Az Atlantis július 8-án megkezdődött missziójával a tervek szerint véget ér az Amerikai Egyesült Államok űrrepülőprogramja. A küldetés során utánpótlást szállítanak a Nemzetközi Űrállomásra: nem egy grandiózus befejezés. Az esemény alkalmából bemutatjuk Stephen Baxter 1997-es science fiction regényét, a Titant (sajnos ez a könyv sem jelent meg még magyarul), amiben szintén véget ér a program, de egy sokkal merészebb akcióval.

Baxter a brit science fiction egyik legnevesebb képviselője, hazánkban leginkább az Arthur C. Clarke-kal együtt írt Idő szeme-trilógiáról ismert. Az 1957-es születésű alkotó azonban saját jogán is figyelmet érdemel, hiszen a hard sci-fi egyik legkiválóbb képviselőjéről van szó, aki számos rangos díjat elnyert, gyűjteményében jó néhány Brit Science Fiction Díj (BSFA), több Philip K. Dick Emlékdíj és egy az alternatív történelmi történeteket díjazó Sidewise-díj is található.

Baxter 1996 és 1998 között három regényt is szentelt a NASA munkásságának. A trilógia első darabjában, a Voyage-ben, amelyért a Sidewise-díjat kapta, Kennedy elnök túléli a dallasi merényletet, majd új utat jelöl ki az űrprogram számára: a Hold csak az első állomás, Amerika a 80-as évek közepére embereket küld a Marsra. A ’98-as záródarabban, a Moonseedben a Holdról a Földre került anyag okoz globális katasztrófát.

A ’97-es Titanben ugyan a Voyage-hez hasonlóan „nagy ugrásra” kerül sor, sok megvan már a Moonseed pesszimizmusából. A regény hősei a Szaturnusz holdjára, a Titánra utaznak a visszatérés reális esélye nélkül, a Földön pedig a politikai helyzet a végletekig elromlik. A kiindulópont egy katasztrófa: a Columbia űrrepülőgép szerencsétlensége, amely, bár másképp zajlott le, mint a valóságban (Baxter hat évvel a tényleges baleset előtt írta a regényt), a valós eseményekhez hasonló mértékben vetette vissza az űrprogramot. A regény világában is felmerült a költséges űrprogram lezárása, ezt a célt tűzte ki zászlajára a következő elnökválasztás legnagyobb esélyese is.

A NASA vezetésének nincs sok lehetősége, ráadásul a vezetője inkább üzleti vállalkozásként tekint az ügynökségre. Végül a Columbia egy túlélője, egy külső munkatárs ráveszi, hogy a cég előremeneküljön: egy nagyszabású program keretében küldjön embert a Cassini és a Huygens szondák által nemrég alaposabban felderített Titánra, amely a kezdeményezők reménye szerint a Naprendszer meghódításának kulcsa lehet. A NASÁ-nak azonban nemcsak a politikával és a közvéleménnyel, hanem az örök rivális légierővel is szembe kell néznie a vállalkozás során, akik még az erőszaktól sem riadnak vissza.

Stephen Baxter

Stephen Baxter

Mindeközben Kína űrprogramja sikereket ér el, de a két ország viszonya folyamatosan elmérgesedik. Az űrutazók egy összeomlás szélén álló világot hagynak maguk mögött – örökre. Baxter nem véletlenül hard scifi szerző, a Titanben sem rugaszkodott el durván a tényektől. A Titánra a speciális igényik szerint átalakított Discovery űrsiklóval jutnak el a hősök, a szükséges üzemanyagot Saturn-rakétákkal juttatják Föld körüli pályára. A Titánon való leszálláshoz Apollo parancsnoki egységeket használnak, így a NASA fél évszázadának technológiai eredményeit újrahasznosítva valósul meg a nagy út. Az életfenntartó rendszerekben jobban szabadjára engedte fantáziáját a szerző, ott több olyan rendszert is leír, amelyet a valóságban még nem fejlesztettek ki.

Baxter nem ragad le a technológia ábrázolásánál: igencsak élők a karakterei is. Paula Benacerraf, az űrhajós nagymama családját is feladja a nagy álomért, Isaac Rosenberg számára éppen a misszióval kezdődik az igazi élet. Igen erős Bill Angel, a veterán pilóta karaktere is, aki testileg és lelkileg is összeomlik az út során. De még sokáig lehetne sorolni, jó pár szereplőt közelről megismerünk a kötet 600 oldalán.

A regény borús jövőt vetít előre a Föld számára: míg az expedíció még életben lévő tagjai a Titánon igyekeznek túlélni, a bolygót egy balul – vagy éppen túl jól – sikerült kínai beavatkozás miatt egy aszteroida tarolja le. A Titán úttörőinek immár magának az életnek a megőrzése lesz a feladatuk, mely a regény utolsó szakaszának tanúsága szerint, bár sokkal a Föld pusztulása után, de megvalósul.

A Titan kettős üzenetet hordoz: bár könnyen pusztulásunkat okozhatja mindaz a tudás és technika, amit az emberiség felépített, mégis van lehetőség arra is, hogy nagyszerű dolgokat érjünk el, és hogy továbbvigyük az élet üzenetét más világokra is. Ebben az értelemben igaza van az SFX hátlapon idézett ajánlójának, amely Clarke 2001-éhez hasonlította a regényt.

További információ:

  • Baxter legsikeresebb könyve az 1995-ös The Time Ships, amely H. G. Wells Időgépét gondolja tovább.

Link:

Stephen Baxter hivatalos oldala

A NASA Space Shuttle oldala aktualitásokkal az Atlantis utolsó útjáról

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. kwindu szerint:

    Szívesen elolvasnám cikkben szereplő mind a három könyvet. A jóféle Hard SF-ből nagy hiány van mostanában. Köszönöm az ismertetőt érdekes volt.

  2. Crei szerint:

    Hogy kapcsolódjunk a múlt heti tematikához, Baxter nemrég leszerződött egy Doctor Who regény megírására. (A Második Dokival)
    http://www.stephen-baxter.com/news.html#who

    Az Evolution is egy nagyon érdekes könyv, bár regénynek nem nevezném.

  3. adeptus szerint:

    Az Evolution érdekes kísérlet, de csak angyali türelmű embereknek ajánlom. Nekem beletört a bicskám. 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon