A kanadai Guy Gavriel Kay új könyve nemhiába került a WFA döntősei közé. Az Under Heaven az alternatív történelem és fantasy zsánerek nagyszerű keveréke, és több is azoknál.

Egy regény sokféleképpen születhet. Olykor – bár nem mindig – a könyv olyan lesz, mint a dolog, ami miatt megszületett. Az Under Heaven szerzője, Guy Gavriel Kay néhány éve Du Fu kínai költő műveivel ismerkedett. Az egyik vers olyan nagy hatással volt rá, hogy meg is írta e könyv kezdő fejezetét.

A néhai Shen Gao tábornok második fia, Shen Tai, két éves hivatalos gyászát tölti a Shuala Nor tó elhagyatott partjainál. Az elhunyt szülők meggyászolását előírják a szigorú erkölcsi szabályok, melyek a Kitan Birodalom mindennapjait szabályozzák. A helyszín viszont, melyet Shen Tai választott, semmi esetre sem szokványos és nem szól róla semmilyen morális kódex. Apja legnagyobb, ugyanakkor pürrhoszi győzelmének helyszíne a Kuala Nor kísértet járta vidéke. Negyvenezer elesett katona teteme fekszik itt, temetetlenül. A második fiú mindennapjai azzal telnek, hogy a kemény földbe ás sírokat a holtak számára. Nem tesz különbséget földijei, és országa legnagyobb ellenlábasának, a Taguran birodalomnak katonái között. A gyász két éve a vége felé közeledik, amikor az addig eseménytelen napok után hirtelen minden megváltozik. Meglátogatja az egynapi járóföldre fekvő Taguran helyőrség kapitánya, aki közli vele, hogy a Taguran birodalom uralkodónője milyen nagyra értékeli fáradozásait. Hálája jeléül kétszászötven sardiai lovat ajándékoz neki, melyek a legértékesebb mének az összes ismert birodalomban. Az ajándék dúsgazdag és befolyásos emberré teszi őt, és kizökkenti csendes életéből. Még ugyanaznap egy bérgyilkos érkezik a másik irányból, Kitan felől, aki kis híján megöli hősünket. Shen Tai ekkor felkerekedik, és visszatér hazájába, hogy kiderítse, ki és miért akarja holtan látni. Szembe kell néznie új életével, mely akkor kezdődött, amikor kétszázötven mennyei paripa tulajdonosa lett.

Útja során kibomlik előttünk egy változatos, lélegző világ, Kitan világa, mely a Tang-dinasztia Kinájának egy mágiával és misztikummal átitatott parafrázisa. Útban a főváros, Xinan (Peking) felé, Shen szolgálatába fogad egy Kanlin (Shaolin) harcosnőt, majd később útitársa lesz egy száműzött költő is.

Shen a kezdeti kihalt vidékről indulva egyre sűrűn lakottabb helyszínekre kerül, míg végül belecsöppen a főváros politikai intrikák és átláthatatlan érdekviszonyok jellemezte sűrű forgatagába. Shen távollétében bátyja, az első fiú, a főminiszter legfontosabb tanácsadója lett, és mint mások, ő is eszközként tekint újra felbukkant öccsére. A regénynek ez az oldala, a császári ágyasok, cselszövő politikusok és helyezkedő hadvezérek világa különösen élvezetes. Adja magát a párhuzam George R. R. Martin könyveivel, melyekkel ezen a vonalon (is) kiállja az összehasonlítást a torontói író műve.

Kay lenyűgöző világot teremtett, melyben nagyszerűen megférnek a taoista és konfuciánus tanok a nomád sámánokkal, kisértetekkel vagy akár rókadémonokkal. A könyv már az első néhány oldal után beszippant, és nem ereszt. Kay állítólag öt éven keresztül írta a regényt, és nagyon sok időt töltött a hetedik századi Kína kultúrájának, történelmének felderítésével. Ez nagyon jót tett a műnek, és mint a Távol-Kelet iránt élénken érdeklődő olvasó, kétszeresen is értékeltem. A regény óhatatlanul felidézi a Tigris és sárkány, vagy a Hős világát, ugyanakkor sokkal mélyebb és költőibb azoknál.

Kitan hangulata az Under Heaven egyik nagy erőssége, de nem ez az egyetlen. A főbb karakterek – és ezek számosak – mind érdekesek, nagy gonddal ábrázoltak. A történet előrehaladtával minden szereplőnek kibomlik a múltja, megismerjük motivációikat, hajtórugóikat. Ez persze a megfelelő karakteráblázolás egyik alapvető kritériuma, mégis ritkán olvasni olyan történetet, ahol minden ennyire egyensúlyban van. Mintha Kay is magáévá tette volna Kitan Szent Út (aka Tao) filozófiáját. A főszereplő Tai jelleme szinte oldalról oldalra változik, fejlődik, bár mindig csak finoman, alig érzékelhetően. Ehhez tényleg nagyon jól kell tudni írni.

Kay prózája is élvezetes. Letisztult, egyszerű, de képszerű és olykor szinte költői. Itt is csak az egyensúlyt tudom említeni: sehol sem túlírt, sehol sem túl “puritán.” Tény ugyanakkor, hogy nem hoz forradalmi formai megoldásokat, de ezek nem is hiányoznak.

Eredetileg egy tárgyilagos, visszafogott ismertetőt terveztem, de sajnos Kay úr nem így akarta. Az Under Heaven egy olyan mű, melynek biztosan vannak gyenge pontjai is, ezekről azonban jelen sorok írója nem akar tudomást venni. Ugyanis semmi nem hiányzik belőle azok közül a dolgok közül, amiért szeretünk olvasni: nagyszerű karakterek, hangulatos és egyedi világ, jó történet, élvezetes stílus. Nagybetűs KÖNYV.

10/8

Linkek:

Kay műveiről már korábban is írtunk, itt és itt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 12 hozzászólás érkezett.

  1. zagrosz szerint:

    Érdekfeszítően megírt ismertető, olvasásra csábító könyv.
    Apró észrevétel: szerintem a könyvbeli Xinan nem Pekinget jelképezi, hanem a Kinai Birodalom történelmi fővárosát, Xi’an-t. (Bár lehet butaságot mondok, mivel nem olvastam a könyvet, de azért élek a gyanúperrel.)

  2. Crei szerint:

    Ez bizony logikusan hangzik, köszönöm a javítást.

  3. fbdbh szerint:

    Uh, ez kell.

  4. tapsi szerint:

    Hú, örülök, hogy tetszett :) nekem egy egészen picit túlpörgött/szétesett a vége előtt valamivel, de én is nagyon szerettem… jellegzetes Guy Gavriel Kay könyv, a többi is nagyjából ilyen, ez a fajta hangulat szerintem a korábbiakban is megvan, szóval ha ez tetszett, alighanem a többi is fog :) Szerintem a szereplőket azért is lehet szeretni, mert az író érezhetően szereti őket.

    Abban is igazad van, hogy szépen, de visszafogottan ír, szóval ha valaha lefordítják még egy könyvét, mindenképp jó lenne olyan embert találni rá, akinek legalább valami kis érzéke van a nyelv zeneiségéhez is…

  5. solymosgyu szerint:

    A ysabell címu konyv gyenge volt. ezért nem venném meg ezt sem.

  6. tapsi szerint:

    solymosgyu: az Ysabel sokak szerint a leggyengébb Kay könyv, ráadásul az a förtelmes és minősíthetetlen magyar fordítás a világ legjobb könyvét is agyoncsapta volna. Annak a könyvnek magyarul szabályosan olvasásellenes a szövege, szóval nem érdemes abból kiindulni…

  7. fbdbh szerint:

    Nekem tűnik csak úgy, hogy a Galaktika fogja az összes jó író rossz könyvét, és azokat adja ki? (Fordításnál elég vegyes a kép náluk, az tény.) Vagy legalábbis a legrövidebbeket?

  8. Kornya_Zsolt szerint:

    “az Ysabel sokak szerint a leggyengébb Kay könyv, ráadásul az a förtelmes és minősíthetetlen magyar fordítás a világ legjobb könyvét is agyoncsapta volna. Annak a könyvnek magyarul szabályosan olvasásellenes a szövege, szóval nem érdemes abból kiindulni…”

    Maximális egyetértésem. Sohár Anikó fordítás címén gyakorlatilag lemészárolta Guy Gavriel Kay szövegét, sajnos attól tartok, hogy jó időre a szerző hazai publikálási esélyeivel együtt… :(

  9. tapsi szerint:

    A Galaktika szerintem azért az Ysabelt adta ki, mert Kay arra kapta meg a World fantasy Award-ot, leginkább életműdíj jelleggel. Aranyos könyv egyébként, de azért legszimplább és leghalványabb írása, és hát nem épp arra érdemelt volna díjat…

  10. Nihil szerint:

    Igazából én a Fionavart szeretném látni magyarul, bármennyire is hiú ábrándnak tűnik…

  11. tapsi szerint:

    nagyon kedvelem a Fionavar Tapestryt, de szerintem rossz kiadói húzás lenne pont azt előszedni… szerintem az még eléggé általános fantasy, és bár ha valakinek, hát pont Kaynek szabad Gyűrűk Urát utánérezni, de a többi regénye érdekesebb és egyedibb

  12. crei szerint:

    tapsi: A vége tényleg kicsit széteső, de a keretes szerkezete nagyon bejött nekem. Kisértetjárta senkiföldjéből indul, és oda is tér vissza.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon