A modern űropera egyik legjobb brit művelője csalóka művet írt, mégpedig egy sci-fi keretek közé szorított fantasyt, ahol a Nagy Buta Objektumok látszólag jól megférnek a középkori fantázia világgal. Az Agave kiadó jóvoltából október közepe óta már magyarul is olvasható, Anyag címmel.
A Kultúra atyja, a skót Iain M. Banks 1987 és 2000 között fáradhatatlanul írta saját világában játszódó űroperáit, összesen hatot. Ekkor viszont nyolcévnyi szünetet tartott, ezzel kétségbeesésbe taszítva elkötelezettebb rajongóit. 2008-ban végül kiadta a Matter-t, mely azonnal megosztotta a régóta várakozó olvasókat. (Banks korábban azt nyilatkozta, hogy sok egyéb mellett brutális Civilization 4 függősége miatt is csúszott a könyv…)
A történet egy Sursamen nevű “bolygón” játszódik, mely egyike a galaxis még megmaradt és működőképes héjvilágainak. A héjvilágok mesterséges objektumok, melyeket ismeretlen céllal épített egy azóta már eltűnt régi civilizáció, az Involucra. Banks bevallottan imád mindenféle BDO-kal (Big Dumb Object) előállni, ebben a könyvében kettő is van, mindkettő kifejezetten érdekes. A Morthanveldek, akik Kultúra-szintű galaktikus társadalmat alkotnak, hatalmas, Fészkeknek nevezett élőhelyeken laknak. Mivel a Morthanveld egy vízalatti életforma, egy-egy Fészek gigászi csövek és vezetékek kaotikus halmaza, mely méreteit tekintve kisebb gázóriásnyi, és központi csillagának lakható zónájában kering.
A héjvilágok, esetünkben a Sursamen, ennél is érdekesebb. A szerző láthatóan beleszeretett saját ötletébe és bőven szolgáltat információt “gyermekéről.” A galaxisban sok héjvilág ismert, de csak kevés lakott közülük, napjainkban. (Azaz a Kultúra jelenében.) Sursamen egyike ezeknek. Nagyjából Föld méretű, de a külső köpeny alatt tizennégy másik, egyre kisebb héj található, egyfajta kozmikus matrojskaként. A különböző szférákat sok százezer tekintélyes oszlop tartja, melyek egyben átjárókként is szolgálhatnak Sursamen szintjei között. Minden héjon másféle életet találunk. Metán- vagy hidrogén óceánt, felhővilágot, de van teljesen lakatlan héj is, ahol csak a sötétség uralkodik, mivel a helyi mesterséges napok kimerültek. A világ magjában pedig egy transzcendens ősi faj egy képviselője lakozik. A nyolcadik és kilencedik szintet humanoid lények lakják, a sarlok és a deldeynek, e két szint a regény történéseinek fő helyszíne.
A sarl és deldeyn egy faj, viszont a héjvilág más szintjein élve máshogy alakult fejlődésük. A sarlok egy erőskezű uralkodó alatt egyesült feudális társadalom, ennek megfelelő technikai fejlettséggel. A deldeyn némiképp felvilágosultabb és fejlettebb, de nem sokkal. Sursamen fölött két alacsony szintű űrutazó-faj őrködik, az Oct és az Altruida. Az Oct mentoráltjai a sarlok, a rivális Altruida pedig a deldeyneket támogatja. Mivel mindig van egy nagyobb hal, ezért rájuk is vigyáz valaki, még pedig a Nariscene, egy közepes szintű űrutazó faj. Akik amúgy a korábban már említett Morthanveld istápoltjai, akik pedig a Kultúra szintjén álló, magas fejlettségű nép, más szóval Optimae. Ezeket az alá-fölé rendeltségeket szigorúan szabályozza egy össz-galaktikus egyezmény, ami csak azért furcsa, mert Banks korábbi könyveiben ilyesmiről nem volt szó. Elképzelhető, hogy az író mostanra belátta, hogy még gyermekének, a Kultúrának is elkél valamilyen felsőbb kontrolláló hatalom.
A történet három testvér sorsát követve bomlik ki. Ferbin, Hausk király örököse, tanúja lesz, amint apját lemészárolja legfontosabb bizalmasa, Tyl Loesp. Ferbin kénytelen menekülni, ebben segítségére van szolgálója, Holse. Megpróbálnak eljutni patrónusaikhoz, az Octhoz, az ő segítségüket kérve Ferbin bosszújához, és trónra kerüléséhez. (Ferbin és Holse kettőséről valamiért egy kicsit ütődött D’artagnan és Planchet képe rémlett fel előttem. Ez egy idő után annyira zavaró volt, hogy alig vártam, hogy egy másik szereplőre váltson a narratíva…) Ferbin öccse, Oramen, néhai apja udvarában marad, az időközben magát régenssé nyilvánító Tyl Loesp “szerető” gondjai között. A legidősebb testvér, Anaplian, hosszú évekkel ezelőtt elhagyta a héjvilágot, mert apja úgy látta jónak, ha lánya megismeri a nagyhatalmú űrjáró fajok kultúráját. Így lett a lány a Kultúra titkosügynökségének, a Rendkívüli Körülményeknek a tagja. Miután eljut hozzá apja halálhíre, a Kultúra visszaküldi őt szülőföldjére. A gyermeki gyász mögött azonban mélyebb szándékok is húzódnak. A héjvilágon ugyanis az Oct felébresztett valami ősit, és veszélyeset, ami felkeltette a Kultúra érdeklődését is…
Az Anyag érdekes könyv, a banksi stílus minden előnyével és hátrányával. Könnyen olvasható, szórakoztató, olykor humoros. Viszont nem hoz sok újdonságot a korábbi Kultúra könyvekhez képest. Alapvetően két dolog különbözteti meg az eddigi regényektől. Egyrészt a cselekmény jórészt egy “középkorias” környezetben bonyolódik, távol a Kultúrától, másrészt terjedelmében túltesz minden elődjén. Ez utóbbi esetében sajnos a kevesebb több lett volna. A regény első kétharmada nagyrészt Sursamenen játszódik, rengeteg karaktert, fajt, nézőpontot felvonultatva. A jobb áttekinthetőség kedvéért még függelék is készült a könyvhöz. Sajnos olykor már kissé unalmas ez a rész, a sztori csak lassan halad előre, több felesleges jeleneten is át kell küzdenie magát az olvasónak. Aztán végül a három fő szál nagy nehezen összeér, és ekkor beindul a Bankstől megszokott tűzijáték. Itt már feszesen peregnek az események, nagyon nehéz letenni, és a korábbi 400 oldalt is megbocsájtjuk az írónak. Természetesen az Anyagban is találkozhatunk drónokkal és Elmékkel, és a szokásos védjegyszerű űrhajónevek is visszatérnek.
A befejezés meglehetősen sötétre sikeredett, a banksi hagyományoknak megfelelően. Viszont a függelék után még egy utó-epilógust is elhelyezett a szerző, ami egy kellemes csavart és hangulati feloldást ad a korábbiaknak.
A fent említett zavaró dolgok mellett is műfajában igen jó műnek gondolom az Anyagot. Nem a legjobb Kultúra könyv, de azért az élbolyban van. A Játékmester eredetibb, a Fegyver a kézben jobban megírt, a Surface Detail pedig mélyebb könyv. Azt hiszem, hogy összhatásában nem maradna el ezektől, ha Banks kicsit szerethetőbb főszereplőket kreál nekünk, és engedi a szerkesztőjének kicsit megvagdosni a kéziratot. Ennek hiányában marad egy modern űropera, mely szórakoztat és szerez pár kellemes órát olvasójának.
Megjegyzés: Jelen sorok írója még angolul olvasta a könyvet, ezért előfordulhat, hogy a frissen megjelent magyar fordításban esetleg eltérnek az itt taglalt nevek vagy kifejezések.
Kapcsolódó linkek
Banks írt egy elegáns elemzést a Kultúráról, mely az Agave 100 c. kiadványban magyar nyelven is megjelent, és önmagában is élvezetes olvasmány. Angolul itt olvasható.
Korábban már írtunk a legfrissebb Kultúra könyvről is.
Hozzászólások
[crei további írásai]
Ez nem jó író.
solymosgyu:
De az.;)
Nyilván nem mindenkinek jön be a stílusa, de attól még az.
solymosgyu: a sci-fijei túlírtak néha (meg mondjuk nekem alapból az űropera sem annyira gyerebe, legalábbis könyvben), de pl. a Surface Detail valami elképesztően merész is ugyanakkor. A Darázsgyár meg a valaha írt egyik legjobb regény.
Ja, a Darázsgyárt már mások is sokan dicsérték, lassan be kéne iktatnom az olvasmányaim közé. Talán azért nem kerítettem még sort rá, mert a Culture-könyvekbe nekem sorra beletört a bicskám; űroperában én jobban szeretem a pulp-klasszikusokat, vagy az újak közül Westerfeldet.