A kisregények és elbeszélések után, ezúttal a „Best Short Story”, vagyis a 7500 szónál rövidebb művek, a novellák kategóriájáról írunk.
Archívum - 2011. augusztus
Ezúttal a „Best Novelette” vagyis a 7500 és 17500 szó közé eső művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk.
Több mint ezer szavazat alapján májusban eldőlt, hogy mely művek indulnak idén a Hugo-díjért. Az SFmag megkísérel minden jelöltről valamiféle értékelést adni, ezúttal a „best novella” vagyis a 17500 és 40000 szó közé eső művek kategóriájáról írunk.
Történet egy széklábbal leszúrt főnök teteme mellől, elidegenedésről, tekintetek és lelkek kiürüléséről. És tehenekről. A Fantasztikus kéziratok éjszakájának nyertes novellája.
Neil Gaiman folytatja az Álomúr történetét, pontosabban az első Sandman képregénnyel megkezdett sorozat történéseit. Ezúttal nem kapunk olyan nagy és átfogó történetet, mint A babaházban, sőt, ezeknek a történeteknek még csak nem is Morpheusz a főhőse. Gaiman az Álomország történeteiben bevallottan szeretett volna pár olyan történetet megírni, amelyek korábban jutottak az eszébe, de nem tudta sehogyan sem beleilleszteni a Sandman fő cselekményvonalába. Másrészt pedig ezzel is erőt gyűjthetett a Végtelenek történetének folytatásához.
Nem csak sci-fi rajongók álma, hogy néha vissza lehessen forgatni az időt. Az idő természete és ezáltal az időutazás problematikája a hétköznapi embereken túl a természettudósokat is izgatja. Többségük azonban nem megy olyan messzire, mint Ronald Mallett, aki kész tervekkel rendelkezik egy időgép megépítéséhez.
31. heti híreink a sci-fi és a fantasy világából, sok-sok érdekességgel.
És jaj a magnókazetták istenének, és a táviratos kisasszonyok istenének, mert mindegyikre ugyanaz a sors vár: ha az emberek nem hisznek bennük, végük. Ettől szűköl mindegyik új isten, akik még csak nemrég törtek hatalomra, és ezért készülődnek egy mindent eldöntő háborúra a régi istenek ellen. Ha pedig ebbe egy halandó is belekeveredik, az nem sok jóra számíthat. Gaiman Amerikai istenek című regényének ismertetője következik…
A nyereményjáték után máris itt az ismertető a Világok őréről.
Lukjanyenko bevezetése a magyar könyvpiacra véleményem szerint a Metropolis Media egyik legjobb döntése volt. Világalkotó képessége kiváló és az általa bemutatott orosz világ sokkal közelebb áll a magyar valósághoz, mint a nyugati művek helyszínei. Ezúttal a sci-fi kitérő után ismét egy vérbeli városi fantasyt kaptunk kézhez, amelynek ugyan akadnak hibái, de mindenképpen élvezetes olvasmány.
John Scalzi évek óta írja Whatever című, népszerű blogját, és 2006-ban megjelent első regénye is, az Old man’s war (amiről már írtunk korábban), ami hatalmas kritikai sikert aratott, és Scalzit a legjobb sci-fi írók közé emelte, a művet pedig sokan az évtized egyik legjobb science fiction regényének tartják. Scalzi azóta több folytatást, illetve ugyanazon univerzumban játszódó regényt is írt a világhoz, ezek közül az első a The ghost brigades. Ami majdnem olyan jó, mint az Old man’s war.
George R. R. Martin Jég és tűz dala ciklusának várva várt 5. kötetét, az A Dance with Dragonst a megjelenés napján százezres nagyságrendben adták el nyomtatott és elektronikus formában egyaránt. Mi pedig máris elolvastuk: az ötödik kötetet illetően spoilermentes ismertetőnk alaposan körüljárja a regény erényeit, gyengeségeit.
