Haven, Springfield, Chester’s Mill. Három amerikai kisváros, melyeket óriási burával szigeteltek el a külvilágtól. A rémkoppantók Havenjében a lényeg a menekülés megakadályozása volt, a Simpsons-játékfilmben a világot akarták megvédeni Homer Simpson hazájától. Chester’s Millbe, A bura alatt helyszínébe egyszerűen belebotlott egy magasabb rendű intelligencia.
Stephen King utóbbi tizenegynéhány évének termése még a fanatikusok egy részét sem elégítette ki. Ott van ugyan a zseniális Setét Torony, de sem a Lisey története, sem a Duma Key nem olyan erőteljes, mint a nyolcvanas évek alkotásai. Talán az is lehet ennek az oka, hogy King több ízben is eltávolodott megszokott közegétől, a maine-i kisvárostól. Stephen King könyvei nem a borzalmak plasztikus leírásaitól működnek, hanem az élő karakterektől és az emberi konfliktusok érzékletes ábrázolásától. Mindezt megkapjuk A bura alattban: a regény számomra az utóbbi 15 év legjobb King-alkotása a Torony-köteteket leszámítva.
Szerzőnk ezúttal takarékosan bánik a fantasztikummal. Egy ilyen elemünk van, maga az áthatolhatatlan anyagból készült, láthatatlan bura, amely egy szombati napon elzárja a külvilágtól Chester’s Millt. Hosszú ideig semmit nem tudunk meg sem a Buráról, sem annak működtetőiről, ennek ellenére nehéz letenni a könyvet, hiszen az izoláció alaposan felforgatja a település életét. Pedig ez is egy szürke maine-i kisváros, a King műveiben járatosak számára ismerős vidéken, északra Castle Rocktól, keletre Tarker’s Millstől.
Persze a kisvárosoknak megvan a maguk hierarchiája. A nagy ember, a város második tanácsosa a válsághelyzetet saját diktátori ambícióinak kielégítésére akarja felhasználni, a rendőrfőnök, aki ebben talán meg tudná akadályozni, a Bura egyik első áldozata lesz. A rendőrségből pedig hamarosan „Nagy” Jim Rennie magánhadserege lesz.
Egy igazán méltó ellenfele van a városban Rennie-nek, az iraki veterán Dale „Barbie” Barbara, aki már korábban összetűzésbe keveredett a tanácsos famíliájával. Mégsem mondhatjuk, hogy a könyv Rennie és Barbie párharcáról szólna. Talán csak a Végítéletben mozgatott King ennyi szereplőt egyszerre, és mindannyian jól kidolgozott karakterek. Fontos még többek közt az újságíró Julia Shumway, a hitét vesztett lelkésznő Piper Libbey, az ifjú zseni Joe McClatchey, az Elvis-frizurás áruháztulajdonos Romeo Burpee, a „rosszak” oldaláról pedig semmiképp sem szabad megfeledkezni az ifjabb Rennie-től, aki agydaganata miatt veszíti el lassan embersége utolsó maradékát is.
Több párhuzam fedezhető fel más King-művekkel. Idősebb Rennie hasonlóan vallási fanatikusként kezdi, mint A holtsáv Greg Stillsonja, ambíciói is hasonlók, ifjabb Rennie Percy hasonmása a Halálsoronból. Dale Barbara éppúgy sötét titkokat őriz lelkében, mint A langolierek titkosügynöke. A szituáció, amelybe a szereplők kerülnek, kicsit olyan, mintha a Végítélet világában a boulderi és a Las Vegas-i tábort egy helységbe helyezték volna. Viszont itt nincs remény isteni beavatkozásra, ahogy külső segítségre sincs esély.
King keményen bánik szereplőivel: bár számos műve végződik katasztrófával, A bura alatté egyike a legbrutálisabb befejezéseknek, semmiképpen nem beszélhetünk happy endről. Egy különös csavar a történetben, hogy aki Chester’s Mill bukását okozza, valószínűleg a polgárháborús helyzet nélkül is végrehajtotta volna tettét. A bura alkotói játékot játszottak az alacsonyabb rendű intelligenciákkal: sorsukat mégis maguknak köszönhetik.
King kitartó olvasóinak nem kell ajánlanom a regényt, de azoknak is érdemes elolvasni, akik az utóbbi évek gyenge teljesítménye miatt elfordultak a szerzőtől.
Linkek:
Stephen King hivatalos honlapja
A könyv beharangozó videója a YouTube-on
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
Nem gondoltam volna, hogy King tud még valaha jó scifit írni.
A legzseniálisabb szerintem a „főgonosz”, Jim Rennie karaktere. Az, amilyen kifinomult érzékkel az emberekkel bánik és ahogy megmagyarázza magának, hogy tettei jó célt szolgálnak.
Hosszú könyv, de pörgős és precíz (utóbbi tulajdonság szerintem eddig nem igazán volt jellemző a King-művekre). Egyben van.
A Lisey’s Story szerintem egészen rendben volt, alapvetően emberi és „földközeli” történet, ami talán csak azért szeretteti meg magát nehezebben, mert egy középkorú (sőt) nővel nehezebben azonosul egy átlagosan 20-30 éves King olvasó.
Nálam igazából a Mobil volt olyan, amit valami összecsapott, félkész, lektorálatlanul kiadott dolognak tartottam.
A Búra viszont valóban zseniális, egy csomó Végítéletes áthallással, kiváló karakterekkel, és az emberi butaság, nagyravágyás és fanatizmus tökéletes (és sajnos realisztikus) ábrázolásával. Ötcsillagos.
A Setét Toronynak az első három részét nevezném zseniálisnak, a negyediket egész jónak, a többi sajnos teljesen odaillik a poszt-autóbalesetes írói krízisében összehányt fércművei közé. Remélem, ez tényleg meghaladja ezt a színvonalat.
Annak van valami magyarázata, hogy a borítón miért „búra” szerepel „bura” helyett? (Már a tévedésen kívül.)
@Hanna
Nincs magyarázat, elbénázták. Ráadásul az egész könyvben.
@Hanna: Ez a „bura = búra” dolog már másnál is kiverte a biztosítékot:
http://bornirt.blog.hu/2011/07/11/magyar_szakosok_es_korrektorok_egyesuljetek
Ja, és a legkínosabb az, ahogy a kiadónál nekilátnak szerecsent mosdatni. Idézet Bluesman kommentjéből, aki emailben megkérdezte a kiadót az esetről, és a következő tudálékos választ kapta (a linkeket kihagyom, nehogy kimoderáljon a motor, de az előbbi hozzászólásomban megadott blogban utána lehet nézni):
„Az Európa Könyvkiadó szerkesztősége természetesen tudja, hogy a helyesírási szótár a bura alakot tartalmazza, hiszen többször megjelentettük Sylvia Plath Az üvegbura című önéletrajzi regényét, így, rövid u-val írva a szót. Mivel azonban Stephen King regényében egy igen különleges búráról van szó, úgy gondoltuk, most írásképben is követjük az egyébként
szinte általános gyakorlatot, hogy ti. az emberek túlnyomó többsége eleve hosszú ú-val ejti a szót. Egyébként nem hallatlan dolog ez, mint az alábbi három link is mutatja: egy nyelvész egyenesen akadémiai formává tenné a búrát, a másik jelzi, többek között a burát említve, hogy az akadémiai formák nem „kötelezőek”, irodalmi szövegekben nyugodtan el lehet térni tőlük, a harmadik pedig magától értetődő természetességgel egyenesen a búra alakot használja cikkében.”
Ha már egyszer elbaszták, legalább vallanák be és kérnének bocsánatot – ők viszont ehelyett mindenáron meg akarják magyarázni a pirosról, hogy miért kék! Eszem megáll, mekkora barmok!
Zárszó: Mondjuk az se semmi, hogy Az üvegbura önéletrajzi regénynek van titulálva a kiadó válaszlevelében. Nem tudom, kik írják meg ott a válaszokat az ilyen mailben feltett kérdésekre; de azt igen, hogy milyen munkakörben lehetne nagyobb hasznukat venni.
Bocs a tripla posztért.
Ronnierocket:
Érdekes, nekem is az 5. kötetnél fordult ki a kezemből az addig lelkesen olvasott Setét Torony. Akkor mégsem csak bennem volt a hiba…
Ha a burát ennyien dicsérik, lehet, hogy próbát teszek vele, bár kétlem, hogy az absztinencia és Isten gyilkos hatása után Kingben valóban maradt még annyi, amennyi kell.
Nagy levegő, és nekifutok.
Nem akarja valaki kiadni az Ötödik ellemet?
Nem védeni akarom a kiadót, de az internetes kereső is négyszer annyi találatot ad ki üvegbúra kifejezésre, mint a helyes üvegburára, ez esetben pedig az MTA-nak el kellene gondolkoznia azon, hogy a búra változatot fogadja el, nem a kisebbség által használtat, elvégre a helyesírás szabályai sem kőbe vésettek. Mindazonáltal jelen esetben illett volna utánanézni a kiadónál, mert szerintem itt nem tudatos lázadásról van szó (mint Glukhovsky esetében), hanem egyszerű hanyagságról.
Egyébként tetszett az ismertető, meg maga a könyv is, örülök, hogy King végre magára talált (brrr… a Mobil de rossz volt).
Hmm… úgy látom, az Alexandra mégsem adja búra a fejét a bura miatt! 😀
“Mivel azonban Stephen King regényében egy igen különleges búráról van szó, úgy gondoltuk…”
Valahol korábban volt itt egy kommentben (kerestem a pontos előfordulást, de nem találtam), hogy az erdélyi sírfeliraton a „várja Krisztussát” az idegenvezető szerint azt jelenti, hogy nagyon várja. 🙂
@Kornya Zsolt: Erre nincsenek szavaim, csak egy klasszikussal élhetek:
http://4.bp.blogspot.com/-R8kuT4R5qFU/TVZ5AGNaSeI/AAAAAAAAAGI/40Cpqld5B7s/s400/facepalm1.jpeg
Patrick Stewart kezébe temeti a búráját? 🙂
Justin: Patricknek ez a kedvenc időtöltése! 🙂
Nekem eleve elég bumfordi egy szó a bura (akárhogy is írják). Fordíthatták volna kupolának. Ami szerintem kifejezőbb is.
FB, szerintem jobb a bura, mint a kupola. A kupolákat szorgos emberek önszántukból építik maguk fölé, a burákat a hatalommal bíró lények rakják jelentéktelen kis rizsszemek fölé.
Gaerin, szívemből szóltál. Egyébként simán lehetett szándékos az elírás. Lehet, hogy úgy gondolták, több ember szemét szúrná a rövid u-s bura. Persze a magyarázkodás ettől még béna marad. 🙂