Az SFmagon már régebben is olvasható volt egy cikk Elricről, az antihősről. Három részes cikkem nem az albínó hercegre, sokkal inkább a sorozat jellegzetességeire kíván koncentrálni. Az első részben az egyes történeteket (regényeket, novellákat) mutatom be, míg a második részben megpróbálom összegezni tapasztalataimat és jellemezni a sagát.  Ha pedig a tisztelt olvasó kedvet kapott a sorozathoz, a cikksorozat harmadik részéből megtudhatja, hogy milyen gyűjteményes kiadások léteznek, milyen előnyökkel és hátrányokkal.  Nem kell azonban addig várni. Ez utóbbi információkat röviden összefoglalja egy belinkelt táblázat is. Ismertetőm alapjául az Orion kiadó Milleneum sorozatának két kötetét vettem, mely az Örökkévaló Bajnok (The Tale of the Ethernal Champion) 8. és 12. kötete. Következzenek az Elric-sorozat történetei a belső kronológia sorrendjében (minimális spoilerekkel):

Elric of Melniboné (The Tale of the Eternal Champion 8)

Elric of Melniboné (1972): Később megírt előzmény, mely azt beszéli el, hogy találja meg Elric legendás fegyverét, a Viharhozót (Stormbringer). A regény végén sajnos a főhős nagy marhaságot csinál. Egyszerűbb lett volna úgy megírni, hogy a rokona még nem árulja őt el, így az logikusabban kerülhet a trónra, melynek következményei csak a The Dreaming Cityben lesznek nyilvánvalóak. Ez az egyetlen mű, ami komolyabban foglalkozik Melnibonéval, annak társadalmával és az ebben helyét nem találó Elriccel. Negatívum, hogy a főgonosz erőteljesen sablonos és fárasztó.

Az Orion Milleneum kiadása, első kötet

The Fortress of the Pearl (1989): Egy laza kalandregény, mely szerintem lényegesen gyengébb, mint a későbbi művek. Valahogy nem illik Elrichez a klasszikus hősi szerep, de élete ezen pontján még viszonylag megmagyarázható. A végén található egy jelenet, ahol az albínó különösebb nehézség nélkül mészárol le több tucat embert. Vajon miért nem jut eszébe senkinek kihívni ellene pár íjászt? Jól sikerült azonban az Álomvilág bemutatása és a szürrealisztikus hangulat megteremtése.

Sailor on the Seas of Fate (1976): Három „könyvből” álló regény, mely három, egymáshoz lazán kapcsolódó kalandot takar. Az elsőben találkozhatunk az Örökkévaló Bajnok három további inkarnációjával, akik egy meglehetősen bizarr küldetésre indulnak. A második egy varázsló elleni küzdelmet mutat be, míg az utolsó The Jade Man’s Eyes címen eredetileg önálló műként jelent meg. Ebben a melnibonéiek eredetéről tudunk meg néhány érdekességet és itt öl a Viharhozó először Elric akarata nélkül.

The Dreaming City (1961): A legelső nyomtatásban megjelent Elric-mű. Egy kisregény, melynek végkifejlete egy korántsem szimpatikus albínót tár elénk. Az itt történt tragédiák alapozzák meg a főhős későbbi életét és cinizmusát, épp ezért egy kissé részletesebb kifejtést, átírást megérdemelt volna. Főként azt sajnálom, hogy Moorcock a sok lényegtelen előzmény mellett nem fejtette ki egy műben sem, hogyan is került Yrkoon a Rubin trónra, hogy került újra a kezébe a Gyászpenge (Mournblade) és hogy szervezte meg ellene Elric a támadó flottát.

While the Gods Laugh (1962): Kisregény, melynek módfelett sötét hangulata remekül visszaadja az albínó szívében tátongó ürességet. Itt viszonylag sokat megtudhatunk Moorcock világnézetének alapjairól, a Rend és a Káosz harcáról, miközben a főhősök egy legendás könyvet kívánnak megszerezni. Sok nehézség után aztán a vég meglehetősen keserű és nagyon találó.

The Singing Citadel (1970): Kisregény, vagy inkább hosszabb novella, mely egy újabb  kaland a herceg életében: egy épület titkai várnak felfedezésre, mely a Káosz erejét növeli a világon és énekével magához csábítja a közeli embereket. Itt mutatkozik be mellékszereplőként Theleb K’arna, a varázsló, aki még sok művön keresztül keseríti Elric életét.

Stormbringer (The Tale of the Ethernal Champion 12)

The Sleeping Sorceress (1971): Korábbi címén The Vanishing Tower. A regény három nagyobb egységből, könyvből áll, melyeket a Theleb K’arna utáni hajsza kapcsol össze, aki időnként félelmetesen sztereotipikus, ellenfelén magában kuncogó főgonosz. Könnyed, érdekes kalandregénnyel van ismét dolgunk.  Míg az első könyv egy elátkozott és mágikus álomban tartott varázslónő megmentéséről szól, addig a második  Nadsokor, a sivatagi koldusok városának Elricen betöltött bosszújáról. A fénypontja azonban a 3. könyv, melyben Elric szemszögéből ismerhetjük meg egy síkok közt utazó épület (The Vanishing Tower) utáni hajszát. Itt újfent találkozik az Örökkévaló Bajnok két további aspektusával, Erekoséval és Corummal. A történetet egyébként már olvashattuk egy Corum-regény részeként, a Vörös Palástos Herceg szemszögéből.

The Revenge of the Rose (1991): A gyűjteményes kiadás legkésőbb íródott és egyben leghosszabb regénye. Elric belső monológjai hosszabbak és ezáltal jobban megértjük legendás melankóliáját és motivációit. Érthetetlen okból egyúttal a szerző rászokott a rendkívül kacifántos körmondatokra, mely rontja az olvashatóságot. A történet központjában Elric apjának, Sadricnak a szelleme áll, aki lelkének visszaszerzésével bízza meg fiát, különben mindketten nagy árat fizetnek. Az első könyv fénypontja a szimbolika. Egy vándorló nép makacssága és hagyományokhoz való ragaszkodása révén közeledik az elkerülhetetlen vég felé.  Moorcock kemény társadalomkritikát helyez el az allegóriában, amelynek aktualitását csak fokozzák egy síkok közt utazó költő utalásai szülőföldjére, Angliára. A második rész kicsit feledhető, a harmadikból pedig az emelhető ki, ahogy a szerző összeköti Elricet a Corum-univerzummal. A regény vége viszont szerintem túl idealista és a nagy potenciállal rendelkező Gaynor the Damned sem hoz túl eredeti döntést, amikor inkább elcsalja ellenfeleit ahelyett, hogy végezne velük.

The Stealer of Souls (1962): Kisregény, mely lezárja a The Singing Citaedelben elkezdett párharcot Theleb K’arna és az albínó közt. Érdekes mű, és remekül fenntartja a feszültséget egészen a végkifejletig, főképp azért, mert a sorozatban először itt veszik el Elrictől a kardját. És találkozik egy régi baráttal, egy melnibonéi arisztokratával, aki a The Dreaming Cityben taglalt események következtében hontalan zsoldossá vált.

Kings in Darkness (1962): Ez a kisregény egy elátkozott erdő közepére, Org földjére kíséri hőseinket. Degenerált uralkodócsaládja mindenáron el akarják kerülni őseik felébredését, míg egyvalaki épp ezt akarják elősegíteni. Elric itt ismerkedik meg Zarozíniával, egy kísérőit elveszett,  fiatal hercegnővel, későbbi feleségével, akivel nem túl eredeti módon szinte azonnal egymásba szeretnek.

The Caravan of Forgotten Dreams (1962): Az egyik legizgalmasabb Elric-történet, melyben az albínó egy hatalmas barbár hordát igyekszik megállítani úgy, hogy zsoldosként beáll közéjük. A célja, hogy kiszabadítsa azt a varázslót, aki a hordát támogatja varázshatalmával. Ám a mágiahasználó lelkét bezárták egy macskába, akit a sereg vezére vigyáz.

Stormbringer (1965/1977): Négy egybeolvasztott kisregény, mely talán a  legjobb mű a sorozatban. Epikus történet, lévén már az egész világ sorsa a tét.  A Káosz egyre erősebb, a Rend háttérbe szorul és az ismert világ lassan megszűnik létezni, ahogy Pan Tang varázslókirálya és szövetségesei, a Káoszurak lassan maguk alá gyűrik a világot. Moorcock fokozatosan adagolja a feszültséget és apró leírásokkal utal a Káosz által eltorzított világra. A Dead God’s Homecomingban egy halott isten visszatérése ellen küzd az albínó társaival együtt, a Black Blade’s Brothersben magukkal a Káoszurakkal kell megmérkőzniük. A Sad Giants Shieldben egy nagyszabású tengeri csatát láthatunk, és Elric ismét elveszíti a kardját. A Doomed Lord’s Passing maga a végkifejlet. Szomorú és ünnepélyes, ahogy számítottam rá, de mégis más módon az. Valamilyen szinten tragikusabb, mint vártam.

Összességében a sorozat megérte a belefektetett időt, részletesebb elemzést pedig a cikkem következő részében adok.

A cikksorozat 2. része: http://sfmag.hu/2011/07/12/michael-moorcock-elric-tortenetei-masodik-resz/

A cikksorozat 3. része: http://sfmag.hu/2011/07/14/michael-moorcock-elric-tortenetei-harmadik-resz/

Hasznos linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. JuhaszViktor szerint:

    Egészen kedvem támadt beszerezni pár Elric-sztorit, pedig utoljára a kilencvenes években olvastam Moorcockot (igaz, akkor mindent, ami magyarul létezett és többször). Köszönet a cikkért.

  2. Sam Reed szerint:

    A frászt hozod rám… „The Caravan of Forgotten Dreams” eredeti címe „The Flame Bringers”. Azt hittem nem olvastam egy korai Elricet.

    Egyébként szerintem megírási sorrendben érdemes őket olvasni:

    1. The Dreaming City (nv) Science-Fantasy #47 ’61
    2. While the Gods Laugh (nv) Science-Fantasy #49 ’61
    3. The Stealer of Souls (nv) Science-Fantasy #51 ’62
    4. Kings in Darkness (nv) Science-Fantasy #54 ’62
    5. The Flame Bringers (nv) Science-Fantasy #55 ’62
    6. To Rescue Tanelorn… (nv) Science-Fantasy #56 ’62
    7. Dead God’s Homecoming (na) Science-Fantasy #59 ’63
    8. Black Sword’s Brothers (na) Science-Fantasy #61 ’63
    9. Sad Giant’s Shield (na) Science-Fantasy #63 ’64
    10. Doomed Lord’s Passing (na) Science-Fantasy #64 ’64

  3. Kornya_Zsolt szerint:

    Érdeklődve várom a folytatást.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon