Sorozatunkban természetesen nem vállalkozhatunk a magyar sci-fi történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni.

A hazai SF kutatója nincs elkényeztetve nyomtatott szakirodalom tekintetében, különösen, ha a rendszerváltás utáni korszakot (vagy korszakokat?) nézzük. A ritka, dedikáltan SF-szakmainak szánt kiadványok egyike a 2006-ban megjelent SF Műhely című kiadvány, amely egy sorozat nyitókiadványának indult, de (egyelőre?) csak az első számig jutott. Kiadója a Mithgard Media Kft., szerkesztője Szélesi Sándor, a kötet gyakorlatilag az sfportal.hu print kiadványa. A 128 oldalas puhafedeles füzet alcíme „a speculative fiction irodalomról”, vagyis azt a vonulatot képviseli, amit később az SFmag is felvállalt a fantasztikum különféle ágaival kapcsolatban; jelen száma egyaránt foglalkozik fantasy és sci-fi témákkal, bár a hangsúly inkább a science fiction felé tolódik el. A kötet egyik központi témája a vallás és a science fiction kapcsolata, ezt két tanulmány is vizsgálja.

Ha sajátos nézőpontunkból vizsgáljuk a kötetet, néhány cikk egyből kiesik a felhasználható anyagból: a fantasy meghatározásairól szóló kettős és a Lem-megemlékezés csak áttételesen kapcsolható a magyar sci-fi történeti vizsgálódásunkhoz.

A kötet dr. S. Sárdi Margit írásával nyit („Mi tartozik a sci-fi irodalom fogalmába?”), a témát tekintve egy szakmai kiadvány első számának első cikkének lehető legjogosabb indítása, felfogható fogalomtisztázásként is. (Ugyanezt a funkciót töltik be a fantasy-cikkek is.) Külön érdekes az, hogy a szerző a Zsoldos–zsűri elnöke, és így a definíció elmélete mellett annak gyakorlati alkalmazása is jól nyomon követhető.

/Kis kötözködés: az indítás nem a legtökéletesebb, a tanulmány, így az egész kiadvány első mondata a következő: „Amikor a következőkben a sci-fi szót leírom, magamban mindig szi-finek mondom, angolosan. Lehet ejteni németesen is (szci-fi), olaszosan is (si-fi), magyarosan is (sci-fi), csak olyan élő nyelv nincs, amely a szóban előforduló c betűt k-nak ejtené.” (7.oldal) Legjobb tudomásom szerint a sci-fi angol ejtése kb. száj-fáj , a c-k kérdés sem ilyen egyértelmű, mert sok magyar beszélő igenis k-nak ejti (már ha „a szóban előforduló c betű” csak erre az egy szóra vonatkozik, és nem általában a szavak belsejében levő „c”-re, amit például az angol is igen sokszor /k/-nak ejt.) Végül is ez az ejtési kérdés a fogalommeghatározás szempontjából lényegtelen, de egy szakmainak szánt kiadványnál az ilyen apróságok is fontosak, fontosak lehetnek./

A tanulmány sok példát felhasználva a sci-fi mint tematika és nem mint műfaj meghatározás mellett teszi le a voksot, fontos elemnek tartva a racionalitást is – ez utóbbi esetében elismerve, hogy számos (ellen)példa akad a fantasztikumban, ahol a mű sci-fi-nek tűnik, de igazából nem minden racionális benne. Ízelítőt ad a szerző által indított sci-fi történeti szeminárium munkájához kidolgozott témajegyzékből is, amely – a tematika-alapú meghatározásból adódóan – igyekszik besorolni egy vagy több helyre minden ide tartozó művet. A módszerrel és a sci-fi értelmezéssel természetesen lehet vitatkozni, már csak azért is, mert inkább a szűkítők táborát erősíti, de sci-fi történetünk szempontjából azért is különösen fontos, mert a Zsoldos Péter díj zsűrizése által közvetlen és közvetett hatást egyaránt kifejt a hazai alkotókra. Ezért is jó, hogy nem csak az interneten, hanem nyomtatott formában is rendelkezésre áll.

A vallás és a sci-fi (illetve SF, mert itt elég sok dolog nem férne be a racionalitás kereteibe) kapcsolatát körbejáró két tanulmány viszonylag kevés magyar vonatkozással rendelkezik. (Huszár András: Vallás és hitvilág a science fictionben, Cs. Szabó Sándor: Veszedelmes viszonyok) Egyrészt nem a magyar vallásos SF áll a tanulmányok fókuszában, másrészt viszonylag kevés hazai írás fonja szorosra a két téma kapcsolatát. Huszár tanulmányában Kim Lancehagen (Bán János) Gothic Space világát hozza fel példának többször is, több Zsoldos-díjas írást is bemutatva. Cs. Szabó néhány dedikáltan a vallással (is) foglalkozó regény (Jessa fátyla, A Szellemharcos küldetése, Prón) említése mellett Zsoldos Péter regényeiben is vizsgálja a vallás, vallásos személyek ábrázolását.

A kötet utolsó felében konkrét alkotók felé fordul a figyelem, kutatásunk számára ebből a Kasztovszky Béla portré az érdekes. A szerző pályaképe mellett a rendszerváltás előtti éra sci-fi életének több részéről is szó esik, de nem csak az amatőr mozgalom szemszögéből, hanem bepillantást nyerünk abba is, hogy a „profik” hogyan szervezték az utánpótlás képzését, milyen íróiskolát, alkotócsoportokat hoztak létre az az Írószövetség sci-fi szakosztályában fiatal írók, írójelöltek számára. (Interjú lévén ez nyilván személyes és szubjektív.)

A kötet tehát leendő sci-fi történetünkhöz több témában is felhasználható, a hazai sci-fi értelmezések vizsgálatában, tematikus megközelítéseknél a vallásos science-fictionhoz ad néhány kiindulási pontot (példákat és nemzetközi kitekintést egyaránt), a Kasztovszky Béla portrén keresztül pedig nem csak a szerzővel foglalkozó részhez ad információkat, hanem az egymást követő korszakok eltérő viszonyait, változásait is illusztrálja. Jó lenne, ha egy egész sorozat állna a kutatók és érdeklődők számára az SF Műhelyből…

SF Műhely a speculative fiction irodalomról
2006. első szám,
Mithgard Média Kft. / Sfportal.hu
Szerk.: Szélesi Sándor
ISSN 1788-0491
128. oldal, 1390 Ft.

A kötet  a cikkKUKACsfportal.hu e-mail címen rendelhető (a postaköltséget az ár tartalmazza).

Cs. Szabó Sándor két írása a kötetből a neten is olvasható:

Kasztovszky Béla portré
Veszedelmes viszonyok?

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 13 hozzászólás.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    Tekintsük – mondjuk – kordokumentumnak. Másféle értéke nincsen.

  2. Chelloveck szerint:

    Én sokszor magammal vittem annak idején. Vonatra, strandra, vécére. A cikk utolsó mondatával értek egyet.

  3. Kornya_Zsolt szerint:

    A vécére? 1390 HUF-ért aránytalanul drága papírnak.

    Tessék elolvasni a két belinkelt cikket: az első érdektelen, a második nevetséges.

  4. Eszké Pista szerint:

    Te jó isten. Aki képes nagy komolyan hivatkozni olyan örök érvényű művekre, mint a Szellemharcos, egy pillanat alatt bebizonyítja, hogy gőze sincs a műfajról, amit éppen szakért.

    Rendes magyar ember egyébként tu-fának ejti a sci-fit.

  5. szs szerint:

    Sose tartottam magam szakértőnek, de a Szellemharcos valláshoz kötődő témával foglalkozó mű, és ennyi volt az említés apropója. De persze bármin lehet vitatkozni.

  6. Kornya_Zsolt szerint:

    Talán így dedikáltan szakmailag kissé meggyőzőbben hatott volna, ha A szellemharcis küldetése helyett inkább Blisht, Brunnert, Millert, Silverberget, Cowpert, Morrow-t, Moffettet, Frank Herbertet, Greg Beart vagy Greg Egant emlegeted. Ők is irkáltak ugyanis ezt-azt a vallásról, SF keretekben. De ha neked inkább Rujder Tamás az arkhimédészi pont, ki vagyok én, hogy beleugassak?

  7. attila szerint:

    „De ha neked inkább Rujder Tamás az arkhimédészi pont, ki vagyok én, hogy beleugassak?”

    Nekem nem tűnt úgy, hogy annak tekintené, valószínűleg akkor elérhetőbb volt itthon, mint az általad említett szerzők.

    Amúgy nem tűnik egy olyan kiadványnak, amire bármilyen szempontból érdemes lenne emlékezni…

  8. Hackett szerint:

    Szerintem egy kicsit félrement a beszélgetés.
    A cikkben: „A jobb híján ezoterikának, esetleg szellemtudományoknak nevezett mozgalom (bár nem ez a pontos kifejezés rá) nagyon könnyen talál kapcsolópontokat a SF-ben, amit több hazai szerző írása is bizonyít. Legismertebb talán a Zsoldos Péter díjat nyert (érdekes tény, figyelembe véve Zsoldos Péter munkásságát) regény, A Szellemharcos küldetése…”

    És itt jött elő említésként A szellemharcos. Az ezotériánál. Amit mondjuk sosem értettem, hogy hogy a fenébe keverünk a sci-fihez, de mindegy. Az SF-műhely emlékeim szerint elsődlegesen a magyar sci-fire koncentrált, a cikk pedig szigorúan tényt közöl, az ezoterikus scifire hoz példát a Szellemharcossal. És mint tudjuk, minden példa önkényes, az pedig a magyar sci-fi szegénységi bizonyítványának egyik összetevője, hogy van egy ilyen Zsoldos díjas művünk is. Nem hinném, hogy a szerző arkhimédészi pontnak tekintette volna.
    Én a mondatból maximum a „legismertebb” szót vitatnám, mert nem sok emberrel találkoztam, aki olvassa, vagy végig tudta olvasni.

  9. Chelloveck szerint:

    Hogy egy kicsit én is beleugassak, Eszké Pista megjegyzése kapcsán: az a büdös nagy igazság, hogy ha én írtam volna egy valláshoz kötődő, friss, szellemes, magát együltben végigolvastató, hálaisten kisregényt, amit ugyanabban az évben lenyom Zsoldoson egy köcsög Szellemharcos, én is igen sokat hivatkoznék rá a későbbiekben. (Szerintem még csúnya szavakat is használnék.)

  10. Jud szerint:

    Chello, akkor nevezzük meg /ha már a cikk írója szerénységből nem volt abban a helyzetben, hogy megtegye maga :-)/, hogy az a bizonyos kisregény Szs tényleg zseniális Prónja volt.

    A Szellemharcos… ismertségét pedig ne vitasd el, Botond, szerintem még nagyon-nagyon sokáig fognak nagyon-nagyon sokan nagyon-nagyon jókat vihogni Béka ominózus kritikáján. 😀

    http://lfg.hu/10709/

  11. Kornya_Zsolt szerint:

    Ha szimpla blogposzt lenne, nem ekézném ennyire a Veszedelmes viszonyok?-at, de ha már egy magát szaklapnak feltüntető izében jelent meg, talán elvárható lenne a szerzőtől a témájával kapcsolatos _alapvető_ külföldi irodalom olvasása, netán említése. A keresztény hit és a SF kapcsolatáról például kicsit necces úgy írni, hogy ki se térünk a Case of Conscience-re, amely már 1958-ban ledöntötte a hiperpozitivista attitűd bástyáit az SF-ben. Vagy mondjuk Frank Herbert és Bill Ransom trilógiájára (The Jesus Incident; The Lazarus Effect; The Ascension Factor). Az általam hiányolt szerzők közül egyébként a cikk keletkezésekor sokan minden gond nélkül hozzáférhetők voltak magyar kiadásban (pl. Miller: Hozsánna néked, Leibowitz!; Silverberg: Az üvegtorony; Cowper: Ki őrzi az őrzőket?), temérdek témába vágó alapnovelláról nem is beszélve. Az általános igényű áttekintésben és összefoglalóban róluk nem esik szó, kapunk viszont helyettük Ney Ferencet, Rujder Tamást és Kocsis Ferencet. Ez az a fajta beszűkült, kitekintésre képtelen provincializmus, ami a hazai SF-élet egyik legnagyobb rákfenéje.

  12. szs szerint:

    „De ha neked inkább Rujder Tamás az arkhimédészi pont, ki vagyok én, hogy beleugassak?”

    Akkor ezek szerint én kaptam a Hold szerepét a leosztásban, úgyhogy tartom magam a szövegkönyvhöz.

  13. Kornya_Zsolt szerint:

    Ja, és hogy visszatérjek az alapcucc minősítésére – egy „dedikáltan SF-szakmainak szánt kiadvány”, az körülbelül így fest:

    http://www.depauw.edu/sfs/soldouts.htm

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon