2011. november 12-én szombaton rendezte meg az Avana Egyesület és az immár hatodik születésnapját ünneplő SFportal a budapesti sci-fi napot, melyre sűrűnek ígérkező programtervvel várták az érdeklődőket. Nincs rendezvény műsorváltozás nélkül, ebből azonban szerintem nem volt zavaróan sok, sőt, így könnyebben kiküszöbölték az egész nap talpon lévő szervezők a csúszást. Ezúton fejezzük ki nekik köszönetünket, remélve, hogy nem ez volt az utolsó ilyen közös rendezvény a honi SF életben.

Kezdésként levetítették az olasz Star Wars rajongói filmet, a Dark Resurrectiont, melyhez várhatóan magyar feliratot töltenek majd fel az SFportalra. Bevallom, nem ültem be rá, az elejéből láttam egy kicsit, és SFinsiderrel megállapítottuk, hogy a férfiak egy elképzelt univerzum sosem volt időszakában is ugyanúgy kopaszodnak, mint manapság itt a Földön. Néhány szervezővel a „VIP” szobában beszélgettünk, majd az SFportal főszerkesztője, Miyazaki Jun pár szóval megnyitotta a rendezvényt. Ezt követően beültünk Szélesi Sándor Hogyan lesz az ötletből forgatókönyv? c. előadására. Sajnos ekkor még nem voltak sokan, és később sem telt meg a Budapest Jazz Klub. Sándor előadása a regényírással, novellaírással kacérkodóknak is hasznos lehetett, bár nekem újat nem mondott. Egri Lajos A drámaírás művészete c. könyvét én is csak ajánlani tudom.

A legjobb előadások számomra Kollárik Péter (Chelloveck) és Hatvani Balázs beszámolói voltak. Előbbi a Star Wars eredeti trilógia stop motion technikájáról adott elő – viszonylag keveset használták a három filmben ezt a fajta trükköt, Chelloveck azonban számos érdekes werkfotót vetített nekünk, és elárult néhány kulisszatitkot (pl. a Hoth bolygó hava szódabikarbóna volt, és orvosi maszkot viseltek a technikusok, nehogy hó/szódabikarbóna/vihart tüsszentsenek a stúdióban). Hasonló előadást tartott a HungaroConon is, ezért sokat vártam tőle; azt hiszem, nem csalódtunk, és a közönség soraiban talán ekkor (és később, a Trethon Emlékgyűrű átadásakor) ültek a legtöbben. Hatvani Balázs többszöri rákérdezésre sem árult el semmi konkrétumot arról, miként lépett ténylegesen a nagy álom megvalósításának útjára, viszont ő is elmesélt néhány érdekességet a Thelomeris és a Gingerclown c. filmjeiről. A fiatal rendező élete nagy álma volt együtt dolgozni Mark Hamillal („a nagy jedivel”), aki a Thelomerisben ismert magyar színészekkel lesz majd látható, hallható. A két film trailerét is levetítették (avagy a Youtube csodája). Bár első pillantásra egyik sem az én ízlésem, Balázs őszinte rajongása és lelkesedése meggyőzött róla, hogy megnézzem a filmjeit.

Ezeken kívül még egy előadást láttam, mégpedig Kleinheincz Csilláét az írókör táborokról, ill. a Clarionról. (Az előadás elején nem tudtam bent lenni, a második felére értem oda, amikor szóba került az Írókör nyári tábora; mint egykori résztvevőben, kedves emlékeket idézett fel). Az előadás már olvasható az Irodalmi Boncasztalon, ill. a többi műsorszámhoz hasonlóan várhatóan a videofelvételt is közzéteszik majd. Csilla bemutatta továbbá az Ad Astra Kiadót, melynek célja minőségi, itthon mindeddig nem olvasható művek fordítása és kiadása. Mint a kiadó szerkesztője, két nevet és címet rögtön el is árult: Bacigalupi The Windup Girlje és Valente Deathless c. regénye 2012 tavaszára várhatók, és hamarosan további címeket is megtudhatunk.

Az SF napon három kerekasztal-beszélgetést tartottak, az első a hazai fantasztikus irodalmi díjakról szólt. A résztvevőket – Sárdi Margit, Czinkos Éva, Pusztay István és Miyazaki Jun – Szedlák Ádám moderálta. Ami az egész kerekasztal-beszélgetésre úgy általában jellemző volt: a kínos kérdések teljes elkerülése. Ennek sok oka lehet, pl. nem csak a résztvevők, de maga a közönség is belefáradt a témába, vagy mert tényleg arra helyezkedett mindenki, amire Czinkos Éva (Eve Rigel) kérte az embereket: várják ki a végét, mert még ki sem osztották a díjat. Én inkább azt hiszem, mindenki több fronton elmondta már a véleményét pro és kontra, a petárdákat pedig inkább a következő asztalnak tartogatták. A KIMTE elnöke mindenesetre azt ígérte, igyekszenek minden javaslatot megfontolni, figyelembe venni, sőt, akár azok hatására átalakítani az eddigi szabályzatot. A terv mindenképpen az, hogy az olvasóközönséget is bevonják a Magyar Fantasy Díj nevezésébe. Ennek részleteiről azonban az elnök nem kívánt beszélni.

Sárdi Margit, a sokat kritizált Zsoldos-zsűri elnöke úgy fogalmazott, az észrevételekre, kritikákra szükség van, a visszajelzések fontosak. Megjegyzem, a hangoztatott nyitottság ellenére lényegi változás a Zsoldos Péter díj életében az utóbbi fél évtizedben nem történt, talán sokakat (engem is) ez tesz, tett szkeptikussá a hazai SF-F díjakat illetően. A Zsoldos-zsűri elnökének abban viszont teljesen igaza volt, hogy az ellentétek kifejezése nem magyar sajátosság (ezt az SFmagon is megerősítettük már néhányszor, pl. amikor a hírsalátákban a brit fantasy vagy a Nebula díjjal kapcsolatos vitákra utaltunk). Az viszont nem igaz, hogy minden alkalommal parázs vita alakul ki a díjazott körül: az utóbbi években két regény is kapott úgy Zsoldost, hogy győzelmüket lényegében senki sem vonta kétségbe: Az isten gépei ill. A keringés évében.

A kerekasztal nem volt túl informatív az SFportal Press angol nyelvű pályázatával és a Trethon Judit Emlékgyűrűvel kapcsolatosan sem, ez utóbbit viszont később, a tényleges átadáskor maradéktalanul pótolták.

Egyébként, ha már a Star Warst, kardozó jediket emlegettem többször is, a rendezvény ideje alatt lehetőség nyílt kipróbálni a Nintendo Wii – Swordplayt. Mindig volt ott egy-két játékoskedvű kisgyerek és felnőtt, míg a honi SF élet tagjai inkább megmaradtak a verbális párbajoknál.

A blogbejegyzésem ihlette kéziratvadászok kerekasztala (Czinkos Éva, Kleinheincz Csilla, Németh Attila, Antal József és jómagam részvételével; a rendkívül ügyes és birkatürelmű moderátornak, K. Varga Beátának ez úton is köszönet) parázs, személyeskedésektől sem mentes vitát eredményezett. Részemről ezt sajnálatosnak tartom, ugyanakkor valamilyen szinten várható volt. A legnagyobb ellentét a hazai SF termés színvonalát érintően alakult ki, amelyet „megspékelt” az íróklubok, írókörök nem minden esetben tárgyszerű bírálata, valamint az olvasók “felelősségének” felhánytorgatása (avagy miért nem fogynak bizonyos könyvek). Az SFmag egyes tagjai sosem rejtették véka alá a véleményüket – és ezek még csak nem is homogének –, csupán ugyanazt tesszük, mint a hazai online SF élet más résztvevői. Téves értelmezésnek tartjuk azt a nap folyamán többször elhangzott kijelentést, hogy az SFmag másokra erőltetné véleményét (miszerint kizárólag az a minőségi, amire mi azt mondjuk). Nincs közös szerkesztőségi álláspont, policy, amihez minden körülmények között minden tagunknak ragaszkodni kötelessége volna, sőt. A honlap nem titkolt célja ismertetők útján megmutatni a közönségnek, hogy a fantasztikum sokkal, de sokkal gazdagabb, mint azt hinnék. Mindehhez adott esetben magyar művek bírálata ill. általában a magyar SF közbeszédben részvétel is hozzátartozik. Annál is inkább, mert a kerekasztal talán legnagyobb és legszomorúbb tanulsága szerint némely kiadók és szerzők a középszerűséget továbbra is nyíltan támogatják.

A harmadik kerekasztal témája a kimeríthetetlennek tűnő e-book, ellenség vagy maga a jövő volt, amelynek első fele jobbára technikai kérdéseket boncolgatott. Ezekhez Kiss Gabriellával (Hármas Könyvelés) különösebben nem szóltunk hozzá, inkább csak a második felében. Dűlőre most sem jutottunk (moderátor volt: Szemes Balázs; résztvevők az említetteken kívül Sellei Aranka a Digitalbookstól, Farkas István /Dworkyll/, Miyazaki Jun és Lovas Lajos), és ami engem – és úgy láttam, Junt is – érdekelt volna, az Lovas Lajos utalása volt egy bizonyos állami e-archívumra, ill. a készülőben lévő, kötelespéldányokra vonatozó jogszabályra. A beszélgetésből végül nem derült ki, hogy mi a koncepció, azonban úgy tűnt, mintha az archívum egyfajta „terjesztőként”, újabb webboltként lépne fel, a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása. Talán idővel hallunk erről konkrétumokat, egyelőre nem tudom elképzelni, miként működhet majd ez.

Már említettem a Trethon Judit Emlékgyűrűt, melyet az egykori Zsoldos-zsűri elnökéről, elsősorban műfordítóról és szerkesztőről neveztek el. A fordítók elismerését szolgáló díjat Trethon Judit családja és Pusztay István (SZEFANTOR) jóvoltából első alkalommal adták át. Juhász Viktor a lehető legjobb választás volt, úgy gondolom, a díj ezzel magasra tette a mércét, szerkesztőségünk tagjának ez úton is gratulálunk. Az átadón rövid életútbeszámolót kaptunk Trethon Judit munkásságáról – azt gondolom, a megemlékezés is hozzátartozik egy közösség életéhez. A díjátadóba két sajnálatos malőr csúszott, az egyik, hogy a díjazott nevét illett volna akkor bemondani, amikor felszólították, hogy lépjen elő a közönség arctalan tömegéből, a másik pedig, hogy a pódiumot éppen a projektor elé helyezték el, ám a készüléket nem kapcsolták le, amikor hárman – Trethon Judit édesanyja, Pusztay István és a díjazott odaültek. Így aztán az átadást követő rövid beszélgetésnek a homlokokra vetülő fény némi pszicheledikus hatást kölcsönzött.

Az utolsó programpont az e-book kerekasztal volt, addigra a létszám ismét megfogyatkozott, aki pedig akart, a Trombitás Sörözőben csatlakozhatott/folytathatta a megkezdett beszélgetéseket. Összességében vegyes érzéseim vannak, de a sajnálatos negatív érzelmekkel terhelt szembenállások ellenére mégis kedvező előjelnek tartom, hogy a hazai SF élet több szegmensében megvan a hajlandóság a nyitásra és együttműködésre. A következő rendezvény Szegeden lesz két hét múlva, a Bálint Sándor Művelődési Házban.

Uzseka Norbert az SF napról

Szélesi Sándor fényképes beszámolója

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!

Eddig 93 hozzászólás.

  1. szs szerint:

    A kínos kérdések IRL nehezebben szoktak menni, talán ez jól is van így. Az előjelek értelmezésében pedig legyen igazad. 🙂

  2. Kornya_Zsolt szerint:

    “A terv mindenképpen az, hogy az olvasóközönséget is bevonják a Magyar Fantasy Díj nevezésébe.”

    Vagyis ki akarják fundálni a módját, hogy a nevezéstől tartózkodni kívánó szerzőket akaratuk ellenére is lehessen nevezni, úgymond olvasói kezdeményezésre – különben túl nyilvánvaló lenne a blamázs, olyan sokan nem neveznének.

    “…az olvasók “felelősségének” felhánytorgatása (avagy miért nem fogynak bizonyos könyvek).”

    Imádom, amikor mindenféle lúzerek az olvasókban keresik a hibát, amiért nem fogynak a trágya könyveik, és ezt sértetten felhúzott orral még nyíltan a képükbe is vágják a pódiumról. Agyvelő maradt még?

    “…a kerekasztal talán legnagyobb és legszomorúbb tanulsága szerint némely kiadók és szerzők a középszerűséget továbbra is nyíltan támogatják.”

    Ők ugye ezt a tehetségek kinevelésének nevezik. Csak ugye szarból nem fonsz ostort, és ha mégis, hát nem pattogtatsz vele. Olyan nehéz belátni ezt az egyszerű igazságot?

    “A beszélgetésből végül nem derült ki, hogy mi a koncepció, azonban úgy tűnt, mintha az archívum egyfajta „terjesztőként”, újabb webboltként lépne fel, a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása, a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása.”

    Hogy a faszba? Talán kötelező törvényi szabályozással? Amihez minden e-kiadónak muszáj lesz igazodnia? És ilyen feltételek mellett szállna be a piaci versenybe a kormánykezelésében lévő Digitális Archívum? Úgy látom, kirívóan nagy seggfejek virítanak itt a minisztériumi stallumokban.

    @szs: “A kínos kérdések IRL nehezebben szoktak menni, talán ez jól is van így.”

    Mert az emberek többsége a neten hajlamos nagyobbra nyitni a száját, mint élőben; pláne ha a Szerző Úr meg a Szerkesztő Úr meg a Rendező Úr meg a Főosztályvezető Úr fölötte ül egy nyavalyás pódiumon. És nem, nincsen jól ez így, mert ez a hozzáállás csak a problémás ügyek szőnyeg alá söpréséhez vezet. Egyébként meg a picsának kell mindenkinek mindenkivel összefogni meg egyetérteni; mi a franc ez a SF-szcéna, permanenciába helyezett birkanyáj vagy kommancs pártgyűlés? Folyton ez az együttműködős duma megy orrba-szájba. Senki nem veszi észre, hogy ha mindenki mindenkihez igazodik, az a legkisebb közös nevező uralmához vezet? Aztán majd lehet támogatni frankón a középszert. Alulról.

  3. Komaváry szerint:

    “Vagyis ki akarják fundálni a módját, hogy a nevezéstől tartózkodni kívánó szerzőket akaratuk ellenére is lehessen nevezni,”

    Apróság: nem szerzőket, műveket neveznek.

    “Annál is inkább, mert a kerekasztal talán legnagyobb és legszomorúbb tanulsága szerint némely kiadók és szerzők a középszerűséget továbbra is nyíltan támogatják.”

    Hát, azért erős szándék kell, hogy ezt hozza ki a megbeszélésből az ember.
    Mind Antal, mind Németh azt mondta, hogy őstehetségek nem fognak előbukkani a bokorból, ahhoz kell egy erős középmezőny.

    “Hogy a faszba? Talán kötelező törvényi szabályozással? ”

    Lásd NAVA.

  4. Komaváry szerint:

    Fantasy díj: csak hogy világos legyen: személy szerint nagyon fontosnak tartom, pont a díj jellege és széles merítése miatt, hogy az olvasók is nevezhessenek. Ám a nevezés után ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a szerzőket értesítsék, és ők visszautasíthatssák a nevezést.

  5. attila szerint:

    Elérhető valahol ennek a bohózatnak a felvétele? A közvetítésbe belenéztem egy két percet, de épp Sárdi Margit terjengőzésébe sikerült bekapcsolódni, ami után pánikszerűen lőttem le a kapcsolatot…

  6. Raon szerint:

    Szsz: de miért kell, hogy ez így legyen? Miért nem lenne jobb, ha egy ilyen beszélgetés az igazi válaszok és megoldások érdekében éppenhogy a “kínosnak” nevezhető kérdésekről szólna?
    Lenne benne egy kis tűz, szenvedély, sőt még a parázs vita is esélyes, ez tény – de elkendőzéssel, elhallgatással, úgy teszek mintha pc hozzáállással vajon tényleg el lehet érni bármit is?

    Egy ilyen előadásnak meglenne az a haszna is, hogy akinek élőben nem megy az a fajta frankónmegmondás, mint a neten, az talán szépen levonhatná a tanulságot, hogy mennyire hiteles, mennyit is ér, amit mond. Nem utolsósorban egy ilyen előadásra talán többen kíváncsiak lennének, mindjárt akár a belterjből is…

  7. Jud szerint:

    “Mind Antal, mind Németh azt mondta, hogy őstehetségek nem fognak előbukkani a bokorból, ahhoz kell egy erős középmezőny.”

    Ehhez az értelmezéshez is kell egy erős szándék, de mindegy.

    Zsolt: a “nemzeti DRM”-ről szerintem még hallani fogunk, feltéve, hogy ez egyáltalán kivitelezhető; ami a kerekasztalnál elhangzott, a kiadóknál (és webboltoknál) abban a formában biztosan kiveri a biztosítékot. Majd ha felkerülnek a felvételek (elvileg), ill. idővel szerintem többet tudunk majd.

  8. Komaváry szerint:

    “- Egyrészt, az irodalom nem a géniuszokról szól.
    – Miről szól akkor?
    – Az irodalom a középszerről szól. A megjelent művek, legyen az mainstream, szépirodalom, a zöme közepes.Ez a közepes, ez a középszer szükséges ahhoz, hogy kinevelődjön, kialakuljon, megjelenjen a géniusz. Ennélkül nincs. Tehát ha csak géniuszokra vadászunk, soha nem találjuk.(…)Ne bántsuk a középszert, mert az a középszer az a derékhad. Annélkül nincs irodalom.” stb.

    (Ha jól emlékszem… 😉 De elvileg talán estére fent lesz a felvétel az sfportálon, és akkor 17:53)

    Amíg ott ül egy asztalnál egy fél tucat ember, aki meg próbálja érteni egymás érveit, addig az ilyeneket lehet tisztázni.

    (És megint más kérdés, hogy oké, ez elvnek jó, de milyen szerkesztő az, aki nyolcvan novellából 47 jót talál, vagy megjelentet Nemerét és Kasztovszkyt, de ez a középszer gumicsont.)

  9. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Személy szerint nagyon fontosnak tartom, pont a díj jellege és széles merítése miatt, hogy az olvasók is nevezhessenek. Ám a nevezés után ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a szerzőket értesítsék, és ők visszautasíthatssák a nevezést.”

    Ha a végén ez valóban így alakulna, az maximálisan korrekt megoldás volna, senki sem köthetne bele (engem is beleértve).

    @Raon: “Egy ilyen előadásnak meglenne az a haszna is, hogy akinek élőben nem megy az a fajta frankónmegmondás, mint a neten, az talán szépen levonhatná a tanulságot, hogy mennyire hiteles, mennyit is ér, amit mond.”

    Semennyire. Aki csak a billentyűzet mögül osztja az észt, de IRL rögtön benyuszizik, ha szembetalálja magát egy önjelölt Író / Szerkesztő / Akármilyen Hűdefőnök Nagyfejedelemmel, az vonja le szépen a következtetést, és kussoljon a neten is.

    @Jud: “…a “nemzeti DRM”-ről szerintem még hallani fogunk…”

    Amúgy meg tudja nekem mondani valaki, mitől lesz egy másolásvédelem nemzeti jellegű? Netán fölpántlikázzák piros-fehér-zöld szalaggal, vagy beleírják a forráskódba szittya őseinket? Félreértések elkerülése végett, mindezt magyarságomra büszke emberként kérdezem – de abból a fajtából, aki gondolkodik és nem lehet hülye lózungokkal beetetni. Az ilyen puffadt minisztériumi ökörbékák meghívását a szcéna rendezvényeire szerintem hanyagolni kéne. Értelmes mondanivalójuk úgysincs, csak seggnyalókat toborozni jönnek.

    @Részlet a Komaváry által citált idézetből: “Az irodalom a középszerről szól. A megjelent művek, legyen az mainstream, szépirodalom, a zöme közepes. Ez a közepes, ez a középszer szükséges ahhoz, hogy kinevelődjön, kialakuljon, megjelenjen a géniusz.”

    Ja, mert hogy a középszer és a géniusz között semmi nincsen, az egyikből rögtön át lehet ugrani a másikba? Csak idő kérdése, hogy a mennyiség átcsapjon minőségbe… mintha ezt már olvastam volna valahol. A szart, emberek, azt rokkanásig lehet dagasztani, kelt tészta akkor sem lesz belőle. Hol a tisztes iparos kategóriája, a mainstreamben a kismestereké, vagy ha az iskolai érdemjegyeket vesszük, akkor a szolidan megbízható négyes-ötös szinté, csillag nélkül?

    @Komaváry: “…milyen szerkesztő az, aki nyolcvan novellából 47 jót talál…”

    Ne kerülgessük a kását: szar szerkesztő. Erélytelen és értékrend nélküli.

    És végül néhány szó a belterjről. Amíg a szcénának egy csomó műprofesszionális figurája abban éli ki magát, hogy rendezvényeken villogjon, nagy bölcsességeket mondjon, fotogénen fényképeztesse magát, sehová sem vezető vitákban merüljön el és mélyen átélje a saját kibaszottul nagy fontosságának felemelő tudatát – például ahelyett, hogy dolgozna és tovább csiszolgatná az irodalmi macskakörmeit -, addig a lószar fog itt felpezsdülten erjedni, nem a hazai SF-élet.

  10. Komaváry szerint:

    Kornya Zsolt: tudom, nem követed árgus szemmel a szcénát, de:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Lovas_Lajos

  11. thecube szerint:

    Engem is érdekelne h van-e felvétel a kerekasztalos beszélgetésekről, ha már nem tudtam ott lenni.

    Egyébként meglep h ahogy olvastam senki sem említi meg kommentben h mennyire jó az új kiadó megjelenése. Remek szerzőket és regényeket hoznak, remélem megmarad a minőség később is.
    Értem én h ez egy “mellékes” hír, de sztem nagyon is említésre méltó.

  12. tapsit már megint kijelentkeztette a rendszer szerint:

    “- Egyrészt, az irodalom nem a géniuszokról szól.
    – Miről szól akkor?
    – Az irodalom a középszerről szól. A megjelent művek, legyen az mainstream, szépirodalom, a zöme közepes.Ez a közepes, ez a középszer szükséges ahhoz, hogy kinevelődjön, kialakuljon, megjelenjen a géniusz. Ennélkül nincs. Tehát ha csak géniuszokra vadászunk, soha nem találjuk.(…)Ne bántsuk a középszert, mert az a középszer az a derékhad. Annélkül nincs irodalom.”

    Na de ez így nagyon gáz…

    A középszer, az a közepes, az a hármas. Az elfogadható könyv az jó, tehát úgy négyes. A zseni a kitűnő, ha úgy nézzük, az ötös. Én elhiszem, hogy egyesektől az is elérhetetlen teljesítmény, hogy ne bukjanak meg, de azért mégis, nem a középszer lenne az elvárás, hanem a stabil jó minőség… És a közepes és a JÓ között már az iskolában is eléggé élesen különbséget tettek, hogy a ló rúgja meg.

  13. attila szerint:

    Szerintem amúgy itt gond van azzal is, hogy ki mit tekint középszerűnek meg mesterműnek. A hazai átlag ugyanis nem középszerű, annál lejjebb van.

    Meg azzal is, hogy ahogy elnézem, volt némi szalmabáb-érvelés is a vitában. Ugye egy részről lehet, hogy szokatlan elvárni azt, hogy a megjelentetett írás legyen megszerkesztve, a szerző ismerje az általa alkalmazott szavakat, ne legyenek logikai hibák a sztoriban, legyen kigyomlálva a helyesírás, ne legyen teljesen klisé a sztori meg más hasonlók, amiket az sf megjelenések itthon nem minden esetben ugrottak meg.

    Ezt persze be lehet állítani úgy is, hogy itt egyesek mesterműveket akarnak, de ez nem feltétlenül korrekt megközelítés. Viszont akár magyarázatul is lehet mutogatni arra, hogy pl beállító egyén kéziratait miért nem nagyon fogadják újabban a kiadók. Egyértelműen az elitizmus miatt, na ja.

  14. solymosgyu szerint:

    remélem az anyagok elérhetőek lesznek a neten is.

  15. Hackett szerint:

    thecube:
    Az Ad Astra megjelenése valóban örvendetes hír, nagyon várjuk a könyveiket. Gyaníthatóan az SFmag és így Ti az elsők közt fogtok értesülni a terveikről, ha már Csilla az új kiadó szerkesztője.

  16. Raon szerint:

    Köszi a linket, meghallgattam. Akinek nincs kedve/ideje végigrágnia magát az egészen, annak itt egy kivonat (maximálisan szubjektítv hangsúlyozással).

    A felütés jó: hány százaléka használható az így-úgy beérkezett műveknek (akár kiadókhoz, akár pályázatokra).
    Németh Attila indít, nekem kínosnak tűnő jópofizással, amelyből számomra nem sok minden (leginkább nem sok jó) derül ki az irányelveiről. A 10 %-os véleményével (mármint hogy tízből szerinte egy nemhogy megjelenésre alkalmas, de jó írás) érdekes irányba viszi a dolgokat.
    Hanna tapasztalata megkérdőjelezhetetlen, jó dogokat is mond, de ehhez képest nekem diplomataszövegnek tűnik az, amikor az arányokról beszél. Eve Rigeltől kicsit érdekes azt hallani, hogy milyen az, amikor valaki nem akar megfelelni minimális követelményeknek sem, de amúgy egy teljesen helytálló meglátása.
    Jud esetében jött először az a benyomásom, hogy végre valaki fel meri vállalni a szörnyű valósággal kapcsolatos véleményét – ebben talán annak is lehet némi szerepe, hogy ez az egész az ő blogbejegyzése alapján indult. A kifejtés érdekesen indult, kár, hogy félbeszakadt (ez a módi amúgy többször előforul még).

    Ezekután sejtettem, hogy Balfrász lesz az, akitől a fenti idézet származik – és lőn, kb. a 18. percnél elhangzik a “hajrá középszer”.
    Sőt, idézem: “ne bántsuk a középszert, mert az nem középszer, hanem derékhad”.
    Bennem felmerül a kérdés, hogy a szerző magát itt vajon hová sorolhatja be. Szerintem ugyanis – némi jóindulattal – a középszer alja lehet… és ha így lenne, akkor mindjárt lenne értéke a középszer definíciójának is. Ha az nem alanyi jogon járna minden megjelenéshez (amelynek önmagában sokszor kevés köze van a minőséghez – ezt a legtöbb résztvevő pontosan tudja), hanem meg kelle érteni küzdeni, akkor lenne miről beszélni.

    És innentől ismét odáig jutunk el, hogy sok embernek egészen más a mércéje. Ez a végtelen történet megy már a neten évek óta. Valakinek egy cucc egy zsp díjas műremek – a gond az, hogy bizonyos szemléletben ugyanez egy középszert éppenhogy megütő, kvázi olvashatatlan vacak. és amíg ezzel kapcsolatban nem lesz akármilyen közmegegyezés, addig ebbena témában folyton ugyanaz a gitt lesz rágva. Az alapporbléma ugyanis az, hogy amit Balfrász meg Németh Attila zseniálisnak titulál, más megközelítésben az lenne az a tisztességes iparosmunka szint, amikor az író már nyugodt lelkiismerettel dőlhet hátra a munkája kapcsán (és hol van az még a zseniálistól).

    Szóval azt hiszem, ezen a ponton kellett volna némi extra töltet a beszélgetésbe, mert ez finoman szólva sem elhallgatnivaló probléma, pláne ha valakinek a magyar sf közélet jobbá tétele a célja.

    Ezután ismét Balfrász:
    “Az az olvasótábor, aki nem képes eltartani az íróját, az megérdemli, hogy ne legyen írója”.
    A fentiek fényében ez részemről no komment.

    “A középszer nem lesz etalon egy idő után?” – onsai kérdése, tres.
    Németh Attila szerintem vagy mellébeszél vagy (ha tényleg így gondolja), máris látszik, hol a nagy gond arrafelé.
    Eve Rigel átmegy a 10-15 éves fiatalokkal való törődés témájába, amely külön beszélgetést érdemelne. Ez a tevékenység egyrészt nagyon jó, tényleg elismerés érte, de bennem megszólal a kisördög, hogy ha már tényleg ilyen nagy felelősség a fiatalokkal foglalkozni, akkor mennyire jó az, ha ezt az vezeti, aki amúgy a felnőttekkel… hát hogy is mondjam, nehezen talál közös hangot a kritikai észrevételek kapcsán. Meg bármilyen szakmai jellegű értekezésben. És itt nem gonoszkodom, ez szimpla aggodalom.
    Emellett kicsit kevesebb magamutogatás (mi ezt csináljuk, de más nem) szimpatikusabbá tehetné ezt a kétségkívül példaértékű kultúrmissziót.

    Onsai: “ha 10 %-a jó a magyar műveknek… miért van az, hogy a Galaktikánál olyan kevés regény jelenik meg?”
    Tízpontos kérdés!
    Németh Attila szerint ennek anyagi okai vannak, elsősorban, hogy a kiadók “nem mernek kockáztatni”. Balfrász szerint “az író is tehet erről”, amit az előző véleménye mellett én komolyan nem tudok hová tenni (tényleg nem Balfrász ekézése a célom, de nekem nem áll össze a fejemben, hogy ha a középszert mondjuk jónak, akkor miért az író tehet arról, ha a kutyának nem kell a középszerű könyve).

    Szóba került a Delta Műhely, mint egy “2004 óta kiválóan működő írókör”. Ezen páran biztos berághatnak majd, de én nem értem, miért kell az ilyen belterjes önfényezés, pláne amikor elég kevés köze van a valósághoz. A Delta Műhelyt lehet kiválóan működőnek titulálni, de amellett, hogy éves szinten remek írótáborokat tartanak, az évközi aktivitás nagyjából a nulla felé konvergál. Én úgy tudom (és nem vagyok és soha nem is voltam tag, az alábbiakat többek, általam megbízhatónak tartott véleménye alapján mondom), hogy életben is csak azért van, mert olyan lazák a szabályok, hogy megmaradhatott baráti, íráskedvelő társaságnak. Példa maximum azért lehet belőle, mert a 2000 óta az rpg.hu scriptorium elvén szerveződött írókörök közül ez az egy, ami máig él. Viszont látni kell, hogy ezek a jól hangzó külsőségek messze nem takarnak olyan belső tartalmat, amire akármilyen szinten is leghetne hivatkozni – és ez a tagok megjelenéseiben tökéletesen lemérhető.
    Hanna egyébként meg-megvillant ebből a válaszaiban valamit, csak azt nem értem, miért kell ezt az egyértelműen téves fényezést ennyiben hagyni, amikor négyszemközt maga is el szokta ismerni, hogy ami ott megy, az egy, a fejlődést valóban érdemi módon segítő írókörhöz képest messze nem az igazi.
    Elnézést, ha valakinek ez a fajta teregetés megfekszi a gyomrát, de azt gondolom, hogy ha már az rpg.hu-s társaságból olyan sokan szerették kiteríteni a kártyákat a sci-fi élet kapcsán az elmúlt években, akkor ez úgy korrekt, ha következetes kritikai érzékkel a mi kutyánk kölke felé is megvan ez a fajta önkritika.

    Balfrász az sfmag felé: “mi az a magas minőség, amit elvártok?”
    Jó felvetés!
    Továbbhaladva a kérdés kicsit elsikkad Balfrász régi mániája, a definícióhajhászat között, de van itt még egy jó felütés – “az írókörök tagjai néha egymást koptatják le azonos szintre”.
    A jelenség létezik, de ahogy én láttom, egyáltalán nem úgy, ahogy Balfrász gondolja. Ami még nagyobb gond, hogy innentől Balfrász a feltételezései nyomdokain építi fel az álláspontját, ami majdhogynem teljesen komolytalanná teszi az egészet (lehet egyszer meg kellene kérdeznie olyat, akinek van erről konkrét tapasztalata is).

    Jud reagál a minőségi kérdésre: nemzetközi példákat hoz, jó a válasz.

    Balfrász: “megint azvan, hogy ha a ti írókörötökről van szó, ott minden jó, ott nem követnek el hibákat… ezen a szemléleten kellene egy kicsit változtatni”
    Tökéletes meglátás!

    Hanna reagál: jól válaszol, megmutatja az írókörük árnyasabb oldalát is. Ahogy korábban mondtam, a részleteiben meggyőzően igaza van, csak ha igazán korrekt akar lenni, azt a nyitó fényezést lazán helyreigazítja.

    Balfrász: “a magyar írók egy jelentős része, még a tehetségesek is, nem hajlndóak a saját hangjuk keresésével foglalkozni”
    Ez sajnos így van. Érdekes és fontos felvetés, kár, hogy elsikkadt.

    Eve Rigel a fiatalok, kezdők félreértelmezett megfelelési kényszeréről beszél – igaza van.
    Viszont talán ezért is nem kellene a középszert piedesztálra emelni…

    Hannahozzáteszi, hogy a tapasztalatai alapján azt mondja, hogy ha a pályázatok kapcsán nem SF/F közegből veszi a kezdőket, akkor ott sokkal színesebb a felhozatal.
    Igen, talán ezért is nem kellene az SF/F szférában a középszert piedesztálra emelni…

    Onsai erre vissza is utal Németh Attilának, újabb tres!
    Németh Attila bele is zavarodik a válaszba, mellébeszél. Az eddigi véleményei alapján elég súlytalannak tűnik az úr.

    Németh Attila: “az olvasónak is megvan a maga felelőssége”, mert a vámpíros izét veszi a kiadók kísérletezései helyett.
    Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de a kérdésem az, hogy az elmúlt tíz évben hány kiadott, zseniális szerző bukott meg, mert az olvasók hülyék?

    Onsai a kapuőrökről, akik nem csak írnak, de zsűriznek, szerkesztenek is – mennyire lehetnek példaképek?
    Remek felvetés!

    Jud válaszol, a többiek nem, kár a kihagyott ziccerért.

    Nézői kérdések:
    Attila, mit értesz az olvasó felelőssége alatt?
    Nlmeth Attila: “az olvasó vegye meg, amin annyit dolgoztunk”.
    Németh Attila kap még egy visszakérdezést – digitálisbúsképűlovagtól – az olvasói felelősség kapcsán. Újra mellébeszél, nekem ez már röhejes alibizés. Miért nem lehet egyenes és tisztesésges választ adni?

    1:01-ig hallgattam, elnézést, mennem kell melózni.

    Összességében számomra tanulságos beszélgetés volt, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor ez az egész egy átlag blogbejegyzés alatti kommentértekezés felével sem érte fel. Ott sokkal jobban vissza lehet követni a válaszokat, sokkal jobban vissza lehet kérdezni, rámutatni a vélt vagy valós téedésekre – az egész közeg sokkal de sokkal alkalmasabbnak tűnik arra, hogy az érdemi kérdésekre érdemi válaszok szülessenek.

    Szerintem nyitásnak nem rossz egy ilyen interjú a látszólag külön “oldalak” összébb hozásához, de ha itt a kellemes fecserészésen túl tényleg az a résztvevők szándéka, hogy akármilyen szinten megpróbálják akár hitelesen tájékoztatni a népet, akár előrébb mozdítani a hazai írói közéletet, akkor ennél szerintem sokkal de sokkal több kellene.

  17. szs szerint:

    @Raon (ha a “szülői szervezet” rövidítése alatt engem értettél 🙂 ) Egy időben néztem politikai vitaműsorokat, ahol osztották egymást a népek, hát nem láttam túlságosan gyümölcsözőnek azt sem. Ha egy nyilvános IRL fórumon a keményebb nyuszimentes személyek esnének a kiültetett prominenseknek/egymásnak/tetszőleges variációban, akkor az igen jó eséllyel nem a valós problémákról és a megoldásaikról szólna, hanem a lehető legrosszabb értelemben vett show-ról, arcnyerésről/arcvesztésről, megmutatomnemvagyoknyusziságról és hasonlókról. Nem tagadom, hogy valószínűleg többször is vsszanézném egy ilyen esemény felvételét, de hogy pozitív hozadékai lennének, azt kétlem.

  18. Raon szerint:

    A vége nem hangzik túl jól ezért a félreértések elkerülése végett idevésem: onsai szerintem alapvetően jól vezette le az egészet (a következetesebb visszakérdezésekkel lehetett volna minőségi szintet lépni). A résztvevők nem tudom, mennyire kaphatták meg előre a kérdéseket, és mennyire kellett improvizálniuk -ha ez utóbbiról volt szó, akkor az nekem több mindent megmagyarázna. Ami a válaszolók számára sértő minősítés lehet tőlem, abban részemről nincs semmi személyes, egyszerűen csak nem hiszek se a pc diplomázgatásban, se a mellébeszéléses okosításban. Amiket írtam, az a válaszoknak szólt. Jó, hát mondjuk Balfrász és Eve esetében persze nem lehet letagadni az internetes előéletetükből adódó érzékenyebb vevőkéket, de ezt nem is akarom.

  19. Raon szerint:

    Szs: bocs a tévesztésért. 🙂
    Köszi a választ. Viszont én csak azt nem értem, miért kell a kényes kérdések kapcsán egyből hirigre asszociálni.

    Az én világomban erre nagyon egyszerű megoldás lenne. Szerintem az lenne az elvárható minimum, hogy a felek megegyeznek abban, mit szabad és mit nem, és a szavukat adják arra, hogy nem lesz személyeskedés. Ha előzetesen egyeztetet kérdések lennének, amelyekre lehet készülni, akkor egy ilyen beszélgetés tényleg aa lényegről szólhatna.

    Vagy úgy gondolod, hogy ilyesmire – a sokszor hangoztatott szent cél érdekében – akár az itteni résztvevők nem lennének képesek?

  20. szs szerint:

    @Raon: szeretem azt gondolni, hogy gazdag képzelőerőm van, de nehéz azt mondanom, hogy el tudnám képzelni ezt a fajta, valóban lényegre törő, nehéz kérdésekkel is foglalkozó IRL, közönség előtti eszmecserét. De ne nekem legyen igazam.

  21. Sam Reed szerint:

    “a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása”

    Atyaisten. Ez ez év perverziója.

  22. Hanna szerint:

    @Raon: Az írókörről/írótáborról én a korábbi előadásomban már tettem említést, nem állt szándékomban az írókörözés felé elvinni a beszélgetést, a Balfrász által felvetett, egyéni hangok ellaposítására is csak azért reagáltam, mert nettó hülyeség volt. (A tagok megjelenéseiről viszont annyit, hogy nem csak a SF/F közegben kell körülnézni utánuk.) BTW elhangzott pár olyan kijelentés, amire Jud vagy én aztán reagáltunk, ami kicsit erősebb volt, mint a számodra oly bántó “kiválózás”, elnézést, amiért inkább azokra figyeltem.
    A kérdéseket amúgy előre nem kaptuk meg, és menet közben pár téma tényleg elsikkadt, mert mire eljutott volna a mikrofon a következő emberhez, már rég másról volt szó, de hát ilyen egy élő beszélgetés.

  23. attila szerint:

    Végighallgattam a kéziratvadászatos beszélgetést és kérem vissza az egy órát az életemből.

  24. Jud szerint:

    Raon: nem kaptuk meg előre a kérdéseket, ott helyben improvizáltunk. Néha ezért tűnhet összeszedetlennek és kapkodónak – egyszerre nagyon sok mindenre kellett volna reagálni. És igen, élőben más, mint fórumon. 🙂

    A felvételt hallgasd majd végig, mert a közönség soraiból más, szerintem fontos észrevétel is elhangzott.

  25. Komaváry szerint:

    Attila: én léptem közben két szintet, és kitakarítottam három dungeont.

    Raon:

    Nézői kérdések:
    Attila, mit értesz az olvasó felelőssége alatt?
    Nlmeth Attila: “az olvasó vegye meg, amin annyit dolgoztunk”.

    Ez egyértelműen viccnek volt szánva, a közönség vette is a lapot.

    Egyébként erről tényleg nem lehet többet mondani: az olvasó vegye, ami neki tetszik, ne vegye, ami nem tetszik, és amit nem ismer, azzal bátran kísérletezzen.

  26. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Kornya Zsolt: tudom, nem követed árgus szemmel a szcénát, de:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Lovas_Lajos

    Úgy őszintén: ezt te honnan tudod? Csak mert én nem járok mindenféle rendezvényekre, ebből mindjárt le is vonod a következtetést, hogy nem is olvasok, beszélgetek, levelezek, tájékozódok, semmi ilyesmi?

    Képzeld: tudom, kicsoda Lovas Lajos. SF-nek álcázott vacakokat ír. Meg is próbálkoztam párral, de néhány oldal után félrelöktem őket, ennyire nem vagyok mazochista.

    A programkiírásban viszont nem az szerepelt, hogy “Lovas Lajos Zs-díjas SF-szerző”, hanem az, hogy “Lovas Lajos, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Digitális Archívum Főosztálya, főosztályvezető”. Amiből teljesen nyilvánvaló, hogy csinovnyikként aratott sikereit többre tartja az írói munkásságánál (a reláció szerintem is helytálló), továbbá hogy kormányhivatalnoki minőségében osztja az észt a “nemzeti másolásvédelem”-ről, vélelmezett tekintélyét a címére és a rangjára bazírozva. Tényleg csak én érzem ezt a Mikszáth tollára illő hozzáállást egy rétegkulturális rendezvényen ízléstelennek és pöffeszkedőnek?

  27. Komaváry szerint:

    “Úgy őszintén: ezt te honnan tudod?”

    Hát, hogy felháborítónak tartod, hogy puffadt minisztériumi ökörbékák jelen legyenek egy scifi rendezvényen, miközben nem arról van szó, hogy a kormányzat hatalmas marketinglehetőséget lát egy scifi rendezményben, hanem arról, hogy van egy scifi szerző, aki történetesen pont olyasmivel foglalkozik civilben, ami az adott kerekasztal témája.

    A “nemzeti másolásvédelemről” meg eddig annyit lehet tudni, hogy megpróbálnak megoldást találni arra, hogy most a MEKen van kb. negyvenezer elektronikus dokumentum, ebből elérhető kb. 10000.

    Ettől függetlenül van mit elszúrni, de odáig még nem jutottak…

  28. Raon szerint:

    Szs: akik szeretnek szerepelni (vagy legalábbis nem gyűlölik az efféle beszélgetéseket), azok az én meglátásom szerint szívesen mutatják be a maguk álláspontját és még szívesebben mondanak okos dolgokat. Innen kellene megközelíteni ezt az egészet: hogy el is mondhassák, amit szeretnének, meg készülhessenek is rá, hogy az ne csak improvizáció legyen. A kerekasztal beszélgetés meg ott vehetné kezdetét, amikor ki-ki reagálási lehetőséget kaphatna (értelemszerűen megszabott időkeretben) az elhangzottakra.
    A politikai vita jó példa a lufibalhéra, de néha ott is előfordulnak érdemi álláspontütköztetések – ha olyan a szervezés és vevők erre a felek. Mondjuk tény, hogy ehhez olyan emberek is kellenek – de ezért kérdeztem erre vissza, mert az elhangzottak alapján nekem az volt a benyomásom, hogy az itteni résztvevők (minden korábbi internetes előéletük ellenére) simán alkalmas lehetnének erre.

  29. Raon szerint:

    Hanna: csúnyán lebuktattál, igen egyértelműen azért “bántott a kiválózás”, mert téged fényeztek, nem mondjuk engem. 🙂
    A válaszod világos, de nekem úgy tűnik, nem arra reagáltál, amit én írtam, hanem ami ennek kapcsán eszedbejutott.
    Sejtettem, hogy valamennyire felhúzod majd az orrod, de szerintem felesleges ezt kikérni magadnak – a véleményemben semmi rossz szándék nem volt, csak szimpla következetesség meg némi szubjektív igazságérzet.

    Egy másik nézőpont: ha komolyan gondoljátok, hogy az sfmag hidat, és nem éket akar verni a jelenlegi sokféle csoport közé, akkor az ilyesmikre érdemes odafigyelni. Én nem gondolom azt, hogy elitista sznob banda lennétek (bár a baráti-szakmai csoportosulásoknak mindig van egy belterj jellege, ez az sfmag kapcsán szerintem az esetek többségében bőven hibahatáron belül van). Viszont gondold végig, hogy ha te hallasz ilyet egy általad felületesen ismert valamiről, amiről kb. azt tudhatod bizonyosan, hogy egyértelműen nem felel meg az efféle kiváló minősítésnek, akkor mire asszociálnál? Megkockáztatom, hogy neked is lenne (lehetne) ilyen (tévesen) rossz benyomásod. Felesleges támadási felület, rossz marketing: így már egyértelműbb, mire gondoltam?

    De csavarhatok a dolgon egyet: hagyjuk is a Delta Műhelyt, ha neked rossz érzést azt értékelgetni. Megközelíthetjük onnan is a kérdést, hogy egyáltalán mennyire sikersztori az elmúlt tíz évben a netes alapon szerveződött írói önképzőkörök rendszere. Ilyen cikk, elemzés, belsős nézőpont tudomásom szerint még nem született (nyugodtan piríts rám, ha tévedek). Pedig biztos sokakat érdekelne. Pláne azokat, akik mondjuk kezdőként ilyesmibe szeretnének vágni – ilyenkor a rutinosabb kollégák tapasztalata segítete a tisztánlátáshoz.

    Mert tény, hogy egyéni szinten több alkalommal nagyon hasznos hátteret adott az írókörösdi, de aki – pláne belsősként – azt mondja, hogy nincsenek (amúgy jobbá tehető, javítható) árnyoldalai ennek az egésznek, annak a véleménye szerintem teljesen súlytalan ebben a kérdésben.

    Persze lehet, hogy ezekről beszéltél az írókörös előadásodban is, de arról nem találtam felvételt.

    > de hát ilyen egy élő beszélgetés

    Nem feltétlenül, ez szervezés és koncepció kérdése. Ezzel nem a jelenlegi módit minősítem, csupán jelzem, hogy ha jobb beszélgetést akartok csinálni, akkor számos lehetőség van arra, hogy ez legközelebb ennél jóval tartalmasabb legyen.

  30. Raon szerint:

    Jud: sejtettem, hogy improvizálás volt, csak nem akartam előre okoskodni. Ahhoz képest ez nem is rossz – nekem a téma és a lehetőségek felül nézve van hiányérzetem.

    > És igen, élőben más, mint fórumon.

    Lehet ilyen olvasata az általam leírtaknak, de értelemszerűen nem erre gondoltam. 🙂
    Szerintem egy iylen krekasztal beszélgetésnek igazán akkor lenne értelme, ha olyasmit nyújtana, ami több, mint amit a témában a netes felületen lezajlott értekezések nyújtottak. Élőben eleve ott az a szuper lehetőség, hogy nehezebb félreérteni a másikat, könbnyebb visszakérdezni – és szerintem eleve kisebb a vitafaktor, mert a neten talán könnyebben gurulhat el a gyógyszer meg jöhet elő a flémes beidegződés, mint mondjuk közönség előtt. Ez remek terep lehet arra, hogy a résztvevők az ilyen-olyan mellékzöngék helyett a témára fókuszáljanak. Ezt a lehetőséget lehetne kihasználni.

    Pl. Balfrász a beszélgetéskor néha egész jó dolgokat mondott. Pár dolgot kifejtett a blogján, ami szerintem jól árnyalta a véleményét (másik páran persze sajnos még jobban kifejtett, ami teljesen másképp árnyalta a véleményét). Egy ilyen kerekasztal beszélgetés lehetővé tehetné azt, hogy ne csak a felek álláspontját ismerjük meg az adott témákról (amelyeket amúgy az elmúlt évekből jó eséllyel mindenki tudja már a fórumokról, blogokról), hanem a felek érdemi beszálgetést folytassanak egymásal (amelyek a netes közeg jellegzetességeiből adódóan sokszor nem történtek meg).

  31. Raon szerint:

    Komaváry: köszi, azt én is értettem, hogy poén, nem az volt a gond. Az én gondom az volt, hogy a kérdésre, pár többször is lehetőséget kapott, a poénkodáson kívül semmi más érdemi módon nem válaszolt. Érdemi mód=nem ilyen-olyan mellébeszélés. Például amit te mondasz, az egy érdemi válasz lett volna. Amit ő csinált, az nálam a lufieregetés “beszélek de nem mondok semmit” tipikus esete.

  32. attila szerint:

    “http://ebook.sfportal.hu/nemzeti-drm-rendszer-579.ebook ”

    Elsőre nem tűnik teljes hülyeségnek, de érdekes elnézni a hozzászólókat; a “DRM” betűk valahogy mindig megidéznek pár szabadságharcos rinyagépet, hiszen az nem működik, elnyomó és nem működik és elnyomó is. Valaki szólhatna mondjuk Gabe Newellnek, hogy tévúton jár.

    Raon:
    “Szerintem egy iylen krekasztal beszélgetésnek igazán akkor lenne értelme, ha olyasmit nyújtana, ami több, mint amit a témában a netes felületen lezajlott értekezések nyújtottak. ”

    A kerekasztal beszélgetéseknek akkor lenne értelme, ha azok lennének. Ez itt csak pár arc volt, akik leültek egy asztal mellé dumálni és véletlenül volt vagy 20-30 ember, aki hallotta is őket. Súlya nem volt, egymás meggyőzése sem tűnt célnak, de legalább ki lehetett pipálni az e havi kerekasztal-adagot…

  33. Hanna szerint:

    @Raon: Most meg Te értettél félre engem. 😀 (Telefon???) Nem azért nem bántott a fényezés, hanem mert 1. átsiklottam fölötte, mert épp másra koncentráltam, 2. pl. arra, ami előtte elhangzott meg a beszélgetőpartnerek kifejező arcjátékára, aztán meg továbbhaladtunk, ha jól emlékszem, ez a kérdés ráadásul Judnak szólt (aki válaszolt is), és a mikrofon is nála volt.
    Tök könnyű utólag írásban mondatról mondatra végigelemezni valamit, de kurvára máshogy telik az idő, amikor négy másik emberrel osztozol másfél mikrofonon (az egyik néha kikapcsolt), és próbálsz azért udvariasan mindenki végighallgatni közbekiabálás nélkül.
    A DMűhely nem működik kiválóan, de a céljai is mások már, mint az elején vagy mint a Scriptben. Viszont ismétlem: ez a beszélgetés nem a műhelyről szólt, pontosabban egy sor egyéb dologról is szólt, ami sokkal általánosabb, mint egyetlen írókör működése. Ha most kifejezetten a DMűhely érdekel téged, akkor kérdezz most, de visszamenőleg ne kérd számon, miért nem tartottam róla kiselőadást. (Vagy tetszett volna ott lenni és a hallgatóság soraiból kérdezni.)
    És kérlek, kerüld el a távkiértékelést, mert bár eddig semmi olyat nem mondtál, ami miatt meg kéne sértődnöm, azt nem szeretem, ha neten keresztül tolmácsolják – ezek szerint gazdag és ingadozó – érzéseimet. Majd szólok, ha ingerült vagyok. Légy szíves, nyugodj meg te is, nincs értelme ennyit pörögni ezen.

  34. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “…miközben nem arról van szó, hogy a kormányzat hatalmas marketinglehetőséget lát egy scifi rendezményben, hanem arról, hogy van egy scifi szerző, aki történetesen pont olyasmivel foglalkozik civilben, ami az adott kerekasztal témája.”

    Nem, kérlek szépen. Itt arról van szó, hogy egy gány SF szerző az adott téma örvén diszkréten kivillantja a minisztériumi címfüzérét, mint Szopós Mari a bugyiját a kamionbeállóban. Ami nyilván az ő magánakciója, nem a strigóé, aki futtatja.

  35. SFmag szerint:

    Kornya Zsolt:
    “Nem, kérlek szépen. Itt arról van szó, hogy egy gány SF szerző az adott téma örvén diszkréten kivillantja a minisztériumi címfüzérét, mint Szopós Mari a bugyiját a kamionbeállóban. Ami nyilván az ő magánakciója, nem a strigóé, aki futtatja.”

    Zsolt: ha lehet, ezt így és ebben a stílusban ne folytasd, mert nem ide való. Szeretnénk, ha a kommentelés megmaradna a kulturált véleménynyilvánítás határain belül.

  36. Merras szerint:

    Sziasztok,

    @Kornya Zsolt alábbi meglátására hadd reagáljak:

    “Amiből teljesen nyilvánvaló, hogy csinovnyikként aratott sikereit többre tartja az írói munkásságánál (a reláció szerintem is helytálló), továbbá hogy kormányhivatalnoki minőségében osztja az észt a “nemzeti másolásvédelem”-ről, vélelmezett tekintélyét a címére és a rangjára bazírozva. Tényleg csak én érzem ezt a Mikszáth tollára illő hozzáállást egy rétegkulturális rendezvényen ízléstelennek és pöffeszkedőnek?”

    Lovas Lajost _kifejezetten_ mint Manda frissen kifejezett igazgatóját hívtuk meg, nem mint SF írót. Így is egyeztettük vele a dolgot. Emiatt sem a felvezetésből, sem magából a kerekasztal beszélgetésből nem tud kiderülni az, hogy ő az SF írói munkásságát vagy az államapparátusban betöltött szerepét értékeli-e jobban.

    Arra voltunk kíváncsiak, hogy az állam egyáltalán tud-e arról, hogy létezik e-könyv, és vannak-e szándékai ezzel a piaccal kapcsolatban. Lajos ezt a dolgot felvillantotta, ez a várakozásunk részben teljesült. (Azért részben, mert túl sok idő sajnos nem jutott arra, hogy erről vitatkozzunk, de ez meg szintén nem Lajos felelőssége.)

    Az, hogy Lajos egyébként jó vagy rossz SF-író, a témát tekintve szvsz lényegtelen. Az, hogy a Manda megoldása jó vagy rossz, már izgalmasabb, de egyelőre azon a pár mondaton túl nem tudunk többet, így viszont vitatkozni is nehézkes róla.

    üdv
    Jun

  37. colton szerint:

    “Arra voltunk kíváncsiak, hogy az állam egyáltalán tud-e arról, hogy létezik e-könyv, és vannak-e szándékai ezzel a piaccal kapcsolatban.”

    Én abszolút laikus vagyok, de régen olvastam ennél átlátszóbb ostobaságot.
    Szerintem itt csak arról volt szó hogy a szervezők akartak a rendezvényre valakit, aki úgymond “tekintélyes minisztériumi megmondóember.”

    Azért annyira még a kulturális minisztériumban se lehetnek hülyék, hogy nem tudják hogy létezik “e-könyv”. Másrészről meg a magyar államnak a csőd szélén, esetleg kisebb gondja is nem nagyobb annál hogy jaj, mi lesz az e-book biznisszel? Szerintem helyből leszarják, mikor minden egyéb húsbavágó létkérdésben kataszrófa van a köbön. Ha már a kulturánál és a könyveknél vagyunk például azzal, hogy egyre több funkcionális analfabéta jön ki az iskolából vagy hogy pontosan mit is művelnek a felsőoktatással. Az állam ne az e-book piaccal foglalkozzon már, hanem azzal, hogy hullik szét körölüttünk minden.
    Értem én, hogy ezek a dolgok eltörpülnek olyan rendkívül lényeges problémák mellett mint a “nemzeti másolásvédelem”.

    Meglehetősen átlátszóak és buták ezek az érvek, -amiket említettél- hogy miért is kellett oda egy állami hivatalnok. Azért nem kevés igazság van Kornya Zsolt kommentjeiben, még ha kissé vehemensen is ostorozza ezt a témát. Nem tartom magam egy brilliáns logikájú okfejtőnek, de ezt a hülyeséget nem veszem be, hogy azért kellett oda az állami okostojás, hogy megkérdezzük, hogy tudja-e az állam hogy van e-könyv, és hogy mit akar ezzel a piaccal. Mert ez aztán épp olyan téma amire állami részről kötetlenül lehet eregetni szép színes igéret lufikat, nem lehet olyan nagyot mondani, ígérni, hogy félni kellene attól hogy számonkéri valaki a nyilatkozón hogy miért beszél hülyeségeket, annyira súlytalan ez a téma, és hozzátenném nem is biztos hogy ez mindenkit érdekel egy sci-fi találkozón.
    Ha ilyen helyre megyek írókkal akarok beszélgetni a sci-firől, a műveikről, nem pedig valami állami öltönyke szófosását hallgatni.

  38. colton szerint:

    Most néztem utána hogy tulajdonképpen mi is ez a “Manda” aminek Lovas Lajos a frissen kinevezett igazgatója.

    “Megalakult a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA), amelynek legfontosabb feladata az lesz, hogy a magyar kultúrkincs valamennyi alkotását digitális formában rögzítse és egy központi felületen elérhetővé tegye.”

    http://www.metropol.hu/kultura/cikk/740540

    Nagyon örülök neki, hogy ismét felállt egy állami sóhivatal, amit lehet közpénzelni, és ismét bövült azon semmmitevő herék száma akiket az adófizetők eltartanak.
    Ne zavarjon senkit, hogy sok könyvtában-múzeumban pézhiány miatt nincs fűtés, és az állami pénzek szétosztása szempontjából éppen a múzeumok a legsóherebbül fizetett mostohagyerekek, gyakorlatilag akkor működnek, ha a csoportok előre bejelentkeznek hogy mennek.
    A fő hogy a Munkácsy: Krisztus-trilógia be legyen digitalizálva.

  39. adeptus szerint:

    Szerintem remek ötlet volt meghívni Lovas Lajost, így elég hamar értesültünk a tervekről, ami mindig jó. Lehet szeretni vagy utálni a mindenkori kormányt, de mindig szerencsés, ha tudjuk, mire készül.

    Egyébként a Manda nem teljesen előzmény nélküli, hiszen a NAVA meg az NDA is valami ilyesmit akart, az a törekvés pedig teljesen jogos, hogy valahol szedjék össze egy közgyűjteménybe mindazt a kultúrcikket, amit itthon létrehoznak.

  40. adeptus szerint:

    Az más kérdés, hogy kell-e ebook-kerekasztalt tartani egy sci-fi rendezvényen, de ez meg a jelek szerint divat lett mostanában. 🙂

  41. Merras szerint:

    @colton

    Nyilván némi költői túlzás / egyszerűsítés volt a részemről a “tud-e az állam az e-könyvről” című szófordulat. 🙂

    Azt lehet kritizálni, hogy jó ötlet volt-e meghívnunk Lajost avagy sem, mindenesetre ha megnézed, a rendezvényre végig jellemző volt az, hogy igyekeztünk ilyen vagy olyan módon különböző nézőpontokat behozni. Lovas Lajos egy ilyen nézőpont, hogy ez jó gondolat volt-e, azt nyilván a nézőknek / hallgatóknak a joga eldönteni.

    Mindenesetre ha Lovas Lajos nem fogadja el a meghívást, akkor pl. nem ennek a kerekasztalnak a kapcsán merült volna fel a nemzeti DRM kérdésköre.

  42. colton szerint:

    adeptus!

    “A beszélgetésből végül nem derült ki, hogy mi a koncepció, azonban úgy tűnt, mintha az archívum egyfajta „terjesztőként”, újabb webboltként lépne fel, a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása. Talán idővel hallunk erről konkrétumokat, egyelőre nem tudom elképzelni, miként működhet majd ez.”

    Akkor most miről is értesültünk pntosan? Hogy de jó Lovas Lajosnak hogy kinevezték?

  43. adeptus szerint:

    @colton
    Az derül ki, hogy az állam egybe szeretné gyűjteni az e-könyveket, és ezeket valamilyen biztonságos formában hozzáférhetővé szeretné tenni. Szerintem ez elég sok infó ahhoz képest, hogy eddig nem tudtunk a dologról semmit.

    Hogy lesz-e webbolt, az nyilván még nem vált el, de hát a hozzáférést az e-világban nyilván másképp kell értelmezni, mint a fizikai könyveknél.

  44. colton szerint:

    “Lovas Lajos egy ilyen nézőpont, hogy ez jó gondolat volt-e, azt nyilván a nézőknek / hallgatóknak a joga eldönteni.”

    Szigorúan magánvéleményem szerint a szervezőknek érdekükben állhatott meghívni ezt az embert, valami miatt. Annyi szociális intelligencia bizonyára szorult a szervezőkbe, hogy tudják: indulatokat fog kavarni, ha a politikaát valamilyen szinten belekeverik egy ilyen -alapjában véve politikamentes rendezvénybe- 100 emberből 98 nyakam rá hogy úgy gondolja egy sci-fi rendezvényen nincs keresnivalója valami “rezsim speaker”-nek. Azt hogy ti ezt mégis beválllaltátok azt jelzi, hogy vagy nem voltatok abban a helyzetben hogy visszautasítsátok a jelenlétét, vagy egyszerűen érdek fűződött a szerepeltetéséhez. (Gondolom a gyengélkedő könyveladásainak kell egy kis promó, de mivel közöltétek hogy állami hivatalnoki minőségben volt jelen, meg se fordul a fejemben az a képtelen ötlet hogy a hivatali talárjával foltozza a szakadozott írói önbecsülését, mint ahogy arra Zsolt is rávilágított, és ami valóban ízléstelen.)

  45. attila szerint:

    Colton, vegyél be valamit, mert nagyon jön belőled a hülyeség…

  46. Komaváry szerint:

    A MaNDÁról:

    Jelenleg az van, hogy a magyar könyvtárrendszer még egyetlen tisztességes, közös katalógust sem tudottt kiizzadni magából.

    A digitalizálási projektek leginkább független magánakcióknak tekinthetők.

    A(z állami pénzből létrejött) digitális archivumok között nincs kapcsolat, lényegében független rendszerek (csak a könyveknél: DIA, MEK, Neumann könyvek stb.)

    Ezt gatyába kéne rázni, és a gatyába rázás lényegében aprópénz. (Pláne, mivel az egész kapcsolódik az Europeana-hoz, így nagyrészt uniós pénzből lehetne finanszírozni.)

    Erre lehet egy jó megoldás a MaNDA, ha a jelenlegi, működő alapokra épül, és nem plusz egy rendszerként épül ki.
    (És sajnos, vannak erre utaló pletykák.)

    Tehát elméletileg nincs vele különösebb probléma. A gyakorlatot meg majd meglátjuk.

  47. Kornya_Zsolt szerint:

    No, akkor összefoglalom szép csendeskén, visszafogott stílusban.

    1) Értetlenségemnek adtam hangot, hogy minek kellett meghívni egy SF-rendezvényre egy minisztériumi főosztályvezetőt.

    2) Komaváry erre rám pirított, hogy de hát az a főosztályvezető egyben SF-szerző is. (Annak szvsz botrányosan rossz.)

    3) Merras meg közölte, hogy igen, de nem SF-szerzőként volt ám meginvitálva, hanem mint minisztériumi főosztályvezető.

    Vagyis tettünk egy szép kört és visszajutottunk a kiindulási ponthoz.

    Kérném szépen: mióta vette a vállára a magyar SF-szcéna azt az édes terhet, hogy a komplett hazai e-könyvkiadás ügyében sürgölődjön és buzgolódjon, tájékozódjon és tájékoztasson? A fantasztikus irodalom csak egy elhanyagolható szelete a könyvkiadásnak, papír alapon vagy elektronikusan. Olyan frankón megy minden ebben a szubkultúrában, hogy még országos jelentőségűnek vélt ügyekben is simán lehet élcsapatot játszani? Pont egy SF-napon kell húsz ember előtt a magyar kultúrkincs digitális átmentéséről, a nemzeti másolásvédelemről és más magvas kérdésekről értekezni? Nincs ebben egy parányi aránytévesztés, Lovas főosztályvezetői nagyarcával együtt és attól függetlenül?

    @Merras: “Arra voltunk kíváncsiak, hogy az állam egyáltalán tud-e arról, hogy létezik e-könyv…”

    Nem, nem tud. Tőletek hallott róla először.

  48. búkfaló bill szerint:

    Egyre jobban tetszik ez az sfmag!

  49. sezlony szerint:

    colton, Kornya_Zsolt: nézessétek már meg valakivel az iróniadetektorokat, amikor villogó szemmel csapkodtok le arra a félmondatra, hogy tud-e e egyáltalán az állam az e-könyv létezéséről.

    A másik meg, hogy lehet ám mindennel kötözködni, ami csak történik, de szerintem nincs olyan nagy baj azzal, ha a) létezik e-book kiadás az sf-zsánerben b) csinálunk egy kerekasztalt általában az e-book jövőjéről (lásd a) pontot, illetve “az sf -rajongók szeretik a jövőt és a kütyüket” toposzt), akkor c) kíváncsiak vagyunk arra, hogy ha már van terve az államnak, akkor mik azok.

    Az teljesen vili, hogy ha Lovas Lajos nem SF-író is, akkor vlsz senki nem jött volna el az állam részéről, mert leszarják ezt a kis ufós-sztárvárszos kis szubkultúrát.

    De máshogy is megfogalmazható: ért titeket kár azért, hogy az állam oda tolta a sanda képét a rendezvényre?

  50. Raon szerint:

    Hanna: szerintem remekül bemutatjuk, mit értettem azalatt, amikor fentebb a netes közegből adódó fókusztévesztésről és felesleges félreértési lehetőségekről írtam. 🙂
    Értem én, hogy neked ez érzékeny kérdés, de ettől függetlenül, bár sok érthető és jogos dolgot írtál, az eredeti felvetésemre még nem kaptam választ. Ez pedig egy “igen raon, ez tényleg nem volt a legjobb, legközelebb majd jobban sikerül” vagy “nem raon, nincs igazad, a Delta Műhely szerintem igenis megérdmeli a kiváló minősítést” válasszal letudható lenne. Azt hiszem, nem túl szélsőséges meglátás azt mondani, hogy erre az igen egyértelmű felvetésre harmadik típusú válasz már nem lenne egyenes válasz.
    Persze ha nem akarsz, akkor ne reagálj, én nem fogok ezen pörögni. A pörgésként definiált két hozzászólásom azért született, hogy lásd, semmiféle sértési szándék nem volt itt a háttérben, és ez a véleménykifejtés nálam semmiben sem különbözik attól, mint amikor mondjuk a neten kritizálok meg nyilvánosan egy novellát. Ott sem a szerző lelkének szétgyalázása, hanem az esetleges segítség, az adott írás jobbá tétele a célom – itt is csak azért írtam ezt le, hogy ha megfontolásra érdemesnek tartjátok az észrevételt, vonjátok le a magatok tanulságát.

  51. Kornya_Zsolt szerint:

    @sezlony: “…nézessétek már meg valakivel az iróniadetektorokat, amikor villogó szemmel csapkodtok le arra a félmondatra, hogy tud-e e egyáltalán az állam az e-könyv létezéséről.”

    OK. Colton részéről elsőre szerintem rendben volt, egy ilyen magas labdát le kell csapni; de hogy én még pluszban rákontráztam, pláne miután Merras tisztázólag hozzászólt, az valóban túlzás, elnézést kérek érte.

    “Az teljesen vili, hogy ha Lovas Lajos nem SF-író is, akkor vlsz senki nem jött volna el az állam részéről, mert leszarják ezt a kis ufós-sztárvárszos kis szubkultúrát.”

    Az állam részéről ez a helyes hozzáállás: kurvára hagyja békén az akármilyen szubkultúrákat, ne szóljon bele, ne ossza az észt, ne támogasson, ne szabályozzon, semmi. Én még élőben, belülről láttam a paternalista-kézivezérléses Kuczka-korszak utolsó fél évtizedét. Higgyétek el, nem hiányzik nekünk.

    “…ért titeket kár azért, hogy az állam oda tolta a sanda képét a rendezvényre?”

    Tehát ha nekem közvetlenül nem származik károm egy hülyeségből, akkor már ki se jelenthetem róla, hogy hülyeség? Mert, tudom is én, esetleg negatívan hatok vele valakinek az emésztőrendszerére? Hűha, micsoda éca! Ennél azért jobbat vártam tőled, sezlony.

  52. adeptus szerint:

    Érdekes, hogy azt rajtam kívül senki nem kérdőjelezi meg, hogy szükség van-e egy sci-fi napon belül ebook kerekasztalt tartani.

  53. Kornya_Zsolt szerint:

    @adeptus: Dehogynem.

    “…mióta vette a vállára a magyar SF-szcéna azt az édes terhet, hogy a komplett hazai e-könyvkiadás ügyében sürgölődjön és buzgolódjon, tájékozódjon és tájékoztasson?”

    “Pont egy SF-napon kell húsz ember előtt a magyar kultúrkincs digitális átmentéséről, a nemzeti másolásvédelemről és más magvas kérdésekről értekezni?”

  54. adeptus szerint:

    Oké, bocs, átsiklottam felette!

  55. Kornya_Zsolt szerint:

    Válasz gyanánt eddig egy toposzt kaptam sezlonytól: “az sf -rajongók szeretik a jövőt és a kütyüket”. Meg annak az emlegetését, hogy hát a SF-zsánerben is létezik ám e-kiadás.

  56. Hanna szerint:

    @Raon: Jól van, apu, igazad van, legközelebb jobban odafigyelek, próbálom multifunkcionálisan nyomni az efféle beszélgetéseket és lehetőleg mindenre a súlya szerint reagálni…

  57. Raon szerint:

    Hanna: azt ugye látod, hogy ha netán az én felvetésem mondjuk határeset is volt, akkor ezután a te reakcióid vitték le egy gyermeteg szintre ezt az egészet? Ha ennyire nem viseled jól, hogy épp nem fényeznek, akkor szólj és a jövőben inkább nem fogom véleményezni a dolgaidat. Ennyit nem ér az egész. 🙂

  58. onsai szerint:

    Raon, Hannának esélye sem volt élőben válaszolni minden felvetett dologra. Mondjuk a többieknek sem. Másfél óra három fő alapos kikérdezésére elég. Ha megfigyeled a felvételt, JudLorinba is többször belefojtottam a szót.

    A Delta Műhely egy nagyon jó csapat, a táborokban rendszeresen eltűnődöm azon, vajon vagyok-e annyira tehetséges, mint az ottani népség. Viszont évek óta malmoznak. Kifelé nulla a kommunikáció, minimális szinten frissítik a honlapot, nincsenek kritikák, novellák, blogregények, rendezvényekről beszámolók. Mintha elvesztette volna a csapat a motivációt.
    Nem jó ez az út. Így baráti társasággá válnak, pedig olyan lehetőségek szunnyadnak sokakban, ami színt hozhatna a hazai sf/f életbe.

  59. colton szerint:

    “Én még élőben, belülről láttam a paternalista-kézivezérléses Kuczka-korszak utolsó fél évtizedét. Higgyétek el, nem hiányzik nekünk.”

    Én azt hittem Kuczka csak egy “szipla” sorozatszerkesztő volt aki a Kozmosz Fantasztikus Könyveket és a Galaktikát összegründolta. Nem is tudtam hogy úgymond totális cernzor jogkérvel is rendelkezett…
    Bár igaz, abban az időben én még fiúcska voltam, nemigen kötött még le a sci-fi könyvek olvasása. De nekem ez új infó volt hogy Kuczka ilyen szinten volt hatalmi pozícióban.

  60. Kornya_Zsolt szerint:

    @colton: Kuczkának múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy beemelte a SF-t a hazai köztudatba. Igazából nem volt túl rossz hazai atyaistennek, rendszeresen elhárította például a hivatalos kultúrpolitika részéről érkező támadásokat, és ügyesen bújtatott el a megjelenések közt értékes, ám kurzusidegen cuccokat. Korának szülötte volt: nagy lavírozóbajnok, a maga módján segítőkész, de hihetetlenül paternalista, és piaci viszonyok közé kerülve teljesen tehetetlen. A fandom felé mutatott hozzáállásától viszont ma egekig zokognának a mindenféle amatőr önszerveződések, az urambátyám-rendszerre és megjelenési nehézségekre panaszkodó új szerzőkről nem is beszélve.

  61. sezlony szerint:

    Kornya_Zsolt:
    “Az állam részéről ez a helyes hozzáállás: kurvára hagyja békén az akármilyen szubkultúrákat, ne szóljon bele, ne ossza az észt, ne támogasson, ne szabályozzon, semmi.”

    Én árnyaltabban látnám: ha az állam szabályozni akar, akkor megteszi, és ejt a kis vagy nagy szubkultúrákra. Ehhez képest pozitívnak gondolom, hogy legaláb odamegy és beszél róla, mintha érdekelné, mit gondolnak az érintettek.
    Illetve jelen helyzetben az érintettek egy egészen kicsi részhalmaza.

    “Tehát ha nekem közvetlenül nem származik károm egy hülyeségből, akkor már ki se jelenthetem róla, hogy hülyeség”
    Hát már hogy ne jelenthetnéd. De az, hogy jó pár kommenten keresztül pörögsz rajta, mintha arra számítanál, hogy majd az érintettek térdre borulva ismerik be vétkeiket – na, arról meg én mondhatom el, hogy hülyeség.

    Remélem, ez jobb lett.

  62. DBL szerint:

    Csak ismételni tudom magam… megint szétröhögtem az agyam… 🙂

  63. Hanna szerint:

    @Raon: Légy szíves, hagyd abba ezt a paternális hangnemet, remélem, így már nem lehet félreérteni.

  64. Kornya_Zsolt szerint:

    @sezlony: Igen, ez már jobb. 😀

    Pörgésnek szerintem azt hívják, ha egy szóló búgócsiga folyton csak ugyanazt ismételgeti, új infók és szempontok meg mások részben-egészben párhuzamos véleménye nélkül, de ezen nem fogunk összeveszni.

    Az árnyalásodat is másként látom némileg, mert szerintem ha az állam szabályozni akar, akkor megteszi, a kicsi és nagy szubkultúrák meg szarnak rá és kialakítják a saját kis köreiket, kivált olyan nehezen regulírozható területen, mint az elektronikus szövegeké; de ezt az álláspontomat nyilván erősen befolyásolja a saját egyéni véleményem, miszerint Állam Bácsi úgy nagyban és egészében balfasz, aktuális politikai irányvonalától függetlenül. Tessék megnézni, per pillanat hány olyan szigorú és dörgedelmes központi szabályozás létezik, aminek a világon semmi értelme, és a népek épp ezért vidám sportot űznek a kicselezésükből.

  65. Kornya_Zsolt szerint:

    No még egy darázsfészek, miért is ne… 🙂

    Írói műhelyekben sohasem tevékenykedtem, viszont vezettem és vezetek konkrét irodalmi projektekre összetoborzott csapatokat, a tagok közt régi vagy aktív műhelyesekkel, szóval van a témára némi rálátásom.

    A szakmai közösség lassú metamorfózisa baráti társasággá, amit Onsai vetett föl, reális veszély. Nem mintha egy baráti társaság rossz dolog lenne, de szakmailag tényleg zsákutca. Egy írói műhelynek egyrészt konkrét cél, célok kellenek (az “írjunk jó cuccokat és fejlesszük egymás technikáját” önmagában nem elég), másrészt egy erős kezű központi irányító, aki meghatározza a csapásirányt, és bár a véleményével lehet vitatkozni, a döntései megfellebbezhetetlenek. Kreatív közösségekben a demokrácia lassú, de megállíthatatlan ellustuláshoz vezet.

    Ami viszont nagyon jó az ilyen csapatokban, hogy ideális esetben nemcsak az írói, hanem a kritikusi vénát is fejlesztik. És mivel a hazai spekulatív szcénában sajnos fel-felbukkannak olyan szerkesztők, akik elég harmatosan muzsikálnak ebben a szerepkörben, a műhelytársak segítsége olykor pótolhatja az ő hiányosságaikat.

  66. sezlony szerint:

    Kornya_Zsolt: “Állam Bácsi úgy nagyban és egészében balfasz, aktuális politikai irányvonalától függetlenül.”
    Ebben speciel tökéletesen egyezik a vélemményünk.

  67. ivanhu szerint:

    Végigolvasva, helyenként átfutva a fenti gondolatokat, van néhány megjegyzésem. Egyiket sem fogom részleteiben kifejteni…

    Egyes állítások szerint nagyjából az emberek 1%-a olvas papíralapú irodalmat. Ez mindenkit (csecsemőket is) beleértve max 15 ezer magyar nyelvet beszélő ember. Azért az kicsit valószínű, hogy mind szeresse az SF jellegű irodalmat, szóval reálisan számolhatunk egy-két ezer potenciális vásárlóval. Közülük sem fogja mindenki megvenni a könyveket, de lesz néhány a maradék 99%-ból aki viszont valamiért mégis megveszi. Szóval néhány ezer eladott könyvre számítanék legfeljebb (siker esetén).

    Ugyanakkor az emberek, különösen a műfajra talán fogékonyabb fiatalok egyre több időt töltenek a monitor előtt. Fizetni semmiért nem akarnak, és a bonyolult hozzáférésű oldalakra is mindenféle gyorsító technikákat találnak ki, ezért bármiféle üzleti modellnek ehhez kell alkalmazkodnia. A megvásárolt e-könyv valószínűleg nem életképes gazdaságilag, mert még a papír alapúnál is kevesebben veszik.

    Weboldalak esetén azonban lehet élni hirdetésből. Webhelyek élnek ilyesmiből, a fontos a látogatottság növelése. Itt látok esetleg némi lehetőséget a kibontakozásra, de nem látom azokat az e-kiadókat, akik egyáltalán kísérletet tennének rá, hiszen ez többek között új honorárium rendszer kialakítását is jelentené.

    Elég kitartónak kell lennie annak, aki írását kiadványban látni akarja. Nincs túl jó marketingje a különböző táboroknak, közösségeknek. A fiatalok tehetséggondozása szinte teljesen hiányzik, vagy legfeljebb néhány lelkes vagy kevésbé lelkes ember kezében összpontosul. Ahány fiatalt ők elérnek, az édeskevés. Persze, az írás legyen inkább belső kényszer, de ha a szárnybontogatást közöny fogadja, akkor az egyébként is szégyenlős fiatalnak bizony nagyon kitartónak kell lennie még akkor is, ha kudarcok nem is érik. Az e-kiadás ezen a téren is tudna segíteni.

    Kell-e ehhez állami szabályozás? Véleményem szerint a válasz nem egyértelmű igen vagy nem. Lehet hasznos, de lehet kártékony is; “ez a szabályozás szó definíciójától függ” (Clinton után szabadon). Mindenesetre a legjobb az lenne, ha egyre több e-kiadó kezdene el működni. Vannak ilyen kezdemények (pl. SFmag :)), de messze nem elegendő számban, és nem hiszem azt sem hogy nagyon elérnék a közönséget. Kíváncsi lennék, hogy számolja-e valaki, hogy egy-egy közölt novellára összesen hányan kattintanak rá itt…

  68. Kornya_Zsolt szerint:

    @ivanhu: Ahhoz képest, hogy nem kívántad részletesen kifejteni, egész jó kis áttekintést adtál a helyzetről…

    Az 1 %-kal azért vitatkoznék. A múltkor beszéltem egy népszámlálóbiztossal, és azt mondta, szinte minden lakásban látott könyveket, pedig nem kimondottan jómódú vagy értelmiségi környéken dolgozott. A példányszámok a rendszerváltozás óta valóban radikálisan visszaestek, ennek azonban több oka van:

    1) A könyvárak meredek emelkedése, ami mostanra elérte azt a szintet, hogy az idegen nyelven olvasóknak olcsóbb külföldről könyvet rendelni, mint megvenni a hazai kiadást. (Erről Komaváry / Rorimack írt egy jó posztot itt az SFmagon.) Ők nyilván csak egy kis szeletét képezik az olvasótábornak: a régi olvasók többsége kényszerűen leszokott a vásárlásról, mivel a könyv lassan a luxuscikk kategóriájába kerül.

    2) Az éves kiadványszám (nem példányszám) hasonlóképpen meredek megugrása: a kereslet beszűkülésével párhuzamosan bővült a kínálat. A zsánernél maradva: akit a spekulatív irodalom érdekel, ma sokkal bőségesebb palettáról válogathat, mint huszonöt évvel ezelőtt. Emlékszem, tizenéves koromban gyakorlatilag nem létezett fantasy- és horror-könyvkiadás (dekadens burzsoá szemetet nem publikálunk! jelszóval), a SF-piacon meg egyeduralkodó volt a Móra, a maga évi kb. tíz könyvével meg a Galaktikával.

    A közhittel ellentétben a kínálat bővülése a rendszerváltás után nem jelentett egyet a parttalan szemétáradattal; erről lásd Orka elemzését, szintén itt az SFmagon. Persze, gagyiból is több lett, de értékből is. (Itt most hangsúlyosan a spekulatív irodalom egészéről beszélek, nem csupán a hazai szerzők munkásságáról.)

    Tapasztalatom szerint az emberek ma is vesznek könyveket, csak a vásárlói magatartásuk változott meg. Az újonnan kiadott művek beszerzése helyett antikváriumokba és szürkezónás silókba járnak, a leárazásokat és az akciókat figyelik, olykor az olcsóbban adott minőséghibás példányokra utaznak. Amikor valamilyen oknál fogva nagyobb raktárkészlet kerül a piacra nyomott áron (például annó a Magyar Könyvklub összeomlása után), még tömegjelenetek is kialakulnak az üzletekben, legalábbis vidéken.

    Az e-könyv nálunk nem a papír alapú kiadványokkal konkurál, hanem az illegális letöltésekkel. (Az ebbe a szektorba átcsábult olvasóbázist a papírkönyv már elvesztette, többé-kevésbé le is mondott a visszahódításáról.) Hazai viszonylatban jelen idő szerint egyet kell értenem a következtetéseddel: “A megvásárolt e-könyv valószínűleg nem életképes gazdaságilag, mert még a papír alapúnál is kevesebben veszik.” Kiadói szempontból ezt Csukonyi Zoli vezette le pár kommentben néhány poszttal odébb.

    Ami a webes felületeket illeti, én itt elsősorban az olvasó tájékoztatása, az információáramlás és a zsáneren belüli műkritika terén látok lehetőségeket; ha pedig a kiadó szemszögéből tekintjük, a közösségi portálokon és a blogoszférában ügyesen meg lehet ágyazni a tervezett kiadványoknak. (Vagy egy-egy béna fellépéssel totálisan elcseszni a cég hitelét, de ez ugye a lúzerség kategóriája.) A reklámalapon finanszírozott webes publikációknak nem sok jövőt jósolok, az ilyesmi többnyire együtt jár a minőségi mélyrepüléssel.

    Végezetül: “Elég kitartónak kell lennie annak, aki írását kiadványban látni akarja.”

    Nos, a netre már most is pár kattintással kipakolhatja, akár letölthető e-book formátumban is, de hogy hányan fogják olvasni, az valóban más tészta. Ismertséget és tekintélyt (olyat, amilyet) továbbra is csak a papír alapú publikáció ad, ez egyértelmű. Ahhoz pedig mindig kitartónak kellett lenni, régen éppúgy, mint ma.

  69. ivanhu szerint:

    Vitatkozni nincs okom vagy késztetésem, de hadd jegyezzem meg, az 1%-ot Asimov doktortól vettem, és valahol olvastam azt is, hogy a kiadott könyvekből néhány ezer fogy. A rendszerváltás előtti időszakban is néhányszor tízezret adtak ki, és elég nagy volt a bezúzottak aránya. Elfogadom, hogy a nagyobb választék az egyes kiadványokra nézve kisebb vásárlóerőt okoz, de ez is csak alátámasztja a becslésemet.

    Ami a látott könyvmennyiséget illeti, a “nem írók által írt könyvek” korszakát éljük (forrásmegjelölés: index.hu, megtetszett a kifejezés); simán el tudom képzelni, hogy a látott könyvek nagyobb része Dr. Havas Henrik és hasonló szerzők remekművei közül kerültek ki, némi ezoterikával és hasonló népbutító hülyeségekkel fűszerezve.

    Az e-könyv pedig lehet hogy a mai olvasó szemében nem vetélytársa a hagyományos könyvnek, de nem is erről szerettem volna beszélni, hanem arról, hogy a fiatalok esetén viszont valószínűleg az lenne, illetve ha őket meg akarjuk fogni az irodalom számára (legalább olvasóként), akkor szerintem a viszonylag rövid, lazán csatolt fejezetekből álló e-könyv lenne ennek a legjobb formája (pl. Asimov eredeti Alapítvány sorozata, amely szememben ennek iskolapéldája).

    A webes/letölthető könyv jelenleg kísérleti korszakát éli, akárcsak az interneten folytatott bármiféle kereskedelem. Nem vetném el automatikusan a reklámbevételből élő, a felhasználók számára viszont ingyenes szolgáltatást nyújtó helyek életképességét, és párhuzamot sem vonnék a selejt és a reklám általi finanszírozás között. Hiszek abban, hogy tematikus tartalmak és tematikus (nem agresszív) hirdetések tudnának együtt élni, és abban is hiszek, hogy a reklámetika betartása egyébként nagyobb reklámbevételhez is vezethet. Ehhez persze kell szerkesztői szigor is, de ha színvonalas tartalmat akar valaki, akkor ez úgyis megkerülhetetlen.

    Ami a kitartást illeti, nem egyszerű a neten megtalálni a különböző írótáborok, műhelyek, közösségek honlapjait (ha van nekik egyáltalán), így a fiatalok helyzete elég nehéz; ezt próbáltam ebben a szakaszban kifejteni, de úgy látszik nem sikerült.

    Amire szerintem még szükség lenne, az a tizenévesek számára fenntartott helyek ahol publikálhatják dolgaikat, egymás írásairól beszélhetnek, s ahol néhány jóindulatú (nem pedig elnéző) felnőtt személyes (csak a szerző számára látható) kritikát adhat. Ehhez persze rengeteg idő és elhivatottság kell, hiszen ebből megélni aligha lehetne…

  70. Kornya_Zsolt szerint:

    @ivanhu:

    “…hadd jegyezzem meg, az 1%-ot Asimov doktortól vettem…”

    Asimov doktor nem Magyarországon élt.

    “A rendszerváltás előtti időszakban is néhányszor tízezret adtak ki, és elég nagy volt a bezúzottak aránya.”

    A zsánerkönyvek példányszáma a rendszerváltás előtt hatvanezer körül volt, de a népszerű történelmi munkák is kijöttek harmincezerben, Maria Treben füveskönyvei pedig még a rendszerváltás után is hozták a százezret. Ami a zúzdát illeti: ??? Ez megint amerikai gyakorlat, nem hazai.

    “…és valahol olvastam azt is, hogy a kiadott könyvekből néhány ezer fogy.”

    A zsánerkönyveknél most általában négyezer a plafon. Mivel nyilván nem minden olvasó vesz meg minden könyvet, az 1 %-os arány nonszensz.

    “…szerintem a viszonylag rövid, lazán csatolt fejezetekből álló e-könyv lenne ennek a legjobb formája (pl. Asimov eredeti Alapítvány sorozata, amely szememben ennek iskolapéldája).”

    Nyilván nem azt akartad mondani, hogy az Alapítvány-trilógia eredetileg e-könyvben jött ki, de a fogalmazásod félreérthető. Ez a fajta szerkezeti tagolás a magazinpublikációs formából következett, ami az ötvenes években Amerikában is bedöglött. Hogy hoz-e neki feltámadást az elektronikus felületre való áttérés, majd meglátjuk. A nagymúltú angolszász magazinok mostanában ezzel kísérleteznek.

    “…és párhuzamot sem vonnék a selejt és a reklám általi finanszírozás között.”

    Én igen, lásd az elektronikus újságírás példáját, amit mások már föntebb alaposan kiveséztek. Közösségi portálokat lehet reklám alapon finanszírozni eladásból származó bevétel helyett; irodalmi műveket a színvonal megkövetelése mellett aligha.

    “Ami a kitartást illeti, nem egyszerű a neten megtalálni a különböző írótáborok, műhelyek, közösségek honlapjait (ha van nekik egyáltalán), így a fiatalok helyzete elég nehéz…”

    Mert korábban, a netkorszak előtt könnyebb volt? Amúgy most próbaképpen beütöttem a gugliba az “írói műhely” szókapcsolatot, és kaptam rá 389 ezer találatot. Mi ebben a nehéz?

  71. Kornya_Zsolt szerint:

    Ja, és ha az egészen fiatalokat meg akarjuk nyerni az olvasásnak, akkor szép, színes, illusztrált mesekönyveket kell a kezükbe adni. Papíron. (Ami jelen pillanatban a könyvpiac egyik legéletképesebb szegmense, a telítettség dacára tízezerhez közelítő fogyásmutatókkal.)

    OFF: Valaki lője már ki ezeket a kurva héber karaktereket a spamszűrőből!!!!

  72. Chello szerint:

    (nem lenne off, de mosmá off, hetven íbukkos komment után)

    @DBL: Jó neked. Én meg megint sírni tudnék. :S

    Semmi félreértés, tök jó ez a vita; vannak érdekes, sokszor értelmes és elgondolkodtató hozzászólások, vélemények – csak remélem, hogy akit egy sci-fi napos élménybeszámoló érdekel(t volna) és ide került, az a kommenteket nem olvassa el.
    Mondjuk a nagy baj az, hogy a legtöbb helyen, a cikk témájától sokszor függetlenül, ugyanezek vagy ugyanilyen kommentek sorakoznak.
    Egyetlen olyan élménybeszámolót sem olvastam, ami magáról a találkozóról szólt volna. (Én majdnem írtam egyet, mert van véleményem, van felületem, ráadásul ott is voltam végig) de tudod mit, Lajos? Írjon a tököm!!

  73. onsai szerint:

    (Bakker, Chello, én meg egy hete a te beszámolódat várom…)

  74. DBL szerint:

    Chello…megértem.
    Sajnos, azt a szétröhögést kínomban csinálom, mert valóban nem tudok mást csinálni.
    A “megint” szó egy másik blog miatt volt, mert ott is szétröhögtem az agyam kínomban.
    Korom ellenére fiatal netes vagyok, és ilyen közösségi felületre először 2008. áprilisában keveredtem. Akkor nem is gondoltam volna, hogy ezeken a felületeken is a marakodás a fő cél.
    Ráadásul amiket az élő találkozókon hallok emberektől másik emberekről, abból az jön ki egyszer-egyszer bennem, hogy mi a fenének csinálom ezt?!
    Én pedig azért nem írtam eddig élménybeszámolót (pedig tudod, hogy gyakorlatilag végig ott voltam), mert már megmondtam, hogy olyan környezetben, ahol outsidernek számítok, nem tolakszom előre… 🙂
    Pedig volna mit mondanom (nem is a Te műsorodról, mert tudod, hogy feltétel nélküli rajongója vagyok a téma iránti elhivatottságodnak… 🙂 ), hanem a nagy kéziratvadászat érdemelt volna meg egy rendes, őszinte vitát…főleg az itt lévő szakmabeliektől…

  75. Kornya_Zsolt szerint:

    @DBL: Én még nálad is fiatalabb netes vagyok. 🙂 Ami pedig a nagy kéziratvadászatot illeti: vagyunk itt páran szakmabeliek, akik ez ügyben nem csupán beszélünk, hanem teszünk is.

  76. Kornya_Zsolt szerint:

    @Chello: “Egyetlen olyan élménybeszámolót sem olvastam, ami magáról a találkozóról szólt volna.”

    Egy élménybeszámoló alá a kommentekbe szerintem nem más élménybeszámolók valók, hanem a cikkben fölvetett szempontok és tényezők megvitatása.

    @DBL: “Akkor nem is gondoltam volna, hogy ezeken a felületeken is a marakodás a fő cél.”

    Könyörgöm, hagyjuk már fel ezzel a Nagy Összeborulás / Mindenki Fogjon Össze Mindenkivel / Egységben az Erő / No Konfliktus, Maximum Harmónia siránkozással, jó? Véleménykülönbségek vannak, eltérő nézőpontok ütközése, meg piaci verseny, szerzők és kiadók között. Csak ez lehet a kibontakozás motorja, nem valamiféle egységesre hangszerelt közbégetés.

  77. Kornya_Zsolt szerint:

    És csak hogy tripla poszt legyen, hadd idézzek be két mondatot egy másik beszámolóból:

    http://www.ekultura.hu/latnivalo/egyeb/cikk/2011-11-14+20%3A00%3A00/avana-sfportal-sci-fi-nap-2011-november-12

    “Amire egy jó ismerősöm azt mondaná, hogy aki nem szeret vetkőzni, ne menjen kurvának, magyarán, ha azt akarod, hogy megjelenj, vállald azt is, hogy esetleg kapsz kemény, lesújtó, vagy akár tahó hangvételű kritikákat is. Ha valakit ez képes eltántorítani, az talán bizony nem érett még az íróság egynémely aspektusára, és jó is, ha dolgozik még magán is…”

    Úgy bizony.

  78. ivanhu szerint:

    @Kornya_Zsolt:

    “Véleménykülönbségek vannak, eltérő nézőpontok ütközése, meg piaci verseny, szerzők és kiadók között. Csak ez lehet a kibontakozás motorja, nem valamiféle egységesre hangszerelt közbégetés.”

    Nagyon sok szempontból igazad van. Ugyanakkor olvasóként csendben jegyzem meg, hogy például a MAGUS esetén valahol a harmadik körül elvesztettem a fonalat, és ma már fogalmam sincs arról, hogy éppen mi az aktuális logo és felirat. Mivel az okok szükségszerűen ismeretlenek, így ma már csak fél szívvel veszek könyvet (igaz hogy egyre kevesebb is jelenik meg). A négy egymástól eltérő szabályrendszer sem hiszem, hogy nagyon hasznos lenne, különösen mivel a különbségek azért valójában könnyen áthidalhatók lennének.

  79. Chello szerint:

    @ Zsolt, azt írod: “Egy élménybeszámoló alá a kommentekbe szerintem nem más élménybeszámolók valók, hanem a cikkben fölvetett szempontok és tényezők megvitatása.” – De hát én sem azt mondtam, hogy a kommentekbe szeretnék más élménybeszámolót, hanem azt, hogy más oldalakon vagyis mások blogjain nem nagyon találok olyan élménybeszámolókat, amik a találkozóról szólnának, sőt még ez a cikk van a legközelebb hozzá.

  80. szs szerint:

    “(Én majdnem írtam egyet, mert van véleményem, van felületem, ráadásul ott is voltam végig) de tudod mit, Lajos? Írjon a tököm!!”

    @Chello , ne szórakozz már, hacsak nem a cirkuszban akarsz fellépni a fent belebegtetett mutatvánnyal. 🙂 Tessék megírni azt a beszámolót! Az általad nehezményezett írások most mégis hogy hozzák meg a kedvet a rendezvényről hiányolt tömegeknek meg új arcoknak? Nekem volt egy kis lelkifurdalásom, hogy nem jutottam el oda (na jó, se tömeg nem vagyok, se új arc), aztán a beszámolók nyomán ez elmúlt, de benned bíztam, hátha meghozod.

  81. Kornya_Zsolt szerint:

    @ivanhu: A M* extrém példa. A rendszerváltás után egy csapat lelkesedéstől fűtött huszonéves illető csinált egy nagy potenciállal bíró osztott világot – anélkül, hogy a legcsekélyebb gondot fordították volna a szerzői jogi háttér egymás közti tisztázására, illetve biztosítására. Ennek a mulasztásnak az ódiuma szakadt aztán a M*-ra több lépcsőben a Valhalla összeomlása után. Ami a M* vonalán folyt (és részben még most is folyik), az nem piaci versengés, hanem dzsungelharc a szerzői jogok körül. A megismétlődésétől más téren nem kell tartani, mert éppen ebből az esetből okulva ma már senki sem olyan hülye, hogy elkövesse azokat a hibákat, amiket annak idején Ynev megálmodói és első közreműködői.

    Az viszont – csak a korrektség kedvéért – nem fedi a valóságot, hogy mostanában egyre kevesebb M*-könyv jelenik meg. Mivel saját bevallásod szerint elvesztetted a fonalat, valószínűleg nem számoltál utána, de az utóbbi négy évben bőven húsz fölött van az új M*-kiadványok száma, nem számítva a republikációkat. A M*-szerepjátékot valóban csak a játékosok kitartása élteti, de a M*-irodalom (ami teljesen más, a szerepjátéktól független kategória) a viharok dacára él és virul.

  82. Kornya_Zsolt szerint:

    “…a M*-irodalom a viharok dacára él és virul.”

    Teszem hozzá, alapértelmezésben nélkülem, mert egyetlen régi adósságom lerovásán és pár ad hoc jelleggel megírt novellán kívül a jövőben nemigen szándékozom részt vállalni benne.

  83. onsai szerint:

    DBL, ne outsider-kedj. 🙂 Miből gondolod, hogy nem vagy része a hazai belterjnek?
    Szerintem itt nincsenek külsősök, meg belsősök. Aki itt cseveg, az már rég belsős. Legföljebb egy-egy vitában épp nem érintett.
    Speciel én nem tudok egy rendes beszámolót írni, mert minimálisat láttam a rendezvényből. (Azt a semmit amúgy már megírtam)
    Ragadjatok tollat! Mindenki mást emel ki, és engem nagyon érdekel az, ahogy Ti láttátok…

  84. Nihil szerint:

    Hmm… 🙂 itt mindig annyit muffognak és puffognak belterjről, meg pocsolyáról, meg hasonlókról, hogy már muszáj(!) megkérdeznem:

    Hány magyar sci-fi író kell ahhoz, hogy megreformáljon egy villanykörte becsavarást?

    De csak azért, hogy ne vegye már mindenki olyan véresen komolyan! 😀

  85. bobzenub szerint:

    A reformtanács tagjai + 1 fő.

    Valakinek tartania kell a gyertyát amíg a többiek dűlőre jutnak.

  86. Chello szerint:

    “Aki itt cseveg, az már rég belsős.”

    Én nem vagyok belsős, onsai. Külsős vagyok. Lópikulát sem írok. Egy keveseket érdeklő szubkultúrában (gettó) is falakat húzok magam köré a még-rétegebb-ökörségeimmel (gettó a gettóban). Nem tudom, hova van még ennél kijjebb 🙂

  87. DBL szerint:

    Ez marhaság Chello. Tudod mennyire rajongok a régi dolgok iránti elkötelezettségedért…
    Pontosan azzal vagy insider(sic!), hogy ennek a szubkultúrának, amit mi sci-fi rajongók (no jó, írók és műfordítók is… 🙂 )képviselünk, az egészét akarod a világnak megőrizni a régi dolgok közzétételével, emlékezetben tartásával.
    Nem akarok illúzió- és kedvromboló lenni, amikor kritizálok dolgokat. A koromból adódik, hogy egyrészt konzervatívabb vagyok sokaknál, másrészt (és ez korfüggetlen szerintem) szeretem a harmóniát, legyen az bármilyen megjelenésű. Nos, a hazai írástudók ezen környezetében, amit a sci-fi jelent, ezt hiányolom.
    Tudom, Zsolt írta, hogy ők elég sokat próbálnak tenni ennek az írásformának a fejlődéséért (ezt maradéktalanul elhiszem). A baj, hogy a kívülállók ebből csak a balhékat látják…meg esetleg egy-egy jó könyv keletkezését… :), ami jó dolog.
    Mi olvasók telhetetlenek vagyunk, és nekünk CSAK az számít, minél több és jó könyvvel találkozhassunk, legyen az papíralapú, vagy E-book.

  88. ivanhu szerint:

    onsai, “Aki itt cseveg, az már rég belsős”?

    Hát, az függ a “belsős” szó definíciójától (Clinton után szabadon). Mint csak olvasó, ám sci-fi, fantasy, és más mesék elkötelezett rajongója, most belsős vagyok vagy sem? Nekem rálátásom sincs igazán a hazai írók életére, gondjaira, és bármiféle kiadókkal is csak szakmai (társszerzőként vagy fordítóként jegyzett) könyveim révén kerültem kapcsolatba. Krónikus időhiány miatt rendezvényekre sem nagyon járok, a néhány általam becsült hasonló érdeklődésű emberrel is csak rendszertelenül, főként fórumok révén tartom a kapcsolatot. Ez így biztosan nem meríti ki a “belsős” szó általam vélt tartalmát.

    Ugyanakkor az ehhez hasonló fórumokat szívesen látogatom, egyszerűen azért mert tartalmasnak, hasznosnak, érdekesnek hiszem. S ha már itt vagyok, régi fórumozóként (emlékeim szerint 96-ban írtam első hozzászólásaimat) szívesen hozzászólok az egyes témákhoz – nézeteim javítása csak mások véleményének megismerésén és kritikus feldolgozásán keresztül lehetséges.

  89. onsai szerint:

    Nihil: :))

    Chello, ez sima életérzés. (Mellesleg egy olyan ürgétől, aki rendszeres előadó, egy csomóan ismerik, és csomóan drukkolnak neki a könyvéhez…)
    Fogadjunk, hogy ha bárkit megkérdezel, mind azt mondja, ő külsős. Sárditól kezdve Insiderig mindenki.

    Ivanhu, itt vagy, hozzászólsz, véleményeddel formálod más ember gondolkodását. Része leszel ezzel a sf/f netes köznek 🙂 Ennyi.

  90. tapsi szerint:

    Onsai: nem igaz, én például nem vagyok külsős 😀 szerintem senki nem külsős, aki az épp jelenlevők legalább negyedét személyesen ismerte, és ezt még nekem is sikerült teljesítenem, pedig alapvetően nem járok ilyen rendezvényekre.

  91. onsai szerint:

    Belterj 🙂
    Nna… megdöntöd itt nekem a csili-vili outsider elméletemet.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon