Az időutazásos történetek egyik legrégibb közhelye, hogy valaki visszautazik a múltba megölni Hitlert. Aztán akár sikerrel jár, akár nem, a világ nem lesz jobb. Az elsősorban komikusként ismert Stephen Fry is ezt a nagyrészt lerágott csontot választotta 1996-os regénye (eredeti címe: Making History) témájául, de hozzá tudott tenni annyi pluszt, hogy érdemes legyen ezt is elolvasni.

 

Stephen Fry

Stephen Fry

Elbeszélőnk, Michael Young doktorandusz Cambridge-ben, épp most készül leadni értekezését Hitler életpályájáról. Egy apró malőr kapcsán ismerkedik össze Leo Zuckermann fizikussal, aki rendkívüli módon érdeklődik a Harmadik Birodalom és különösen a holokauszt iránt. Hamarosan bemutatja Michaelnek találmányát, amellyel, ha nem is valós képek formájában, de vissza lehet tekinteni a múlt egyes helyszíneire is, így akár az auschwitzi koncentrációs táborba is. Michaelben felmerül a kérdés: ha ilyen, vételre alkalmas szerkezetet lehet építeni, nem lehet-e adóvá átépíteni, hogy valamit a múltba juttassunk? Például azt a sterilizáló tablettát, amelyet barátnője laboratóriumából csent el…

Míg a történet egyik szála Michael történetét mutatja be, a másikon Adolf Hitler sorsát kísérjük figyelemmel, családi körülményeitől első világháborús szerepvállalásáig. Megismerkedünk apjának kiszolgáltatott anyjával, iskoláival, bajtársaival és magának való jellemével. Nem egy szörnyeteggel ismerkedünk meg, csak egy olyan, távolról sem tehetségtelen fiatalemberrel, akiben rengeteg elfojtott feszültség van, és akiről tudjuk, hogy végzetes szerepet játszik majd a világtörténelemben.

A magyar kiadás borítója

A magyar kiadás borítója

Már ha egyáltalán megszületik. Mert Michael és Leo kísérlete egy új világot nyit meg, amelyben Hitler sosem jött világra. A történelem egész másképp alakul, és – amint az várható a rutinos olvasónak – semmivel sem jobban. Michael Princetonban tér magához egy kiadós buli után, angliai emlékekkel, de amerikai múlttal. Szép lassan kiderül, hogy Európa máig náci uralom alatt áll, mert Rudolf Gloder, aki Hitler helyére lépett, még tehetségesebbnek bizonyult ördögi tervei véghezvitelében. Amerika sem ugyanaz, mint volt a másik idősíkban: az amerikai-német hidegháború miatt egyfajta alternatív mccarthyzmusnak vagyunk tanúi, a politikai korrektségnek nyoma sincs, feketék nem járhatnak egyetemre, a homoszexualitást egyenesen büntetik. Michaelban hamarosan felmerül a gondolat: meg kell találnia Leót ebben a világban és visszaállítani a „normális” világrendet. Természetesen egy másik idősíkban tanúi lehetünk Rudolf Gloder előmenetelének is.

A regény nagy előnye, hogy nem veszi magát véresen komolyan. Rengeteg benne a szójáték, általában jellemző az elbeszélőre az önirónia. Érdekes megoldás, hogy a tulajdonképpeni időmanipulációt filmforgatókönyvként közli a könyv. Külön színfolt Leo története, akinek mindkét idősíkon rendkívüli múltja van, és jó bizonyíték arra, hogy az ember nem kerülheti el sorsát, valamint figyelemre méltók Michael szerelmi életének változásai is. A regény tanulsága talán ez is lehetne: a történelem folyását csak kisebb részben alakítják az egyes emberek, nagyobb vonalakban a társadalmi folyamatok határozzák meg.

További információk:

  • 1998-ban ez a könyv nyerte el az alternatív történelmi művek közt kiosztott Sidewise-díjat.
  • Stephen Fry Magyarországon főleg a Fekete vipera és a Hugh Laurie-val közösen készített Egy kis Fry & Laurie című sorozatokból ismert.
  • A regény 2010-ben magyarul is megjelent a Kult Könyvek gondozásában.

Link:

Stephen Fry hivatalos oldala

 

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 6 hozzászólás.

  1. Johann szerint:

    A tanulságot akkor fogom levonni, ha elolvastam a regényt, de szerintem nem teljesen igaz.

    Igen érdekesek ezek a „mi lett volna, ha…?” elképzelések a történelmet illetőleg. Ám túl sok a sorsszál, és embert próbáló feladat az egyszerű elmejátékon túllépve elfogadható alternatívát létrehozni. A társadalmi folyamatok nem történek meg maguktól, azokat katalizálni kell, ehhez pedig olyan karakteres és karizmatikus emberek kellenek, akik képesek akár idealizmusból, akár hatalomvágyból gyorsítani vagy lassítani a dolgok rendes folyásán – mások befolyásával. Ha teszem azt Hódító Edwardot kiiktatná egy fanatikus anglo-saxon fajvédő időterrorista banda, akkor biztos lett volna más normann vezér, aki Angliára tör és elfoglalja. Sőt, az is elképzelhető, hogy Edward nem is az eredeti, az első hódító, hanem csak valaki meg nem született vezér helyébe lépett? Uh, bele lehet ebbe kavarodni…

    Ha Hitler nem lép fel a történelem színpadára a müncheni sörpuccs idején, mert teszem azt a nátha miatt elmegy a hangja, biztos, hogy lett volna más valaki az OTO/Thule körből, aki a náci hatalomátvételt véghezviszi. És lehet, hogy pont Rudolf Glodernek hívták volna. Vagy épp Hessnek.

    OFF: Akit mindemelett érdekel AH bécsi művészévei, és hogyan lett festőből szélsőjobb szónok, annak ajánlom a Max című filmet. Van benne néhány elgondolkodtató momentum…
    http://www.imdb.com/title/tt0290210/

  2. adeptus szerint:

    „Ha Hitler nem lép fel a történelem színpadára a müncheni sörpuccs idején, mert teszem azt a nátha miatt elmegy a hangja, biztos, hogy lett volna más valaki az OTO/Thule körből, aki a náci hatalomátvételt véghezviszi. És lehet, hogy pont Rudolf Glodernek hívták volna. ”

    Na hát épp ezt mondja a regény is.

  3. avaaris szerint:

    Tudom kötöszködöm, de ha már történelem…
    Angliát I. (hódító) VILMOS foglalta el az angolszászoktól, … I. Edvard kb 200 évvel később uralkodott, ő Waleset foglalta el (Walesi bárdok), és próbálkozott Skóciával is…

  4. tapsit már megint kijelentkeztette a rendszer szerint:

    „Ha teszem azt Hódító Edwardot kiiktatná egy fanatikus anglo-saxon fajvédő időterrorista banda, akkor biztos lett volna más normann vezér, aki Angliára tör és elfoglalja. ”

    Nem, ez konkrétan ebben a formában nem feltétlenül igaz. Ha jól emlékszem, Vilmosnak nagyon speciális és egyedi trónigénye volt; és ráadásul Angliáért épp előtte pár héttel még nagy eséllyel indult egy bizonyos Harald Hardrada nevű norvég szakember is. VIlmos részint azért is tudott győzni Hastingsnél, mert az angolokat eléggé lefárasztotta, hoyg 20 nappal korábban York alatt kellett egy igen keméyn csatát megvívniuk.

    Szóval max. azt lehetne mondani, hogy akkoriban ezeknek a germán elitű királyságoknak még eléggé hullámzott a felépítése, és rettentő mód pofozkodtak, és esélyes volt, hogy Harold Godwinson száját elkeni valamelyik (vagy nem).

  5. korum szerint:

    Stephen Fry mesél angolul a Harry Potter hangoskönyvben, mindenképpen megéri meghallgatni, szerintem még a könyv elolvasásánál is nagyobb élmény.

  6. Johann szerint:

    Nos, köszönöm a helyreigazítást, valóban William-et akartam volt írni, de az időfolyamok összekuszálódtak a fejemben. 😛

    És igen, speciális trónigénye volt, meg még pápai jóváhagyást is kapott a támadásra. (Van egy BBC-s film, 1066 a címe. Igen szemléletesen dolgozza fel a témát, kezdve a viking támadásra való felkészüléstől Hódító Vilmosig.)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon