A XXXI. HungaroCon megszokott helyén, Salgótarjánban került megrendezésre, bár a konkrét helyszín új: a Frei Café különterme ad otthont a rendezvénynek, ami szerencsés váltásnak bizonyult: profin felszerelt, tágas és jó hangulatú helyiség, ahol érkezésünkkor már fent vannak a paravánokon az Avana illusztrációpályázatának művei. Időben jöttünk: bőven ráérünk kényelmesen felfüggeszteni Jud festményeit, elfoglalni a szállást és meginni egy kiváló kávét.

Néhány idézet a Twitterről:

  • Hanna kezdi, a szöveg dallamosságáról beszél, de előbb bemutatja magát. Felsorolja,milyen író workshopok tagja (nem tudtuk megjegyezni)
  • A magyar fantasztikum nyelve szegényes, sótlan.Hiányzik a belső ritmus. Az ősi mesélők a kiejtett szóval tartották fogva a közönséget
  • Hangutánzás, hangfestés, hangulathoz illő névválasztás, időmérték, mondathasadás… összesen egy amatőr írót láttam, vajh’ miért?:)
  • E/1-ben rövid mondatok sokasága butának tünteti föl a szereplőt. Egy mítosz, hogy a rövid mondatok élőnek tüntetik föl a szereplőt.
  • “idő hiányában nem tudok kitérni a stilisztika többi részére, de az arcokat elnézve így is sok volt” by Hanna
  • Jud szerint nem a történet marad meg az olvasóban, hanem a karakter és a hangulat (néha ötlet), és ezt párbeszédben nem lehet átadni.
  • Jud felsorol egy csomó eszközt, amiről nem fog beszélni. 😛 Most a “mutasd, ne mondd” téma lesz. Mindkettőnek van hátulütője.
  • Tök érdekes a táblázat a kettő kapcsán. Szs regényéből hoz példát a váltásra. (Prón) (aki nem olvasta a prón, tegye meg amúgy, tök jó.)
  • Írói trükkök: gyermekszereplő karakter, visszatekintés (flashback) (nehéz jól használni, hogy érdekes legyen).
  • “Miért ne írjunk semmit?” “Hol adjuk ki és minek?” Pár téma az előadásból. A felolvasott példák ezeket maximálisan alátámasztják.
  • “Akkor kezdjünk el írni, ha a főszereplő keze már kilóg a szánkbul.” – Vásárhelyi Lajos
  • Néha legszívesebben fejszével sétálna az íróhoz.
  • “Magától értetődő dolgokat ne csináljunk, mert az olvasó idegbajt kap – és azért függünk tőle valahogy.”
  • Különbség az illusztrálás és képregényrajzolás között: képregény filmszerű, illusztráláshoz szelektálni kell, nehezebb elkapni a pillanatot.
  • Mindig rajzolni kell, nem csak akkor, ha jön az ihlet. (ez írásra is vonatkoztatható)
  • Legalább tízéves munka kéne ahhoz, hogy az ember rutinos, legalább közepes képregényrajzoló lehessen.
  • Rajztechnikai tipp: “Ecsetszőr végén az ember gondolata.” És nem teszi görcsössé a kéztartást sem.
  • “A börzéken lassan több lesz az alkotó, mint a vevő.” (Ez kísértetiesen hasonlít az SF irodalomra).

A HungaroCont Gaál Zoltán jegyző nyitotta meg, majd a kiállításokról (Lőrinczy Judit, Varga József) mondtunk pár szót Bódi Ildikóval. Nincs ebben még nagy gyakorlatom, de bár elfelejtettem Judot magam mellé hívni, a képekről legalább eszembe jutott minden, amit mondani akartam. Élőben egészen másként mutatnak, még erősebb a történetet életre keltő erejük.

Kis szünet után kezdetét vette a Literátor műhely, amelyre a korábbi tapasztalatoktól eltérően most a con szinte teljes közönsége beült (talán mert nem akadt párhuzamos program). Én nyitottam a szövegritmusról, a próza dallamosságáról szóló előadásommal, ami stilisztikai kifejezésekben talán kissé túl gazdag is volt. (Az előadás anyaga fel fog kerülni az Irodalmi boncasztalra.) Utána Jud előadása következett a leírásról Monica Wood könyve alapján, sok szemléletes példával, és bár ezeket az írástechnikai elveket többször olvastam/hallottam már, mégis lekötött; ezt majd az LFG.HU-n olvashatjátok. Végül Vásárhelyi Lajos próbálta lebeszélni az írókat arról, hogy írjanak. Az előadása humoros anekdotákban és elrettentő példákban bővelkedett, és kellemesen oldotta a korábbi szárazabb előadások hangulatát, miközben nagyon is fontos megállapításokat tett az írásról.

A Literátor műhelyt Fazekas Attila előadása követte. A képregényrajzoló mester mesélt pályájáról, az egyes képregényekről, rajztechnikáról és az illusztrációpályázat győzteseiről. A magyar képregény hőskora mellett a jelenlegi helyzet is szóba került, valamint megtudtuk, hogyan is zajlott egy-egy konkrét munka, adott esetben nehéz és kreativitást maximálisan igénybe vevő körülmények között. Szívesen hallgattuk volna még, de sajnos lejárt az idő, készülődni kellett az Avana Egyesület közgyűlésére.

A közgyűlésen az SFmagot képviselve mint hallgatók vettünk részt, egyúttal küldetésünk volt: szerettük volna felajánlani a segítségünket az Avanának, egyúttal kicsit többet tenni a magyar fantasztikus szervezetek együttműködéséért. A közgyűlés többi határozatáról az Avana tiszte beszámolni, mi csak arról beszélhetünk, ami minket érint. Az SFmag az Új Galaxis 19. számát az Avana Egyesület képviselőjével közösen szerkeszti majd, illetve tagot cserélt az egyesülettel. Számunkra ez egy nagy lehetőség, hogy még többet tegyünk azért, hogy a magyar fantasztikum általános színvonala emelkedjen, népszerűsítsük, megbecsültté tegyük, és nagyon hálásak vagyunk érte.

A közgyűlést követően csatlakoztunk a HungaroCon hagyományosnak mondható szalonnasütéséhez, beszélgettünk ismerősökkel, a magyar sci-fi és fantasy élet különböző alakjaival, majd visszavonultunk pihenni.

A HungaroCon eseményeit a Twitteren tudjátok követni.

Különbség az illusztrálás és képregényrajzolás között: képregény filmszerű, illusztráláshoz szelektálni kell, nehezebb elkapni a pillanatot.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon