SFmag

Egy regény sokféleképpen születhet. Olykor – bár nem mindig – a könyv olyan lesz, mint a dolog, ami miatt megszületett. Az Under Heaven szerzője, Guy Gavriel Kay néhány éve Du Fu kínai költő műveivel ismerkedett. Az egyik vers olyan nagy hatással volt rá, hogy meg is írta e könyv kezdő fejezetét.

A néhai Shen Gao tábornok második fia, Shen Tai, két éves hivatalos gyászát tölti a Shuala Nor tó elhagyatott partjainál. Az elhunyt szülők meggyászolását előírják a szigorú erkölcsi szabályok, melyek a Kitan Birodalom mindennapjait szabályozzák. A helyszín viszont, melyet Shen Tai választott, semmi esetre sem szokványos és nem szól róla semmilyen morális kódex. Apja legnagyobb, ugyanakkor pürrhoszi győzelmének helyszíne a Kuala Nor kísértet járta vidéke. Negyvenezer elesett katona teteme fekszik itt, temetetlenül. A második fiú mindennapjai azzal telnek, hogy a kemény földbe ás sírokat a holtak számára. Nem tesz különbséget földijei, és országa legnagyobb ellenlábasának, a Taguran birodalomnak katonái között. A gyász két éve a vége felé közeledik, amikor az addig eseménytelen napok után hirtelen minden megváltozik. Meglátogatja az egynapi járóföldre fekvő Taguran helyőrség kapitánya, aki közli vele, hogy a Taguran birodalom uralkodónője milyen nagyra értékeli fáradozásait. Hálája jeléül kétszászötven sardiai lovat ajándékoz neki, melyek a legértékesebb mének az összes ismert birodalomban. Az ajándék dúsgazdag és befolyásos emberré teszi őt, és kizökkenti csendes életéből. Még ugyanaznap egy bérgyilkos érkezik a másik irányból, Kitan felől, aki kis híján megöli hősünket. Shen Tai ekkor felkerekedik, és visszatér hazájába, hogy kiderítse, ki és miért akarja holtan látni. Szembe kell néznie új életével, mely akkor kezdődött, amikor kétszázötven mennyei paripa tulajdonosa lett.

Útja során kibomlik előttünk egy változatos, lélegző világ, Kitan világa, mely a Tang-dinasztia Kinájának egy mágiával és misztikummal átitatott parafrázisa. Útban a főváros, Xinan (Peking) felé, Shen szolgálatába fogad egy Kanlin (Shaolin) harcosnőt, majd később útitársa lesz egy száműzött költő is.

Shen a kezdeti kihalt vidékről indulva egyre sűrűn lakottabb helyszínekre kerül, míg végül belecsöppen a főváros politikai intrikák és átláthatatlan érdekviszonyok jellemezte sűrű forgatagába. Shen távollétében bátyja, az első fiú, a főminiszter legfontosabb tanácsadója lett, és mint mások, ő is eszközként tekint újra felbukkant öccsére. A regénynek ez az oldala, a császári ágyasok, cselszövő politikusok és helyezkedő hadvezérek világa különösen élvezetes. Adja magát a párhuzam George R. R. Martin könyveivel, melyekkel ezen a vonalon (is) kiállja az összehasonlítást a torontói író műve.

Kay lenyűgöző világot teremtett, melyben nagyszerűen megférnek a taoista és konfuciánus tanok a nomád sámánokkal, kisértetekkel vagy akár rókadémonokkal. A könyv már az első néhány oldal után beszippant, és nem ereszt. Kay állítólag öt éven keresztül írta a regényt, és nagyon sok időt töltött a hetedik századi Kína kultúrájának, történelmének felderítésével. Ez nagyon jót tett a műnek, és mint a Távol-Kelet iránt élénken érdeklődő olvasó, kétszeresen is értékeltem. A regény óhatatlanul felidézi a Tigris és sárkány, vagy a Hős világát, ugyanakkor sokkal mélyebb és költőibb azoknál.

Kitan hangulata az Under Heaven egyik nagy erőssége, de nem ez az egyetlen. A főbb karakterek – és ezek számosak – mind érdekesek, nagy gonddal ábrázoltak. A történet előrehaladtával minden szereplőnek kibomlik a múltja, megismerjük motivációikat, hajtórugóikat. Ez persze a megfelelő karakteráblázolás egyik alapvető kritériuma, mégis ritkán olvasni olyan történetet, ahol minden ennyire egyensúlyban van. Mintha Kay is magáévá tette volna Kitan Szent Út (aka Tao) filozófiáját. A főszereplő Tai jelleme szinte oldalról oldalra változik, fejlődik, bár mindig csak finoman, alig érzékelhetően. Ehhez tényleg nagyon jól kell tudni írni.

Kay prózája is élvezetes. Letisztult, egyszerű, de képszerű és olykor szinte költői. Itt is csak az egyensúlyt tudom említeni: sehol sem túlírt, sehol sem túl “puritán.” Tény ugyanakkor, hogy nem hoz forradalmi formai megoldásokat, de ezek nem is hiányoznak.

Eredetileg egy tárgyilagos, visszafogott ismertetőt terveztem, de sajnos Kay úr nem így akarta. Az Under Heaven egy olyan mű, melynek biztosan vannak gyenge pontjai is, ezekről azonban jelen sorok írója nem akar tudomást venni. Ugyanis semmi nem hiányzik belőle azok közül a dolgok közül, amiért szeretünk olvasni: nagyszerű karakterek, hangulatos és egyedi világ, jó történet, élvezetes stílus. Nagybetűs KÖNYV.

10/8