Az e-könyv csapdájában

Közzétette: lorinczy_judit 172 hozzászólás

Mostanság, ha körülnézek a neten az irodalmi pályázatok között, egyre többször látom azt, hogy a kiadók nyíltan keresnek ismeretlen szerzőktől novellákat és regényeket. Aztán a pályázati kiírást elolvasva hamar kiderül, hogy a megjelenési lehetőség „nem igazi”. Hanem elektronikus.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem érzek ilyenkor valamiféle csalódottságot. A kiadó oldaláról érthető, hogy inkább e-könyvvel próbálkozik, mert abba gyakorlatilag nem bukhat bele. De nem is kaszálhat – miközben íróként szeretnék eljutni az olvasókhoz. Az e-könyvolvasók pedig egyelőre lassan terjednek, idehaza még nincs annyi a forgalomban, hogy általánossá vált volna az e-könyv fogyasztás.

Vannak kiadók, ahol tovább mennek, azzal kecsegtetnek, hogy amennyiben az e-megjelenés bejön, akkor akár papír alapúról is szó eshet. Csakhogy miként jön be egy e-megjelenés, amikor az e-könyvolvasás (még) egyáltalán nem általános idehaza?

Egyelőre a hazai sci-fi, fantasy berkein belül maradva: az Avana Egyesület malmai lassan őrölnek, így még nem tudjuk, miként lesznek jelölhetők az e-könyvek a Zsoldos-díjra, és vajon teljes értékű megjelenésnek fogják tekinteni az e-könyveket is, ami hosszabb távon akár szemléletváltozást hozhat magával  (legalábbis a szűk zsáneren belül). A magyar fantasy díjat jövőre első ízben útjára indító KIMTE már közzétette nevezési rendszerét: eszerint az e-könyvek nevezhetők, azonban külön kategóriát képviselnek, külön díjazzák majd az e-novellákat és e-regényeket nyomtatott formátumú társaiktól. Végeredményben azt gondolom, az e-könyvekhez való hozzáállásunk tiszta pszichológia:  az emberekben él valamiféle tudattalan ellenérzés az e-megjelenések iránt. Különösen regényeknél.

A másik nagy gond az, hogy sokan (én is) kétségbeesetten szeretnék olyannak tekinteni az e-könyv példányt, mint a kézzelfogható változatot. Pedig az adathordozó fajtája valószínűleg gyökeresen át fogja alakítani az olvasási szokásokat. A kiadók (valamint a szerzők és az olvasók) többé nem gondolhatnak az e-könyvre úgy, mint a szó szoros értelmében vett könyvpéldányra.

A kiadók a zsánerben és a zsáneren kívül egyaránt a sötétben tapogatóznak. Benne van a levegőben, hogy nagy  változás készül az e-olvasók tömeges elterjedésével, és nyilván nem akarnak lemaradni, de egyelőre fogalmuk sincs róla, hogyan is kéne alkalmazkodni. Az e-pályázatok kiírásai mögött én még mindig érzem azt a távolságtartást, hogy bár szeretnének új szerzőket, új neveket felfuttatni, az e-könyvet egyelőre olcsó, áthidaló eszköznek tekintik a papírkiadás felé (kivéve, ha egy kiadó kizárólag e-könyvvel kereskedik). A szerzőknek ez egyfelől jó hír, mert érezhetően több a bemutatkozási lehetőség. Ugyanakkor úgy tűnik, egyelőre senki sem, vagy csak nagyon kevesen akarják a papír alapú megjelenéssel azonos szinten kezelni az e-könyvet. Talán éppen azért, mert tudják, a próbálkozás szabadabb, nincs mögötte olyan nagy pénzügyi kockázat. Különösen egy elsőkönyvesnél. Egyelőre viszont azt sem tudja senki, mi fogja garantálni a minőséget az internetre bárki által szabadon feltöltött, látszólag (vagy akár ténylegesen) szerkesztett ingyenes tartalommal szemben.

 

Georg Pauli

Ha gondolatban előremegyek az időben, feltételezve, hogy az emberi habitus nem változik, akkor a Guardian cikke (nemrégiben linkeltük az egyik hírsalátánkban) tényleg sötét jövőt fest. A cikkben az e-könyvkiadás lehetséges útjait összehasonlítják a film- és zeneiparral, a drasztikusan visszaesett forgalommal: hiába az állandó küzdelem a szerzői jogokért, nincs feltörhetetlen védelem, és ha egyszer megtörtént, az illegális, ám ugyanolyan tökéletes minőségű ingyenes változatot csak egyetlen embernek kell feltöltenie az internetre. Onnantól fogva szabad préda. Ha durván leegyszerűsítem: lehet, hogy az e-könyv előállítása a kiadó szemszögéből sokkal költségkímélőbb, valójában csak egyetlen példányt tud eladni. (Nyilván nem, mert sokan fizetnek a letöltésért, akár becsületből is, és nem biztos, hogy az első letöltő lesz, aki feltöri és feltölti, és ezt sem fogja mindenki készségesen megvárni. Valójában többen egyszerre törik majd fel és töltik fel párhuzamosan a netre…) Azt gondolom, nem feltételezhetjük, hogy a jelenlegi hagyományos könyvkiadás és marketing analógiájára elképzelt e-könyvkiadás annyi fizetős letöltést lesz képes produkálni, mint ahányan a jelenleg kizárólag papír formátumban kiadott, saját, kézzelfogható példányt megveszik.

Ha azt vesszük, az írói „hivatás” megszűnhet, vonja le a következtetést a Guardian. Aki ír, a netre ír majd, kényszerűen ingyenesen, és hiába szeretne pénzt látni a munkájából. Ez különösen fájó, ha valaki évekig dolgozik egy regénykéziraton.

Vannak elképzelések, miként lehetne ezen változtatni: elzárt extra tartalom kínálata csak előfizetőknek – írja a Guardian –, pl. a szerző kommentárja, az e-könyvben nem szereplő fejezet, az utolsó mondat… Vagy a szerzők könyv helyett blog formátumban fognak írni, és a reklámfelület eladásából generálhatnak bevételt. Vagy az olvasók apránként kisebb összegekben előfizetnek a folytatásokra, minden újabb fejezetre, és a végén egyben megkapják az egészet egyben, ingyen.

Ez utóbbit egy picit továbbgondolva: szerintem azt eredményezné, hogy a kiadó nem a könyv egyben történő megjelentetését lesz kénytelen reklámozni, hanem hogy mikor indítja az első fejezet közzétételét. Mik a hátulütői? Csak egy előfizető kell, aki megveszi az aznapi fejezetet, és feltölti ingyenes tartalomként. Az olvasók akár át is szokhatnak a folyamatosan frissülő kalózváltozatra. Főleg, ha félúton úgy érzik, a könyv annyira nem is jó, hogy fizetnének érte, de még éppen hogy kíváncsiak a folytatásra. Aztán előfordulhat, hogy a kiadó végül nem adja közre a teljes regényt (mert pl. a fejezetenként meghatározott minimum előfizetői létszám nem jött össze), és az olvasók – mint egyes papírkönyv sorozatoknál is – hoppon maradnak. Nem minden olvasó olvas azonos tempóban, így ha a kiadónál sokat várnak, érdeklődésüket veszthetik az emberek, míg ha viszonylag gyorsan követik egymást a részletek, a vásárlók jó részének megéri várni a befejezésig, az egyben olvasható ingyenes tartalomig. (Mert ha még azt is levédetnék, csak egy ember kell, aki feltöri és feltölti).

Esetleg a kiadók kénytelenek lesznek extra szolgáltatásokat kitalálni a hűséges vásárlóknak? Pl. dedikált papír példánnyal, nyereményjátékkal kedveskedni a biztos letöltőknek, az ötletek tárháza végtelen. Ezt azonban szintén ki kellene termelniük, és a kisebb garázskiadók máris hátrányba kerülnek. Az e-könyvkiadás lehet, hogy megspórolja a nyomdaköltséget, sőt, a terjesztőket is meg lehet kerülni vele, de minden más oldalról meg kell küzdeni az ingyenes tartalom iránti igény elképzelhetetlenül nagy nyomásával.

 

Will Bullas festménye

A linkelt cikkben arra a következtetésre jutnak, hogy minden eddiginél jobban egymásra lesz utalva szerző és kiadó. Előbbinek szüksége és igénye kell, hogy legyen a szerkesztésre, a minőségi garanciára, amit egy jó kiadó, egy jó szerkesztő megadhat. A szerzőknek majdan nem szabadna engedniük a csábító lehetőségnek, hogy egyszerűen feltöltsék az írásaikat a netre (ha már egyszer pénzt alig remélhetnek érte), anélkül, hogy egy kiadón futtatnák át. A kiadóknak pedig (anyagilag) támogatniuk kell a szerzőket, akár éveken át, amíg dolgoznak. Mindez azonban aligha oldja meg az előző bekezdésekben vázolt problémát.

Még egy generáció – a Guardian szerint –, legfeljebb ennyi idő maradt, és azon szerzők, akik ténylegesen az írásból élnek, más munka után kell, hogy nézzenek, míg azok, akiknek ez mellékes jövedelemforrás volt, elveszítik ezt a pluszt.

Mi lehet a megoldás, illetve hova vezethet mindez? Állami mecénásokra várjanak a kevés és ki tudja, miféle alapon kiválasztottak, akik pl. életjáradékban részesülnek az adófizetők pénzéből? Vagy pedig (ezzel párhuzamosan) kialakul egy új, kultúrát befolyásoló réteg: a tisztán piaci alapon működő, reklámfelületet árusító cégeké? Miféle hatással lehet ez az irodalom tartalmára, minőségére, színvonalára? Avagy nagyobb túlélési esélyekkel indul-e pl. a lektűr, vagy általában a könnyebb, nagy tömegben fogyasztott tematika a tisztán szépirodalmi művekkel szemben? Avagy előbbieket szép lassan kizárólag profitorientált cégek árusítják majd, míg utóbbiakat az állam fogja – a kultúra (politikai propaganda?) érdekében – finanszírozni sokkal kisebb méretekben?

Ez pedig megint arra mutat, hogy még kevesebben látnak majd pénzt a munkájukból, mert ezek az állami mecénások és magáncégek nem fognak minden kis szerzőbe beruházni. Még annyira sem, mint amennyire a hagyományos kiadók kockáztatnak manapság a papírkönyv kiadással.

Egyébként pedig marad a hírnév, a „fészbúkos” hírterjedés szeszélye, az ingyen tartalom iránti rajongás lehetősége, ami kétség kívül jólesik minden szerzőnek, és bár sok lelkes, aktív olvasót hódít meg valaki, ők aligha fizetnek neki (eleget és rendszeresen) a szórakoztatásért cserébe. Esetleg egy cég felfedezi, mert a már kialakult olvasótáborban leendő fogyasztókat (és eladható reklámfelületet) lát.

 

Iman Maleki iráni festő munkája

Vagy pedig az e-könyv mellett azért marad meg a papírkiadás, mert a könyv kézzelfoghatósága, akár egy festmény esetén – szemben a zenével és még talán a filmmel is, DVD díszkiadások ide vagy oda – talán hordoz valamiféle érzelmi többletet, nosztalgiát? Kérdés, hány generációra örökíthető át ez az érzés? Azaz: meddig gondolják úgy a leszármazóink, hogy otthonukban a falat beterítő könyvespolcnak van valamiféle esztétikai hatása is (vö. jó illata van a nyomdafestéknek). Meddig gondolják úgy, hogy papír alapú könyvet ajándékozni szép dolog? Meddig gondolják majd úgy, hogy ha valami e-formában ingyenesen nagyon tetszett, annak papírváltozatáért – a puszta birtoklásáért – is szívesen fizetnének? (És legalább annyian, amennyi ember manapság megvesz egy tisztán papír alapon kiadott könyvet e-előzmények nélkül.)

Előfordulhat-e, hogy a nagy e-könyv dömpingben egy-egy papír alapú megjelentetés nagyot szóljon (képzeljük el pl. Martin népszerű féltégláit), mert direkt és kizárólag kézzelfogható formában adja közre a kiadó az elismert, befutott, várva várt szerző új könyvét? (Persze csak az első fanatikus rajongó általi szkennelésig, vagy az első lefizetett szerkesztőségi tagig, aki hozzáfér a könyv e-változatához.)

Miközben a papír alapú könyv az egyszerű, könnyű e-olvasóval szemben csupa előnytelenséggel bír majd a jövő generációja számára: nehezebb, nagyobb, csak egy szöveges tartalom található benne, ellentétben a könnyű és praktikus e-olvasó könyvtárnyi mennyiségével, nincs mód szavakra, jelenetekre keresni gyorsan és flottul (miközben az információ megszerzésére fordítható idő egyre rövidül), hanem akár percekig is pörgethetjük a lapokat és a memóriánkat, hogy hol is olvastuk azt a fontos mondatot? Kinek kell akkor a papírkönyv, ha nincs igény otthon könyvespolcra (sőt, betelt, nincs több hely!), ha ugyanez a szöveg megszerezhető e-formában is?

Ami mindebben állandó: az emberek írott történetek iránti igénye. A kérdés csak az, hogy a jövőben milyen módon elégítik ki ezt a szükségletet. A Guttenberg-galaxis halálát jósolták a televízió (és számtalan más technikai újítás) elterjedésekor is, de a könyvek mégsem vesztek ki. Csakhogy a változás most belülről kezdődött, és mint minden változásnak, ennek is lesznek nyertesei és vesztesei.

További információk

Guardian cikke

A Dance with Dragons – a Kindle e-könyv “egymilliós” klubjában

Szergej Lukjanyenko kísérlete

A magyar fantasy díjról

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 172 hozzászólás érkezett.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    “Vagy a szerzők könyv helyett blog formátumban fognak írni, és a reklámfelület eladásából generálhatnak bevételt.”

    Horror és zsákutca.

    “Állami mecénásokra várjanak a kevés és ki tudja, miféle alapon kiválasztottak, akik pl. életjáradékban részesülnek az adófizetők pénzéből?”

    Horror és zsákutca.

    “Még egy generáció – a Guardian szerint –, legfeljebb ennyi idő maradt, és azon szerzők, akik ténylegesen az írásból élnek, más munka után kell, hogy nézzenek, míg azok, akiknek ez mellékes jövedelemforrás volt, elveszítik ezt a pluszt.”

    Komplett hülyeség. Szerencsére, mert amennyiben bekövetkezne, az a minőségi irodalom halálát jelentené – az írás ugyanis, különösen nagyobb terjedelmű művek esetén, egész embert kívánó munka.

  2. Justin szerint:

    Egyetértek Zsolt meglátásaival, és a következőt fűzném hozzá:
    Szerintem nagyon sok minden múlik az árképzésen. Mikor kb. egy éve volt egy interjú egy több kiadó által létrehozott, közös e-könyv kiadó vezetőivel, azok úgy fogalmaztak, hogy senki ne számítson arra, hogy az e-könyv jelentősen olcsóbb lesz a papírkönyvnél (ezután jött egy szemforgató magyarázat a szerkesztői munkáról meg a minőségről stb.). Ez szerintem egy elég nevetséges hozzáállás, és önmagában hordja a büntetését. Nyilvánvaló, hogy a számos fizikai költség (nyomda, szállítás, raktározás stb.) kiesésével az e-könyvnek jelentősen olcsóbbnak kell lennie (hiszen milyen pluszköltsége van a papírkönyvvel szemben?). Ez az egyetlen esélye a túlélésre, legalábbis itt nálunk. A letöltést ugyanis nem lehet kiküszöbölni – ahogy a filmeknek, zenéknek nem sikerült, úgy a könyvnek sem fog sikerülni soha. Azt kell tennie, hogy legyen baráti árú, így az embereknek az a bizonyos (nem túl nagy) százaléka, aki van annyira tudatos vásárló, hogy fizessen (értsd: “ha nem fizetek, az egyrészt nem túl tisztességes, másrészt a kedvenc íróm felhagy az írással”), megvegye. Hogy ez a százalék el tudja-e tartani az e-könyveket, nem tudom. Csak a saját példámból indulhatok ki: a jelenlegi papírkönyv-árakon nem veszem meg az e-könyvet, akkor inkább megveszem nyomtatva. Ésszerű áron viszont megveszem, sőt, bizonyos esetekben előnyben részesítem a papírkönyvvel szemben, mert az anyagi lehetőségeim korlátozottak.
    Ha viszont az e-könyv kiadók nem veszik ezt figyelembe, és túlárazzák a termékeiket, aztán rájönnek, hogy ez így nem fog menni és visszakoznak, addigra a potenciális fizető vásárlók nagy része végleg átszokik a torrentoldalakra, és onnan nem biztos, hogy lesz visszaút.

  3. Kutya Aladár szerint:

    Sziasztok!

    24 éves vagyok, gyerekkoromtól nagyon sokat olvasok. Olvasmányaim legnagyobb része fantasy, szépirodalmi, plusz pár viccesebb írótól minden ( Rejtő, Gerald Durell ). 3 telt könyvespolc tulajdonosa vagy, majdnem birtoklom a könyvesboltok fantasy polcainak teljes vagyonát, mint említettem, gyerekkorom óta ezeket szedegetem össze. Az én ebook történetem ott kezdődik, hogy szerettem volna megvenni a Diablo sorozatot. 3 megjelent magyar rész szerezhető be, meg is néztem 3990Ft/darab, és már őrjöngtem a mérgemben. Egy regényért 4K forint. Egy két napi olvasmány. Sajnos angol tudásom még mindig nem teljes, hogy élvezhetően tudjam angolul olvasni, szóval az átlag! 1800 forintos angol kiadásokat nem tudtam igénybe venni ( ez már volt itt téma, szóval nem erre helyezem a hangsúlyt ). 12 ezer forintot nem engedhettem meg magamnak. Nézzünk rá az ebbok olvasóra, és könyvekre. :( Sajnálattal láttam, hogy az ebook olvasók nem olcsó dolgok. És ekkor találtam egy Kindle nevű csodát. 28 ezer forint volt, Amerikából 3 és fél nap alatt itt volt. Kezeli a magyar ékezeteket, van benne szótár miközben olvasok, már így angol könyvet is bátrabban kezdtem olvasni. Hogy kerül rá könyv? Merül fel a kérdés. Az ebook ár is elég borsos volt. Szomorú voltam. Nagyon kevés keresgélés után azonban az interneten megtaláltam a fent lévő könyveket. Nem szép dolog, de így ez maga a spórolás. Majdnem 200 könyv van már fenn az olvasón, felét egyenlőre még nem olvastam, de így meg fogom tudni tenni. Nagyon hiányzik, hogy már nem fog olyan sok könyv a polcomra kerülni. Csak ha szép illusztrált, vagy ha nem tudom ebook formában leszedni a netről. Nem szép dolog. De 4 ezer forint egy könyv, ami szintén nem szép. Sajnálom ez van. A magyar könyvek biztosan elvesztették nálam a háborút.

  4. Sam Reed szerint:

    A kiadók ezt saját maguknak köszönhetik.

  5. Vix szerint:

    Aladár, mekkora az az összeg, amit hajlandó lennél kiadni a fennt említett könyv magyar nyelvű e-book példányáért egy e-könyvesboltban, ahonnan teljsen legálisan és kényelmesen lehet letölteni bármit a torrent túrása helyett?

  6. spivak szerint:

    Ritkán merül fel az e-könyvekkel kapcsolatban, hogy milyen újításokra ad lehetőséget ez az új médium a halottfa formátummal szemben. (Interaktív olvasás, beágyazott képek, mozgóképek, hangok, nekem egyelőre ennyi ugrik be.)
    Erről terveztek írni valamikor?

    (Persze az újfajta tartalmakra is igaz lesz a letölthető/lopható/eladhatatlan problémakör.)

  7. attila szerint:

    “A kiadók ezt saját maguknak köszönhetik.”

    Ezt most fejtsd ki, légyszíves.

  8. Kornya_Zsolt szerint:

    @Sam Reed: Csatlakozom az előttem szólóhoz, engem is érdekelne, milyen alapon marasztalod el a kiadókat.

  9. Flesy szerint:

    A négyezernek minimum a felét. De még annyit se biztos.

  10. navaratna szerint:

    Elgondolkoztató cikk volt, szó se róla.

    Jelenleg kisebb novelláimat, illetve nem kiadásra szánt folytatásos történeteimet a blogomra szoktam feltenni, és ugyan az a reakcióm támadt, mint Kornya Zsoltnak, amikor megláttam a reklámokkal teletömött írói blog/honlap vízióját.

    Informatikában járatosabb ismerőseim engem is figyelmeztettek: ami kikerül a netre, az már szabad préda…

    E-book esetében jogosnak érzem a kevesebb árat, mint papír alapú könyv esetén, tekintve az anyagköltség kevesebb (Justin ezt említette is), kár, hogy némely esetben ez nincs így, és nem is olyan szintű a mű szerkesztése, mint a nyomdába kerülőknek. Ezt a fajta lazaságot nem tartom megengedhetőnek.

    Könyvet évek óta nem vettem. A 3-4000 forint darabonként nekem sok. Kivételes esetben szánnék rá, de rendszeresen nem. Fele annyiért már áldoznék rá gyakrabban, de csak megfontoltan, nem vagyok gyűjtögető alkat. Egy időben, míg megyeszékhelyen éltem, szívesen jártam könyvtárba, ám mostanság felfedeztem az internet nyújtotta letöltési lehetőségeket. Nem túl sok örömmel, monitorhoz alig ülök le olvasni, kézi kütyüm, amin olvashatnék elektronikus könyvet, nincs. Papír formában valószínűleg mindenhová hurcolnám magammal.
    De ha választani lehetne, akkor sem biztos, e-könyv olvasóra költenék, valószínűbb, alkalmas helyen könyvtári tagság születne belőle.

  11. kozák szerint:

    Azt azért megjegyezném, hogy szerintem a fentebb leírtak leginkább csak irodalmi művek kapcsán állják meg a helyüket, és nem a könyvkiadás egészére igazak. Egy szakkönyv, vagy tankönyv elektronikus megjelenés mellett is tud sikeres lenni ma is.

    Irodalmi művek esetén viszont nagy a baj, főleg idehaza. És ez részben a kiadók hibája, részben a hazai piac méreteinek köszönhető.
    Az Amazon például nem úgy tűnik, mint ami belerokkan az elektronikus kiadásba, inkább mintha virágozna a biznisz odaát.
    Lehet, hogy kicsit gyorsan fejlődött a technika (bár voltak előjelei, és lehetett sejteni, hogy ez lesz), de túl lassan – eddig nagyjából sehogy – reagáltak rá a kiadók itthon. Mivel az olvasó képes eszközök elterjedése rohamosan nő (a mobilomon is tudok olvasni, nyilván kompromisszumokkal, de tudok), ezért a kalóz kiadványok iránti kereslet is egyre súlyosabb, és erre rátesz egy lapáttal, hogy kvázi nincsen legális kínálat. BKV-n utazva már szinte minden villamoson van egy kindle/mobil/sony olvasóba meredő utas, ha épp nem több.
    Ami tartalom meg van legálisan, az árban DRM tartalom esetén majdnem ott van mint a papír kiadvány, ahhoz képest viszont komoly korlátokkal rendelkezik (például nem tovább értékesíthető). Úgyhogy az ekonyv.hu perpillanat halottnak tűnik.
    Nagyon gyorsan versenyképes legális tartalmat kellene teremteni. Erre tökéletes lenne a 20-30-50 éve megjelent, de még jogdíjas művek digitális újra kiadása versenyképes (alacsony) áron. Semmi, vagy csak soft DRM; alacsony haszonkulcs. Rengeteg kiadványt lehetne olcsón piacra dobni gyorsan.
    Ezzel legalább a minimális haszon mellett infrastruktúrát, vásárlókört, “mentalitást” lehetne szerezni. Ezeknek a bevételéből pedig lehetne az új kiadványok megjelenését finanszírozni. Amíg ez nincs, és mindenki a jogain ücsörög, addig virágzik majd a letöltés, ami pont ellentétes iramba tereli az egész folyamatot.
    Ezt mondjuk csak sokcímes multi kiadók tudják megtenni sikerrel. A kis kiadóknak itt nincsen esélyük ilyen “pici” piacon. Ezt viszont már meg kellett volna lépni.
    És kiadói oldalról kell itt lépni. Az írok maguk nem fognak tudni kiadó nélkül publikálni, mert jellemzően nem képesek eladható minőségű végterméket előállítani. Külcsín terén nincsen hozzá infrastruktúra, technikai ismeret, kompetencia; de nyilván belbecs kapcsán is szükség van (lenne…) szerkesztőre, lektorra.

    Az “író vagyok és blogon publikálok” ötlet nem tűnik járhatónak. Bár itt mondjuk az infrastruktúra hozzáférhető/bérelhető lenne. Túl sok bevételre egy ilyen modellből nem lehetne számítani, és a minőséghez ezen a bevételen osztozkodni kellene a kiadó/szerkesztő csapattal is. Napilapok esetén működhetne egy előfizetői modell, de az merőben más tészta. Meg ehhez a hazai piac is kicsi – szaklapok ezért idehaza esélytelennek is tűnnek számomra.

    Az állami finanszírozás még ennél is lehetetlenebbnek tűnik. Általában is problémás a cikkben felvetett dolgok miatt, de ismerve kis hazánkat, egyértelmű, hogy az épp aktuális kormány csókosai kapnának támogatást. Így ez egyáltalán nem szolgálná az olvasók érdekeit.

    Szóval az én véleményen. Gyorsan, amíg nem késő, dömping szerű, olcsó tartalmat kell szolgáltatni, majd azután is versenyképes, papírhoz képest alacsony áron naprakész elektronikus tartalmat előállítani.
    Vagy marad a kalózkodás, majd jöhet a pereskedés, és a zeneiparban már lefutott egyéb vesztes körök, de az már nem az irodalomról fog szólni.

  12. fbdbh szerint:

    Ezt a kérdéskört én is megtettem a szakdolgozatomban, noha ott optimistább volt a megközelítésem: Gaiman és Coelho könyveinél is bizonyítható eladásokat produkált egy-egy ingyenesen hozzáférhető könyv.

    Tulajdonképpen a rendszeresen olvasó ember az, aki fenn tudja tartani a könyvpiacot (akármilyen formában), ha van rá pénze, ugye. A legoptimálisabb nem az, hogy fizetünk a könyvért az írónak (ahogy Charles Stross írja a blogján), és az se, ha megvesszük a mass market pb kiadásokat (mert azzal se mennek sokra, se a kiadó, se a szerző).

    Vagy legalábbis magamból kiindulva: szívesen megvenném a kedvenc szerzőim könyveit megjelenés napján, teljes áron, közvetlenül a kiadótól is. Ha lenne miből. Szerintem sokan vagyunk így. Akkor már a relatíve olcsó Kindle + ingyenes (és legális) tartalmak jobb vétel.

  13. ronnierocket szerint:

    “Vagy a szerzők könyv helyett blog formátumban fognak írni, és a reklámfelület eladásából generálhatnak bevételt.”

    Nem feltétlenül horror és nem feltétlenül zsákutca. Az különböző hírportálok, netes folyóiratok újságírói is megélnek úgy, hogy az írásaikért az olvasó nem tesz le egy garast sem. Miért lenne szükségszerűen másképp a fikciós irodalomban, mint a zsurnalisztikában? Alakulhatnak majd portálok, amelyek naponta közlik az új sci-fi novellát, az új detektívtörténetet, az új mainstream szépirodalmi művet, stb. Az olvasó pedig nem túrja a torrentoldalakat, mert az “irodalomportálon” ott van minden szépen szerkesztve, egy helyen, és csak néhány felugró és hagyományosan elhelyezett hirdetést kell elviselnie (amelyek a torrentoldalakon is ott vannak, sőt gátlástalanabbul és nagyobb számban).
    Félreértés ne essék, nem vagyok ennyire optimista, csak gondoltam, vitába engedek egy ilyen utópia-félét.

    @Kornya_Zsolt: érdekelne a véleményed bővebb kifejtése. Hogy mégis hogyan látod a jövőt, ha az elektronikus megjelenési módokat zsákutcának, az írói megélhetés válságáról való jóslatokat pedig hülyeségnek tartod, miközben pár hozzászólással alattad már színt vall a felhasználó, aki már nem hajlandó kifizetni a nyomtatott könyv borsos árát, de az elektronikus formátumot is inkább a kalózöblökből újítja.

  14. fbdbh szerint:

    Hát, szerintem az irodalom azért lehetne más, mint a zsurnalisztika, mert az irodalomnál elvárok valamiféle esztétikai élményt, a reklámok pedig ezt rombolják.

  15. attila szerint:

    “Nem feltétlenül horror és nem feltétlenül zsákutca. Az különböző hírportálok, netes folyóiratok újságírói is megélnek úgy, hogy az írásaikért az olvasó nem tesz le egy garast sem. Miért lenne szükségszerűen másképp a fikciós irodalomban, mint a zsurnalisztikában?”

    Nem tudom, nézted-e a reklámbevételekre épülő zsurnalisztika színvonalbeli zuhanórepülését az elmúlt pár évben…

  16. crei szerint:

    attila: Erről van szó. Egy nagy határ sz@r az egész. Bombasztikus szalagcímek, amihez alig van köze a cikknek. És társaik.

  17. Justin szerint:

    Kérdezték itt néhányan, miért “maguknak köszönhetik” a kiadók. Beidézek valamit, ami az eKönyv Magyarország Kft. (Bookline és Líra közös projektje, ha jól tudom) hangzott el még áprilisban:

    “Az árakról még nem lehet információkat tudni, Weiler Péter csak annyit mondott, hogy az e-könyvek olcsóbbak lesznek, mint a nyomtatottak, ám az árakat a kiadókkal közösen határozzák majd meg. Az igaz, hogy sok járulékos költség eltűnik (nyomtatás, fizikai logisztika), de az előállítóknak (a szerzőknek, szerkesztőknek), valamint a kiadóknak meg kell fizetni a munkájukat, ugyanúgy, ahogy eddig: „Az e-könyvek szinonimája nem az olcsó könyvek lesznek. Ez egy új olvasási forma, sajátos költségekkel és megtakarításokkal, de ne azért szeressük, mert olcsó, hanem azért, mert az olvasás így praktikus, egyszerű és hatékony.”

    Ezt hívom porhintésnek. Szerintem a legnagyobb költségtételek igenis eltűnnek. Ma a fantasy/SF zsánerben ki kerül többe, az író vagy a nyomda (itt, Magyarországon, persze)?
    Emellett gyanítom, hogy a terjesztőkkel is újra kéne tárgyalni a dolgokat, hiszen miért vegyen le a terjesztő akkora elképesztő százalékot, ha többé nem kell logisztikával, raktározással, fizikai bolttal foglalkoznia az e-könyv szempontjából? Méltányos lenne a kisebb haszonrés, és máris sokat faragtunk az e-könyv árán.
    És igenis azért is szeressük, mert olcsó. Mert a könyv jelenleg kurva drága.

  18. Kelt szerint:

    Most hogy elhangzott körülbelül száz érv arról, hogy miért nem működhet az e-kiadás a szerzők és a kiadók szerint, megvizsgálhatnánk lassan, hogy ki fogja kiszolgálni az olvasót. A jelenlegi felállás szerint a feketepiacról lehet e-könyveket beszerezni, ez viszont hosszútávon senkinek nem szolgálja az érdekeit.

    Angolszász területen látszik, hogy van kísérletezés például fejezetenként megjelenő regénnyel (Stephensonék: Mongoliad), novellák piacra dobásával (kindle singles, 40k books), sőt még tényirodalmi startup is akad (The Atavist).

  19. Atyaman szerint:

    Felmerült – többször is – megint az (1)-es és (2)-es pont (ref: http://worldshots.hu/2011-10/az-a-baj-hogy-2-meg-az-hogy-6/ )

    @Justin: És te mennyit tartasz reális árnak? Egy olyan piacon, ahol egyelőre(?) még csekélyek az eladások. Az a helyzet, hogy az elektronikus könyvek árán leginkább a már egyszer kiadott művek esetén lehet csökkenteni. Ezek közül pedig már meg is jelentek a szűk 1000 Ft-os e-könyvek. Nem kell ám mindig csak a rossz példákat hozni a DRM-mel, magas árral és kötöttségekkel (eKönyv Magyarország, Polc…), vannak pozitív hozzáállású kiadók/terjesztők is (SFportal, Kossuth, Galaktika).

    A porhintésről pedig: a szerkesztő, a korrektor, az író tiszteletdíja, a borítóterv és a külföldi jogdíjak megvásárlása kötött összeg. Ha alacsonyak az eladások, akkor ezeket csak a magasabb árakkal lehet visszahozni.
    Ami még spórolási lehetőség, hogy tördelőre nincs szükség. Helyette formázni kell az e-könyvet, de az biztosan olcsóbban kijön.
    A nyomda közben tényleg kiesik, de van helyette átutalási díj (mert a bankok és a paypal sem puszira dolgozik) és a – 5% helyett – 25%-os áfa.
    Az, hogy a terjesztő mennyit kér, azzal a kiadó megint nem sokat tud kezdeni. A T&M (tégla és malter – brick and mortar) áruházláncok általában legalább 50%-ot nyelnek le abból, amit te a könyvért fizetsz. Az online boltok is minimum 30%-ra teszik ezt az összeget.

    Szóval tényleg lehet, és kell is olcsóbban adni az e-könyveket, de azért ne legyenek irreális elvárásaink. Olvastam én már 2-300 Ft-os nonszensz árakat, amik kb. csak akkor tudnának működni, ha fél Magyarország megvenné az adott könyvet.

    Szerintem a reális árazás a korábban már megjelent könyvek esetén 600-1250 Ft között mozoghatna (tartalomtól függően), az új könyvek pedig 1500-2000 Ft-os áron jelenhetnének meg.
    Ez mondjuk csak az én értékrendem, a kivitelezhetősége már teljesen más kérdés, mert elég egy buktatón pofára esni a sok közül. Pl. nem kapod meg a külföldi jogokat – mert jelenleg nem nagyon adják őket – vagy nincs elég vásárlód. Csak, hogy a két legnagyobbat mondjam.

  20. attila szerint:

    “Angolszász területen látszik, hogy van kísérletezés például fejezetenként megjelenő regénnyel (Stephensonék: Mongoliad), novellák piacra dobásával (kindle singles, 40k books), sőt még tényirodalmi startup is akad (The Atavist).”

    Konkrét, működő, fenntartható, nem az előző rendszer lendületét megcsapoló koncepcióra tud esetleg valaki példát mondani, vagy majd ezt is remélhetőleg megoldja a piac?

    Esetleg valamelyik hazai ebookprófétawannabe írhatna ilyenekről…

  21. Csukonyi Zoltán szerint:

    Én is évek óta rágódom ezen, és sajnos nem látok semmilyen megoldást a jelenlegi tecnkikai, jogi és gazdasági környezetben.

    Szó szerint többszáz olvasó véleményét kértem ki a saját dolgaimmal kapcsolatban és a következő eredményre jutottam a saját privát marketingkutatásomban:

    -Amit ingyen megkaphatsz azért nem akar fizetni az emberek kilencven százaléka

    -Ha bármilyen tecnikai akadályt (DRM, akármi) akarsz görgetni az olvasó útjába a fenti arányban elfordulnak tőled

    -Az elvárt ár (tekintet nélkül a kire és hogyanra) 500-1000 forint, kizárólag tökéletes DRM mentes esetben arányok ugyanazok

    -Ha lesz ilyen de fent lesz torrenten is akkor lást első pont. (már pedig fent lesz)

    -Az olvasók szent meggyőződése, miszerint könyvet kiadni nem egy drága dolog, kb. egy nagyságrenddel vélik kevesebbnek a valósnál (azaz egytizedére becsülik)Ezért a gonosz rabló kiadó nehogymár az ő vérüket szívva keresse magát gennyesre.

    Tehát:
    -Veszem a magyar népességet, 15m ember
    -ebből könyvet vesz a kezébe 3m
    -ebből a zsáner érdekli (az a téma, stílus amit szeretnél kiadni) 100e
    -ebből tud és szokott is könyvet venni 50e
    -venne fillérekért és van neki olvasója 20e
    -venne “occsóé” 10e
    -venne reális áron 2e
    -venne úgy is hogy van torrenten 1000 ember

    Ezekkel az utóbbi számokkal sarkítottam valamelyest nem rendelkezem konkrét számokkal (szerintem senki sem) de az arányok szerintem valósak.

    Veszem tehát a részhalmaz részhalmazának részhalmazának… a töredékét és rájövök, semmiféle módon, kivitelben nem lehetséges elérni hogy a bevételeim meghaladják a kiadásaimat ha tisztességesen akarok dolgozni.

    15 millió magyarul olvasó “fóka” van az “eszkimók”, azaz kiadók számára.

    Angolul legalább 1 milliárd ember beszél, és ez a szám folyamatosan nő.
    Itt ha a századik részhalmazt veszem alapul, akkor is lesz (lehet) értelme könyvet kiadni.

    Itt, nálunk sajnos nem.

    Elnézést a hervasztó és hosszú pesszimista hozzászólásért.

  22. Kelt szerint:

    @Attila
    Mongoliad, Atavist. Konkrét, működő, a mi lenne ha fázison meg a jaj csak legyen nullszaldó fázison bőven túllevő projektek. Persze a Mongoliad csal, most lesz belőle igazi e-könyv meg papírkönyv.

  23. attila szerint:

    “Mongoliad, Atavist.”

    Magyarázd már el pár mondatban, hogy ezek pontosan miben nyújtanak újat, illetve miért gondolod, hogy működő elgondolások.

    Vettél egyébként már valamelyikről valamit? Tapasztalatok?

  24. Sam Reed szerint:

    Bocs, hogy eddig nem válaszoltam, de nem voltam gépnél. Viszont ahogy látom, valójában már nem is szükséges, mások elmodták.

    Egyébként a megoldás – szerintem – ott kezdődhetne, hogy a mostani (amerikai) copyright törvényt kidobnák a szemétdombra (odavaló), kivágnák a francba a copyright jogászokat, és újragondolnák az egészet.

  25. Justin szerint:

    Atyaman:
    “A porhintésről pedig: a szerkesztő, a korrektor, az író tiszteletdíja, a borítóterv és a külföldi jogdíjak megvásárlása kötött összeg. Ha alacsonyak az eladások, akkor ezeket csak a magasabb árakkal lehet visszahozni.”

    Ezek a kötött összegek ugyanúgy megvannak a nyomtatott könyvnél is, és ott még rájön a sok fizikai izémizé, meg a TERJESZTŐ.
    Ha arra hivatkozva, hogy az e-könyv még nem bejáratott, ezért kevés olvasót kell nagyon megsarcolni, hogy ki lehessen adni, szerintem fordítva ülünk a lovon. Most kell KIALAKÍTANI a fizető olvasótábort, és ez magas – ráadásul érthetetlenül magas – árakkal sosem fog menni. Ha az a szemlélet alakul ki, hogy az e-könyv pofátlanul drága, és amúgy ingyen úgyis leszedhetem (szemben a nyomtatott könyvvel, amit max. beszkennelve, képernyőn olvashatnék, de az gáz), akkor sosem lesz elégséges olvasótábor (belátom, talán amúgy sem, de most úgyis csak spekulálunk).

    Azt mondod, a terjesztőkkel nem lehet mit kezdeni. Hogy ez mennyire van így, nem tudom, de azt egy terjesztő sem tagadhatja, hogy e-könyv esetén teljesen irreális ugyanakkora százalékot kérni, hiszen a költségei köszönő viszonyban sincsenek a nyomtatott könyvön keletkező költségekkel. A kiadók nyomtatott könyv esetén nem sokat keménykedhetnek, hiszen ha a terjesztő nem teszi ki a könyvet a boltban, baj van. E-könyv esetén a kiadók esetleg megtehetnék, hogy összefognak, és nem adnak az e-könyveikből a terjesztőnek, ha az nem hajlandó normális szintre leszállítani a sápot. Ilyen esetben a kiadó saját webboltjában kapható csak a könyv, de mivel a vásárlók úgyis szinte kizárólag interneten vásárolnák meg, ELVILEG az az egy honlap is elláthatja a teljes piacot országos bolthálózat helyett (GYAKORLATILAG a nagy internetes könyváruházak azért komoly előnyt képviselnek az ismertség miatt, de most arról beszélünk, lehet-e egyezkedni a terjesztőkkel egyáltalán). Hogy a valóságban mennyire van esélye bármi ilyesminek, azt természetesen nem tudom. Az egész e-könyv egyfajta paradigmaváltás, és szerintem ennek része kellene, hogy legyen a terjesztők feltételeinek változása is.

    Hogy én mekkora árat tartanék reálisnak… Elhangzottak itt konkrét árak, én személy szerint kb. 1000 Ft-ig nem érezném kényelmetlennek, hogy nem torrentről szedem le a könyvet. Ennyiért rendszeresen vásárolnék.

  26. Kornya_Zsolt szerint:

    @ronnierocket: “Hogy mégis hogyan látod a jövőt, ha az elektronikus megjelenési módokat zsákutcának, az írói megélhetés válságáról való jóslatokat pedig hülyeségnek tartod, miközben pár hozzászólással alattad már színt vall a felhasználó, aki már nem hajlandó kifizetni a nyomtatott könyv borsos árát, de az elektronikus formátumot is inkább a kalózöblökből újítja.”

    Az a lemorzsolódás, amit az illegálisan letölthető netes tartalmak jelentettek a nyomtatott könyvpiacnak, már végbement és kifejtette a hatását. Aki ennek dacára még mindig vesz nyomtatott könyvet, az továbbra is fog, mivel jobban szeret papíron olvasni, mint elektronikusan. A spekulatív zsánerben ez jó könyvek, jó marketing és jó terjesztés esetén Magyarországon maximum három-négyezer példányt jelent, egészen kivételes esetektől eltekintve. (A Martin-ciklus sem tudott kitörni ebből a kategóriából a Trónok harca-filmsorozat előtt.) Ez kiadóilag még rentábilis, bár a megtérülésre nagyjából egy évet kell várni. Ami nagyon megnehezíti a kezdő, tőkeszegény kiadók dolgát, de legalább kiszelektálja azt a “gyorsan-kaszáljunk-pár-nagy-névvel-aztán-döntsük-be-a-céget-és-csináljunk-másikat” magatartást, ami a kilencvenes évek légkörét mérgezte. Továbbá, mivel a kitartó olvasók között nagyobb az irodalmilag igényesek aránya, több esélyt ad a minőségi alapon történő versengésnek.

    A legális ebook piaci vetélytársa nem a nyomtatott könyv, hanem az illegális letöltés, pontosan ahogy Csukonyi Zoli írta.

  27. Kornya_Zsolt szerint:

    @Sam Reed: Igen, a copyright-törvény átgondolásának szükségességével egyetértek.

  28. Kornya_Zsolt szerint:

    @kozák: “Az írók maguk nem fognak tudni kiadó nélkül publikálni, mert jellemzően nem képesek eladható minőségű végterméket előállítani. Külcsín terén nincsen hozzá infrastruktúra, technikai ismeret, kompetencia; de nyilván belbecs kapcsán is szükség van (lenne…) szerkesztőre, lektorra.”

    Bizony, hogy nem fognak, hiszen önmagát senki sem tudja szerkeszteni, az írónak pedig az írás a dolga, nem a tördelés, a marketing, az értékesítés, a forgalmazás meg a jó ég tudja még, mi minden. A blogos önpublikáció legfeljebb műhelytanulmánynak és a visszajelzések fogadására jó; előkészítheti és támogathatja a hagyományos megjelenést, de hogy mindenestül átvegye a szerepét? Horror és zsákutca, ahogy mondtam.

  29. szs szerint:

    “Bizony, hogy nem fognak” (mármint az írók maguk publikálni)

    Már miért ne fognának, a publikálási vágy kb. annyira visszatartható észérvekkel (minőség, megtérülési esély, stb), mint az életösztön. Hogy mi lesz a végeredmény, az más kérdés, de kételkedem abban, hogy az e-könyves (vagy POD-os) publikációk tudnának mutatni olyan új amatőrséget, amit a hivatalos papírkönyvek ne csináltak volna már előttük meg jó párszor – a belbecstől a külcsínig.

  30. Sam Reed szerint:

    Az illegális letöltés viszont mindaddig megmarad, amíg nem lesz változástöbb téren is. Mondok egy példát. Tfh. egy paperback 1 dollárba kerül a sarki antikváriumban – mondjuk Bostonban. Nyilván aki ott lakik, fel sem merül benne, hogy letöltse, lemegy és megveszi.

    De ha valaki teszem azt Kazahsztánban lakik (elnézést minden kazahtól, ezt csak példként mondom :-) ), akkor máris más a helyzet. Megveszi a neten 1 dollárért a könyvet, és fizet még 15-öt a postáért. Tehát inkább letölti. Tudom, hogy ez nem a könyvkiadók hibája.

    És egy kérdés: az antikváriusok fizetnek jogdíjat?

  31. Kelt szerint:

    A Mongoliad annyira nem új elgondolás, hogy az egyszerű folytatásos regényt támasztja fel, egy századdal ezelőtt népszerű volt. A különbség az, hogy közvetlenül a tartalomért fizetsz, nem abban reménykednek, hogy a merchandising majd behozza a tartalom árát. (Zárójel: a Freakangelsnek mondjuk a merchandisinges út is bejött, de más médium.)

    A csapda az, hogy sorozatfogyasztónak kell lenni hozzá. Én időnként, felzárkózás jelleggel olvasom, mert nagyon utálok következő részekre várni.

    Az Atavist pedig a long form journalism egyik menedéke lehet. Az e-formátumba beleférnek olyan hosszú, olyan részletes szövegek is, amiket az online sajtó már nem közöl. Olyasmik, mint amilyen Stephenson Mother Earth mother boardja volt. Remek történeteket lehet elmondani, ha az írónak nem csak tízezer karaktere van. Itt is közvetlenül fizetsz a tartalomért, nem egy esetleg valamikor megjelenő gyűjteményes non fiction kötetet vagy egy The Atlantic különszámot veszel meg. Az Atavistos sztorikból létezik multimédiás, hangos, videós verzió iPad felhasználóknak, de ez a része nem érint.

    Egyik sem a teljes ipart azonnal megváltó modell, olyan nincs az ingujjamban. Viszont mindkettő jónak tűnő irány.

  32. Kelt szerint:

    @Justin

    “Ha az a szemlélet alakul ki, hogy az e-könyv pofátlanul drága, és amúgy ingyen úgyis leszedhetem (szemben a nyomtatott könyvvel, amit max. beszkennelve, képernyőn olvashatnék, de az gáz), akkor sosem lesz elégséges olvasótábor (belátom, talán amúgy sem, de most úgyis csak spekulálunk).”

    Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha tényleg így lenne, de sajnos nem így van. A nyomtatott könyveknek létezik digitális kalózverziójuk, amely átesett szkennelésen, karakterfelismerésen, egy vagy több kör kézi hibajavításon, és valamiféle formázáson is.

    Nem mindegyik könyvnél van így. Mark Fabi tökéletesen elfeledett Wyrmje mondjuk nem tölthető le, viszont Rowlingok meg Renierek keringenek torrenten. A minőségük esetenként elmarad a gyári e-könyvek mellett, de bőven olvashatóbbak, mint a szkennelt PDF-ek. Ja, és nincs legális konkurenciájuk.

  33. Kornya_Zsolt szerint:

    @szs: “Már miért ne fognának, a publikálási vágy kb. annyira visszatartható észérvekkel (minőség, megtérülési esély, stb), mint az életösztön. Hogy mi lesz a végeredmény, az más kérdés, de kételkedem abban, hogy az e-könyves (vagy POD-os) publikációk tudnának mutatni olyan új amatőrséget, amit a hivatalos papírkönyvek ne csináltak volna már előttük meg jó párszor – a belbecstől a külcsínig.”

    A kiadói háttér nélküli önpublikáció zsákutca, mivel egy csomó olyan szerteágazó készséget és képességet igényel az írótól, amivel az általában nem rendelkezik. Tessék megnézni mondjuk, hogyan tördel Kurt Schroeder az önerőből közzétett cuccában – egy fityinget sem fizetnék érte, hiába jó író.

  34. Kornya_Zsolt szerint:

    Félreértések elkerülése végett: egy kiadó esetébe, különösen ha már hosszú ideje jelen van a tanulópiacon és lehúzta a maga tanulóéveit, az esélyek azért inkább amellett szólnak, hogy normálisan dizájnolt, szerkesztett, lektorált, tördelt kiadványt ad ki a kezéből. A szerzői önpublikáció esetében ezek az esélyek fordítottak. Talán nem véletlen, hogy ha egy írónak stabil együttműködése alakult ki egy kiadóval, akkor csak a legritkább esetben nyúl az önpublikáció eszközéhez.

  35. Kornya_Zsolt szerint:

    “esetébe” helyett “esetében” és “tanulópiacon” helyett “piacon”, bocs az elírásért, a sietség teszi

  36. szs szerint:

    @Kornya_Zsolt: Mint írtam, az ilyesfajta érvek nem fognak tömegeket távolt tartani az önpublikációtól. Amíg csak papír volt, a gazdasági rész adott némi szűrőt (akármin spórolt is, a nyomdát muszáj volt kifizetni, esetleg a terjesztést, ha mást nem is), még ha ez a szűrő nem az irodalmi minőséget szűrte (Amonsomnia, vagy mi volt a trilógia neve, amit a szerző cége adott ki, vagy a Shayren, hogy hazai példa legyen a provincializmus szellemében ;) ), ma az e-könyvnél ezt is rövidre lehet zárni, sőt, nem nagy kunszt az sem, hogy ugyanazon a felületen lehessen megvenni az ilyen önpublikált e-könyvet, mint a “rendes” kiadós e- (vagy papír) könyvet. Aztán majd a minőség szelektál, vagy sem. De ha ki is pontozódik az önpublikált író, mindig lesz új és új helyette. Nyilván ezek az “írók” nem azonos kategóriát képviselnek egy milliós eladást produkáló Íróval, de ott vannak, lesznek.

  37. Eszké Pista szerint:

    Milliós eladásokat produkál pl. Májer Stefánia is, szóval az sem biztosíték semmire, a minőségre főleg.

  38. Kornya_Zsolt szerint:

    Tény és való, az e-publikációs lehetőség meg fogja könnyíteni az olyan magánkiadások dolgát, mint amilyen a Shayren, a Teknőcfésű vagy A fekete lovag legendája volt. Kérdés, hogy az olvasó szempontjából ez mennyiben tekinthető pozitív fejleménynek.

  39. Kornya_Zsolt szerint:

    Meggyőződésem szerint az e-kiadás – ha egyszer komolyan megnyílnak a zsilipek – istentelen mennyiségű szemetet fog a piacra zúdítani, amiben elvétve biztos kallódik majd egy-két gyöngyszem, de az olvasónak a szörnyű trágyahegyben esélye sem lesz rá, hogy felfedezze.

  40. Kornya_Zsolt szerint:

    @Kelt: “Mark Fabi tökéletesen elfeledett Wyrmje mondjuk nem tölthető le, viszont Rowlingok meg Renierek keringenek torrenten.”

    Keringenek bizony szép számmal, olykor még legálisan is, mert az egyiket én magam tettem ingyenesen elérhetővé. És az ég egy adta világon semmi mérhetően negatív hatásuk nincs a harmadik kiadásban kinyomott regényeim fogyására. Ha hivatalosan publikált e-könyveim volnának, azokra valószínűleg lenne. Van elég olvasó van, aki hajlandó fizetni az e-könyv és a hardcopy közötti különbségért; olyan viszont kevés, aki ugyanezt megtenné a hivatalos e-book és a kalózverzió közötti különbségért.

  41. Atyaman szerint:

    @Justin: Az árazást ennél pontosabban szerintem a számok ismerete nélkül már nem nagyon lehet megtárgyalni (de ha érdekelnek ezek a számok itt található egy papír vs e-könyv számvetés: http://ekonyvolvaso.blog.hu/2010/10/05/konyvgyartasi_alapismeretek ).

    »Ha arra hivatkozva, hogy az e-könyv még nem bejáratott, ezért kevés olvasót kell nagyon megsarcolni, hogy ki lehessen adni, szerintem fordítva ülünk a lovon.«

    Nem. Én sem így gondolom. Csak hát, ugye egyik kiadó sem karitatív szervezet. Az árazási politikát lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy kiadó nem azt fogja nézni melyik az az ár, ami elfogadhatónak vagy korrektnek tűnik. Ne adj isten, amin a legtöbb emberhez eljut egy író könyve. Hanem azt, hogy hol maximalizálhatja a profitját. Kérdem én, hogy $16.99 korrekt ár egy e-könyvért? Csak mert a Steve Jobs életrajz ezen az áron vezeti egy hónapja az Amazonos e-könyv eladási listát.

    »Most kell KIALAKÍTANI a fizető olvasótábort, és ez magas – ráadásul érthetetlenül magas – árakkal sosem fog menni.«

    Ezzel szinte teljesen egyetértek, mi több én is pont azt hangoztattam régebben, hogy lépniük kell a kiadóknak, mert elmegy a hajó. Az a része, amiben jelenleg nem vagyok biztos az az, hogy most kell lépni. Kezd olyan érzésem lenni, hogy most már kicsit késő.

    »E-könyv esetén a kiadók esetleg megtehetnék, hogy összefognak, és nem adnak az e-könyveikből a terjesztőnek, ha az nem hajlandó normális szintre leszállítani a sápot.«

    Ez nem biztos, hogy szerencsés lenne, mert talán a terjesztő leperelné a kiadók gatyáját kartellezésért :(

    »Ilyen esetben a kiadó saját webboltjában kapható csak a könyv, de mivel a vásárlók úgyis szinte kizárólag interneten vásárolnák meg«

    Jelenleg nagyjából pont ez a helyzet itthon. A kivételt az olyanok jelentik, mint a digitalbooks.

    Viszont ez a megoldás több problémát is felvet. A legkézenfekvőbb az az, hogy a kiadó sem fog olyan sokat spórolni azon ha nem a terjesztőre költi a pénzt, hanem maga tartja fenn a szervereket, a szakembereket, a vevőszolgálatot és ő intézi a banki utalásokkal kapcsolatos ügyeket is.

    A hirtelen talán kevésbé szembe ugró probléma a piac elaprózódása. Egy nagy terjesztő a vásárlónak sokkal kényelmesebb. Pl.: nem kell több különböző boltot látogatnod, egy helyen vannak a könyveid, mind azonos formátumban (esetleg azonos módszerrel feltörendő DRM-mel :D ). Az is mellette szól, ha ide koncentrálódnak a vásárlók, akkor az ezekkel a terjesztőkkel szerződő kiadóknak is bővülhet a vásárló köre, hiszen többen látják a könyveiket.

    Tényleg az a helyzet, hogy az itthoni piac leginkább a külföldit követi, csak épp jelen esetben sokkal lassabban, mint a vásárlók. És ez az egyik probléma a sok közül (kicsi piac kicsi számok, sok a kalóz, a kiadók félnek az újtól…)

    (@Kelt: a válaszokat is bekéne számozni ;) )

  42. Eszké Pista szerint:

    Sam Reed:

    Ne hülyéskedj, biztos hallottál róla, korunk meghatározó írónője. (Vagy ahogy Truman Capote mondaná, gépírónője.)

  43. kozák szerint:

    @Kornya_Zsolt:
    “És az ég egy adta világon semmi mérhetően negatív hatásuk nincs a harmadik kiadásban kinyomott regényeim fogyására.”

    Momentán. De ez nem jelenti azt, hogy ha 5 év múlva megjelenik egy új regény, és heteken (vagy napokon) belül fent lesz a neten, akkor majd annak a fogyására sem lesz hatással. Olvasó eszközt éppen hogy az vesz aki rendszeresen olvas.
    És mi lesz ha felnő egy teljes generáció aki már villanyon olvas?

  44. Justin szerint:

    Atyaman:
    Köszönöm a linket, elgondolkodtató kis elemzés. Egyetlen észrevételén filóznék el: azt mondja, a legcélszerűbb nyomtatott és e-book formában egyszerre kiadni a könyvet, mert így lehetőség van a költségcsökkentésre (tehát a szövegen mindkét formátumban elvégzendő munkák költségét csak egyszer kell kifizetni). Ez azért szerintem egy érdekes probléma: jó-e, ha együtt jön ki a két formátum, vagy az e-könyv (ha tényleg jóval olcsóbb), nem csinál-e túl nagy konkurenciát saját papír-testvérének egy ilyen aprócska piacon? Azaz mindazok az emberek, akik megvennék ezt a címet, immár megoszlanak a két formátum között, és ez gyaníthatóan a papírformátumot teszi veszteségessé. Nyugaton ez nyilván nem érvényesül, a piac nagyságának köszönhetően, nálunk viszont – ahogy a cikk is kiemeli – elképesztő az árérzékenység (ez nemcsak a könyvek piacán van így).
    A cikk kitér a kiadókra is, hogy ugye nem veszik figyelembe, meddig van értelme elmenni az árban: szerintem a kiadók az árképzéskor ott tévedtek el, hogy az e-könyv sikertörténete lebegett a szemük előtt, az Amazon mindenkit megdöbbentő eladásai, és úgy érezték, ha ez egy ekkora divat, abból jól lehet profitálni. A baj a termékkel van: egy okostelefon-őrületet meg lehet lovagolni nagyobb árakkal, de miközben a széles vásárlóközönség nem tud élni csodálatos kütyük nélkül, könyv nélkül remekül elvan (sőt, az esetek többségében jobban, mint vele).

  45. Sam Reed szerint:

    Eszké Pista: nagyon restellem, de még sosem hallottam róla. Biztos elképesztően műveletlen vagyok. Mégis, ki a hölgy?

  46. Hackett szerint:

    Sam Reed:
    Elsőre nekem sem esett ám le.:) Stephanie Meyer, a Twilight sorozat írónője.

  47. Kelt szerint:

    @Kornya_Zsolt
    Természetesen működhet reklámként is – vannak szerzők, akik ebben annyira hisznek, hogy maguk rakják ki az összes könyvüket a netre http://paulocoelhoblog.com/category/pirate-coelho/ – de azért érdekelne, hogy hogyan teljesítene egy legális e-könyved ezekkel szemben. Vagy ha már itt járunk. hány emberhez jutna el egy csak e-ben megjelenő mű itthon.

    @Justin

    “Ez azért szerintem egy érdekes probléma: jó-e, ha együtt jön ki a két formátum, vagy az e-könyv (ha tényleg jóval olcsóbb), nem csinál-e túl nagy konkurenciát saját papír-testvérének egy ilyen aprócska piacon?”

    A kérdésnek van egy fordított verziója is. Jó ötlet-e, ha az egyelőre csekélyebb számú e-könyvet vásárló ügyfelet másodrendűként kezeled és várakozásra készteted?

  48. Atyaman szerint:

    @Justin:
    »jó-e, ha együtt jön ki a két formátum, vagy az e-könyv (ha tényleg jóval olcsóbb), nem csinál-e túl nagy konkurenciát saját papír-testvérének egy ilyen aprócska piacon?«

    Könnyen előfordulhat, sőt az olvasók átállásának időszakában biztosan van olyan helyzet, mikor az egyik verzió a másik eladásait kannibalizálja. Ha abból a merev helyzetből indulunk ki, hogy nyomunk x ezer könyvet, amit pontosan x ezer olvasó meg is vesz, ha nincs e-könyv. Ha van e-könyv, akkor azt y ezer olvasó veszi meg, a papírt pedig x-y ezer. Ebben az esetben a papírkönyv kevesebb profitot termel, vagy veszteségessé válik. Kérdés, hogy az e-könyveken volt-e annyi profit, ami ellensúlyozza a papírkiadásban felmerülő veszteséget. Ha igen, akkor megérte, ha nem, akkor pedig nem érte meg kiadni az e-verziót.

    De a helyzet nem ennyire merev és steril. Van akinek annyira megtetszik egy e-könyv, hogy miután elektronikus formában elolvasta megveszi a papírt (is). Vannak olyan e-olvasók is, akik már nem nagyon vesznek papírkönyvet, inkább mást olvasnak, vagy beszerzik “alternatív” forrásból, ami érdekli őket.

    Ahogy én látom a jelenlegi folyamatokat két nagy réteg alakul ki az olvasási szokásokat tekintve. Azok, akik maradnak a papírnál, és azok, akik túlnyomórészt digitálisan olvasnak. A középső réteg, aki gyakran váltogatja a papír és digitális könyveket szerintem sokkal kisebb, jelentéktelenebb lesz a másik kettőnél. Pedig jellemzően pont ez az a réteg, ahol a két különböző kiadás egymás eladásait kannibalizálhatná.

    »szerintem a kiadók az árképzéskor ott tévedtek el, hogy az e-könyv sikertörténete lebegett a szemük előtt, az Amazon mindenkit megdöbbentő eladásai, és úgy érezték, ha ez egy ekkora divat, abból jól lehet profitálni.«

    A itthon a korai belépőknél – annál az 1-2-nél – könnyen lehet, hogy ez lebegett a szemük előtt. Mára már, aki komolyabban eljátszik az e-kiadás gondolatával az inkább arra törekszik, hogy legalább a nullszaldó meglegyen – korábban már említettem őket is.

  49. Kornya_Zsolt szerint:

    @kozák: “Olvasó eszközt éppen hogy az vesz aki rendszeresen olvas.”

    Én elég rendszeresen olvasok, és eszemben sincs “olvasó eszközt” venni. Ha körülnézek az ismeretségi körömben, ezzel nem érzem magam őskövületnek. Nem mindenki ájul be első szóra aléltan az éppen trendi technológiának.

    “És mi lesz ha felnő egy teljes generáció aki már villanyon olvas?”

    Addigra én már rég por és hamu leszek, úgyhogy kurvára nem érdekel.

  50. attila szerint:

    Sam Reed:
    2011. október 31. hétfő – 18:18
    “Viszont ahogy látom, valójában már nem is szükséges, mások elmodták.”

    Szerintem nem mondták el, én várom magvas gondolataid kifejtését.

    Kelt:
    “Egyik sem a teljes ipart azonnal megváltó modell, olyan nincs az ingujjamban. Viszont mindkettő jónak tűnő irány.”

    Tehát akkor kiegyezhetünk abban, hogy megoldás még nincs, vagy van még talonban pár elővágható félmegoldás?

  51. bobzenub szerint:

    @Kornya_Zsolt: “Addigra én már rég por és hamu leszek, úgyhogy kurvára nem érdekel.”

    Akkor rendkívül gyorsan bomló anyagból faragtak, ugyanis a Z-generáció számos 2000 utáni szülötte, köztük két unokatestvérem is, 90%-ban digitális adathordozóról olvas, legyen az számítógép, laptop, e-olvasó vagy okostelefon.

  52. vaszilij szerint:

    Jómagam a könyvtárba járók népes táborát gazdagítom, aminek főképp az az oka, hogy nincs annyi pénzem, hogy minden érdekesnek tűnő könyvet megvásároljak. Ha ehhez hozzáveszem azt is, hogy az érdekes könyvek egy része olvashatatlan szemét, még ha sok pénzem lenne, akkor is maradnék emellett a módszer mellett. Azt a kevés könyvet, amit meg tudok venni, előtte már elolvastam így, nagyon ritkán fordul elő, hogy “látatlanban” könyvet veszek, ahhoz nagyon biztosnak kell lennem abban, hogy nem járok pórul.

    Én az e-könyvet épp ezért inkább egy olcsó reklámnak gondolom, mint valódi terméknek, függetlenül attól, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a könyv értékét nem a hordozó papír adja. Mégis, én is abba a táborba tartozom, aki szereti a könyveket birtokolni a maguk fizikai valójában.

  53. kozák szerint:

    @Kornya_Zsolt:
    “Én elég rendszeresen olvasok, és eszemben sincs “olvasó eszközt” venni. Ha körülnézek az ismeretségi körömben, ezzel nem érzem magam őskövületnek. Nem mindenki ájul be első szóra aléltan az éppen trendi technológiának.”

    Én nem állítottam, hogy minden rendszeresen olvasó vesz villany eszközt. Csak, hogy akik vesznek, azok tipikusan olyanok, akik rendszeresen olvasnak. Ergo az eszköz tulajdonosoknál tényleg jelentkezik is a nagy mennyiségű elektronikus tartalom iránti igény.

    “Addigra én már rég por és hamu leszek, úgyhogy kurvára nem érdekel.”

    Ahogy én látom a mostani 10-15 évesek már döntően elektronikus tartalmat fognak olvasni (olvasnak már most is).

  54. ronnierocket szerint:

    attila: “Nem tudom, nézted-e a reklámbevételekre épülő zsurnalisztika színvonalbeli zuhanórepülését az elmúlt pár évben…”
    crei: “Egy nagy határ sz@r az egész. Bombasztikus szalagcímek, amihez alig van köze a cikknek. És társaik.”

    Ez szerintem egy lokális jelenség, amelynek az okai a magyar közhangulatban keresendők, de ebbe itt nem mennék bele mélyebben.

    Kornya Zsolt: “Aki ennek dacára még mindig vesz nyomtatott könyvet, az továbbra is fog, mivel jobban szeret papíron olvasni, mint elektronikusan.”

    Én is jobban szeretek papíron olvasni, mint elektronikusan, mert nem jutok hozzá Kindle-hez meg egyéb, az elektronikus olvasást ergonomikussá tevő kütyükhöz. De amint ezek a technológiák lesznek olyan gyakoriak, mint a tévé pl., tehát szinte minden háztartásban ott lesznek (és ezt nem tudom, mi akadályozná), és lesz egy új generáció, amelyik már ezeken szocializálódik, a nyomtatott könyv talán már olyan múzeumba való izévé fog válni, mint a bakelitlemez vagy a flopi.

  55. ronnierocket szerint:

    “Addigra én már rég por és hamu leszek, úgyhogy kurvára nem érdekel.”

    Hosszú és eredményes életet.

  56. Eszké Pista szerint:

    ronnierocket:

    Nemtom, beszélsz-e nyelveket, de nézz körül kb. bárhol a világon az elektronikus bulvársajtó táján, aztán vesd össze, a törzsközönség vajon mennyire fedi egymást az akármilyen irodalmat olvasókkal…

  57. Johann szerint:

    Szerintem mindegy milyen formátumban, csak olvassunk. Nem vagyok sem kereskedelmi tengerész sem légi utaskísérő, és van egy polcom, én a nyomtatott könyvek mellett teszem le a voksomat.

    Egyik egyetemi professzorom egy olyan trendet vázolt fel majd’ 10 évvel ezelőtt, miszerint az új generációk nem fognak tudni olvasni (mármint betűket), helyette ikonok, piktogrammok, beszédes képek segítik őket a tájékozódásban, a mindennapokban. A történetélményt képregények és filmek jelentik majd… :(

    HA egy innováció megérett, a civilizáció megszüli azt – legyen az jó avagy rossz. A fejlődést, továbblépést nem lehet megállítani.

    Két történeti példával (régmúlt korokban lezajlott, drámai (utó)hatású váltásokkal) szeretném alátámasztani mindezt. Az írott idők hajnalán a beavatottak megkapták az írás mágikus, égi adományát. Akik az emlékezésben és a tudás közvetlen átadásában hittek, ellenezték mindezt, mert attól féltek (tegyük hozzá, joggal), hogy ez el fogja ölni az emlékeket. Hisz csak az marad fenn, amit leírnak.

    A másik példa Guttenberg “találmánya”, könyvnyomtatás cserélhető betűkészlettel… (nem is folytatom, mindenki gondolja tovább maga)

    Érdekes lenne tudni, mit gondoltak őseink ezekről az orruk előtt lezajló változásokról…

  58. bohaQi szerint:

    Én személy szerint örülnék minőségi magyar e-könyvek megjelenésének, mert külföldön tanulok és a hagyományos könyvek beszerzése túl sok macera. Egyébként én magamon tapasztaltam a vátozást. Gyerekkoromtól fogva mániákusan gyűjtöttem a fantasy és sci-fi könyveket, minden zsebpénzemet könyvekre költöttem, de amikor nemrég adódott egy külföldi ösztöndíj, akkor csak álltam a polcokon sorakozó több száz könyv előtt, és vakartam a fejem, hogy akkor most hogyan is vigyem magammal őket. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozott, eladtam szinte az összeset egy antikváriumban, így összejött egy Kindle ára. Megrendeltem, az eladott könyveket pedig letöltöttem a netről. Ráadásul az e-olvasóra telepíthető angol-magyar szótár, így bátrabban álltam neki angol nyelvű könyvek olvasásának, és pár hónap alatt eljutottam lélekben az elhatározásig, hogy mostantól csak eredetiben fogom olvasni az angolul megjelent könyveket. Eddig ha egy új könyvet vásároltam, a nyomdafesték illata töltött el jó érzéssel, most annak örülök, ha egy új e-könyv különösen szépen van megformázva, tördelve, és hogy akár a buszon is megvásárolhatom, nem kell a boltban keresgélnem, és elősorban, olcsóbb, mint amennyibe a nyomtatott példány kerülne!
    Az illegális letöltés nem szép, de nem nagyon lehet ellene védekezni, a kísértés túl nagy. Szerintem egy módon lehetne tenni ellene, mégpedig nagyon olcsó árakkal. Ahol most vagyok, egy nagy populációjú országban, sok könyvszerető emberrel, relatíve baromi olcsóan tudják árulni a könyveket. Az ország a techinikailag legfejlettebb országok egyike, rengeteg e-könyv olvasót gyáratanak, de alig lehet legálisan letölteni e-könyvet. Érdekes módon illegális verzióban, még annyit se. Egyszerűen nincs meg rá az igény. A könyvesboltban annyiba kerül egy új könyv, mint két doboz sör, és minden sarkon van antikvárium, ahol meg egy nyalóka áráért kínálnak minden könyvet. Természetesen ennek megvan a maga kulturális és jogi háttere is. De mindenesetre működik, és a világon az egyik, ha nem a legalacsonyabb az illegális letöltések száma. A probléma az, hogy kis hazánkban, ez sajnos nem kivitelezhető, szóval azon kívül, hogy szaporodjunk, nem tudok megoldást javasolni.
    A különféle másolásvédelemnek pedig nem sok értelme van, aki fel akarja törni az feltöri, viszont az átlagos olvasónak csak problémát okoznak vele. Én egy otthoni, e-könyveket legálisan kínáló oldalról megvásároltam Gulácsy Irén: Fekete vőlegények című könyvét, amit a másolásvédelem miatt képtelenség rávarázsolni az e-olvasóra, a monitor előtt ülve meg nincsen időm/kedvem elolvasni, így gyakorlatilag kidobott pénz volt. Van egy nullákból és egyesekből álló számsorom, amit még csak nehezéknek sem lehet haszálni.
    Én egy e-könyvért átlagos esetben nem szívesen fizetnék többet, mint amennyiért bárhol máshol a legolcsóbban hozzá tudnék jutni, beleértve az antikváriumokat. Kivételt képeznek azok az új könyvek, amiket kedvenc, kortárs magyar írók írtak, ezekért szolidaritásból hajlandó lennék kifizetni akár a nyomtatott verzió árával megegyező összeget, ha a megjelenés napján, vagy extraként még korábban letölthető lenne. Esetleg lenne hozzá valami plusz, mondjuk netes hozzáférés az íróval készített videointerjúhoz, stb.
    Most jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a jövőben esetleg, amikor már minden e-olvasó korlátlan 4-5-6g-s interneteléréssel rendelezik, hogy a könyveket nem tölthetnénk le a készülékre, hanem a folyamatos interneteléréssel a hozzáférést árulnák csak? Mint az online játékok esetében. Úgyis a cloud techológia felé halad a világ, a filmek, a zene, a könyvek keringenek a levegőben, mi meg maximum csak ideiglenesen férhetünk hozzá, aktív internetkapcsolattal.

  59. ronnierocket szerint:

    Eszké Pista: elektronikus _bulvársajtóról_ beszélsz, amit kb. olyan csúsztatás összemosni a reklámbevételen alapuló elektronikus sajtó egészével, mint a magát megmutató közönséget – tehát a kommentelőket – összemosni a cikkeket olvasó kb. 90-valahány % hallgataggal. Arról, hogy az elektronikus zsurnalisztika és az irodalom olvasóinak mekkora a metszete, pedig egy szót sem szóltam, csak azt vetettem fel, hogy az elektronikus irodalompublikálás _szerkezetileg_ működhetne úgy, ahogy az elektronikus sajtó.

  60. attila szerint:

    ronnierocket:
    “Ez szerintem egy lokális jelenség, amelynek az okai a magyar közhangulatban keresendők, de ebbe itt nem mennék bele mélyebben.”

    Nem lokális jelenség. Minden olyan hírportál, ahol a reklámbevétel fontos és nem egyéb forrásból él, szépen, folyamatosan kurvul el. Darabokra vágott, kattintásszám miatt több oldalas írások, szenzációhajhász és pontatlan címek, újrafeldolgozott máshonnét átvett anyagok, ilyesmik.

    Hozzátéve még azt, hogy a blogosodás miatt teljesen felhígult a szerzőállomány, nem csoda, ha nagyítóval kell keresni a viszonylag használható forrásokat.

  61. Kornya_Zsolt szerint:

    @bobzenub: “Akkor rendkívül gyorsan bomló anyagból faragtak, ugyanis a Z-generáció számos 2000 utáni szülötte, köztük két unokatestvérem is, 90%-ban digitális adathordozóról olvas, legyen az számítógép, laptop, e-olvasó vagy okostelefon.”

    Az az unokatestvéreid baja. Én viszont azt látom, hogy a könyvkiadás regressziója a tankönyvek mellett a mesekönyvek piacát viselte meg a legkevésbé, meg hogy a Harry Potter a kora tizenéves olvasóbázison lett (nálunk is) kasszasiker.

    @BohaQi: “Én egy otthoni, e-könyveket legálisan kínáló oldalról megvásároltam Gulácsy Irén: Fekete vőlegények című könyvét, amit a másolásvédelem miatt képtelenség rávarázsolni az e-olvasóra, a monitor előtt ülve meg nincsen időm/kedvem elolvasni, így gyakorlatilag kidobott pénz volt.”

    Antikváriumban próbáld meg, egy-két hónapon belül biztosan le tudsz vadászni belőle egy példányt: csomó kiadásban jelent meg, és a régebbiek már két BKV-jegy árában kaphatók. Ha adhatok egy tanácsot, ezt a könyvet semmiképpen ne hagyd ki az elbarmolt e-verzió miatt: nagyon ott van a cucc, számomra meghatározó olvasmányélményt jelentett kölyökkoromban.

    Általánosságban meg: a nyomtatott könyv alkonyát annyian és annyiféleképpen vizionálták már a rádió feltalálása óta, hogy a technomániás ökörségek ezen újabb hullámverése már-már a börleszk jellegét ölti, az itt hozzászóló felkent bajnokok csőlátását is beleértve (ronnierocket, kozák, bobzenub).

  62. szs szerint:

    Ha már csőlátás: “külföldön tanulok”

    vö. (kapott tanácsként)

    “Antikváriumban próbáld meg, egy-két hónapon belül biztosan le tudsz vadászni belőle egy példányt: ”
    :)

  63. bobzenub szerint:

    @Kornya_Zsolt
    Először is nem értem, hogy ez miért lenne bármilyen tekintetben “baj” az unokatestvéreimnek. Ha bármiféle racionális indok nélkül fogalmaztál így, akkor azért vedd figyelembe, hogy az előbb én nem ellenségeskedtem veled, csupán viccesen utaltam rá, hogy eléggé alábecsülöd a digitális átállás sebességét, ha valóban azt képzeled, hogy az első, teljes egészében digitális adathordozóról olvasó generáció jóval a halálod után fog felcseperedni.

    Másodszor pedig, elég súlyos csőlátással kezeled a kérdést. Én sehol sem a papíralapú könyvkiadás regresszióját firtattam, ahogyan a regresszió és a digitális könyvolvasók népszerűvé válása közötti összefüggéssekkel sem foglalkoztam. Egyszerűen közöltem, hogy az elmúlt egy-néhány évben ahány kiskorú olvasóval találkoztam, többségük valamilyen elektronikus eszközt használt, főként a mek.oszk.hu-n elérhető kötelezők elolvasásához. Előző hozzászólászomban nem fogalmaztam elég konkrétan, de elsősorban azokra a gyerekekre utaltam, akik az e-olvasók, okostelefonok robbanásszerű népszerűvé válása után, tehát az elmúlt 3 éven belül kezdtek el rendszeresen olvasni (mai 8-12 évesek). Ne közel 15 éves ifjúsági regény franchise-ok és képeskönyvek (hangsúly a képen, a tablet-boom mindőssze másfél éve történt) előhozakodásával akarj már meggyőzni arról, hogy a családomhoz tartozó gyerekek és osztálytársaik nem okostelefonról és notebookról, csupán annak álcázott papír alapú könyvekről olvasnak :)

  64. attila szerint:

    szs:

    http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=fekete-volegenyek&ID=22990

    Antikvárium, külföldre is. (Nagyjából fél perc keresés után.)

  65. szs szerint:

    attila: Ez valóban árnyalja a képet.

  66. Komaváry szerint:

    bohaQi:
    Csak olyan DRM-es ekönyvesboltból vásárolj, amelyiknek a védelmét biztosan fel tudod törni.

    Honnan vetted a könyvet?
    A fapados DRM (és egyéb) ügyben fafejű, de ha a Multimédiaplázából, akkor érdemes írni az ügyfélszolgálatnak – most már nem használnak DRM-et, valószínűleg ha megkéred, a korábbi rendelésed ügyében is tudnak tenni valamit.

    http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/827

    (Aki pedig tud olyan postai szolgáltatásról, amelyik egy 740 forintos könyvet elküld 250 forintért vagy kevesebbért külföldre, az szóljon. :p)

  67. bohaQi szerint:

    @Kornya_Zsolt: Semmiképpen nem szeretném kihagyni, már az első néhány oldal magával ragadott (annyit olvatam el belőle monitoron). Egyébként pár évvel ezelőtt, egy neten keringő Raoul Renier interjúból szereztem tudomást a könyvről, ezúton is köszönet érte.

    @attila: jogos, persze, meg lehetne rendelni egy külföldre is szállító antikváriumból, de akkor egyrészt minek vettem meg az e-könyv olvasót, másrészt pedig ha Japánba rendelem a könyvet, akkor a 750 forintos könyvre rájon még 1900 forint postaköltség…

    @Komaváry: sajnos a fapadostól rendeltem, volt néhány köröm az ügyfélszolgálattal, mert félrevezetően fogalmaztak, sőt téves téjékoztató volt kint az oldalon. A levélváltásunk után, megváltoztatták a kiiírást, így már egyértelmű, hogy milyen védelem van a könyvön. Nagyon köszönöm a Multimédiapláza linket, azt hiszem a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás, ha itt megveszem mégegyszer.

  68. tapsit már megint kijelentkeztette a rendszer szerint:

    “Általánosságban meg: a nyomtatott könyv alkonyát annyian és annyiféleképpen vizionálták már a rádió feltalálása óta, hogy a technomániás ökörségek ezen újabb hullámverése már-már a börleszk jellegét ölti”

    Igen, de ehhez miért csak a hatvanadik bejegyzés tájékán sikerült eljutni? :) Mondjuk szerintem az e-könyv nem ökörség, nagyon hasznos kis dolog, mások az erősségei, de attól még könyv, ennyi.

    Meg hogy majd nem lesz könyvkiadás meg normálisan megfizetett író a világon, hát ezek a Guardiannál valamit nem gondoltak végig, vagy direkt írtak hülyeséget…

  69. marcus szerint:

    Szerintem valamilyen előfizetéses modell lehet működőképes. Az Amazon már tett is egy kis lépést efelé, a Prime előfizetők havi egy e-könyvet ingyen kapnak (elvileg kölcsönbe, de “nem kell visszahozni”).

  70. tapsit már megint kijelentkeztette a rendszer szerint:

    Az Amazonon elvben mindent csak kölcsönbe adnak a Kindlére, nem? Vagy nem ez volt a felfordulás tárgya az Orwell könyveknél is?

  71. Komaváry szerint:

    Az Orwell könyvekkel az volt, hogy valaki egy olcsó kalózkiadást töltött fel, és az Amazon nem csak a boltjából törölte, hanem az olvasókról is, saját jegyzetestül-mindenestül.

    Az amazon annyiban nem kölcsön, hogy alapesetben csak az amazonos olvasóeszközökön olvashatod (ha van rajta DRM, ami most már választható opció), nem viheted át mondjuk egy Sony olvasóra.

    Ez ellen kampányolnak az USA-ban (hogy legálissá tegyék a DRM megkerülését a saját felhasználásra, ahogy most pl. a DVDk esetében van), illetve ezt próbálja elősegíteni az EU azzal, hogy (a jövőben) kötelezővé tennék az interoperabilitást.

    Annyiban viszont kölcsön (lízing), hogy szembemegy a First-sale doctrine-nel: jelenleg nincs mód arra, hogy használt ekönyvet eladjál.

    http://en.wikipedia.org/wiki/First-sale_doctrine

    Amit Marcus ír, arrafelé a google halad (meg pár “ügyes” magyar flashhuszár): eszerint folyamatos netkapcsolat kell az olvasáshoz, a megvett könyveket nem tudod archiválni, vagy nem is könyveket veszel, hanem könyvkínálathoz online hozzáférést.

  72. Kornya_Zsolt szerint:

    Az e-könyv önmagában nem ökörség. Ma, Magyarországon olvasóként számomra egy teljesen érdektelen termék, íróként pedig másodlagos prioritású piac, amit az ügynököm a maga helyén kezel.

    Az ökörség a Guardian cikke, meg az a sok beteg rinya, amit egyesek lenyomnak itten a nyomtatott könyv haláláról és a kultúra teljes elektronizálódásáról.

    A kultúra elektronizálódása ma, Magyarországon nem lépcsőfok valami szebb jövő felé, hanem szétszakítja a társadalmat és szakadékokat generál. Ha valaki családostul olyan társadalmi közegben él, ahol ebből semmit nem vesz észre és képtelen onnan kitekinteni (minden kölöknek saját okostelefon és notebook és kindle az elemista osztályban, meg a képeskönyvek helyett nemsokára még tablet is?), hát az valóban csőlátás és valóban az ő baja. Meg az unokatestvéreié, akik kiskoruktól fogva a szociális érzéktelenség és a konzumeridiotizmus páros emlőjén nevelkednek.

  73. Kornya_Zsolt szerint:

    Ja, és még valami…

    @bobzenub: “Ne közel 15 éves ifjúsági regény franchise-ok és képeskönyvek (hangsúly a képen, a tablet-boom mindőssze másfél éve történt) előhozakodásával akarj már meggyőzni…”

    Ha a könyvpiacon egy 15 éves franchise máig aktívan működik, az nem azt jelenti, hogy elavult, hanem azt, hogy baromi sikeres, te lángész. Nem csak az lehet jó, amit tavaly fejlesztettek ki, hogy az idei marketing a képedbe nyomja, a jövő évi meg elejtse, és két év múlva kidobod, mint selejtet. A Gulliver utazásai máig kapós a gyerekolvasók között, sorra adaptálják mindenféle népszerű közegre, pedig azt aztán tényleg nem ma írták.

  74. bobzenub szerint:

    @Kornya_Zsolt: Áruld már el, hogy mégis miért lennének szociálisan érzéketlenek a családtagjaim, vagy ha már itt tartunk, akárki más, pusztán azért mert e-olvasót használnak? Továbbá arra is kíváncsi lennék, hogy mi a különbség az igényeiknek megfelelő új technológiákat vásárló és használó olvasók “konzumidiotizmusa”, illetve azon emberek “konzumidiotizmusa” között, akik új, következésképpen drága kiadásokat vásárolnak? Hozzátenném, hogy a konzumidióta általános definíciója szerint, olyan fogyasztó, aki kényszeresen, az olcsóbb, jobb és értékállóbb alternatívákat figyelmen kívül hagyva vásárol, (esetünkben) olvas. Ne haragudjon a világ, de itt a fene nagy jelződobálgatásban elfeledkezel arról, hogy minden piacot, így a könyvekét összességében ezek a konzumidióták tartanak el.

    “Ha a könyvpiacon egy 15 éves franchise máig aktívan működik, az nem azt jelenti, hogy elavult, hanem azt, hogy baromi sikeres, te lángész.”

    Már megint ez az ellenségeskedés… Nincs ok a frusztrációra, beszélgetünk. Itt arra próbáltam finoman utalni, hogy egy régebbi franchise menthetetlenül betagozódik a többi közé, népszerű marad ugyan, ám a “monopolhelyzete” folyamatosan csökken, s azt kell látnunk, hogy a tengerentúlon és tőlünk nyugatabbra Európában már több olyan könyvsorozat is felemelkedőben van, amelyek már e-könyvként is óriásit szakítanak, például Suzanne Collins Az éhezők viadala-trilógiája, s az Underland Chronicles, Prometheus Project Douglas E. Richards-tól, a már emlegetett Tvájlájt, satöbbi, s ez a folyamat bizony itthon is éreztetni fogja a hatását.

  75. Kornya_Zsolt szerint:

    @bobzenub: Két részre bontva a problémát:

    1) Szociális érzéktelenség: A te kiskorú családtagjaid saját bevallásod szerint csak okostelefonon meg notebookon olvasnak, de nincs már messze tőlük a kindle meg a tablet sem. Ezt a tényt annak alátámasztására használod érvként, hogy hamarosan felnő az első olyan nemzedék, amely már kizárólag elektronikus felületen olvas. Ami implicite magában foglalja azt a feltevést, hogy Magyarországon minden kiskorúnak megvannak azok a lehetőségei, mint a te unokatestvéreidnek. Ezt minek nevezzem, ha nem szociális érzéktelenségnek?

    2) Konzumeridiotizmus (és nem konzumidiotizmus; talán nézz utána a két fogalom különbségének): Nekem is vannak módosabb házaspárok az ismerőseim között; nem gazdagok ugyan, de hoznak egy polgári életszínvonalat, a hozzá tartozó (nem politikai értelemben vett) értékrenddel együtt. És ők meséskönyvet vesznek a kisiskolás gyereküknek, nem notebookot meg okostelefont, bár simán megtehetnék ez utóbbit is. A családnak van otthon egy darab számítógépe, és ha éppen nem a szülők használják, azon elszórakozhat a gyerek is; vagyis megtanulja kezelni a technológiát, de nem válik tőle függővé már kölyökkorában. Ez utóbbit hívják konzumeridiotizmusnak.

    Magától értetődőleg nem _egy_ ilyen családot ismerek, hanem elég sokat, csak nem akartam fölösleges többes számokkal bonyolítani a fogalmazást.

    Frusztrációról meg szó sincs, de ha valaki butaságokat beszél – pláne gyerekekkel kapcsolatban -, arra hajlamos vagyok karcosan reagálni.

  76. bobzenub szerint:

    1) Nem csak a kiskorú családtagjaimat, hanem őket és az ő osztály- és iskolatársaikat hoztam fel példaként (egyszerűbben olyan gyerekeket, akiket rendszeresen látok), s biztosíthatlak, hogy nem valami fizetős, kiváltságos családok porontyainak szánt elitiskolába járnak. Az érvem egyszerűen annyi lett volna, hogy a technológia tapasztalataim szerint mindinkább elterjed a fiatalok körében (is), s valószínűnek tartom, hogy annak egyre olcsóbbá válásával a kevésbé módosabb rétegek is mindinkább megengedhetik maguknak ezeket az eszközöket, pont úgy ahogyan a nyomtatott könyvvel és folyóirattal is történt a XVII-XVIII. század folyamán, illetve a személyi és hordozható számítógépek elterjedésével is levonhatóak a párhuzamok. Továbbra sem értem, hogy ennek tudomásul vétele miért lenne bárki részéről szociális érzéketlenség, hacsaknem te valóban azt feltételezed, hogy a mostani állapotok örökké fennmaradnak vagy legalábbis amíg el nem porladsz.

    2) Rövidke internetes kutatás után arra jutottam, hogy a konzumer-idiotizmus és a konzumidióta között legfeljebb annyi a különbség, hogy a konzumer-idióta nem csak hogy nem tudatos vásárló, de még kényszeresen is pazarolja a rendelkezésére álló erőforrásokat, s emiatt képtelen spórolni, de javíts ki ha tévednék. Hogy a technológia használatának (esetünkben: olvasásnak), s az ehhez köthető esetleges függőségnek mi a franc köze van ehhez, az számomra még mindig rejtély. Vagy aki szeret olvasni, ám “hagyományos” könyvekből teszi, az nem lehet függő, a te jelzőhasználatoddal élve konzumer-idióta?

    Komolyan úgy érzem magam, mint akit egy kódexmásoló szerzetes akar meggyőzni arról, hogy Gutenberg ide vagy oda, a pórnép jobb ha nem is álmodik könyvekről, marad nekik a mise meg az ima.

  77. Kornya_Zsolt szerint:

    @bobzenub: Semmi vész, nem tekintem életcélomnak, hogy megingassalak tántoríthatatlan meggyőződésedben. Ki-ki visszaolvassa majd az eszmecserénket, aztán szépen eldönti magában, hogy kettőnk közül ki beszélt zöldségeket. Annyit azért még megjegyeznék, hogy önsorsrontóan könyvfüggő emberekhez még nem volt szerencsém, netfüggőkhöz viszont szép számmal: nagyszerű ötlet tehát efelé terelni a fogékony korban lévő elemistákat, amikor könyv helyett notebookot adunk a kezükbe.

    (A konzumidióta és konzumeridióta közti különbségekről meg ne a gugliból tájékozódj, hanem keríts valami hagyományosabb adathordozót, például egy úgynevezett könyvet – ha ugyan felismered még, hogy micsoda.)

  78. bobzenub szerint:

    @Kornya_Zsolt :D
    Magamat például éppen önsorsrontóan könyvfüggőnek tartom, így eléggé ironikus, hogy ilyen aljas módon azzal vádolsz, hogy valamiféle könyvellenes netfüggő lennék.

    http://bobzenub.tumblr.com/post/12324538389/egy-polc

    Sajnos már nincs hely Raoul Renier könyveknek (főleg ezen beszélgetés után).

  79. Kornya_Zsolt szerint:

    Össze vagyok törve, de talán felépülök. További jóccakát!

  80. Hackett szerint:

    És ezekhez a linkekhez mit szóltok?
    Úgy tűnik, a tinilány korosztályt pl. nem hatja meg a legális e-könyvvásárlás lehetősége. Tartok tőle, sokan már így nőnek fel, hogy a könyv az ingyen van.

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=0&na_step=30&t=9077179&na_order=

    http://teengirls.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1148234

    http://borokaolvas.blogspot.com/p/elektronikus-konyvtar.html

  81. Komaváry szerint:

    “Úgy tűnik, a tinilány korosztályt pl. nem hatja meg a legális e-könyvvásárlás lehetősége. ”

    Nem nem hatja meg, hanem nincs reális lehetősége a vásárlásra.

    Ezért küzdenek a kiadók a jogokért, ezért baromi érdekes, mit csinál a Könyvmolyképző a magyar jogokkal, és ezért érthetetlen, hogy pl. miért nem kaphatóak pl. Böszörményi könyvei.

  82. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Nem nem hatja meg, hanem nincs reális lehetősége a vásárlásra.”

    Mert gondolod, hogy ha lenne, az ilyen belinkelt letöltőoldalak rögtön felszívódnának? Az e-kiadóknak az illegális e-kópiákkal kell versengeniük az olvasók kegyeiért, és hazai viszonyok között ez szélmalomharcnak tűnik. Nem látom azt az ablakot, amiből szerényen bár, de profitálni lehetne – hacsak nem mellékvonalon, a papír alapú könyvek e-utánkiadásával, mondjuk úgy egy évvel az eredeti publikációt követően.

  83. Kornya_Zsolt szerint:

    Az egész e-book vitáról meg annyit: amikor netes felületen zajlik, éppen ebből fakadóan túl vannak reprezentálva az e-könyv hívei és apologétái, a komplett skála az értelmes érvelőktől a síkhülye technobuzikkal bezárólag. Valójában ez a téma döbbenetesen keveseket érdekel, ami remekül kibukik az élő rendezvényeken meg a kiadói piacfelmérésekből. A profit és a presztízs még mindig masszívan a papírkönyvekben van, a kiadók ebből élnek és az olvasók ez alapján ítélik meg őket. Csoda, hogy az e-kiadást másodlagos fontosságú tényezőnek tekintik?

  84. Hackett szerint:

    Rorimack: valahol értem, amit mondasz, és el is tudom fogadni, de van, amiben meg nem értek egyet.

    “Nem nem hatja meg, hanem nincs reális lehetősége a vásárlásra.”

    Költői kérdés: Ha a falumban nincs könyvesbolt, azaz nincs reális lehetőségem a vásárlásra, ellophatom-e a könyvtárból az engem érdeklő könyveket?

    Zsolt:
    Én ennél kicsit borúlátóbb vagyok.
    A profit és a presztizs valóban a papírkönyvekben van, ugyanis bármely papírkönyv szkennelve, e-formátumosítva 5 perc alatt fenn van a neten, és sokan már ezeken szocializálódnak. Ha ezt veszem alapul, akkor pedig elég nehéz hinni a legális e-könyvpiac jövőben, bármennyire is optimista az ember.
    Egyre több az e-könyvolvasó idehaza, és szerintem hamar át fog billenni a mérleg nyelve, amikor már nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni azt a soktízezer Kindle-t és egyéb könyvolvasókat.
    Akkor vajon mi lesz? Mert a papíreladások lecsökkennek, viszont az e-eladások meg nem tudnak nőni, mert nincs kínálat vagy nincs rá fizető kereslet.

  85. Kornya_Zsolt szerint:

    @Hackett: “Ha a falumban nincs könyvesbolt, azaz nincs reális lehetőségem a vásárlásra, ellophatom-e a könyvtárból az engem érdeklő könyveket?”

    Az analógia sántít, mert ha a falu könyvtárából nyúlod le a téged érdeklő művet, az mások számára ezáltal hozzáférhetetlenné válik, míg az illegális letöltésekre ez nem áll. Itt most Komaváry / Rorimack szekerét tolom :) , de ha már párhuzamot vonunk valamivel, ne csúsztassunk!

    Ami a papír alapú könyvkiadást illeti, ott a fő gond a nagy terjesztőkkel van, és még ezzel együtt is lehet belőle üzletet csinálni, ha ügyesen állnak hozzá. Papírkönyvet ma már jószerivel csak az vesz, akit az e-könyv eleve nem érdekel, legfeljebb másodlagosan vagy tájékozódási támpontként. Ők pedig a fiatalabb nemzedékben is elegen vannak ahhoz, hogy – egy katasztrofális gazdasági összeomlás lehetőségével nem számolva – hosszabb távon életben tartsák a könyvkiadókat. Nem hiszem, hogy az e-olvasók hazai elterjedése érdemben tovább csökkentené a papírkönyv-eladásokat.

    Ami viszont a legális e-könyvpiacot illeti, teljes mértékben osztom a borúlátásodat.

  86. Komaváry szerint:

    Hackett:

    Akkor osztom a borúlátásodat, ha a dalok.hu vagy a magyar iTunes.hu csődbe megy.

    Érdemes megfigyelni, hogy itt nem az internetszabadságot zászlójukra tűző “szabadságharcosok” osztják meg az információt, nem is fizetős kalózoldalakról van szó, hanem naiv rajongókról.

    Ezek jó része akkor is tölteni fog, ha lesz legális kínálat, viszont a többségnek el lehet magyarázni, mit jelent egy szerzőnek az, ha megveszik a könyvét, mit csinál egy fordító, egy kiadó a szöveggel, hogy az magyarul legyen stb.

    Egy kiadókhoz, szerzőkhöz lojális vásárlórétegről van szó (érdemes megnézi, hogy – pláne a hasonszőrű scifis megjelnésekhez képest – milyen közönséget vonz egy író-olvasó találkozó, vagy mekkora nyüzsgés van pl. az Éhezők Viadalának zárókötete kapcsán az Agavénál.

    Nem véletlen, hogy pont ezek azok a könyvek, ahol a kiadók már egyre inkább beépítik a kampányba, hogy (akár elektronikus) előolvasói példányokat küldjenek pl. könyvesbloggerekenk.
    Mellékszál: érdemes ezt összehasonlítani egy “sima” scifi, vagy fantasymegjelenéssel: megjelenik egy könyv adott időpontban, utána egy recenzor vagy megveszi, vagy nem, pár hét múlva (jó esetben) elolvassa, ír róla rosszat vagy jót, majd mire az olvasónak kedve támad a könyvhöz, addigra lehet, hogy a könyvesboltban sem találja, és nem azért, mert elkapkodták volna…

    Ez a szegmens (tinilányok) – a kalózkodás ellenére is nagyon jól teljesít, mind olvasóként, mind vásárlóként. Nagyon könnyen a kasszához lehet terelni őket. És ha csak a letöltött könyvek tizedét is megveszik, akkor az már bevétel a kiadónak.

    (Mivel a legtöbb könyv ebben a kategóriában “divattermék”, ezért egy egy éves csúszás a papírkönyvhöz képest túl sok.)

  87. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “(Mivel a legtöbb könyv ebben a kategóriában “divattermék”, ezért egy egy éves csúszás a papírkönyvhöz képest túl sok.)”

    Gondolom, “divattermék” alatt az első pár hónapban relatíve pörgő, majd meredeken (olykor a nullára) visszaeső fogyásmutatókat érted. Ez főleg a kilencvenes években volt jellemző, mostanában egyre kevésbé. A zsánerkiadás jövőjét éppen abban látom, hogy át kéne állni a kezdetben nem kiugró, később viszont huzamos időn át szolid, egyenletes fogyást produkáló kiadványokra, ami jobban igazodik a vásárlói magatartáshoz: manapság kevés embernek van pénze rá, hogy rögtön megjelenés után megvegyen minden könyvet, ami érdekli őt. Az egyéves csúszást ehhez a fogyásmodellhez igazítva említettem. Üstökösökre ma már nem lehet építeni – nem is nagyon vannak.

  88. Atyaman szerint:

    @Kornya_Zsolt: És mi célt szolgál az egyéves csúszás? Hirtelen arra gondoltam volna, hogy ne konkuráljon a papír és a digitális kiadás, és ne egymás eladásait kannibalizálják fel, de tegnap a sci-fi napról szóló posztban azt írtad: “Az e-könyv nálunk nem a papír alapú kiadványokkal konkurál, hanem az illegális letöltésekkel.”
    Ebből kiindulva pont, hogy hasznos lenne a papírral egy időben megjelentetni a digitális változatot. Ami így még előnyben is lehetne a kalóz változatokkal szemben, mivel azoknak kétes a formázási minősége és scannelési hibák is bőven akadhatnak bennük. Arról nem is beszélve, hogy mégiscsak idő, amíg az illegális kópia felkerül. Példaként lehetne, hozni a Kossuth Kiadó által szűk két hete megjelentetett Ransom Riggs könyvet, aminek még mindig nincs elérhető kalóz verziója – legalábbis azon a három magyar könyves szempontból meghatározó oldalon, ahol rákerestem –, miközben én már rég kiolvastam.
    Ha egy évvel később dobták volna piacra, mint a papírt, akkor ezek az előnyök már rég köddé váltak volna. Addigra lett volna, aki bescanneli, egy másik aki olvasás után javítja a talált hibákat, és egy harmadik, aki meg csinál belőle ízlésesen formázott e-könyvet. Én meg már rég megvettem volna egy Amazonos akció keretében bagóért és elolvastam volna angolul. Szóval az egyéves csúszás nekem nem tűnik jó ötletnek.

  89. attila szerint:

    “Akkor osztom a borúlátásodat, ha a dalok.hu vagy a magyar iTunes.hu csődbe megy.”

    Nyilván a csődbe meneteltől messze van, de azért kétlem, hogy a magyar itunes valami nagyon durva eladásokat produkálna.

    Én eddig kétszer vettem rajta zenét, mindkét alkalommal a vett album a semmiből az első 50-60 eladott lemez közé került egy időre a rock kategóriában. Most ebből vagy az következik, hogy komoly vásárlóerő csattant volna rá pl a Nashville Pussy 2003-as koncertalbumára, vagy pedig az, hogy nem olyan sűrűn vásárolnak az emberek.

    Ok, lehet, hogy csak még nem. Vagy nem a rock kategóriában.

  90. Kornya_Zsolt szerint:

    @Atyaman: Bennem elsőre az merült föl, hogy a kalózkópiák adott esetben nem szkenneléssel, hanem a legális verzió feltörésével készülnének, de az ellenvetésed ettől függetlenül jogos. Ellentmondásra mutattál rá az érvelésemben, úgyhogy ami az egy éves csúszás kívánatosságát illeti, nem fogom kötni az ebet a karóhoz.

  91. Komaváry szerint:

    Kornya Zsolt:

    Nem, divatterméken azt értettem, hogy míg pl. a Twilight az tuti, hogy tíz év múlva is korosztályos olvasmány lesz, addig a “twilightklónok” most eladhathatóak, de lehet, hogy akár egy év múlva is késő lesz (lásd pl. az Agave próbálkozását az OEL mangákkal, vagy a Metropolis Media matuzsálem korú vámpírkönyves kísérletét).

    A csúsztatott eladás ehhez képest aprópénz, ugyanúgy aprópénz, ahogy az ötvenszázalékos leárazással kiszórt könyvek is.

    (Hasonló példa lehet a számítógépes játék: lehet objektíven minden idők legjobb crpg-jéről beszélni, de kevés olyan tizenéves van, aki csak azért, mert most nincs pénze a Skyrimre, beruház a Baldur’s Gate-re, vagy ennél “ősibb” játékokra.)

    Ráadásul itthon nincs meg az a hardcover-paperback modell, ami indokolná a csúszást.

    Ha megnézed a fent linkelt oldalakat, ezekhez nem kell technikai tudás. És amíg egy “kemény” másolásvédelem megtöréséhez paradox módon ugyanúgy nincs szükség ilyesmire, egy puha drm eltávolítása több munka, illetve nem feltétlenül egyértelmű, hogy sikerült-e (pl. a Riggs könyvnél simán lehet, hogy az egyik belső illusztráció tartalmazza az azonosítást).

    (Ex has elkezdtem gondolkozni azon, hogy mennyivel kell növekednie az összeladásnak ahhoz, hogy nullszadós legyen a könyv, ha ekönyv és papíreladások egyszerre futnak, és – reális, nem pár százforintos ekönyvárral számolva – nem nagyságrendi a különbség. Ennek akár lehet realistása is.)

    A lényeg, hogy mindez pár éven belül letisztul, és egy letisztult rendszerben már nyugodtan megjelennek a külföldi jogok is. Most viszont van egy űr, amit a magyar szerzők kihasználhatnának.

    Attila: ez a Nashville Pussy pontosan melyik tehetségkutatóban vagy valóságshowban szerepelt? Illetve milyen zene az a “rock”?

    A viccet félretéve: sem a legális zenevásárlás, sem az ekönyvkiadás nem lottófőnyeremény. Viszont vásárlóként remélem: ha már pozitívba kerül a mérleg, megéri csinálni.

  92. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Hasonló példa lehet a számítógépes játék…”

    Az elavulási faktor a spekulatív irodalomban azért nem egészen ugyanúgy működik, mint a számítógépes játékok területén.

    Off: Görög karaktereket sem kérek a spamszűrőbe!!!

  93. bokorn szerint:

    csak most talaltam ide, de ‘nemileg’ megszolitva erzem magam…
    en is azok koze tartozom, akik kisgyerekkoruk ota a konyvek buvoleteben elnek, minden szulinapra/nevnapra/karacsonyra/stb konyveket kertem/kaptam, a zsebpenzemet konyvekre koltottem
    imadom a papirkonyveket, megvan a maguk varazsa, ezert is mondtam mindig azt, hogy nem tudnek e-konyvre atszokni, amibol hianyzik a papirkonyv kezzelfoghatosaga, illata, varazsa
    most megis az e-book readeren olvasok. jelenleg azt az American gods-ot, amit par honapja vettem egy kulfoldi konyvesboltban (marmint a papirback verziot). mivel sokat utazok, keptelenseg a konyvtaramat papirformaban magammal vinnem, es tobbszor volt mar olyan, hogy a 2-3 magammal cipelt konyv helyett eppen mast olvastam volna
    ez a problema az e-book olvasonak koszonhetoen eltunt \o/
    a papirkonyvek iranti szeretetem megmaradt, vettem mar meg ugy konyvet antikvariumban, hogy a vasarlas ota ki sem nyitottam, mivel elotte mar elolvastam az (illegalisan letoltott…) elektronikus valtozatot. tetszett, igy a polcomon akartam tudni
    az viszont teny, hogy biztosan nem fizetnek mondjuk 4000 forintot egy e-bookert a papirkonyv HELYETT! ha jo a konyv, akkor ugyis megvennem valahogy papirformaban is (akar 1-2 ev csuszassal, antikvariumbol), igy annak nem lenne ertelme. normalis aron mar sokkal inkabb

    egyebkent ahogy ehhez a cikkhez keveredtem: az lfg.hu-s Raoul Renier forumon lattam megemlitve a Fekete volegenyeket, ezt kerestem :D parszaz forintert (az itt emlitett DRM-problemakkal kuszkodo 590 forintos verzio felejtos, a multimediaplaza-s 990 ft-os DRM nelkuli teljesen jo) megvasarolhato legalisan, ennyit siman hajlando vagyok kifizetni egy jo konyvert.

    egyebkent teljesen egyetertek azzal, amit mar leirtak elottem: mivel Magyarorszag nagyon kis piac, sajnos baromi dragak a konyvek. magyar nyelven nagyon ritkan veszek olvasnivalot, egyreszt mert a minosegre tobbnyire nincs garancia (leszamitva nehany, a multban mar bizonyitott, kiemelkedo magyar irot), masreszt mert kulfoldon nem csak antikvariumbol, de akar meg az ingyenesen postazo Amazontol is olcsobban megkapom a konyveket…

    BTW: Kornya_Zsolt: pont en kerdeztem par napja a RR forumon az e-konyvekrol, ugy latom megkaptam a valaszt :(

  94. Kornya_Zsolt szerint:

    OFF

    @bokom: “Kornya_Zsolt: pont en kerdeztem par napja a RR forumon az e-konyvekrol, ugy latom megkaptam a valaszt :(

    A mobilnetem menstruál, vagy ilyesmi, úgy egy hete szóba se áll az lfg.hu-val, azért nem tudok ott reflektálni a hozzám intézett kérdésekre. Majd elmúlik neki, és akkor visszatérek. :)

  95. bokorn szerint:

    “A mobilnetem menstruál, vagy ilyesmi, úgy egy hete szóba se áll az lfg.hu-val”

    pedig az rokon mufaj az sfmag.hu-val :)

    megszoktuk mar hogy eltunsz idonkent, nem vesszuk zokon :D azert majd gyere ;)

  96. hanna szerint:

    FIGYELEM!
    Az alábbi thread az SFmag antológia alól lett átemelve. Nem változtattam a sorrenden semmit.

    búkfaló bill szerint:
    2011. november 26. szombat – 09:17 (Szerkeszt)
    Letöltöttem, köszönöm szépen!

    búkfaló bill szerint:
    2011. november 26. szombat – 12:44 (Szerkeszt)
    Sajnos informatikai antitalentum vagyok, az olvasóm (Koobe Junior) ugyan támogatja az epub formátumot (a prc-t nem), de sajnos nem tudom megnyitni és olvasni az antológiát. Nincs valami ötletetek, konvertálásra (pdf), vagy arra, hogy miért nem működhet? Előre is köszönöm.

    adeptus szerint:
    2011. november 26. szombat – 14:19 (Szerkeszt)

    @búkfaló bill
    Én sem nagyon értek az e-könyves dolgokhoz, de ha megeteted a fájlt a Calibre programmal, az talán hajlandó megfelelő formátumot előállítani belőle, ha másból nem, a prc-ből. Aztán remélem, nálam hozzáértőbb személy is olvassa a hozzászólásod.

    Komaváry szerint:
    2011. november 26. szombat – 15:33 (Szerkeszt)
    Bill:
    Az oldal csatolmányként nem tudja kezelni az epubot és a prct, így mindkét formátum be van tömörítve egy-egy zipfájlba. Ugye kicsomagoltad?
    Ha így sem működik (én most kipróbáltam, és nekem ment), akkor tényleg a Calibre a megoldás: hozzáadod a kitömörített epubot vagy prct, és utána Koobéra formázott epubra konvertálod, úgy működnie kell.

    búkfaló bill szerint:
    2011. november 26. szombat – 16:27 (Szerkeszt)
    adeptus és Komaváry, köszönöm!
    Persze, kicsomagoltam, de úgy sem volt képes a Koobe J. megnyitni a file-t.
    Megpróbálkozom a Calibre-vel.

    attila szerint:
    2011. november 26. szombat – 17:54 (Szerkeszt)
    Esetleg egy pdf változat?

    Dworkyll szerint:
    2011. november 26. szombat – 19:42 (Szerkeszt)
    A védett (encryptált) prc-t nem tudja kinyitni A koobe, csak az epubot. Amúgy meg mindjárt lesz belőle egy új release ;-)

    Dworkyll szerint:
    2011. november 26. szombat – 23:26 (Szerkeszt)
    @attila: Mégis milyet? A4 A5 vagy A6, mekkora pixelsűrűségre kihegyezve?

    szs szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 08:14 (Szerkeszt)
    Egy sima, átlagképernyős olvasásra szánt .pdf szerintem még ideférne, akadhatnak olyan elvetemültek, akik elolvasnák úgy is, de külön prc/epub-olvasóprogramot nem telepítenek fel ezért. Szvsz.

    hanna szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 08:25 (Szerkeszt)
    Dworkyllnak hála, a .prc-ben is van már tartalomjegyzék, hurrá! Köszönjük!
    @búkfaló bill: Nem tudom, miért nem eszi a Koobe az epubot, elvileg nem kéne gondot okoznia a megnyitásnak…

    attila szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 08:45 (Szerkeszt)
    Dworkyll:
    “Mégis milyet? A4 A5 vagy A6, mekkora pixelsűrűségre kihegyezve?”
    Valami olyasmire gondoltam, amit egy un “pc” un “monitorán” – ha még ismerősek ezek a fogalmak – meg lehet jeleníteni, de hagyd, annyira nem érdekel…

    búkfaló bill szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 10:57 (Szerkeszt)
    hanna, sajnos én sem tudom miért, de nem sikerült megnyitnia, viszont a calibre-val pár perc alatt csináltam egy mezei pdf-et, úgy működik. Köszönöm!

    Komavary szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 12:43 (Szerkeszt)
    http://www.epub-to-pdf.com/

  97. hanna szerint:

    Az SFmag antológia alól átemelt thread folytatása:

    Dworkyll szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 23:27 (Szerkeszt)
    attila:
    ne kispályázz, öld a fákat. Nyomtasd ki szépen, “un” papírra. Még szerencse, hogy a fájlokat reciklált eletronok viszik ;-)

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 27. vasárnap – 23:39 (Szerkeszt)
    Csatlakozom Attilához, nekem is jól jönne egy pdf verzió, mert így hiába lenne kedvem hozzá, baromira nem tudom elolvasni, se én, se azok a kőkorszakban ragadt ismerőseim (szép számmal), akik az elektronikus hardverforradalom dübörgő előretörése dacára ugyanúgy basznak e-olvasót beszerezni, mint egyetlen fájl kedvéért konvertálóprogramokat telepítgetni, vagy a Komaváry által belinkelt cuccal apasztani a korlátos adatforgalmi kapacitásukat. Pontosan, ahogy szs írta: vannak még a világon ilyen elvetemültek, szóval nem feltétlenül kéne kihagyni őket a buliból.

    Raon szerint:
    2011. november 28. hétfő – 00:02 (Szerkeszt)
    Attila: látod az az evangélista mégsem volt olyan hülye titulus.
    Komavary: tényleg jó, hogy van ilyen konvertálós oldal, és rendes tőled, hogy ezt belinkelted – de meg lehet kérdezni, milyen szerkesztőségi koncepció húzódik amögött, hogy ide nem tesztek fel pdf-et?

    Komaváry szerint:
    2011. november 28. hétfő – 03:22 (Szerkeszt)
    Raon: nem vagyok szerkesztőségi tag, úgyhogy nem tudom, mi a szerkesztőségi koncepció amögött, hogy egy ekönyves antológiát nem közölnek nem ekönyves formátumban.

    De van két tippem:
    1. Eljátszani, hogy ez egy nyomtatott antológia, és betördelni x méretű PDF-be sokkal több munka. (És ha mondjuk nyomtatóbarát a formátum, akkor miért nincs képernyőre optimalizált stb.)
    2. Mivel az antológia nem tartalmaz új novellát, a cikkben szereplő linkről mindegyik mű elérhető pdf formátumban.
    (Ettől függetlenül gondolom majd lesz pdf formátum, meg doc, docx, rtf, odf, lit meg minden kutyafüle.)
    Mind az epub, mind a prc olyan formátum, amit az ún. “pc” ún. “monitorán” tökéletesen lehet olvasni.
    Szerintem egy Calibrének ugyanúgy ott a helye egy gépen, ahogy egy PDF-olvasónak, de ez magánvélemény.
    És ha nem is teszünk fel dedikált olvasót (pl. a Kindle olvasóját, vagy az (amúgy rettenetes) Adobe Digital Editionst), vagy az FBreader ( http://www.fbreader.org ), akkor is számos, egyszerű lehetőség van a fájlok olvasására.
    Pl. Firefoxhoz itt ez az addon:
    https://addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/epubreader/ (240 kB)

    Profundis szerint:
    2011. november 28. hétfő – 05:27 (Szerkeszt)
    Üdv!
    A calibre percek alatt átalakítja rtf, txt, pdf(brr) formátummá, viszont nekem se jön át, miért nem teszitek közzé így is. Van olvasóm (kínai névtelen “csak” olvasni jó), de azon nehézkesebb áttekinteni, ezért átalakítottam rtf-é. Szerintem ezzel a tudásommal az olvasók 10%-ba tartozom, a maradék legyint, és továbbmegy. Kevesen olvasnak manapság, kár elherdálni ennyi olvasót. Szvsz.
    Természetesen ti tudjátok, ez csak egy vélemény.
    Gondolom, ha felteszem valahová az rtf-et és belinkelem, akkor pofátlan vagyok, tehát nem teszem.

    hanna szerint:
    2011. november 28. hétfő – 06:06 (Szerkeszt)
    Igazság szerint azért nem gondoltunk arra, hogy sima pdf-ben is feltegyük az antológiát, mert aki monitoron akarná olvasni e-könyvolvasó helyett, az már most is megteheti: egyszerűen megnyitja itt a novellákat (http://sfmag.hu/category/novella/), ami még talán a pdf-nél is egyszerűbb megoldás, vagy ha ki akarná nyomtatni őket, mindegyiknek van saját pdf-je, amiből dolgozhat.
    De ha így könnyebb, konvertálok ma egy mezei pdf-et a mesterfájlból.

    attila szerint:
    2011. november 28. hétfő – 06:26 (Szerkeszt)
    Dworkyll:
    Barom.

    hanna szerint:
    2011. november 28. hétfő – 08:32 (Szerkeszt)
    Update: Van pdf, A4-es.

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 09:20 (Szerkeszt)
    Először is: köszönöm szépen a pdf-et!
    Másodszor: én el akarom küldeni ennek a posztnak a linkjét pár barátomnak, akik történetesen nem elkötelezett rajongók és nem látogatják az SFmagot, de alkalomadtán azért szívesen olvasnak spekulatív irodalmat. Továbbá nyilván mind evolúciós csökevények, mivel nincs e-olvasójuk, nem frissítik folyton a programállományukat, és szeretnek egy kattintás után számukra is használható változatot kapni, konvertálás és addonok telepítgetése nélkül, mivel ennyi plusz fáradságot már nem ér meg nekik a dolog. Ezek az emberek ma még nem az SFmag olvasói, de a jövőben ideszokhatnak. Na most, ha én tizenhét szóló novella linkjét küldöm el nekik, akkor legyintenek az egészre, nem fognak ennyi fájlt külön-külön letölteni és végigbogarászni. Így viszont egyetlen nekifutásra egy antológiát kapnak: egy komplett _könyvet_, elektronikus formátumban, novellákkal és hasznos kiegészítő információkkal. Tetszik érteni a különbséget?
    Harmadszor: A fagyilkos beszólások tökéletesen kimerítik a süket ökodumával tálalt hülyének-nézlek-marketing kategóriáját, ezért a jövőben talán érdemes lenne hanyagolni őket.
    Negyedszer: Nincs Calibre a gépemen és nem is lesz. E-könyveket pdf-ben olvasok a monitorról, mert őskövület vagyok. Ezt az igényemet vagy kielégítik, vagy nem; utóbbi esetben vállat vonok, és a szoftver-hardver állományom fejlesztgetése helyett lemondok az érintett opuszról. Gyanúm szerint nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással.

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 09:35 (Szerkeszt)
    Ez meg itten egy érdekes eszmefuttatás az e-könyvkiadásról az antológia egyik külföldi szerzőjétől:
    http://www.tobiasbuckell.com/2010/01/31/why-my-books-are-no-longer-for-sale-via-amazon/
    Különösen kiemelném az alábbi mondatot:
    “I’ve gotten to talk to other writers, and for all that people are buying books happily on Kindles and iPhones, very few writers other than big sellers (the top tier), are seeing more than triple digit sales a year for eBooks.”
    Papírkönyvben ezt még én is simán überelem idehaza, a szűk tizenöt millás magyar nyelvterületen; szóval csoda, hogy forradalmi világrobbanás helyett inkább a túlpörgetett hype jeleit vélem fölfedezni az elektronikus könyvkiadásban? (Tudjátok, amikor a téma agyba-főbe erőltetésével próbál meg valaki piacot teremteni magának.)

    Komaváry szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:13 (Szerkeszt)
    Ugyanez a Tobias Buckell gyűjtött össze pár hónapja tizenegyezer dollárt a legújabb könyvére, amely csak ekönyvként és egy nagyon limitált számú keménykötésű díszkiadásban lesz kapható.
    (És ugyanennek a Tobias Buckellnek kb. az összes könyve elérhető az amazonon, a paperback áráért. Igaz, nem nekünk, mert geobannos.)
    A két évvel ezelőtti írás egy kiadók vs. amazon meccsről szólt, amit a kiadók nyertek, és utána magasról tettek az olvasókra. (Összességében felfelé mozdultak az ekönyvárak.)
    Nem érdemes kontextusából kiragadni egy – az ekönyv terjedése szempontjából – régi írást, és következtetéseket levonni belőle a jelenlegi helyzetről.
    Ez a “Nincs Calibrém és nem is lesz” is ismerős, a lányom egyre többször csinálja. Ma például azért, mert nem akart lemenni hintázni. Úgy hívják, hiszti; egy másfélévesnek elnézhető.

  98. hanna szerint:

    Az SFmag antológia alól átemelt thread folytatása:

    Atyaman szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:14 (Szerkeszt)
    @Kornya_Zsolt: Bocsánat a közbevetésért, de egy majd’ két éves cikkel példálózni egy ennyire dinamikusan fejlődő piacon nem kicsit a csúsztatás kategóriába esik. Az alap tézis, amivel a cikk nyit, vagyis ez:
    “So as of right now, you can’t buy my books via Amazon, as they have stopped selling all Macmillan books (both mailing print books to you, and selling Kindle books).”
    Meg amúgy már semelyik pontjában nem igaz. Tobias Buckell és a Macmillan könyvek is kaphatóak. Harc volt az árazás körül és az Amazonnak visszavonulót kellett fújnia az Apple és a mögé felsorakozott kiadók mögött.
    Azt pedig még egyszer hangsúlyozom, hogy az eladási statisztikákat folyamatában kell nézni, és nem úgy, hogy két évvel ezelőtt egy adott írónak mennyi könyvet sikerült eladnia egy feltörőben lévő piacon. Ez ugyanis nonszensz.

    hanna szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:18 (Szerkeszt)
    Amúgy az antológiában van egy Buckell-novella, és a karácsonyiban is lesz…

    Chelloveck szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:46 (Szerkeszt)
    Nekem nincs e-olvasóm. Ahogy elnézem, nem is lesz. Egy ezeréves pokettet használok e-olvasásra, MS Reader van rajta, (.lit) ami nekem minden igényemet kielégíti. Lit-evangélista vagyok!
    Én kérem ha kapok akármilyen formátumot, az első dolgom átrakni docba vagy rtf-be. Ezekből tudom úgy átrakni litbe, hogy készítek hozzá borítóképet meg csinálok kattingathatós tartalomjegyzéket. Én az epubot is átrakom docba és litté teszem, nem szarozok!! (Ennek is az lesz a sorsa.)

    Chelloveck szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:50 (Szerkeszt)
    @Zsolt: “utóbbi esetben vállat vonok, és a szoftver-hardver állományom fejlesztgetése helyett lemondok az érintett opuszról. Gyanúm szerint nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással.”
    Nem

    KTamas szerint:
    2011. november 28. hétfő – 10:59 (Szerkeszt)
    Chello: a konvertalast meguszhatod pocket PC alatt, ha uBookot hasznalsz: http://www.gowerpoint.com/uBook2010_down.html
    nekem is nagyon sokaig ilyen PDA-m volt, es messze ez a legjobb olvasoprogram ra. ja, es kezeli a PRC-t
    (A .lit formatumrol mar maga a microsoft is lemondott nemreg.)

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 11:06 (Szerkeszt)
    OK, tényleg nem néztem az írás dátumát, csak a szerző nevét figyeltem, éppen azért, mert benne van az antológiában. Kösz az infókat az ügyben azóta bekövetkezett fejleményekről. Szóval arra csengett ki a dolog, hogy az e-könyvárak fölfelé mozdultak el, a csúnya kiadók hisztije miatt? Na igen, ez biztos jól megdobta azokat a háromszámjegyes évi fogyásadatokat…
    @Komaváry: Tényleg olyan kurva nehezedre esik felfogni, hogy valakinek _nincs szüksége_ erre a Calibre nevű programra? A munkámhoz szövegszerkesztőt használok, olvasóként meg a pdf-et preferálom, mert azt szükség esetén normálisan ki is tudom nyomtatni. Tízmilliószor elmondtam, hogy semmi hasznát nem veszem az olyan formátumoknak, amiket specializált kütyükre fejlesztettek ki, következésképpen ide-oda konvertálni sem óhajtom őket.

    Chelloveck szerint:
    2011. november 28. hétfő – 11:16 (Szerkeszt)
    Tamás!!!
    NEM AKAROK ubookot használni! Readert akarok használni! Akkor is, ha lemondtak a litről! Öreg vagyok, nem változom meg! Minden más formátumtól pánikrohamot kapok, a litre való átállás sem volt egyszerű, olvasd csak el “Confessiones avagy én és az e-olvasás” című cikkemet, biztos megtalálod, nem akarok ideszpemmelni.

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 11:27 (Szerkeszt)
    @Chello: A uBook egész pofás jószág, én főleg szimpla .txt-fájlok beolvasására használom, az eredmény konverzió nélkül is sokkal áttekinthetőbb lesz, mint egy szövegszerkesztőben. A .lit egyébként a második számú preferált formátumom, közvetlenül a .pdf után.
    A technobajnokokkal meg az a gond, hogy egyszerűen képtelenek megérteni azt a fajta hozzáállást, amikor valaki nem buzul rá orgazmikus hévvel az új, újabb és még újabb hard- meg szoftverekre, hanem tökéletesen elégedett a régivel, amit egyszer már kiismert és megszokott.

    woof szerint:
    2011. november 28. hétfő – 11:37 (Szerkeszt)
    Zsolt:
    “@Komaváry: Tényleg olyan kurva nehezedre esik felfogni, hogy valakinek _nincs szüksége_ erre a Calibre nevű programra?”
    Én azt hittem, elég kört futottál már Rorimackkel, hogy mostanra egyértelmű legyen: nem, valóban képtelen felfogni.:)
    (De ha Japánban él valaki, és úgy hülye, annak elnézhető:D )

    Komaváry szerint:
    2011. november 28. hétfő – 11:47 (Szerkeszt)
    Tényleg kurva nehéz felfognom, miért kell tízmilliószor elmondani, hogy nincs szükséged valamire.
    A Calibre egy ingyenes könyvnyilvántartó-program, a pdf-eket is rendben tartja, és mellesleg egyike annak a tucatnyi megoldásnak, amivel pillanatok alatt olvashatóvá tehető az epub vagy a prc.
    Neked meg pont erre volt szükséged.
    Apropó, most, hogy már Kornya Zsolt barátai és üzletfelei is olvasni tudják az antológiát, kinek melyik novella tetszett?

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 12:20 (Szerkeszt)
    @Komaváry: “A Calibre egy ingyenes könyvnyilvántartó-program, a pdf-eket is rendben tartja, és mellesleg egyike annak a tucatnyi megoldásnak, amivel pillanatok alatt olvashatóvá tehető az epub vagy a prc. Neked meg pont erre volt szükséged.”
    Tévedés, nekem egy letölthető pdf-állományra volt szükségem, amit kértem és meg is kaptam, másokkal együtt; köszönet érte. Tudod, én maximum háromféle formátumot tartok a gépemen, csupa olyasmit, amit elsősorban PC-re találtak ki, a beolvasásukra szolgáló tucatnyi metódus közül pedig általában beérem eggyel, a legkézenfekvőbbel. Mi több, nem is áll szándékomban bővíteni ezt a kört, mivel engem maguk a szövegek érdekelnek, az olvasóprogramok szivárványos gazdagsága hidegen hagy. Bár ennek a hangoztatása egyesek szerint hiszti.

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 12:29 (Szerkeszt)
    @Komaváry: “Apropó, most, hogy már Kornya Zsolt barátai és üzletfelei is olvasni tudják az antológiát, kinek melyik novella tetszett?”
    A témaváltást támogatom. Felütésnek annyi: Lavie Tidhar és Frank Roger nekem nagyon _nem_ tetszett. Viszont jól vannak lefordítva.

    Raon szerint:
    2011. november 28. hétfő – 14:19 (Szerkeszt)
    Komavary:
    Elnézést, nem tudtam, hogy te itt olvasó vagy. Félreértelmezett falkulás, ezt benéztem.
    Zsolt: nem árt tisztában lenni a definíciókkal és a váltószámokkal.
    Két hozzászólás ugyanazon témában = egy pörgés.
    Két pörgés ugyanazon témában = egy hiszti.
    Két, egymástól eltérő téma kapcsán elővett ugyanolyan pörgés = egy elbaszott küldetéstudat.
    Szóval van itt még mozgástér, a hitelminősítők meg majd úgy is megmondják, ki hol tart éppen.

    Raon szerint:
    2011. november 28. hétfő – 14:20 (Szerkeszt)
    +én is köszönöm a pdf-et, nagy könnyebség így egyben olvasgatni!

    Dworkyll szerint:
    2011. november 28. hétfő – 14:35 (Szerkeszt)
    No akkor mégegyszer a pdf kérdés tisztába tételére. A pdf “adatvesztéses” formátum. Aki nem hiszi, próbálja meg visszakonvertálni a sokak által méltán szeretett rtf-be, vagy html-be. Tökre megértem az SFmagot, akik a legteljesebb szövegképpel (amiben benne van az újratördelhetőség lehetősége), akarják megszólítani az olvasóikat. A pdf sok dologra jó, van amire tökéletes, de pont ez alá az anatológia alá hiba.
    Viszont bárki elő tudja állítani nulla erőfeszítéssel, nulla installálással (és azokat a paramétereke hagyja ki a saját példányából, amelyeket akarja). Amúgy meg nem értem az olvasóformátum-nácizmust. Ha egy bizonyos formátumot felvállalhatónak tart valaki, akkor mi baj két másikkal, ami nem mellesleg sokkal adekvátabb megoldás egy problémára. Gyakorlatilag nincs olyan kütyü a hűtőszekrény és a rotációs kapa kivételével, amin ne lehetene az epub/prc páros valamelyikét elolvasni. Vagy bárki lehúzhat belőle egy saját, személyre szabott pdf-et.
    Atillának meg gratulálok a frappáns bemutatkozáshoz. Amúgy nem kevernek össze néha másokkal?

    _acelpatkany_ szerint:
    2011. november 28. hétfő – 15:28 (Szerkeszt)
    Nem részletezett technikai okok miatt nem kerül ki pdf verzió csak 2-3 nappal később = ebook-összeesküvés!!!

    Dworkyll szerint:
    2011. november 28. hétfő – 16:15 (Szerkeszt)
    _acelpatkany_ evangelisták a papírfetisiszták ellen :P
    Azt azért látni kell, hogy ekkora szövegtestet – ha jól gondolom – az SFmag még nem adott ki egyben, ugyan férjen már bele pár döccenő. Egyébként meg köszönöm az anyagot, kifejezetten fajsúlyos. Anno egyesével még nem olvastam, így egyben nagyot üt.

    DBL szerint:
    2011. november 28. hétfő – 17:10 (Szerkeszt)
    Nem is gondoltam volna, hogy egy megjelenítési, vagy konvertálási probléma ekkora vitát kavar…
    Mi lesz, ha a sci-firől kezdtek vitatkozni?!…

  99. hanna szerint:

    Az SFmag antológia alatti thread folytatása:

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 28. hétfő – 20:21 (Szerkeszt)
    A totális értetlenséggel kombinált elvakultságnak adódnak olyan tüneményes példázatai, amikre már sóhajtani sem érdemes.
    Dworkyll: Vannak emberek, kurvára nem kevesen, akik már vagy tizenöt éve pdf-ben olvasnak, mert tökéletesen megfelel nekik. Van a gépükön egy szövegszerkesztő meg egy ócska Acrobat Reader, és kész. Leszarják, hogy mennyivel jobb az epub meg a prc, mivel utálják folyton patchelgetni a szoftverállományukat, csak hogy az éppen trendi formátumhoz igazítsák. Nem óhajtanak madarazni a szövegeken, egy kattintással le akarják tölteni őket, aztán elmerülni bennük; esetleg kinyomtatni, ha jónak találják. Ha kapnak egy pdf-verziót, örülnek neki. Ha nem, akkor legyintenek egyet, és nem olvassák a cuccost. Ilyen baromi egyszerű.
    Szóval…
    “A pdf sok dologra jó, van amire tökéletes, de pont ez alá az antológia alá hiba.”
    …mi a búbánatos faszról beszélsz te itten?

    Komaváry szerint:
    2011. november 28. hétfő – 22:04 (Szerkeszt)
    “Ha kapnak egy pdf-verziót, örülnek neki. Ha nem, akkor legyintenek egyet, és nem olvassák a cuccost. Ilyen baromi egyszerű.”
    És miért kell őket mindenáron megmenteni?
    Mi történik, ha ezek az emberek nem olvassák el a fenti ingyenes antológiát?

    Dworkyll szerint:
    2011. november 28. hétfő – 22:22 (Szerkeszt)
    “…mi a búbánatos faszról beszélsz te itten?”
    A pdf a lapkép változtathatatlanságáért feláldozza a szöveg belső kohézióját, és újraformázhatatlanná teszi. Ha van értelme a lapképet őrizni, pl. trükkös formázások vannak, képek, több hasáb, miegymás, akkor jó, sőt van amikor a legjobb. Lásd: anyag nyomdába adása.
    Itt ilyenről nincs szó. Ez a szöveg él, és az SFmag alapból megadta a szabadságot, hogy úgy olvasd ahogy a legkényelmesebb, miközben _megőrizte_ a szöveg belső (technikai) kohézióját. A pdf kompromisszum ebben az esetben, ráadásul fölösleges. Azért mert régen nem volt jobb, ma miért szivassuk magunkat?
    Komolyan csodálkozom rajtatok. Egy formátumhoz használtok ingyenes readert, nem is értem miért, hiszen ugyanehhez a formátumhoz létezik ezer ingyenes/online konverter, ha már egy egyértelműen jobb formátumhoz snassz leszedni egy másik ingyenes readert, mert az meg már neofíliás perverzió lenne?. A pdf személyre szabott, de szabható sőt szabandó is. Neked (most éppen) jó az A4, de azért az nem éppen könyves formátum ugye. És ha Hanna nem találja el a firnyákos ízlésedet a lap- és betűmérettel, a sortávval, a margóval, akkor őt hibáztatnád?.
    Kicsit bicskanyitogató, ahogy itt hisztiztek, hogy nincs a feneketek alá készítve egy személyre szabott másolat, amikor minden adott, hogy minimális erőfeszítéssel, és nulla költséggel megcsináljátok azt magatoknak.
    Ajándék rakétának ne nézd a fúvókáját, ugye?

    woof szerint:
    2011. november 28. hétfő – 22:48 (Szerkeszt)
    Komaváry, eszméletlen ostobaságokat írsz. Nem csak most, úgy általában 1-1,5 éve, folyamatosan. Hahó, kérjük vissza a valódi Rorimacket, az épeszűt :-P
    (Azért szerencse, hogy nem vagy szerkesztő:D )
    Dworkyll, ha fent lenne (vagyis már fent van) akárhány formátumban, plusz pdf-ben, meg lennék lepve, ha nem az utóbbit töltenék le a legtöbben. Csak ezért érdemes felrakni így is – egyszerűen még mindig azt használják a legtöbben, akármennyire fos/használhatatlan/nem praktikus stb.
    Mondjuk a nagy perpatvart én sem értem. Jött több igény, hogy fel kéne tenni pdf-ben, fel lett téve pdf-ben. Valahogy csak meg lehetett oldani, még ha nem is teljes értékű ember, aki pdf-et olvas.
    (Megjegyzem, nekem tök mindegy a formátum.)

    szs szerint:
    2011. november 28. hétfő – 22:53 (Szerkeszt)
    Egy fapados .pdf elkészítése pár kattintás a mi részünről, aki örül neki (hogy csak letölti és mehet), az azt olvassa, a többieknek meg ott a prc/epub és továbbszármaztatott verzióik. És ha annyi emberrel több olvassa el az antológiát, mint amennyi kattintásba került a fenti pdf, akkor már megérte, mert elméletileg ezért dolgoztunk a novellákkal, hogy minél többen elolvassák.

    Vagy ez így túl konfliktusmentes hozzáállás?

    woof szerint:
    2011. november 28. hétfő – 22:55 (Szerkeszt)
    Sándor: nem, ez értelmes hozzáállás, csak abból néha bajok vannak:D

    szs szerint:
    2011. november 28. hétfő – 23:01 (Szerkeszt)
    Én kérek elnézést.

    kavics szerint:
    2011. november 28. hétfő – 23:33 (Szerkeszt)
    Kinyomattam tök jó lett…

    Dworkyll szerint:
    2011. november 28. hétfő – 23:46 (Szerkeszt)
    szs: nem konfliktusmentes, hanem konfliktus_kerülő_
    Ami nekem, mint lángpallosos e-vangelistának báncsa a szömömet Hol marad így a kultúrmisszió, a jövőre való hangolódás? (Költői kérdés volt, mielőtt valaki komolyan venné)

    Kornya_Zsolt szerint:
    2011. november 29. kedd – 01:57 (Szerkeszt)
    @Komaváry: “Mi történik, ha ezek az emberek nem olvassák el a fenti ingyenes antológiát?”
    Én eddig azt hittem, az irodalmi magazinok azzal a céllal készülnek (akár online, akár papíron), hogy tartalmas és szórakoztató időtöltést kínáljanak az olvasóknak, nem pedig azért, hogy valamiféle új módira regulírozzák őket az olvasási szokások terén, netán bevezetésül szolgáljanak a hogyan-frissítsd-a-napi-szoftvert diszciplínába. De ha szerinted az a logikus eljárás részükről, hogy az ekönyves világforradalom nevében önként és dalolva lemondjanak egy rakat olvasóról (mikor – ahogyan szs is írta – semmi fáradságba nem kerül nekik megcsinálni az antológiát pdf formátumban), hát csak hirdesd az igét bátran és büszkén, magadból csinálsz komplett hülyét.
    @Dworkyll: “Kicsit bicskanyitogató, ahogy itt hisztiztek, hogy nincs a feneketek alá készítve egy személyre szabott másolat, amikor minden adott, hogy minimális erőfeszítéssel, és nulla költséggel megcsináljátok azt magatoknak.”
    Nem magamról beszéltem, te erdőtűzzel felérő lángész, hanem az átlagos júzerről, akit érdekel ugyan a fantasztikus irodalom, de eszében sincs személyre szabott másolatot elvárni: tökéletesen megelégszik egy fapados pdf-fel, az viszont _kell_ neki, mert egészen pontosan nulla, azaz zérus erőfeszítést hajlandó fektetni a szöveg konvertálgatásába. Te komolyan azt hiszed, hogy az átlagolvasónak az minden vágya, hogy letöltés után addonokat, patcheket, segédprogramokat és faszom tudja, még mit telepítgessen a gépére, mielőtt egy kibaszott bötűt el tudna olvasni a könyvből?
    Uraim, bocsánat: az agyvelő hol maradt?

    Dworkyll szerint:
    2011. november 29. kedd – 07:57 (Szerkeszt)

    @Kornya_Zsolt:
    Jó irányba tapogatózik, Írófejedelem uram. Nem nagyon látom, hogy egy átlagos júzernek mitől okozna gondot egy (ein, one) darab ingyenes nézegetőt installálni egy _vágyott_ írásmű elolvasásához. Nem adatbázisszervert kell installálni egy multinode-os szerverfarmra, hanem egy darab next-next-finish fájlocskát. Kb. 10 évente egyszer.
    Ezzel szemben had legyek bátor kidomborítani, hogy egy átlagos júzer mire fog becsülni valamit, amiért tényleg semmit, de semmit, még azt a rongyos három percet, ami alig több, mint a letöltéshez kell, sem áldozott föl? (Tudod: svéd gyermekvers a bélyeggyűjtésről)
    Az SFmag itt értéket teremt, szerintem nem elhanyagolhatót, személyes áldozatokat hoz a nagyérdemű olvasóközönség kedvéér. Oké, ebben a tevékenységben a save as pdf valóban csak egy klikknyire van. (Csak aztán ne legyen sírás, hogy kicsi/nagy a betű/margó/sortáv/lap stb.).
    Ezzel van szemben a vaskalapos júzer, akiről csodálkozom, hogy nem azt várja el az SFmagtól, hogy hollóhordákkal hordassa szét a válogatását, lehetőleg pergamenen. Mert ha az optimális fogyasztásra nemet mond, miért mondjon igent bármire, ami mondjuk Gutenberg óta kigöndörödött a nyomdagépből?

    hanna szerint:
    2011. november 29. kedd – 08:18 (Szerkeszt)
    Kicsit elharapózott a vita, pedig annyi van csak az egész mögött, hogy pénteken a két e-könyves formátumra koncentráltam, akadályokba ütköztem, segítséget kértem és kaptam Dworkylltól, közben szombat lett, SFmag szülinapozás, aztán családi programok, és csak hétfő reggel jutottam el oda, hogy pdf-et csináljak (az egyenként megjelent novellákból szoktam). Ennyi történt, elnézést a késésért, de tényleg nincs itt semmiféle e-összeesküvés.
    Chello, .lit azért nem lesz, ha nem baj. (Még sosem gyártottam olyat.)
    Azért remélem, hogy _egyébként_ összességében tetszik a kötet nektek.

    woof szerint:
    2011. november 29. kedd – 08:27 (Szerkeszt)
    Dworkyll, érdekes hogy fel vagy háborodva a hiszti miatt, amikor azt elsősorban te prezentálod. El kéne fogadni, hogy a többség (vagy az olvasók jelentős része) egyelőre még leszarja az pöpec formátumokat, oszt továbblépni, ahogy ezt tették Csilláék. Persze le is lehet hülyézni őket, attól biztosan többen fogják olvasni.:)

    Taurus szerint:
    2011. november 29. kedd – 08:30 (Szerkeszt)
    Mondjuk én, mint “kívülálló” és új “tag”, többet gondoltam volna erről a közösségről, mint tudásban mint beszélgetési stílusban, mint ami itt van…

    SFinsider szerint:
    2011. november 29. kedd – 09:02 (Szerkeszt)
    Taurus: Sajnáljuk, hogy így belefutottál:) Az SFmag kommentjei között néha tényleg sok a vehemens, az érzelmektől túlfűtött, a megmondós, de mi nem szeretnénk korlátozni olvasóinkat a véleménynyilvánításban. A szerkesztőségnek amúgy nincs kiforrott, egységes álláspontja az e-formátumok kontra pdf vitában; mi, a szerkesztők csak azt szeretnénk, hogy minél több olvasóhoz minél kényelmesebben eljuttathassuk a szerintünk igényes fantasztikus írásokat. (Ebben segített Dworkyll is, akinek – a többiek mellett – köszönettel tartozunk.)
    Az persze jó lenne, ha a vitában is tartózkodnánk az egymás személyét és nem az érveit érintő kritikától.
    Már mindenki mindent elmondott, szerintem zárjuk le. Végső soron nem a vitakultúránkat akarjuk reklámozni, hanem a jó írásokat, a spekulatív fikciót:)

    Raon szerint:
    2011. november 29. kedd – 09:34 (Szerkeszt)
    SFinsider: azt hiszem a Taurus által írtaknak van egy másik olvasata is. Mivel egy másik helyen jelenleg is vannak hasonló tapasztalataim, tökéletesen értem, milyen nehéz ilyenkor admin oldalról irányban tartani az efféle vitákat. Viszont az van, hogy ha te, ti egy bizonyos hangnemnek, stílusnak, tartalomnak teret engedtek, akkor az egy kívülálló számára azt jelenti, hogy azzal azonosultok, hogy az számotokra nem jelent gondot.
    A stlus esetében még érteni is vélem a liberális mozgásteret (és néhányszor jött is ilyen irányú figyelmeztetés, tehát itt elég egyértelműek a határvonalak), de néhány tartalomnál ez számomra már elég furcsán veszi ki magát. Ennek korábban is voltak nyomai, de most pl. Dworkyll lánglelkű próféta technosznobizmusára adtatok egy hallgatólagos-áldásos pecsétet. Amivel semmi baj nincsen, ha ez a részetekről tudatos döntés volt – de biztos tudatos döntés volt ez?
    Mert az egy dolog, ha igaza van, de ha így képviseli ezt a magvas értéket, akkor az talán már többet árthat, mint használ. A szardarabkákkal pettyezett aranyrúdban ugyanis nem biztos, hogy mindenki csak az aranyat fogja látni.
    (az ilyenekre menetrendszerűen reflektáló okosoknak egy megelőző válasz: igen, tudom, hogy semmi közöm hozzá, igen, tudom, hogy okoskodom, igen, ez az én relatív igazságérzetem, nem, nem bosszú, nem, nem rugdosási hajlam, nem, nem mondom, hogy jószándék, mert az félreértéhető, inkább pusztán csak érdekelnek az efféle részletek)

    Chelloveck szerint:
    2011. november 29. kedd – 09:36 (Szerkeszt)
    @Hanna: DE BAJ! :P
    Ez e-rasszizmus!

    hanna szerint:
    2011. november 29. kedd – 09:54 (Szerkeszt)
    @Chello: Ha megcsinálod és elküldöd, isten bizony felteszem, de tényleg nem értek hozzá.
    @Raon: Én eljátszottam a gondolattal, hogy az ekönyves hozzászólásokat átmásolom a múltkori ekönyves theadbe, de csak ömlesztve tudnám, amellett az is egyfajta cenzúra lenne. Még ha tematikailag inkább oda is illenének. (De én csak egy vagyok a szerkesztők közül.)

    Hackett szerint:
    2011. november 29. kedd – 10:00 (Szerkeszt)
    Raon:
    “Ennek korábban is voltak nyomai, de most pl. Dworkyll lánglelkű próféta technosznobizmusára adtatok egy hallgatólagos-áldásos pecsétet.”
    Nem adtunk szerintem senkinek a véleményére áldásos pecsétet, és irányítani sem akarjuk a spontán fellángoló vitákat, mindössze teret hagyunk arra, hogy mindenki elmondhassa a saját véleményét, bármi is legyen az.:)
    A moderáció lényege szerintem nem az, hogy egyes véleményeket törlünk, mert nem tetszik, amit képvisel, hanem, hogy nem hagyjuk elfajulni a vitát.
    Én még mindig naív vagyok, és hiszek abban, hogy felnőtt emberek vagyunk, így moderáció nélkül is meg tudunk maradni kulturált keretek között. (Bár, a vehemens stílus időnként sajnos valóban átcsúszik kölcsönös személyeskedésbe.)
    Taurus:
    Te az a Taurus vagy, aki évekkel ezelőtt lelkesen fórumozott még a régi solariás, scifi.hu-s hősidőkben?:))

    Atyaman szerint:
    2011. november 29. kedd – 10:16 (Szerkeszt)
    @Hanna: én, mint olvasó támogatnám a kommentek átpakolását a megfelelő fórumba. Az eddig elhangzott 61 – most már 62 – kommentből egy elejtett utalás vonatkozott magára az antológia tartalmára (Kornya_Zsolt: “A témaváltást támogatom. Felütésnek annyi: Lavie Tidhar és Frank Roger nekem nagyon _nem_ tetszett. Viszont jól vannak lefordítva. :) ”).
    Akármennyire is szórakoztató ezt a flame-et olvasni, de a poszt témájával köszönő viszonyban sincs. Azért ez valahol szomorú

    Dworkyll szerint:
    2011. november 29. kedd – 10:25 (Szerkeszt)
    @Raon:
    Ugyan világítsd már meg kérlek, hogy mitől technosznobizmus telepíteni egy darab ingyenes viewert? (a szót köszönöm, bár be is véstem az önéletrajzomba :-) , rögtön a lánglekű mellé). És ne rombold le a bölcsészekről/átlagfelhasználókról magamban dédelgetett ideált.
    A menetrend szerinti pdf késett – teljesen elfogadható okokból – két napot. És rögtön bekapcsolt a “fogyasztóvédelem”. Ezt azért én kicsit negatívnak értékelten, bocs.

    hanna szerint:
    2011. november 29. kedd – 10:42 (Szerkeszt)
    @Atyaman: Átpakolni nem tudom, csak ömlesztve, kérdés, mennyire van értelme úgy. Adok még pár napot a dolognak. Ha valaki törölni szeretné a saját hozzászólásait innen, azt mondjuk jelezheti.
    És igen, szomorú, amellett félek, a potenciális olvasókat is elriasztja a vita…

    Raon szerint:
    2011. november 29. kedd – 11:04 (Szerkeszt)
    Hanna: ez is egy működő ötlet, és nem feltétlenül lesz cenzúra. Bepe odaát már csinált ilyet (pont az ebook kapcsán ).
    Hackett: azt hiszem itt félreértés van. Én a moderációról egy szót sem írtam, az nálam kb. a legutolsó lap a pakliban (és előtte van mág több lehetőség: kérni, határvonalat húzni, utolsót figyelmeztetni).
    Én a hivatalos állásfoglalásra gondoltam. Illetve arra, hogy ha ilyen nincs, akkor a hallgatás beleegyezés elvén az egyszeri olvasó – szerintem – joggal gondolhatja azt, hogy itt akkor ez a ki nem mondott, háttérben elfogadott álláspont.
    Ezt a látszatot csak erősíti az, ha (a példánál maradva) Dworkyllnak az olvasókat illlető diszkrét lehülyézése nyilvánosan reakció nélkül marad, de pl. Taurus hozzászólására már egyből ott lesz a főszerkesztői reagálás. Minden belterj ott kezdődik, amikor a haver azt és úgy ír, ahogy akar.

  100. hanna szerint:

    És az átemelt thread vége:

    Raon szerint:
    2011. november 29. kedd – 11:30 (Szerkeszt)
    Dworkyll: semmi gond, ha negatívan értékelted azt, hogy pár ember szeretett volna pdf-et. Az én gépemen mondjuk az látszik, hogy Attila teljesen normálisan feltett kérdésére te kezdted el a technikai okosítást, és ha ez nincs, nem lenne itt semmilyen vita (de ezt már Woof is megírta neked).
    Nyilván az én mérnöki agyam korlátolt, amikor azt gondolom, hogy az egész egy “technika malőr miatt csúszik a pdf” jellegű benyögéssel letudtható lett volna.
    A technosznobizmus nem ott kezdődik, hogy a felhasználó miért nem tölt le egy ingyenes programot – hanem ott, amikor te, mint a tecnika pártolója nyilvánosan hangot adsz annak, hogy aki erre sem képes, az egy idióta.
    A történet innentől azért érdekes, mert bár könnyen lehet, hogy valahol igazad van, a megnyilvánulásaid tükrében ez már sokadlagos szempont. Plusz nem tudom, te mennyi idős vagy, tanulsz még vagy már dolgozol, de tudod a szolgáltató szféra az nem úgy működik, hogy ha valami nem tetszik a felhasználó részéről, akkor lehülyézzük vagy kikérjük magunknak. Illetve kérdés, mi a cél: hogy ténylegesen értéket adj át (szolgáltass), vagy hogy bezsebeljed a betevő erkölcsi fölényt, hogy te vagy a legkirályabb.
    Én nem tudom, milyen jelzéseket kaptál a háttérben (meglepődnék, ha csak itt hallottad volna először, hogy vegyél vissza kicsit), de az számomra érdekes, hogy a nyilvánvalóan hasznos technikai tudásod ilyen ámokírásokra késztet.

    SFinsider szerint:
    2011. november 29. kedd – 11:32 (Szerkeszt)
    Raon:
    “Én a hivatalos állásfoglalásra gondoltam. Illetve arra, hogy ha ilyen nincs, akkor a hallgatás beleegyezés elvén az egyszeri olvasó – szerintem – joggal gondolhatja azt, hogy itt akkor ez a ki nem mondott, háttérben elfogadott álláspont.”
    A hivatalos álláspont az, hogy minél több formátumban, úton-módon szeretnénk terjeszteni az antológiát. Ha ebben segítség a pdf verzió, legyen (és lett is). Ha eközben vita burjánzik a különböző formátumok védelmezői között, legyen. Számunkra is tanulságos ez. Személy szerint én sosem hittem volna, hogy egy ilyen technikai kérdés ekkora hullámokat vet, ennyi dráma van körülötte:) Taurusnak pedig azért írtam, hogy lehetőleg egy ilyen hosszú vita se vegye el a kedvét az SFmag olvasásától:) – szóval bevallom, hogy ezt merő önzésből tettem, pont azért, mert minden olvasónk számít, nekik csináljuk.

  101. hanna szerint:

    Stoppergomb benyomva, lehet folytatni a beszélgetést immár a témához kapcsolódó cikk alatt… :)

  102. Hackett szerint:

    Raon:
    “Én a hivatalos állásfoglalásra gondoltam. Illetve arra, hogy ha ilyen nincs, akkor a hallgatás beleegyezés elvén az egyszeri olvasó – szerintem – joggal gondolhatja azt, hogy itt akkor ez a ki nem mondott, háttérben elfogadott álláspont.”

    Aki nem szól hozzá, az egyetért? Na de melyik véleménnyel a sok közül?:)
    “Joggal gondolhatja?” Szerintem meg nem.
    Ha van közzétételre szánt szerkesztőségi álláspontunk, akkor közzétesszük, de egyrészt mivel ahányan vagyunk az SFmagnál, annyiféle nekünk is a véleményünk a kérdésben, másrészt attól még, mert éppen itt folyik a vita, a leírtak kizárólag a hozzászólók véleményét tükrözik, így nem értem, honnan jött ez a ki nem mondott álláspontos feltételezésed.
    Kérdezd meg inkább a szerkesztőséget, minthogy Te is megmondd, hogy mi a véleményünk.:)

    (És ki pontosan a “haver”? Dworkyll, aki e-könyves témákban segít, vagy Kornya Zsolt, aki cikkeket ír az oldalra?:))

    Összefoglalva, és remélem, többször már nem kell: mi az oldalt működtetjük, cikkeket írunk, beszélgetéseket generálunk, játékokat szervezünk, stb., a többi rajtatok múlik.

    Tényleg ne pörögjünk már ezen tovább.

  103. Raon szerint:

    SFinsider: köszi a választ. Bár ügyesen kikerülted a kérdésem kényes részével kapcsolatos állásfoglalást, el kell ismernem, hogy jól csinálod (és ez nem írónia, őszinte elismerés).

  104. bokorn szerint:

    jesszus milyen haboruk mennek itt…

    csak hogy kiirjam magambol a szemelyes velemenyemet:

    nekem a formatum sokadrangu kerdes, ha el AKAROK olvasni valamit. a legjobban a normalis epubnak orulok, mert azt eszi a Nook, de ha a szamomra legutalatosabb es legocskabb ms word formatumban kapok ingyen egy antologiat, azt is orommel koszonom meg. ennyi a lenyeg.

    a tobbi mar csak a raadas:

    aki azon hisztizik hogy ‘nem pedeeff, nem olvasom el, mer’ kattintani kell hozza kettot!’ az lenyegeben sajat magabol csinal bohocot, tekintve hogy a pdf-olvasot is fel kellett valamikor telepiteni (mar ha windowst hasznal, ami szerintem a felhasznalok eleg nagy reszere igaz). ha most ugyanazt megteszi a Calibrevel, mint a PDF-olvasoval, akkor a kovetkezo par evre megint nem lesz gondja. szerintem ez boven vallalhato ‘kinszenvedes’ azert, hogy az ember elolvashasson egy ingyenes konyvet (meg aztan az osszes tobbit utana, ahol mar nem kell/lehet arra hivatkozni hogy ‘marpedig en nem rakok fel semmit’)

    ez olyan, mintha ingyen kenyeret osztananak, es kozolne a delikvens hogy ‘ez a kenyer szogletes, en meg megszoktam a kerek formajut, ugyhogy nem kell!’

  105. Raon szerint:

    Hackett: nem megmondom, feltételezem ugye. Amely kapcsán az általam beírtakban is szerepel, hogy ez az én relatív igazságérzetem. Még jó, hogy ezt előre odaírtam, így nehezebb ezzel visszalőni. :)

    Értem amit írsz, és ez a “kiért hallgatunk” ez kimondottan ügyes, intelligens érv.
    Azt hiszem, ettől függetlenül te is pontosan érted, értheted, mit miért írtam, ahogy feltételezéseim szerint azzal is tisztában vagy, mennyire nehéz (és kényes feladat) ilyen kérdésekben jó megoldásra jutni.
    A jelzésemnek tehát mindösszesen az volt a lényege, hogy szerintem (!) a “nem foglalunk állást” verzió nem az igazi.

    Mivel ez egy újonnan alakult oldal, most alakuló, vagy még csak közepesen kiforrott jellemzőkkel, gondoltam nem árthat egy plusz jelzés, hátha ki tudtok még erre találni valamit.

    Ami pedig ezt a “pörgés” kifejezést illeti, ez mitől ilyen közkedvelt kifejezés nálatok?
    Én tegnap csak poénból írtam, hogy a pörgés az, ha van ugyanabban a témában két árva hozzászólás, de úgy tűnik, ez ezen az oldalon egyben tökéletes definíció. Talán le kellene védetnem? :)
    Lehet, hogy én egy kommunikációképtelen szemétláda vagyok, de nekem úgy tűnik, a kelleténél gyakrabban éltek ezzel a pörgés minősítéssel (és véletlenül mindig akkor, amikor kényes kérdések merülnek fel).

    Viszont saját bevallásod szerint is beszélgetést generáltok, de ha pl. én erről szeretnék beszélgetni, akkor azt nem lehet, mert feleslegesen pörgök? Ha senki nem válaszol nekem, az enélkül is elég egyértelmű jelzés, nem?
    Az általad részletezett indokok miatt ne is várjak szerkesztői állásfoglalást, de azért ti esetenként megmondjátok, mi a felesleges pörgés és mi nem? Na akor most hogy is van ez? :)

    Mindez komolyabb megközelítésben: félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy én esetenként olyan dolgokat kérdezek, feszegetek, amiket nem szoktak, amiket “nem illik”, amelyekből máshol, máskor nagyon béna flémek születtek. Viszont azt gondolom, ha létezik jó értelemben vett elitizmus, akkor az az, hogy a megfelelő beszélgetőpartnerek révén bármilyen kényes témában lehet nyíltan, őszintén, a másik véleményét tiszteletben tartva flém nélkül is beszélgetni (a flém alatt itt a konkrét, szándékos személyeskedést értem, az esetleges indulatok, a csípősebb stílusjegyek nálam még bőven beleférnek a tolerálható kategóriába).

    Könnyen lehet, hogy az én “elvárásaimmal” van a baj, de azt hittem, az sfmag ilyen oldal lesz, lehet. Mivel írtad, hogy ha valami nem tiszta, kérdezzek, most megkérdezem: erről mit gondolsz, gondoltok, látsz-e esélyt, láttok-e esélyt arra, hogy nyissatok ilyen irányba? Az oldalnak ez a része eddig nekem ugyanis egy közelebbről meg nem határozott PC szabványnak tűnik (és elnézést, ha valakit sért ez a meghatározás – ez továbbra sem cseszegetés, csak engem ezek a dolgok érdeklnek).

  106. Dworkyll szerint:

    Raon:

    vetítesz, bocs. Én nem idiótáztam le senkit, pusztán kérdezgettem, igaz sokszor és provokatívan, hogy mi a viharért kell egy fogyasztónak az utolsó utáni kis komfortmorzsát kirakni, amikor azok maguk is megtehetnék. Erre ugye érdemi válasz nem bírt érkezni.

    Igen, ha Hanna ráért volna pénteken pdf példányt kirakni, vagy a késésről szólni, akkor ez az egész disputa kimarad. Most viszont nagyjából mindenki színt vallott, hogy hol is tart fejben.

    Igen, nagy a tájékozatlanság e-könyv ügyben, sajnálatos módon az írók és a kiadók is csak most kezdenek barátkozni a kérdéssel , pedig már nagyon el vannak késve (itt a puncs helye az SFmagnak, mert legalább előrefele néz és megy). A (tudatosabb) fogyasztók előrébb járnak a piacnál nem kicsit (én meg őértük lengetem a lángpallost) és talán kicsit vehemensebben ugrom neki azoknak a dolgoknak, amik szerintem a mostani szuboptimális helyzetnek a gyökerei. Mint pl. az a “téveszme”, hogy a pdf egy (vagy az) ekönyv formátum.

    És ha visszamegyünk a gyökerekhez, a stiláris elcsúszásért had ne vigyem el egyedül a balhét, kellettek ahhoz játszótársak is.
    .

  107. Komaváry szerint:

    Megpróbálom szépen megfogalmani.

    1. A pdf nem ekönyv formátum, hanem a nyomtatott könyvet szimulálja.

    2. Az egygombos pdf-generálásnak az eredménye esztétikai vonatszerencsétlenség. (Lásd illusztráció)

    3. Ha ilyet nyomtatott könyvben látnánk, az első pár oldal után vágnánk a falhoz, nem a tartalom, hanem a kivitelezés miatt.

    4. Ettől függetlenül vannak olyan, igénytelenebb felhasználók, akiket ez nem zavar.

    5. Ezzel nincs is semmi baj. Magának azt alakít át az ember olyan formátumba, amit és amilyenben csak akar, felelősségel csak magával szemben tartozik.

    6. Viszont ha egy minőségre törekvő lap ezt a szintet “hivatalosan” nyújtja, felvállalja, akkor nem kell meglepődnie, hogy az igényesebb olvasóréteget elfordítja magától.

    (6.1 Miközben cél lehet, hogy az (felhasználónak) ingyenes tartalom olvasóit a Paypal gomb és a fizetős (csak mobi és epub formátumban elérhető, viszont szabadon átalalkítható) felé terelje.)

    7. Egy normális pdf-változathoz az kell, hogy egy tördelő is beletegyen x óra ingyenmunkát. Tudtok ilyen tördelőt? Ha igen, és megcsinálja a pdf-et, akkor gondolom a szerkesztők örömmel felteszik azt a változatot (is)

    8. Ugyanígy, ha úgy érezzük xzy formátum kell, akkor megcsinálhatjuk magunk, nem egy gombosan, tisztességesen, és lásd hetes pont vége.

  108. adeptus szerint:

    Na most ha az SFmag egy e-könyves szakportál lenne, azt mondanám, legyen EPUB és PRC, azt slussz. De nem az.

    Nekünk nem az a célunk, hogy az e-könyvolvasó-tulajdonosokat kiszolgáljuk, hanem az, hogy a lehető legtöbb olvasót szolgáljunk ki. És ha ehhez gyalázatos minőségű PDF-ek kellenek, akkor olyat csinálunk.

  109. Raon szerint:

    Dworkyll:
    Bocs, de nekem erre most nincs időm. Kettesben focizni különben sem az igazi – a magas labdáidat hátha lecsapják majd mások.

    Nézd meg Komavary válaszát – ilyen az amikor valaki nem csak hangoztatja, hogy értéket szolgáltat, hanem tényleg azt teszi.
    Te ellenben nem a lángpallosod lengeted itt pár órája, csak a bránered (ha nő vagy, ez értelemszerűen behelyettesítendő).

    Mostanra komolyan eltűnődtem azon, hogy ezzel a lendülettel mire lehetnél képes egy summon haver varázslat nélküli környezetben. Így elsőre olyan bronz timbaplakettes, ezüst amalrichdíjas tehetségnek tűnsz, ami ha nem is egy flémoscar, de mindenképpen válogatott szint. A lánglelkű megváltókból úgy is erős hiányunk volt az elmúlt hét évben, így én mostantól kíváncsian követem majd a további ténykedésed.

    SFmag: elnézést, ha előtört belőlem a marketinges, de ha most létrehoznátok egy flém fórumot, két nap alatt megduplázhatnátok az oldal látogatottságát. :)

  110. Hackett szerint:

    Raon:
    “Az általad részletezett indokok miatt ne is várjak szerkesztői állásfoglalást, de azért ti esetenként megmondjátok, mi a felesleges pörgés és mi nem? Na akor most hogy is van ez?”

    Nézd, ha Te elkezded “piszkálni” az SFmagot, hogy miért nem foglal állást (amit nem tudom miért kell egyáltalán megmagyarázni, hogy miért marhaság), arra, mint látod, választ kapsz, mivel az SFmagot szólítottad meg.
    Azt azonban továbbra sem értem, hogy bármely vitában miért kéne itt szerinted bárkinek is állást foglalnia, beleértve az SFmagot? Ennyiből az összes a kommenteken rendkívül jól szórakozó olvasót is felszólíthatnál, hogy mondjanak véleményt.
    Nem tudom, így már érthetőbb-e. (Te sem szólsz hozzá minden cikkhez, ennyiből viszont jöhetne valaki, aki felszólít rá, hogy mondj véleményt, mert a hallgatásoddal csak XY-t pártolsz.)

    A konkrét kérdés:
    “azt gondolom, ha létezik jó értelemben vett elitizmus, akkor az az, hogy a megfelelő beszélgetőpartnerek révén bármilyen kényes témában lehet nyíltan, őszintén, a másik véleményét tiszteletben tartva flém nélkül is beszélgetni (a flém alatt itt a konkrét, szándékos személyeskedést értem, az esetleges indulatok, a csípősebb stílusjegyek nálam még bőven beleférnek a tolerálható kategóriába).
    Könnyen lehet, hogy az én “elvárásaimmal” van a baj, de azt hittem, az sfmag ilyen oldal lesz, lehet.”

    Továbbra is azt tudom mondani, hogy a kommentek milyenségét ne rajtunk kérd számon. Szerintem ez eléggé evidens.
    Ha szükségét érezzük, beavatkozunk, de az, hogy X személyeskedik Y-al, az az ő saját ügyük, egészen addig, amíg nem lépnek túl egy bizonyos határon.

    Rorimack:
    “6. pont: Viszont ha egy minőségre törekvő lap ezt a szintet “hivatalosan” nyújtja, felvállalja, akkor nem kell meglepődnie, hogy az igényesebb olvasóréteget elfordítja magától.”

    Nem biztos, hogy jól értem: van egy ingyenes kiadvány, amibe az SFmag pénz és energiát fektetett, és ingyen adja ajándékba. Van, aki panaszkodik, hogy neki kéne pdf verzió is, megcsináljuk, hogy minél többen tudják olvasni. Emiatt szerinted az e-könyvolvasó formátumokat kedvelő, úgynevezett “igényes” olvasó elfordul az SFmagtól?
    Ezt akartad írni, vagy csak félrecsúszott a fogalmazás?
    (És ugye valójában nem azt az olvasót nevezed igényesnek, aki Kindle-n, Koobe-n, de legalábbis nem pdf-ben olvas elektronikusan? Mert szerintem ez egy totálisan más kategóriát jelent.)

  111. Atyaman szerint:

    Most, hogy a beszélgetés átkerült a megfelelő helyére én is megosztanám pár gondolatomat.

    Az egyik, hogy bár Dworkyll és Komavary véleményét osztom a pdf formátumról, és valahol az álláspontjaikat is megértem, hogy szeretnék ha a prc és epub kicsit jobban elterjedne, és jobban megismernék az emberek. (Az e-könyves oldalakon is rengeteg olyan érdeklődés érkezik, hogy a készülékek, hogyan kezelik a pdf-eket? (Közép)szarul, mert nem arra valók.)

    De ettől még a pdf elterjedtségére való tekintettel jogosnak tartom az igényt, hogy vannak akik abban szeretnék olvasni. Akár párhuzamot is lehetne állítani azzal mikor egy print könyv jelenik meg, amit az e-olvasók szeretnének digitálisan olvasni. Itt pedig e-könyv formátumban jelent meg az antológia, amit meg mások pdf-ként szerettek volna viszont látni. A kettő közt csak annyi a különbség, hogy az első esetben semmilyen legális módja nincs a könyv digitális beszerzésének, míg utóbbiban csak egy konvertálás a dolog.
    Pont itt ment félre az egész. Pedig lehetne másképp is: nincs két hónapja, hogy egy részlet került fel Neil Gaiman: Törékeny holmik című antológiájából, ahol az első hozzászólásban e-könyv formátumot kértek. A harmadik hozzászólásban már egy lelkes olvasó a saját készítésű prc-jét linkelte, nem sokkal később pedig az epub is elkészült.

    Ehelyett itt ennél az antológiánál mi történik? Megjelenik az igény a pdf-re. A e-könyv formátum támogatói elmondják, hogyan kell megnyitni ezeket a formátumokat, vagy hogyan lehetne fájdalommentesen pdf-et készíteni. Mire a pdf igénylők elkezdik verni az asztalt, hogy de nekik ez kell. Majd az e-könyvesek válaszként rájuk borítják az asztalt és indul a parttalan vita, meg a sárdobálás. Eztán már az értelmes érvek úgyis elsikkadnak, mert már a vitapartner kutyába se nézi a másikat.

    Gondolom nem leszek ezzel népszerű, de azt kell mondjam, hogy az e-könyveseknek nem itt kellene harcolniuk a pdf gyökérségei ellen (elég egyszer is leírni a hátrányait, akit az nem győz meg, azt a vita sem fogja, pláne, hogy nem is ide tartozott). A pdf-esek közt meg nem igaz, hogy nincs egy sem, aki elkészíti a pdf verziót, és feltölti valahova, vagy elküldi a szerkesztőségnek, ennyire nem lehetnek mind elveszett emberek.

    De szóljatok, ha valamit félre értettem.

  112. Atyaman szerint:

    Javítom magam: nem Törékeny holmik, hanem természetesen Tükör és füst az antológia címe

  113. SFmag szerint:

    Raon:
    Ha megkérhetlek, fogd vissza magad.
    Még jó, hogy nemrég Te panaszkodtál, hogy szerinted bizonyos stílusnak, hangnemnek teret engedünk. Nos, mégis Neked sikerült elsőként (és reméljük, utolsóként) túllépni a határt.

  114. Raon szerint:

    Sfmag: na akkor mégiscsak megvan az az erkölcsi vízválasztó: az olvasók diszkrét lehülyézése még belefér, a kolléga bránerezése már nem, tiszta sor.
    Elnézést a provokatív próbáért, csak szerettem volna tisztán látni. A választ köszönöm, a jelzést értem, ígérem ennél tovább nem megyek. Komolyan.

    A panaszkodásomról írtak viszont pontatlanok: stílust sosem kifogásoltam, csak tartalmat. A kettő azért nem szinoníma. :)

  115. woof szerint:

    Dworkyll:

    “…mi a viharért kell egy fogyasztónak az utolsó utáni kis komfortmorzsát kirakni, amikor azok maguk is megtehetnék. Erre ugye érdemi válasz nem bírt érkezni.”

    Igazából azt nem értem, hogy erre a kérdésre, miért nem az sfmagtól várod a választ. Az érdemit. Ugyanis ők rakták ki. Kiszolgálják az igénytelen plebset, a piszkok:)

    “Igen, ha Hanna ráért volna pénteken pdf példányt kirakni, vagy a késésről szólni, akkor ez az egész disputa kimarad.”

    A legmókásabb egyébként, hogy láthatóan fogalmad sem volt róla, hogy lesz pdf változat is (sőt, mindeddig határozottan érveltél a létjogosultsága ellen, és hangoztattad, hogy felesleges), most meg megpróbálod beilleszteni az érvelésedbe, mert különben hirtelen az sfmag lenne a vitapartnered:D

    Még egy apróság, csak a pontosság kedvéért, hogy elkerüljük a csúsztatásokat:

    “A menetrend szerinti pdf késett – teljesen elfogadható okokból – két napot. És rögtön bekapcsolt a “fogyasztóvédelem”.”

    A “fogyasztóvédelem” egy darab teljesen normális kérdés volt, amire valaki meglehetősen érdekes módon reagált. Aztán persze a másik visszaütött…:)

  116. Raon szerint:

    Hackett: elkezdtem írni egy választ, de ez akkor így tárgytalan (amúgy is félreértettük egymást, mert én nem a felhasználói oldalról beszéltem, hanem hogy admin oldalról mik lennének az irányelvek).

  117. SFmag szerint:

    Raon:
    “Sfmag: na akkor mégiscsak megvan az az erkölcsi vízválasztó: az olvasók diszkrét lehülyézése még belefér, a kolléga bránerezése már nem, tiszta sor.”

    Akkor szerintem így érthető. Mindenki azt mond és állít, amit akar, az kizárólag az ő saját véleménye, amiért kizárólag ő tartozik felelősséggel.
    A “hogyan” vagy a stílus már egészen más kérdés, ennek vannak határai, ahogy ez bármely átlagos fórumszabályzatban megtalálható. (http://lfg.hu/forum/index.php?app=core&module=help&do=01&HID=19)

  118. Komaváry szerint:

    “Ezt akartad írni, vagy csak félrecsúszott a fogalmazás?”

    Azt akartam írni, amit odaírtam (mínusz elütések).

    Azt az olvasót nevezem (idézőjel nélkül) igényesnek, aki felszisszen egy zsugorított címlapon, akit zavar, hogy hol lötyögnek, hogy zsúfoltak a sorok, aki szerint nem normális, hogy hol páros, hol páratlan oldalon kezdődnek az egyes novellák (bár ez már nyomtatott könyveknél is előfordul), vagy hogy egy alfejezetcím egy oldal utolsó előtti sorába jut és így tovább.

    Aki az ekönyves formátumok egyikét választja, azok számára mindegy, mi van a pdf-ben.

  119. tapsi szerint:

    :facepalm:

    Egyébként ha valami nincs fenn pdf-ben, én sem olvasom el, mert nagyon kevés olyasmi van, ami érdekelne annyira, hogy letöltsek és telepítsek és kibogozzak hozzá egy új programot, bocs, az életem még a számítógépes ismereteimnél végesebb. Lehet, hogy igénytelen féreg vagyok, de lehet, hogy nem kéne más embereket azért minősíteni, hogy milyen programokat használnak és félzsíros tejet isznak-e…

    Raon: hát ez a performanszod meg maga volt a gyalázat. Ezsem ágában sincs arról győzködni, hogy nincs igazad, csak kifejezném mélységes elképedésemet.

  120. tapsi szerint:

    @Komaváry: én pl. annak idején nem gondoltam úgy, hogy “hinnyebazdmeg, ettől a Karl Schroedertől sem olvasok soha többet semmit a rohadt életben”, pedig az ingyenesen letölthető Ventus pdf állati ronda volt.

  121. Dworkyll szerint:

    @Komaváry szan:

    köszönöm a strukturált összefoglalót, engedelmeddel a pdf vs ekönyv vitákban csakis ezzel fogok érvelni. Forrásmegjelöléssel, természetesen

  122. Kornya_Zsolt szerint:

    Kezdem már látni az e-könyv titkos hátulütőit. Alapvetően egy nem haszontalan dolog, bár a horderejét és a jelentőségét internetes közegben hajlamosak túlbecsülni: a hazai piacon a szerepe még mindig marginális. A fő gond abban áll, hogy egyes, máskülönben értelmes személyeket valami fura evangelizátori vírussal fertőz meg, amely részleges agyhalált idéz elő náluk, és a valóságtól való teljes elszakadáshoz vezet. Érvelésük során ezek az illetők aztán arra lyukadnak ki, hogy az igénytelen, prosztó olvasó a hibás, amiért egy kattintással hozzáférhető fapados kiadványt szeretne, és nem hajlandó sem az általuk propagált zseniális kütyüket és écákat használni, sem hosszan buzerálni a letöltött szöveget, hogy olvashatóvá tegye. No meg persze az SFmag is, amiért kedvére tesz ezeknek a primitív, elmaradott olvasóknak, ahelyett hogy makarenkói módon igyekezne megnevelni őket.

    Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer még éppen Rorimacknél és Dworkyllnál fogom tapasztalni a mentális balfrászosodás tüneteit, de hát ezt is megértem, az élet még számomra is tartogat meglepetéseket.

  123. Komaváry szerint:

    Tapsi: köszönöm, emiatt újból megnéztem a Ventust:
    http://www.kschroeder.com/my-books/ventus/free-ebook-version

    A pdf-et nem tudtam elolvasni, most viszont látom, hogy az olvasók csináltak mindenféle más formátumú változatot :)

  124. bokorn szerint:

    “egy kattintással hozzáférhető fapados kiadványt szeretne”

    es szerinted ennek az elterjedt e-book formatumok nem tesznek eleget? :) rakattintok, leokezok, es megnyilik elottem egy ablakban…

    tehat helyesen ugy hangozna az igeny hogy “egy kattintassal hozzaferheto, altala megjelolt, egy adott formatumu kiadvanyt szeretne” (lasd meg a fent irtakat, szogletes es kerek kenyer temaban)

  125. Kornya_Zsolt szerint:

    @bokorn: A helyzet az, hogy mivel a pdf sokkal régibb és elterjedtebb formátum, ezért sokkal több júzer ismeri és használja, lásd a példákat a fenti kommentláncban. És ezeknek a júzereknek a többsége nem fog új szoftvereket telepíteni a gépére egy másik formátum kedvéért, inkább hagyja a fenébe az egész letöltést. Ez ellen lehet berzenkedni, meg mindenféle technotudatos dumákat nyomatni, a nyers tényen azonban mindez nem változtat. Lemondani ezekről az olvasókról a Nagy Ekönyves Ügy jegyében ugyanolyan ostobaság, mint igénytelenként lefikázni őket. Már csupán azért is, mert bőven akadnak közöttük szakmabéliek, még az SFmag gárdájából is. Azt kéne egyszer megérteni, hogy a spekulatív irodalom szeretete nem jár kéz a kézben a Gutenberg-galaxis vélelmezett elektronikus átalakulásának lánglelkű pártolásával. Rengeteg olvasó van, aki nem ért a számítógépes technológiához, és csak annyit használ belőle, amennyi minimálisan szükséges az érdeklődése kielégítéséhez. Ebbe általában nem fér bele, hogy minden új formátumhoz új szoftvereket telepítsenek, vagy hogy összevissza vacakoljanak a letöltött textus megjelenítésével. Van egy régi, ismerős opció: ezt használják, és szarnak a fejlesztésre. Úgy őszintén, miért kell ezért hamisítatlan technosznob módjára leminősíteni őket? Vagy nyíltan arra buzdítani az SFmagot, hogy hagyja őket a francba, hiszen ilyen reménytelen gügyékkel úgysem érdemes foglalkozni?

  126. Kornya_Zsolt szerint:

    Hogy újfent egy konkrét példát hozzak: mint tudjuk, Micimackóhoz hasonlóan nekem is vannak barátaim és üzletfeleim. És mivel körbelőttem nekik a linket, az elmúlt napokban legalább tucatnyian töltötték le közülük az SFmag antológiáját. Na most, ha nem lett volna fenn a pdf verzió, akkor ebből a körből senki – hangsúlyozom, SENKI – nem fáradt volna a letöltéssel. Engem is beleértve, mint a közmondásos tizenharmadikat.

  127. Dworkyll szerint:

    Arany Kornya Mester!

    Tisztellek, becsüllek. A véleményeddel nem értek egyet, de tovább ezt már nem érdemes ragozni. Repült itt egy pofon, ami nem neked volt szánva, sajnálom, hogy akinek nem volt inge, az is magára vette. (Bocs a képzavarért)

    Ha akár téged, akár mást megsértettem volna, az jöjjön el nyugodtan jövő csütörtökön az SFportal meetupjára ide: (http://meetoff.eu/event/sfportal-meetup-2/ ) és jól megbeszélhetjük direktben. Ígérem, pontosabban fogok célozni ;-)

    Off, én beszéltem

  128. Dworkyll szerint:

    Ja és még egy dolog.

    Több barátom és üzletfelem bedobta, hogy kéne egy “Kornya Legjobb Fórumkommentjei” kiadványt összerakni, mert az tutira ütne :) Egyet kellett velük értsek.

    Ígérem neked, ha összevágsz egy ilyet, én összerakom belőle az epub és prc verziót. Tök komolyan.
    A pdf-et másra bíznám ;)

  129. bokorn szerint:

    Kornya_Zsolt: “miért kell ezért hamisítatlan technosznob módjára leminősíteni őket? Vagy nyíltan arra buzdítani az SFmagot, hogy hagyja őket a francba, hiszen ilyen reménytelen gügyékkel úgysem érdemes foglalkozni?”

    az valaki mas volt :D
    en pusztan annyit mondtam, hogy eleg groteszknek tartom a konyvet ingyen letolthetove tevo SFPortalnal azert verni az asztalt, mert nem a Te kedvenc formatumodban raktak fel
    illetve az “uj = rossz” felfogas ellen szoltam (vagyis hogy azert lenne jo a PDF, mert az regi, mert ‘mar megszoktuk’)

    de mint mondtam, en akkor is orulnek a novellagyujtemenynek, ha CSAK pdf-ben lenne fent – az mar kerdes, hogy azzal szivnek a legtobbet ha barmit is akarok vele csinalni a monitoron olvasason kivul…

  130. Kornya_Zsolt szerint:

    @Dworkyll: “Tisztellek, becsüllek. A véleményeddel nem értek egyet, de tovább ezt már nem érdemes ragozni.”

    Ebben akár kölcsönösen meg is maradhatunk.

    @bokorn: “en pusztan annyit mondtam, hogy eleg groteszknek tartom a konyvet ingyen letolthetove tevo SFPortalnal azert verni az asztalt, mert nem a Te kedvenc formatumodban raktak fel”

    Téves megközelítés, mivel:

    a) nem SFportal, hanem SFmag; és

    b) mire én komolyan beszálltam a diskurzusba, addigra az SFmag már rég kirakta a cuccost az én kedvenc formátumomban, szóval velük egy árva percig nem vitáztam.

    @bokorn: “illetve az “uj = rossz” felfogas ellen szoltam (vagyis hogy azert lenne jo a PDF, mert az regi, mert ‘mar megszoktuk’)”

    Én nem azt mondtam, hogy az epub meg a prc rossz dolog, és tessék azonnal leszedni, hanem azt, hogy a júzerek jelentős részének tökéletesen megfelel a pdf, tehát érdemes az ő szempontjaikat is figyelembe venni.

    @Dworkyll: “Több barátom és üzletfelem bedobta, hogy kéne egy “Kornya Legjobb Fórumkommentjei” kiadványt összerakni, mert az tutira ütne”

    Megtisztelő. :) Hozzá kell tennem, hogy én sohasem indulatból kommentelek: a titok nyitja abban rejlik, hogy én élőben is ilyen mocskos szájú tapló vagyok. :D

  131. Kornya_Zsolt szerint:

    No még valami…

    @bokorn: “…nem a Te kedvenc formatumodban…”

    Személy szerint én azért preferálom a pdf-et, mert ami igazán tetszik nekem, azt hajlamos vagyok kinyomtatni és beköttetni. A rétestészta jellegű formátumok komoly buherálás nélkül erre nem alkalmasak. Mondjuk a fapados pdf-ek se igazán, de az átlagjúzertől eltérően én kész vagyok időt és energiát fektetni bele, hogy a saját verzióm nézzen is ki rendesen. (A Carcosa-blog “fantasztikus irodalom” rovatában találsz pár általam kreált pdf-mellékletet.) Abban pedig Dworkyll téved, hogy az A/4-es méret nem jellegzetes könyvformátum; ha most hátranézek, egy komplett polcot látok A/4-es könyvekkel megrakva, a padlótól a plafonig, köztük olyan SF-fantasy-darabokkal, mint Ludvík Soucek trilógiája vagy az _Üdvözlégy, Arthur, nagy király!_ T. H. White-tól.

    Na most ezt biztos meg lehetne csinálni epubból vagy prc-ből is, de nekem semmi kedvem temérdek időt áldozni az ehhez szükséges know-how elsajátítására, ugyanis kurvára nem vagyok műszaki szakember, és egyszerűen nyűgnek érzem a dolgot. Kiindulási alapnak nekem egy nyers pdf sokkal inkább megfelel, mint egy egybeömlesztett rétestészta. Ezek tehát a személyes indokaim.

    A fentieken túlmenően viszont igenis vallom, hogy annak az olvasónak az elvárásait is ki kell elégíteni, aki nem óhajt vacakolni a szöveggel, csak simán leszedni valami általa régről ismert formátumban, ami bizonyára nem hibátlan, de ő ezt szokta meg és nem kíván újítani. Az interneten ugyanis, bármennyire nem tetszik egyeseknek, ez a típus alkotja az elsöprő többséget.

  132. Dworkyll szerint:

    Ezaz, offoljuk szét teljesen a témát :P

    “hozzá kell tennem, hogy én sohasem indulatból kommentelek: a titok nyitja abban rejlik, hogy én élőben is ilyen mocskos szájú tapló vagyok.”

    Ez így részigazság, te egy adott nézetrendszer mentén koherensen nyilatkozó ál-troll vagy, aki a tapír stílusával emeli ki/álcázza a markáns véleményét. Ezért is kéne ezeket a fórumvillogásokat összeszedni jól. Csak nem akarod hogy ezek a stiláris gyöngyszemek, pl. “mentális balfrászosodás” veszendőbe menjenek? :D

  133. Kornya_Zsolt szerint:

    Azt hiszem, kimeríthetetlen kincsestáram van belőlük… :D

  134. Dworkyll szerint:

    Ebben elég biztos voltam, csak a francnak sincs kedve végigtúrni érte a komplett fórumot :) Készen szerkesztve szeretném letölteni. Egy fene, pdf-ben is akár :D

  135. Komaváry szerint:

    “Na most ezt biztos meg lehetne csinálni epubból vagy prc-ből is, de nekem semmi kedvem temérdek időt áldozni az ehhez szükséges know-how elsajátítására, ugyanis kurvára nem vagyok műszaki szakember, és egyszerűen nyűgnek érzem a dolgot. ”

    Nézzük meg, mennyire nyűg egy pdf újratördeléséhez képest.

    1. http://dl.dropbox.com/u/3392531/konvertalas1.jpg
    2. http://dl.dropbox.com/u/3392531/konvertalas2.jpg
    3. Utána várni kell harminc hosszú másodpercet

    (+1: ha más formátumot akarunk, mondjuk rtfet, hogy tényleg szabadon formázgathassuk a leendő pdfet):
    http://dl.dropbox.com/u/3392531/konvertalas3.jpg)

    Az más kérdés, hogy – mivel a fenti példában egy betördelt pdf az alap – az eredmény a fejlécek és oldalszámok miatt kb. olvashatatlan, ezek kiiktatásához érdemes elszöszölni a beállításokkal – viszont ha fordítva csináljuk, azaz ekönyves formátumból pdf-et, nincs ilyen gond.

    Ez az összesen egy perc az, ami leküzdthetetlen akadálynak bizonyult.

    Egyébként pedig nagyon jó, hogy ilyen sokan egy kattintással le tudják tölteni az antológiát, de az eredeti hír alatti kommenteket (mind az ötöt) elnézve mocorog bennem a kisördög:

    http://dosomedamage.blogspot.com/2011/11/ebooks-bought-never-read.html

  136. hanna szerint:

    Egyáltalán nem a vita újraszítása kedvéért, de bejelenteném, hogy Chelloveck csinált .lit formátumot is, fent van már az is. :)

  137. sezlony szerint:

    Nekem csak az jutott az eszembe, hogy pár hónap múlva senki nem fog már emlékezni erre a vitára, és hogy miért került ki sebtében az antológia pdf-verziója.
    Csak lesz egy pdf, amiért le lehet szólni az SFmagot, hogy milyen tré módon tördelték be a szöveget, hja, még erre se képesek, pedig ők a nagy modernkedő mindentjobbantudók.
    :)

  138. hanna szerint:

    @sezlony: Akkor majd rászánok két napot egy rendes tördelésre és lesz olyan verzió is, egyelőre örülök, ha a karácsonyi antológiával végzek az ünnepekre. :)

  139. bokorn szerint:

    Kornya_Zsolt:
    nyilvan ha az elsodleges szempont a nyomtatas, akkor a PDF a nyero, az pont arra lett kitalalva. ha viszont neked mar bele kell nyulnod, akkor kb. vert pisalsz :D

    “sak simán leszedni valami általa régről ismert formátumban, ami bizonyára nem hibátlan, de ő ezt szokta meg és nem kíván újítani. Az interneten ugyanis, bármennyire nem tetszik egyeseknek, ez a típus alkotja az elsöprő többséget.”

    ezen logika menten a PDF meg sem szulethetett volna, hiszen a TXT es a HTML mar ‘regrol ismert’ formatum az interneten, es az alkotja az elsopro tobbseget :D

    a ‘retesteszta’ meg eleg erdekes (es lenezo) megfogalmazas. en ugyanezt egy mas szoval jellemeznem: ‘rugalmas’ ;)

    szoval: nyomtatasra PDF, kenyelmes olvasasra az e-book formatumok a nyerok, szerintem ebben meg tudunk egyezni ;)

  140. Dworkyll szerint:

    @Hanna:

    ha az epub-baseline doksid elkészül, ne varázsolj, csak küldd át, megcsinálom a prc-t pikk-pakk. Aztán jaunárra beütemezünk egy gyártásfrissítési szeánszot.

    Úgyis azon gondolkodom, hogy össze kéne rántani egy kiadói fejtágítót az e-könyvekről a kora tavaszra. Csak ha bármelyik kiadó teszi meg, akkor egyből elkezdenek az érdekcsoportok mentén szegmentálódni a potenciális résztvevők, amitr viszont olvasóként piszokul nem szeretnék.

  141. sezlony szerint:

    Hanna: én teljesen megértem, hogy pont e miatt nem készült eredetileg pdf.
    Főleg, hogy aki nem tud pdf nélkül élni, az megtalálja az írásokat külön-külön pdf-ben, tehát nem arról van szó, hogy ez e-könyv-apartheid kizárja az élményből. Ezért is érzem kicsit visszásnak a másik oldal álláspontját is, amely szinte követeli, hogy pdf-et, de iziben, és ha nem adtok, ti vagytok a rosszak, mert majd jól nem olvassuk el az ingyen közzétett antológiátokat.

  142. hanna szerint:

    @Dworkyll: Én úgy tudom, amúgy is te fogod csinálni a doksiból, mert ez Sfportalnál terjesztett cucc lesz. :) És épp ezért konyhakész rtf-et fogsz kapni, nem mernék mást küldeni. :)

  143. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry, Bokorn: Ami a privát célokra történő újraformázást illeti: a pdf-et tudom kezelni, az epubot meg a prc-t nem. És eszem ágában sincs megtanulni, mivel nem vagyok számítástechnikai szakember, soha életemben nem telepítettem még föl a gépemre egyetlen árva programot sem, pláne a netről. Ugyanis én fél évvel ezelőttig kizárólag netcafékban meg a barátaimnál tudtam netezni, ahol az ilyesmi marhára nem komilfó, és így szoktam meg. A gépemet két évente generálozza egy hozzáértő, ő frissíti a szoftverállományt, de többnyire csak a régi programok új verzióival, mert műszaki antitalentum vagyok, és iszonyú nyögvenyelősen sajátítom el az ismeretlen cuccok kezelését. Lehet, hogy az én módszerem elavult és idejétmúlt, viszont nekem tökéletesen megfelel, mert ismerem és működik. Comprende?

    @bokorn: “a ‘retesteszta’ meg eleg erdekes (es lenezo) megfogalmazas. en ugyanezt egy mas szoval jellemeznem: ‘rugalmas’ ;)

    A rétestészta kiadói szakzsargon, semmi lenéző árnyalat nincs benne, a tördelés nélkül befolyatott szöveget hívjuk így. És nemcsak az epub meg a prc ilyen formátum, hanem a html meg a txt is.

    @bokorn: “szoval: nyomtatasra PDF, kenyelmes olvasasra az e-book formatumok a nyerok, szerintem ebben meg tudunk egyezni ;)

    Nézőpont kérdése, a rétestészta nekem személy szerint olvasóként is bántja a szememet, mivel nyomtatott könyvekhez vagyok szokva, és folyton az az érzésem, hogy ez így nincsen kész, csak idegányolta valaki.

    @sezlony: “Főleg, hogy aki nem tud pdf nélkül élni, az megtalálja az írásokat külön-külön pdf-ben, tehát nem arról van szó, hogy ez e-könyv-apartheid kizárja az élményből. Ezért is érzem kicsit visszásnak a másik oldal álláspontját is, amely szinte követeli, hogy pdf-et, de iziben, és ha nem adtok, ti vagytok a rosszak, mert majd jól nem olvassuk el az ingyen közzétett antológiátokat.”

    Te komolyan azt hiszed, hogy én vagy mondjuk Attila kizárólag a saját egyéni szempontjaink miatt tartottuk szükségesnek a pdf-et? A kommentekből láthatod, hogy elolvastuk a novellákat az eredeti közzétételkor is. Az egykattintásos átlagjúzernek viszont – ahogyan föntebb már írtam – marhára nem mindegy, hogy tizenhét külön-külön prezentált pdf-et kínálnak neki, vagy egy komplett kötetet egyben. És igen, ha nincs egybeszerkesztett állomány, akkor bizony nem fogja letölteni az ingyen kapott antológiát.

    @Komaváry: “Egyébként pedig nagyon jó, hogy ilyen sokan egy kattintással le tudják tölteni az antológiát, de az eredeti hír alatti kommenteket (mind az ötöt) elnézve mocorog bennem a kisördög:”

    Nem látom, hogy az ekönyv-formátumok hívei – például te – sokkal buzgóbban kommentelnék az antológia belbecsét, mint a pdf-igénylők; érdemi megjegyzést a tartalomról eddig még csak én posztoltam. Aminek talán az is lehet az oka, hogy ha valaki letölt egy teljes antológiát, akkor utána kis időre van szüksége hozzá, hogy elolvassa és véleményezze. Függetlenül attól, hogy milyen formátumban szerezte be.

    Az olvasók leigénytelenezése meg apokaliptikus bunkóság volt részedről, de úgy veszem észre, ez továbbra sem zavar. Aki nem az általad ajánlott megoldásokat használja, az nyilván csupa retardált mamlasz, nem is érdemli meg, hogy az SFmag tekintettel legyen rá.

  144. Kornya_Zsolt szerint:

    @bokorn: “zen logika menten a PDF meg sem szulethetett volna, hiszen a TXT es a HTML mar ‘regrol ismert’ formatum az interneten, es az alkotja az elsopro tobbseget :D

    A pdf adott egy komoly pluszt a txt-hez és a html-hez képest: az azonnali, külön formázás nélküli nyomtathatóság lehetőségét. Biztosan az epubnak meg a prc-nek is vannak előnyei a pdf-hez képest, én elhiszem nektek; de a könnyű nyomtathatóság közben ugrott, és ez már bőven elég hozzá, hogy engem ne érdekeljen. Nem hiszem, hogy egyedül állnék ezzel a véleményemmel.

  145. Komaváry szerint:

    Kornya Zsolt:

    “És eszem ágában sincs megtanulni, mivel nem vagyok számítástechnikai szakember, soha életemben nem telepítettem még föl a gépemre egyetlen árva programot sem, pláne a netről.”

    Mindig van egy első alkalom.

    Komolyabbra fordítva a szót, ismétlem magamat: óriási különbség van aközött, hogy valakinek csak pdf-ben van módja megnyitni egy antológiát, és aközött, hogy ott a fájl, ott a megoldás, de az neki nem kell, viszont a fájl azonnal.

    Én is nagyon jól megvagyok bizonyos fájlok megnyitásához szükséges programok nélkül. Ezzel lemaradok pár honlapról, videóról, de túlteszem magam rajta, mert az én döntésem volt, ez a következménye.

    Jó dolog, hogy ennyien szíven viselik a pdf-es olvasók sorsát, biztos tele van Hanna levelesládája az olyan levelekkel, hogy kérem szépen a fájlt doc formátumban, és csinálok egy betördel pdfet, mert szerintem sokan örülnének neki.

    “Az olvasók leigénytelenezése meg apokaliptikus bunkóság volt részedről, de úgy veszem észre, ez továbbra sem zavar.”

    Vö:

    “(…) mivel nyomtatott könyvekhez vagyok szokva, és folyton az az érzésem, hogy ez így nincsen kész, csak idegányolta valaki.”

    Nekem pontosan ez a bajom a generált pdf-fel: hozzá vagyok annyira szokva a papírkönyvekhez, hogy olvasóként is lássam: szembe megy mindazzal, amit a könyvszakma írott és íratlan szabályai diktálnak.

    Ha a pdf formátum elérése a cél, akkor házi használatra bárki összedobhatja: ezért ajánlottam megoldásokat, amivel bárki percek alatt választ talál a problémájára.

    Viszont aki egy ilyen hivatalos pdf-nek örül, ki is nyomtatja, és nem zavarja a külalak, arra továbbra sem tudok jobb kifejezést, mint az igénytelen. Te mit mondanál arra, aki megelégszik egy ilyen “gányolt” szöveggel?

    (Jó, van még egy másik lehetőség, hogy ingyen tud nyomtatni a munkahelyén, ezért tök mindegy neki, hogy milyen lapra milyen szöveg kerül, legfeljebb ha lesz javított változat, azt is kinyomtatja.)

    Emellett meg igen, sajnos ilyen neofita vagyok, hogy ajánlok egy több mint egy évtizedes illetve egy több mint öt éves formátumot, amely jobb megoldást kínál az elődeinél. (És hipokrita is, mert napi szinten használom a rendesen megcsinált pdf-formátumot: arra, amire az ekönyves formátumok jelenleg még alkalmatlanok.)

  146. corpus szerint:

    Huh! Jól van, jól! Látom, minden a “régi” a zsáner háza tájékán. :)
    Nekem az Óriás a házban tetszett a legjobban – valaki feltett egy ilyen kérdést is!. Tetszett, már amikor HTML-ben felkerült, de tetszett pdf-ként, epub-ként, prc-ként is, sőt, elolvasom még Chello egzotikus formátumában is. :)

  147. tapsi szerint:

    @Komaváry:

    “Nézzük meg, mennyire nyűg egy pdf újratördeléséhez képest.”

    NEKEM, egyszerű mezei olvasónak, azaz a közönség, a célcsoport egy tagjának RENGETEG nyűg feltelepíteni egy olyan programot, amit nem ismerek, elkezdeni balfaszkodni vele, közben újraindítani a gépet, félreérteni a fél menürendszert, mint letölteni egy olyan formátumot, amit már ismerek, amit már kezel a gépem. Tényleg.

    Komolyan nem értem, hogy ezen MIT nem lehet felfogni? Nem atomfizika, vagy húrelmélet…

    Konkrét példa, valamikor nyáron megszereztem prc-ben egy könyvet, ami nagyon érdekelt, csupa olyasmi van benne, ami engem általánam érdekel (Troubles, tündérek, ráadásul valamelyik ír olvasó szerint rosszul összerakva), kb. másfél óra volt, amíg találtam hozzá egy olyan konvertáló programot, aminek a honlapjától nem omlott össze a böngészőm és egyebek, és addigra annyira elegem volt, hogy a nagy fáradságosan lekapart programot nem is telepítettem. Pár hónappal később úgy tűnik, hogy az egészet letöröltem a fenébe (legalábbis most nem találom), mert egyszerűen nekem ennyi nyűgöt úgy igazán egy könyv sem ér meg most, hogy amúgy térdig járok a számomra kellemesebb formátumban (olykor akár nyomtatva) elérhető könyvekben.

    És igen, lehet, hogy igénytelen vagyok, de egyelőre a netre feltett írások versengenek az én figyelmemért, és nem fordítva. Majd ha már semmi sem lesz elérhető pdf-ben, akkor nyilván megtanulom, hogy kell használni a többi formátumot. Vagy ha egyszer lesz rá pár órám, amikor épp időm is van, kedvemn is, és nem vagyok hozzá iszonyatosan fáradt, mint mostanában. De egyelőre ilyen helyzetben inkább kihagyom a számomra macerás fájlokat. Igen, én IS veszítek vele – de annyira sokat azért nem, mert keresek helyette más olvasnivalót.

    sezlony:

    “Főleg, hogy aki nem tud pdf nélkül élni, az megtalálja az írásokat külön-külön pdf-ben, tehát nem arról van szó, hogy ez e-könyv-apartheid kizárja az élményből.”

    Ezzel az a baj, hogy az emberek túlnyomó többsége nem fog nekiállni egyesével végigkattintgatni és letölteni mindent. Mondjuk engem baromira nem érdekel, hogy ki olvassa el ezt a novelláskötetet, tényleg, én kellően önző vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen – de az az igazság, hogy ha egyben letölthető pdf-ben is, azzal nagy valószínűséggel sokkal több olvasót vonz, mint ahányat egy esetlegesen nem csodaszép tördelés elriaszt. Ráadásul az emberek többségének annyira fogalma sincs róla, hogy kell egy könyvnek betördelve kinéznie, hogy nagy valószínűséggel nem kapnak szívrohamot pár hibától sem. Egyszerűen pillanatnyilag ez a legmegszokottabb, és a legtöbb ember számára a legkényelmesebb formátum. Majd elmúlik, persze, de egyelőre ez van, és nem hinném, hogy olyan nehéz kiszolgálni ezt az igényt, mint amennyire itt néhányan berzenkednek ellene.

  148. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Viszont aki egy ilyen hivatalos pdf-nek örül, ki is nyomtatja, és nem zavarja a külalak, arra továbbra sem tudok jobb kifejezést, mint az igénytelen. Te mit mondanál arra, aki megelégszik egy ilyen “gányolt” szöveggel?”

    Te nem tudsz olyan prc-epub szöveget mutatni nekem, amit _én, személy szerint, a magam szempontjából_ ne tartanék gánynak, mert nekem hiányzik belőle a tördelés. Ettől viszont még eszem ágában se jut igénytelennek minősíteni azokat, akik ezt a formátumot kedvelik: más a preferenciájuk, mint az enyém, és kész. Kinek a pap, kinek a papné.

  149. bokorn szerint:

    @Kornya_Zsolt:
    “A pdf adott egy komoly pluszt a txt-hez és a html-hez képest: az azonnali, külön formázás nélküli nyomtathatóság lehetőségét. Biztosan az epubnak meg a prc-nek is vannak előnyei a pdf-hez képest, én elhiszem nektek; de a könnyű nyomtathatóság közben ugrott,”
    “Te nem tudsz olyan prc-epub szöveget mutatni nekem, amit _én, személy szerint, a magam szempontjából_ ne tartanék gánynak, mert nekem hiányzik belőle a tördelés.”

    pont ezt irtam: a PDF lenyegeben a nyomtatott kiadvany elektronikus masolata, ennek minden elonyevel es hatranyaval. aki ki akarja nyomtatni, es raadasul pont olyan meretu papirra, amilyen beallitassal a PDF-et letrehoztak, annak tokeletes

    annak viszont, aki olvasni akarja, mar nagyon rossz. erre e legjobb pelda az e-book olvaso: a PDF-ektol szo szerint irtozom, mert keptelenseg normalisan olvasni oket (leszamitva azokat, amiknel a reflow rendesen mukodik), mert mindenaron a papirkonyvnek megfelelo tagolast eroszakolja.
    az e-book olvasonak meg (tobb mas mellett) az a nagy elonye, hogy mindig igazodik az igenyeimhez: egy pillanat alatt kicsinyithetem/nagyithatom a betumeretet, valtoztathatom a sorkozt, a margokat, stb. es mindig ugyanolyan jol fog kinezni a szoveg, nem fog kilogni oldalt, stb. pont emiatt aki nem kinyomtatni akarja, hanem olvasni, annak a PDF lenyegeben hasznalhatatlan

    de ha mar ennyit emlegeted, lenne kerdesem ezzel kapcsolatban (tenyleg erdekel, tehat nem kotozkodom, stb): miert mondod, hogy a PDF neked ‘szep’, a dinamikusan tordelt szoveg (pl. HTML, stb) nem?
    Egy elbeszelesnel/regenynel meg szovegdobozok sincsenek, max. a sortavolsag, a margo, a betumeret/tipus az, amiben kulonbozik, ezek meg kivetel nelkul mind allithatoak a nem-PDF formatumoknal (ami azt illeti, a PDF az egyetlen, ahol ezek egyiket sem valtoztathatod, le kell nyelned azt, amit kaptal keszen)

  150. Kornya_Zsolt szerint:

    @bokorn: “miert mondod, hogy a PDF neked ‘szep’, a dinamikusan tordelt szoveg (pl. HTML, stb) nem?”

    Megszokás kérdése. Harmincöt év alatt hozzászoktam a lapokra tördelt szöveghez; ha egybefolyik az egész, az engem egész egyszerűen zavar.

    “ami azt illeti, a PDF az egyetlen, ahol ezek egyiket sem valtoztathatod, le kell nyelned azt, amit kaptal keszen”

    Nézd, biztos vannak, akik vért pisálnak a pdf módosításához, de én nem. Annyira megszoktam már, hogy pavlovi reflexből csinálom. Még a fattyú- és árvasorokat is csuklóból kilövöm a kiadványszerkesztővel, meg se torpanok közben. Olvasás közben szerkesztem a szöveget, az olvasmányélmény legcsekélyebb csökkenése nélkül, és mire a végére érek, lesz egy saját kópiám, teljesen az én igényeimre szabva (A/4-es méretben). Amit aztán többnyire kinyomtatok és beköttetek. A kétszer harminc másodperces formázásban nem bízok annyira, mint a saját munkámban.

    Szeretném hangsúlyozni – mielőtt bárki összekeverné -, hogy most a saját elszállt gyakorlatomról beszélek, nem az egykattintásos átlagjúzeréről.

  151. Kornya_Zsolt szerint:

    Csak hogy teljesen egyértelmű legyek: nekem baromi nehezemre esik az analitikus gondolkodás, az IQ-m nagyon alacsony. Vért izzadok, mire megtanulok kezelni egy programfelületet, még a játékokét is. Meg se próbálom megérteni a logikáját, egyszerűen bemagolom, mint a memoritert. Így szinte ösztönös készséggé válik az alkalmazása: de CSAKIS az adott program adott verziójáé. Ha már például más nyelven kapom meg, szinte semmit nem tudok kezdeni vele, elölről kell kezdenem a biflázást, az alapoktól. Ami rohadtul fárasztó, unalmas és frusztráló. Ezért ragaszkodok a régi, ismerős programokhoz, és ezért nem használok újakat.

  152. bokorn szerint:

    @Kornya_Zsolt:
    “ha egybefolyik az egész, az engem egész egyszerűen zavar.”

    na de epp ez az, hogy NEM folyik egybe. ez is ugyanugy tagolva van sorokra, bekezdesekre, oldalakra, a kulonbseg annyi, hogy az oldalszelesseg mindig akkora, mint az eszkoz amin olvasol (akar annak az orientaciojatol fuggoen ket verzioban is)

    arrol olvastam valahol egy rovid oneletrajz-jellegu szosszenetedben, hogy az analitikus gondolkodas milyen tavol all Toled, meg is lepodtem rajta. bar tekintve hogy milyen elkepeszto tudassal rendelkezel tortenelem/irodalom/nyelvek teren, lehet hogy anno minden odairanyitott kapacitas valahogy atcsuszott a masik oldalra, aminek mi, olvasok es RR rajongok rettentoen orulunk :D

    BTW, hogy valamennyire ON legyek: par perce vettem meg a Szelesi-fele Lathatatlan varost – e-bookent, az sfportal.hu-rol. 1000 Ft, ez kb. annyi amit realis arnak tartok egy ebookert, a duplajaraert mar nem vettem volna meg, akkor inkabb kerestem volna egy antikvariumot (bar ha nagyon jo lesz, akkor ugyis megveszem papiron is, en mar csak ilyen birtoklasi maniaval lettem megatkozva :D )

  153. Komaváry szerint:

    “De egyelőre ilyen helyzetben inkább kihagyom a számomra macerás fájlokat. Igen, én IS veszítek vele – de annyira sokat azért nem, mert keresek helyette más olvasnivalót.”

    Na, akkor ugyanarról beszélünk, csak számomra az autoformázott pdf az ilyen macerás fájl.

  154. Komaváry szerint:

    Ja, és mivel ma még nem hittérítettem, és papírkönyvön kell térdepelnem, ha nem teljesítem a kvótát:

    http://calibre-ebook.com/download_portable

    A Calibre hordozható változata, csak ki kell tömöríteni egy könyvtárba, és rákattintani a calibre-portable.exe gombra. (Semmi telepítés, újraindítás.) Egy USBn magunkkal cipelhetjük a teljes elektronikus könyvtárunkat (ideális esetben a másolatát ;) ), és azt lényegében bármilyen Windowsos számítógépen használhatjuk.

  155. Kornya_Zsolt szerint:

    OFF

    bokorn: Tizenöt év alatt nem bírtam megtanulni SMS-ezni a mobiltelefonon, sőt semmiféle funkciót nem használok rajta, a hívásindítást kivéve, amit oly módon csinálok, hogy egyesével bepötyögöm a kívánt telefonszámot egy kézírásos zsebnoteszből. Szerinted mekkora az esély rá, hogy elsajátítsam az e-olvasó készülék kezelését? Láttam már ilyet (Dworkyll mutatta), rögtön felmértem, hogy szép és jó, de én csak szívnék vele.

    Amúgy nem olyan rossz dolog ez az analitikus bénaság. Teljesen immunissá tesz például a játékfüggésre. :D

  156. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: “Na, akkor ugyanarról beszélünk, csak számomra az autoformázott pdf az ilyen macerás fájl.”

    Amivel jelen idő szerint egyértelmű kisebbségben vagy a júzerek között, ez azonban nem gátol meg benne, hogy lazán igénytelennek nevezd a tőled eltérően gondolkodókat, illetve olyan kijelentéseket tegyél, hogy teljesen fölösleges kielégíteni az ő igényeiket. Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól?

    @Komaváry: “Egy USBn magunkkal cipelhetjük a teljes elektronikus könyvtárunkat…”

    És minek mindenhová magunkkal hurcolni egy komplett könyvtárat, úgy őszintén? Mert egyszerre úgyis csak egy könyvet tud olvasni az ember, még referenciamunkának is ritkán van szüksége tíz-tizenkettőnél többre egy adott projekthez. Nekem van egy lakásom, abban két könyvtár, egy papír alapú meg egy elektronikus. Otthon szoktam használni mindkettőt, és ha elmegyek valahová, nem rokkanok bele, hogy magammal vigyem azt a pár kötetet, amire a távollétem idejére szükségem lehet (papíron vagy pdf-ben).

  157. bokorn szerint:

    @Kornya_Zsolt
    “És minek mindenhová magunkkal hurcolni egy komplett könyvtárat, úgy őszintén?”

    en pl. hurcolom magammal a teljes elektronikus konyvtaramat – ez nem kicsi, nagyjabol 5-6000 regenyt es novellat jelent
    az ok pedig tobbek kozott az, hogy mar nem egyszer volt, hogy nehany orszaggal arrebb kedvem tamadt elolvasni valamit a magammal vitt 2-3 koteten kivul, ami otthon uldogelt a polcon
    masreszt minek masolgassam ide-oda az eppen kivalasztott konyvet, ha ott lehet nalam minden?

  158. Komaváry szerint:

    Kornya Zsolt:

    Akkor rákérdezek: ha egy ilyen pdfet nyomtatott könyvnél kapnál kézhez, arra azt mondanád, hogy na igen, ez igényes könyvkiadás? Hogy ez a mizéria a tördelővel, mint szakmával csak úri huncutság?

    Vagy fordítóként úgy gondolod, hogy mivel a többségnek fel sem tűnik a rossz fordítás, nyugodtan végezhetsz pongyola munkát?

    “És minek mindenhová magunkkal hurcolni egy komplett könyvtárat, úgy őszintén?”

    Azt hittem, neked nem kell ecsetelnem, miért hasznos, ha a dokumentumaink legalább két helyen megvannak.

    Illetve te voltál az, aki webcafére hivatkoztál – a fenti módszer arra is megoldás.

  159. Kornya_Zsolt szerint:

    És csak hogy tripla poszt legyen…

    @Komaváry: “Emellett meg igen, sajnos ilyen neofita vagyok, hogy ajánlok egy több mint egy évtizedes illetve egy több mint öt éves formátumot, amely jobb megoldást kínál az elődeinél.”

    Az a baj, hogy te nem egyszerűen _ajánlottad_ ezt a formátumot, hanem annak a meggyőződésednek adtál hangot, hogy másfélét ki sem érdemes pakolni. Olvasd vissza a saját régi kommentjeidet, mert teli a padlás csúsztatásokkal.

  160. Kornya_Zsolt szerint:

    @Komaváry: A helyzet az, hogy én az SFmag antológia fapados pdf-verzióját nem tartom különösebben igénytelennek. Belenéztem, itt-ott lehetne vele madarazni, de az átlagolvasónak tökéletesen megfelel. Annak az átlagolvasónak, aki más formátumban le se töltötte volna. Azt pedig nagyon nem értem, hogy jön ide a fordítás.

    “Azt hittem, neked nem kell ecsetelnem, miért hasznos, ha a dokumentumaink legalább két helyen megvannak. Illetve te voltál az, aki webcafére hivatkoztál – a fenti módszer arra is megoldás.”

    Igen, a dokumentumaim több helyen megvannak, például otthon két külön gépen, de nem cipelem magammal hátamon-a-házam módjára az _összeset,_ csak azokat, amikre éppen szükségem van. Mi a fészkes fenének vigyek magammal egy komplett könyvtárat a netcaféba? Vagy akárhová?

  161. Taurus szerint:

    Calibre-be amúgy ott a WEBSERVER funkció, bekattintod, beállítod a felhasználónév/jelszó párost – ha kell egy kis portforward beállítás – és bárhonnét eléred a házi könyvtáradat, nem is kell “magaddal cipelned” a nehéz biteket. Na, én kedvesemmel pár hónap óta használjuk ezt, nagy megelégedésünkre.
    De persze ez már XXII. századi technika :)

  162. Kornya_Zsolt szerint:

    @bokorn: “az ok pedig tobbek kozott az, hogy mar nem egyszer volt, hogy nehany orszaggal arrebb kedvem tamadt elolvasni valamit a magammal vitt 2-3 koteten kivul, ami otthon uldogelt a polcon”

    Ha valaki sokat utazik, ideiglenes lakóhelyei vannak és rengeteg időt tölt távol az otthonától, az ő számára valóban van értelme ennek a megoldásnak. Az olvasók többsége nem tartozik ebbe a kategóriába.

  163. Raon szerint:

    A minap élőben volt szerencsém meghallgatni pár barátom véleményét a itteni “performanszomról”, és bár végül hagytuk az egészet, mert más témákkal jobban el tudtunk szórakozni, szerintem a legkevesebb, ha – értelemszerűen a félreértések elkerülése végett :) – idevésem a kellő tanulságaimat is.

    Továbbra is úgy gondolom, hogy az álláspontommal alapvetően nem lenne különösebb gond, és bárkinek bárhol megfelelőképpen el tudom magyarázni, ha van rá idő és alkalom.
    Az élőbeni beszélgetés tanulsága számomra az volt, hogy egy ponton viszont egyértelműen tévedtem, ezt be kell ismernem.
    Nem vettem figyelembe, hogy ebben a kérdésben érvek és ellenérvek helyett konkrétan már világnézetek kerülnek szembe egymással, és az itt felmerült különbségeket a sok félreértési lehetőség miatt nem lehet néhány érvvel elsimítani.

    Itt nehéz úgy fogalmazni, hogy az ne legyen félreérthető, de remélem, hihető lesz, ha külön ideírom, hogy az erkölcsi fölény a legkevésbé sem érdekel, nem ezért csinálom.

    Nem először tapasztalom, hogy az én radikális világnézetem konfrontálódik a mai hagyományos, úgymond liberális elvűséggel. A konfrontálódás oka szerintem egyszerű: a magam radikális elveivel én simán el tudom fogadni, ha valaki máshogy, pl. liberális jelleggel látja a világot, de tapasztalataim szerint visszafelé ez már nem működik olyan egyszerűen. Valamiért a mai világ nem szereti a radikális hozzáállást, legalábbis sokszor az a default settings, hogy az a “degáz”.
    Nekem ez mindig furcsa kettős mércének tűnik (és az már az én naivitásom, hogy máig megdöbbenek, amikor kiderül, hogy intelligens emberek kapcsán alapvetően efféle kettős mércéről van szó). Szerintem senkinek nem kellene problémát csinálnia abból, kinek milyen a világnézete – de az van, hogy mivel manapság a liberális módi az uralkodó, a magam radikális igazával szépen elballaghatok a búsba (és ha tényleg nem akarok elsúllyedni a különböző negatívkodásokban, el kell fogadnom, hogy a mai társadalmi közmegyegyezés szerint a szerintem normálisan elvárható egyenlőség és mellérendelő viszony helyett a liberális a jó, és a radikális a főgonosz).

    Általában működik is az a fajta szűrésem, hogy erről a furcsaságról nem veszek tudomást, de néha nem megy (lásd itteni performanszom).
    Tény az is, hogy esetenként a kelleténél jobban elszalad velem a ló, amikor azt látom, hogy a magam radikális elveivel alapban toleránsabb vagyok a mássággal szemben, mint a liberális túloldal, de persze még így is én leszek a főgonosz. Nem mintha ez olyan mélyen érintene: az ilyet szerintem nem is lehet komolyan venni. Valószínűleg pont ez a baj, mert ha úgy reagálok, hogy nem tudom komolyan venni a vitapartnerem, az érthető okokból elég sértő lehet odaátról nézve. :)

    Szóval miután a jelen vitában kb. annyi esélyem volt érdemben meggyőzni az ittenieket, mintha Jézusnak akartam volna beadni, hogy “hidd el, Isten mellett van mellette egy másik hatalmasság is, akit máshogy hívnak, de szintén zenész, leszünk barátok?”; egy mikroflémmel a magam részéről lezártam a dolgot, hogy ne akarjam ezt folytatni. Igen, másképp megfogalmazva bevállaltam némi önégetést, mert nem tudtam megállni, hogy ne vigyem döntésig a vitám, és mivel több ismerősöm van itt, akinek a kérését tiszteletben tartom, konkrét flémig semmiképp nem akartam vinni az ügyet (pedig ilyen eszközökkel nyilvánvalóan sokkal előbb megjött volna az érdmei reakció).
    Mivel ezt élőben sem hitték el nekem, nincsenek illúzióim, nyilván itt sem lesz jobban hihető – de ha valaki ezt rugdosni akarja, hát rajta, részemről ez az igazság.

    Vissaztérve az eredeti felvetésemre (ha valaki még emlékszik erre).
    Továbbra is úgy gondolom, hogy ha itt valaki tényleg érdemi nyomot szeretne hagyni a magyar SF szférán, akkor a különböző klikkek miatt nem lehet megkerülni a tiszta közbeszédnek, a felek tiszteletben tartásának és az átlátható értékmércének a kérdéseit.
    Ezzel a – jelenleg még – jó értelembe vett elitizmussal és a kényes témáktól való következetes elzárkózással szerintem az sfmag minden egyéb remek munkája ellenére is csak egy újabb klikk lesz a szférában (de kívánom, hogy ne legyen igazam). Lehet, hogy a legnépszerűbb, a legnagyobb, de mindenképpen klikk, nem híd (ahogy az emlékeim szerint a célkitűzésekben szerepelt).

    Semmilyen más oka nem volt az itteni véleményemnek, csakis ez. Egy jelzés egy olvasótól, ennyi.

    Ami pedig az általam hangoztatott ideákat illeti, ezek azért nem csak ideák, mert Magyarországon már volt példa arra, hogy hasonló klikkek felett létrejött egy híd, ami új szintre emelte a teljes témát.
    Nem tudom, ki mennyire ismeri, követi a hazai jégkorong közéletet, de ott pár évvel ezelőtt a jegkorong.blog.hu dobbantott akkorát, amekkorát az sfmag szeretne most. Az ottani extra minőségű munka hátterén kialakult egy olyan, többségében harminc plusszos olvasóréteg, amely egyszeriben azon kapta magát, hogy jelentős többségében felülemelkedett a régi beidegződéseken, és elkezdtek egy új, egységes közösségként működni. Nem tudom, laikusnak mennyit mondhat az, hogy az ott kialakult közeg hatására minden jelentősebb hazai szurkolótábor képviselői baráti módon szót értettek egymással (Jud talán érti, ha azt mondom, mekkora szó, ha fradisták lilákkal együt söröznek, ha a szövetség érdemben tartja a szurkolókkal a kapcsolatot, stb).

    A csodának persze magyaros vége lett: az újdonság varázsában egy ideig működött a közösség önszabályozó ereje, majd ahogy egyre többen csatlakoztak, végül elért egy kritikus pontot, amelyen túllépve a közös nevező helyett a szabvány káosz és széthúzás vált erősebbé. És kár lenne tagadni, hogy a felelősség egy jelentős része az oldal adminjain volt, akik magyaros szemszögből nézve létrehoztak valami hihetetlen csodát, majd végül nem tudtak jó szülőkként őrködni felette. Avagy nem is akartak, ez volt az igazi probléma (deje vu, nmde,) mert úgy érezték, nekik nem kell állást foglalniuk, majd minden, ahogy lesz. Lett is, két év csoda után széthullott az egész, és bár egy keménymag máig megmaradt, az eredetihez képest kb. 30 %-on működik már csak minden.

    Ezért írtam ezeket ide, nem cseszegetésképp. Én a magam radikális elveivel ugyanis látok párhuzamokat: legfőképp a lehetőségek terén. Tehát lehet úgy nézni, hogy ez a szemét raon már megint mi a fenét csinált, de ez az én oldalamról nézve még mindig csak segítő szándék. Illetve ha nem lineáris módon is, de
    valahol elismerése annak a potenciálnak, ami itt összejött.
    Persze értem én, ha ilyen vagyok barátként, már nincs szükségetek ellenségkre. :)

    Amúgy értelemszerűen azért nem ezzel a jégkorongos példával jöttem elő elsőre, mert szerintem az már régen rossz, ha pusztán csak ettől látta volna máshogy bárki is az általam leírtakat.
    Amit a témával kapcsolatban el szerettem volna mondani, elmondtam. Fel lehet szusszannyi, vége a borzalmak kommentjeinek. :)

  164. Komaváry szerint:

    Raon, szerintem mindenki nyitottabb lenne a radikalizmusra, ha össze tudnád foglalni két rövid bekezdésbe. Egye fene, három, de akkor abban már a jégkorong is benne van.

  165. Komaváry szerint:

    bekezdésben

  166. Operat0r szerint:

    Én mint olvasó annyit tennék ehhez hozzá, h aki megengedi, h pl. az SFportal kiadja a könyvét e-könyvben, annak megveszem az írását, aki meg nem engedi meg, azét is elolvasom az e-könyvolvasómon.

  167. Kornya_Zsolt szerint:

    @Raon: A híd szerepet én nem erőltetném, bizonyos partok elérésére semmi szükség. Radikális vs. liberális témában részemről +1, de ezt szerintem ne folytassuk, könnyű lenne átcsúszni nagyon offos és kevéssé épületes vitákba.

    @OperatOr: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez elsősorban a szerzőkön múlik. Ha csak elektronikus formátumban jelennek meg, akkor persze igen, de ha van papírkiadás is, a szerződésük általában behatárolja a lehetőségeiket. Nem mintha ez szükségképpen rossz dolog lenne; kiadója válogatja.

  168. Raon szerint:

    Komavary: ha ez nem gúny és érdekel a válasz, akkor valahol máshol szívesen kifejtem (mondjuk blogon), de ez már tényleg nem tartozik ide.

    Zsolt: eszemben sincs ide kifejteni, ennyire azért még én sem feszegetem a határokat. :)

  169. Lukács Attila szerint:

    Ha nem gond, én inkább Lőrinczy Judit írásával foglalkoznék, főképp a Guardian érvelésével.

    Ami – hogy finoman fogalmazzak – sületlenség. Vicces, hogy épp a Guardian retteg az e-piactól, amikor az USA után a második legnagyobb e-könyv piac Nagy-Britanniában van. Stephen Leather brit thriller szerző The Basement című e-könyvét csak a brit piacon mintegy 150.000 példányban adták el. Még a második legsikeresebb e-könyve is 80 ezer eladás fölött jár. A jelenség egész Nyugat-Európában kezd hasonlóan alakulni: Németországban Jonas Winner e-könyveiből már több mint 20 ezer példányt vásároltak meg, de féltucatnyi szerzőt is felsorolhatnék abból az országból, akiknek az e-könyv eladásaik már több ezerre rúgnak – és a németországi kindle bolt csak 2011. április 21-én indult…
    A 17 milliós Hollandiában 2011 első 6 hónapjában 327.000 e-könyv eladást regisztráltak és az Amazon kindle boltja ott még meg sem jelent holland nyelvű kínálattal…
    Szóval az e-könyv már Európában sem kuriózum, hanem egyre jobban teljesítő piaci termék.
    Hogy Magyarország miért áll siralmasan? Azért mert a kiadók érdemben nem nyújtanak kínálatot, az e-könyv olvasó tulajdonosok döntő többsége pedig jellemzően a szürke zónából válogat. Magyarországon tényleg sokan hiszik azt, hogy a megfelelő kínálatot fillérekből ki lehet alakítani. Egy nagy túrót lehet. Először vagonnyi pénzt kell bele ölni a digitalizálásba – lényegében a kínálat kialakításába – aztán lehet várni, hogy a felhasználóknak megnyíljon a pénztárcája…ami a jelenlegi helyzetben könyörtelen versenyt jelent a szürke zóna többezres címkínálatával szemben.
    Lényegében 2000-2500 legálisan kínált – többnyire magyar szerzőktől származó – cím áll szemben durván 7000 vagy még több címből álló illegális kínálattal. A kettő közötti különbség ugyebár majdnem 5000. És ha ezt a “pici” lemaradást is behozza a legális zóna, még mindig csak ott tartunk, hogy beértük a szürke zóna kínálatát – feltéve, hogy az közben nem növekszik. Ettől automatikusan nem fog az egekbe ugrani a legális forgalom.
    Magyarországon még a legóvatosabb becslések szerint is több tízezer dedikált e-könyv olvasó van. De ezek tulajdonosainak óriási többsége – és most cáfoljon meg az SF Portál, vagy a Multimédiaplazától bárki, ha tud – nem vásárol a legális e-könyves webáruházakból SEMMIT. Ehhez képest valóságos csoda, hogy ennek ellenére azért évről évre nő a legális letöltések száma . legalábbis mi az Adamónál ezt tapasztaljuk.

  170. Kelt szerint:

    @Lukács Attila
    Egy kézen meg lehet számolni, hogy hány olyan e-könyv van a piacon, ami a papírral egyszerre jelent meg, vagy ami csak e-ben jelent meg és érdeklődésre tarthat számot. Abban egyetértünk, hogy a szürkezóna beérése még nem a cél. Mégis megnyugtató lenne, ha lehetne fizetni itthon e-könyvekért, az e-könyvesboltok pedig nem az olcsó antikváriumok versenytársai lennének. Illetve azok sem, mert az olcsó antikváriumban gyakran van háromszáz forintos Simenon vagy Christie.

    Egy pillanatig sem irigylem a helyzeteteket, viszont remélem, hogy a magyar e-könyvpiacon megjelennek valahogy a bestsellerek. Hogy lehessen fizetni azokért a könyvekért, amiket tényleg meg szeretnénk venni.

  171. Lukács Attila szerint:

    “Kelt szerint:
    2011. december 10. szombat – 17:02

    @Lukács Attila
    Egy kézen meg lehet számolni, hogy hány olyan e-könyv van a piacon, ami a papírral egyszerre jelent meg, vagy ami csak e-ben jelent meg és érdeklődésre tarthat számot. Abban egyetértünk, hogy a szürkezóna beérése még nem a cél. Mégis megnyugtató lenne, ha lehetne fizetni itthon e-könyvekért, az e-könyvesboltok pedig nem az olcsó antikváriumok versenytársai lennének. Illetve azok sem, mert az olcsó antikváriumban gyakran van háromszáz forintos Simenon vagy Christie.

    Egy pillanatig sem irigylem a helyzeteteket, viszont remélem, hogy a magyar e-könyvpiacon megjelennek valahogy a bestsellerek. Hogy lehessen fizetni azokért a könyvekért, amiket tényleg meg szeretnénk venni.”

    Az e-könyvpiac akkor fog érdemben növekedni Magyarországon, ha egyre több könyv fog KIZÁRÓLAG e-változatban megjelenni. A torrentes kínálat szinte csak nyomtatott könyvek beszkennelt vagy beszkennelt és ocr-ezett változatából áll. Ez a kínálat azonban jelenleg tökéletesen elég a legális piac fojtogatására és az olyan – egyébként tökéletesen buta – vélemények alátámasztására, hogy “nincs értelme e-könyvet kiadni, mert úgysem veszik meg a torrentes változat miatt”. Szerintem meg az a nagy büdös helyzet van, hogy a papírkönyveket hajigálják fel mázsaszámra a kalózoldalakra, mert a kalózok jellemzően rühellnek egy forintot is e-könyvek megvásárlására költeni. Ha minden címért először valakinek a zsebébe kellene nyúlni, akkor véget érne a legális e-könyv piacot fojtogató, gusztustalan ingyen dáridó.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon