasztikus irodalmat ír: elszakad a valóságtól és önfeledt örömmel lubickol a képzelet birodalmában. Ráadásul mindezt komplexusok és neurotikus görcsök nélkül teszi, vagyis nem lehet szemforgató morális alapon példálózni vele, mint mondjuk Csáth Gézával; a legjobb módszer tehát az agyonhallgatás. Illetve ha végképp nem kerülhető meg az említése, akkor sötét hülyeségeket kell róla mondani, például: “Írásait különös figurák népesítik be és groteszk helyzetek tarkítják, amelyekkel a kiábrándult, utat nem találó modern polgár lelkivilágát ábrázolja.” (Idézet a Spenótból.)

    Olyan értelemben valóban kilóg egy kicsit a SF-válogatásból, hogy ő bizony fantasy-szerző, a munkásságában nyoma sincs a Verne-Wells-féle scientific romance hatásának. A Szukits az ezredforduló után nekilátott kiadni az összegyűjtött műveit, de csak az első kötet jelent meg 2001-ben, Urbán László és Szántai Zsolt szerkesztésében.

    Leleszy Béla az angolszász típusú ponyvairodalom tudatos művelője és vállalója Magyarországon. Szemérmetlenül termékeny; a piacnak ír és nem a vájtfülűeknek; magvas mondanivaló helyett a kalandot és az izgalmakat hangsúlyozza; ügyes iparos módjára építkezik jól bevált sablonokból, nem világmegváltó irodalmi tervekkel ostromolja a Parnasszust; nem mecenatúrából él, hanem a honoráriumaiból; és a két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb szerzője, az eladott példányszámokat tekintve alig marad el Herczeg Ferenc mögött. Mindez bőségesen elegendő ok rá, hogy a kommancs hatalomátvétel után (pedig próbál szegény dörgölőzni az új hatalomhoz!) kirúgják az Írószövetségből, anyagilag tönkretegyék, és hatvanon túl új életperspektívákat kínáljanak neki, mint konzervgyári segédmunkásnak.

  4. Névtelen szerint:

    Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a két szerzőre, ugyanis én abban a téves hitben éltem, hogy a magyar sci-fi, -vagy kicsit tágabban értelmezett fantasztikus irodalom- újkori találmány, és őszintén szólva fogalmam se volt róla, hogy ezt bizony XIX-XX. század fordulóján alkotott magyarok is művelték.

    Kiváncsivá tettél a két íróra, azt hiszem megnézem a könyvtárakat, van-t ott tőlük pár kötet.

  5. Sam Reed szerint:

    Ne haragudj Zsolt, nem lehetne ezt a szélsőjobbos rizsát itt hanyagolni? [Nem tudom, hogy az vagy-e, és őszintén szólva nem is érdekel, de a szóhasználat rettentően zavar. Persze tudom, nem kötelező az sfmag.hu-t olvasni.] Nem kommancs hatalomátvétel volt, hanem kommunista.

  6. Komaváry szerint:

    Sam Reed: ???

  7. Kornya_Zsolt szerint:

    @Sam Reed: Mitől szélsőjobbos rizsa, ha én kommancsnak hívom a kommunistákat? Ezek szerint ha kurucnak hívom a radikális jobboldalt, akkor meg egyből szélsőbalos leszek? És ha már itt tartunk, ne írjak esetleg prostituáltat kurva helyett, meleget buzi helyett, fekáliát szar helyett, romát cigány helyett, együttlétet baszás helyett, pepitát fekete és fehér helyett? Nem fogom külön a te kedvedért fésülgetni a szóhasználatomat, csak hogy polkorrekt legyek. Egyébként meg történetesen valóban utálom a komcsikat, ugyanúgy, ahogy a nácikat – mivel gondolkodó ember vagyok és ismerem a történelmet. Ezzel semmit nem mondtam a politikai nézeteimről.

  8. Sam Reed szerint:

    Zsolt, a polkorrektség egyik jellemzője, hogy nem nevezed nevén a dolgot, hanem egy másik szót használsz rá. Pl. a kommacsot a kommunista helyett. További kellemes kommancsozást.

  9. colton szerint:

    “Zsolt, a polkorrektség egyik jellemzője, hogy nem nevezed nevén a dolgot, hanem egy másik szót használsz rá. Pl. a kommacsot a kommunista helyett.”

    Pontosan ezt tette. A kommancsot használta a kommunista helyett; vagyis a logikai felvezetésed alapján politikailag korrekt volt, mert nem kommunistázott nyíltan, kendőzetlenül, naturalista módon, másokat megbotránkoztatva, és megsértve, hanem volt olyan szíves és a hozzád hasonlók politikai identitását maximálisan tiszteletben tartva kommancsozott, hogy tompítsa ennek az élét. :D
    Őszintén szólva, nem nagyon értem, hogy akkor most pontosan mivel is vanakkor problémád… :)

  10. onsai szerint:

    Jó cikk. Majd belenézek az újságba.
    (Ötven év múlva a reszkető kezű Acélpatkány majd az ilyen elavult weboldalakat idézi be, és az ifjak nem értik majd a kommancsok kifejezést, sem azt, mi köze ennek a sf-hez.:))

  11. Kornya_Zsolt szerint:

    @Sam Reed: A polkorrektség arról szól, hogy nehogymá’ olyan kifejezést merjünk használni valami kisebbségi csoportra, ami sérti a drágalátos tündérbogár érzékenységüket, vagyis maradjunk szépen a szabatos és steril “kommunistánál”. Na most, én a XX. század balos üdvtannak álcázott emberirtó leprájától éppúgy undorodom, mint a jobbostól: ez történelemértelmezési kérdés, nem politikai. És mivel itt nem irodalomtörténeti tanulmányokat írok, hanem blogos kommenteket, igenis tudatosan használok olyan megnevezéseket, amikben ez az érzelmi többlet kifejezésre jut, vagyis nem “kommunista” vagy “nemzetiszocialista”, hanem mocsok kommancs és mocsok náci. Csak éppen itt a nácizásnak nem volt apropója; ha a két világháború közötti teljes ponyvairodalmat vizsgálnánk, akkor lenne bőven, és én nem is fukarkodnék vele.

    @onsai: A SF-hez mindennek annyi köze van, hogy a negyven évig egyeduralkodó _kommancs_ ideológia tudatosan igyekezett mindenestül kiradírozni a magyar spekulatív irodalom történetéből néhány olyan szerzőt, akiknek a munkássága meghatározó volt ezen a téren, és – Cholnoky Viktor esetében – a mainstream szempontjából is számottevő. Egy SF-történeti rárepülésben ezt a tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Főhajtás Kuczka Péternek, hogy a Galaktika tárgyalt számának bevezetőjében beérte egy kötelező körös biztonsági dumával, amelynek a fedezete alatt az inkriminált írókat is belevette a válogatásba.

  12. Kornya_Zsolt szerint:

    @Anonymus: A spekulatív irodalomnak komoly hagyományai vannak a régebbi magyar literatúrában. A további tájékozódáshoz javaslom Urbán László “SF arcképek” c. tanulmánysorozatát a Galaktika 1988-as évfolyamában, illetve a 11-es Metagalaktika első öt fejezetét.

  13. Sam Reed szerint:

    Engem abszolút nem sért a kommancsozás, tojok a kommunistákra. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ettől a szóhasználattól hányingerem van (ilyen a nyugger is, meg a jobber meg a többi idiotizmus, ami a magyar nyelvet agyonüti). De ha neked mint írónak ez a színvonal megfelel, ám legyen.

  14. tapsi szerint:

    Sam Reed: én sem értem, hol láttad bele ebbe a politikát, de komolyan…

  15. Komaváry szerint:

    Sam Reed: mondod ezt bloggerként. :D

    (Off: Anonymous: Cholnokyt találsz a MEKen is, utána meg elég hozzá egy ekönyvolvasó :p)

  16. Kornya_Zsolt szerint:

    Amúgy meg volna két tippem a további SF-történeti rárepülésekre. Ez mondjuk blikfangosabb az eddigieknél, mert itt nem egy-egy konkrét kiadványról van szó, hanem két cikksorozatról, amit úgy kell összebogarászni a régi Galaktikákból. Szóval:

    Megkérdeztük… Lőrincz L. Lászlót (G 88.)
    Megkérdeztük… Zsoldos Pétert (G 89.)
    Megkérdeztük… Dévényi Tibort (G 90.)
    Megkérdeztük… Nemere Istvánt (G 91.)
    Megkérdeztük… Csernai Zoltánt (G 92.)
    Megkérdeztük… Rónaszegi Miklóst (G 93.)
    Megkérdeztük… Fekete Gyulát (G 94.)

    [A hazai SF legszájbarágósabb kommunista utópiájának jeles szerzőjét, aki később nemzetmentő konzervatív literátorként már valahogy egészen más húrokat pengetett.]

    Megkérdeztük… Kulin Györgyöt (G 97.)
    Megkérdeztük… Kemény Dezsőt (G 98.)
    Megkérdeztük… Lengyel Pétert (G 100.)

    [Mindent összevetve egész korrekt panoráma, bár néhány név kimaradt, mint Darázs Endre, aki az interjúsorozat idejére már áldozatul esett súlyos alkoholizmusának, vagy Szentmihályi Szabó Péter, aki - akkoriban a lap munkatársa lévén - nyilván nem tartotta etikusnak a Galaktika hasábjain reklámozni magát.]

    SF arcképek: Jókai Mór (G 88.)
    SF arcképek: Szomaházy István (G 89.)
    SF arcképek: Károly Sándor (G 90.)

    [Na, őt szegényt a nácik meg a kommancsok egyformán nyírták: hiába volt népszerű ponyvaszerző, reakciós zsidóként a fronton teljesített munkaszolgálatból szinte rögtön mehetett a cukorgyári segédmunkára.]

    SF arcképek: Herczeg Ferenc (G 91.)

    [Csak nehogy ő is elmarasztaltassék az aktuálpolitizálás bűnében _A láthatatlan Pokorny_ c. fantasztikus írása miatt! :) ]

    SF arcképek: Cholnoky Viktor (G 92.)
    SF arcképek: Szini Gyula (G 93.)
    SF arcképek: Orbán Dezső (G 94.)

    [Ő is az elavult művek listáján végezte, pedig a Tanácsköztársaság idején még proletkult propagandafilmet is rendezett nagy buzgalmában.]

    SF arcképek: Tábori Róbert (G 95.)
    SF arcképek: Leleszy Béla (G 96.)
    SF arcképek: Bíró Lajos (G 97.)
    SF arcképek: Laczkó Géza (G 98.)
    SF arcképek: Lengyel Menyhért (G 99.)

  17. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Cholnokyt találsz a MEKen is, utána meg elég hozzá egy ekönyvolvasó :p”

    Sőt, még a netezéshez, illetve a letöltéshez használt számítógép is; én legalábbis így szoktam külön hardver-beruházás nélkül e-könyveket olvasni. :D

  18. acélpatkány szerint:

    Zsolt, köszönöm a tippeket, ezek közül párat én is olvastam, és tényleg nagy meló lenne. Én Sf Tájékoztatókat szeretnék átnyálazni, ha minden jól megy hamarosan kezembe is kerülnek.
    Egyébként meg miért, lehet tényleg voltak olyan szerzők akikre Urbánék azt mondták, hogy hááát, azért őket még se erőltetik.

    Onsai: a remegő kezű acélpatkány már most nem érti, mi a fenét keres aktuálpolitika egy Galaktika számról írt ismertető alatt…

  19. Kornya_Zsolt szerint:

    @acélpatkány: Hát mer’ ugye hogy leírtam a “kommancs” szót, amiből rögtön következik, hogy szélsőjobbos benácult betyárgárdista vagyok, sőt stílusérzékem is nuku, eztet a vak is látja. :D

    Komolyra fordítva a szót: ízlés dolgában a Kuczka-Urbán párosnál nem volt hiba. Ha valamiről látták, hogy jó ugyan, de “reakciós”, valamiféleképpen megtalálták a módját, hogy becsempésszék a válogatásaikba. A vacak darabok kimaradtak, így aztán számonkérés esetén mindig lehetett rájuk mutogatni, hogy de Aczél elvtárs, kérem szépen, látja, hogy ezt a sok népbutító reakciós szemetet mi nem vettük be? A lavírozó taktika egyik klasszikus műfogása.

    A két bemutatott cikksorozatról meg, ha lesz rá időm és nem gázolok vele az elképzeléseidbe :) , esetleg írhatok én is egy szösszenetet, mondjuk valamikor jövőre.

  20. DBL szerint:

    Simán szétröhögtem az agyam… :)

  21. acélpatkány szerint:

    Zsolt, szó se róla, Kuczkáék tényleg értettek ehhez a lavírozáshoz, én mint irodalomkedvelő nem győzök hálás lenni nekik ezért (sci-fi fanként pedig még inkább).

    Ami pedig a két cikksorozatot illeti, hajrá! Mi csak örülünk, ha valaki beszáll kis magyar sci-fi bibliográfiánk gyarapításába! :)

  22. Hackett szerint:

    Kornya Zsolt:
    “A két bemutatott cikksorozatról meg, ha lesz rá időm és nem gázolok vele az elképzeléseidbe :) , esetleg írhatok én is egy szösszenetet, mondjuk valamikor jövőre.”

    Csak a pontosság kedvéért, Gábor cikkének érdemeit nem csökkentve, az SF-történet sorozat szs, azaz Szabó Sanyi ötlete, “gyermeke”, aki egyben az első hét cikket is jegyezte: http://sfmag.hu/tag/sf-tortenet/

    A két említett cikk kapcsán pedig csatlakozom Gáborhoz: szívesen látnánk.:)

  23. Kornya_Zsolt szerint:

    @Hackett: Igazad van, figyelmetlen voltam: szs-től ezúton kérek bocsánatot, amiért az egész cikksorozatot Acélpatkánynak tulajdonítottam. A SF-történeti rárepülések már akkor megragadták a fantáziámat, amikor először fedeztem fel a SFmagot; különösen érdekes és hiánypótló kezdeményezésnek tartom.

  24. Eszké Pista szerint:

    Húha, rájöttem, szélsőjobbos vagyok.

  25. raves szerint:

    Én csak simán szélső vagyok, az baj? :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon