Ezúttal az idei Zsoldos-díjra jelölt kisregények kritikáit olvashatjátok – két részben, két szerkesztőtől (Acélpatkány, SFinsider).

Az értékelésnél, pontozásnál továbbra is azt a skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk, Bécsi József, alias orka. Emlékeztetőül:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás.

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása.

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény.

7. Jól megírt, igényes alkotás.

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással.

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű.

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás.

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás.

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű.

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

Kasztovszky Béla: A következő szint (Galaktika 233-236., Metropolis Média)

Ha azt mondom, ez a történet poros és öreg, még semmit sem mondtam. Aki olvasott ötvenes-hatvanas évekbeli szovjet sci-fit, az el tudja képzelni, milyenek azok az űrhajósok, milyen az űrhajó, milyen az űrutazás és milyen egyáltalán a jövő ebben a történetben. A kisregény története unalmas, olvasás közben pedig a hosszú és felesleges szöveg csak még jobban untat minket. A szerző csapong, nehézkes eszmefuttatásokat tesz különböző dolgokkal kapcsolatban. Az egész mű olyan, mintha ötven éve írták volna. Hiába jött el a XXI. század, ez még mindig a múlt század közepének jövőképe. A szereplők statikussága, az igazi konfliktus hiánya, a szerzői elhallgatások és önkényes megoldások sem tesznek jót az írásnak. Sokszor elmondott ötletek, semmilyen újszerű gondolattal. Annak fényében nagyon kiábrándító ez, hogy egy olyan, az emberiség, mint faj evolúciós továbblépésével foglalkozó sci-fi, mint a Tigris! Tigris! tényleg több mint 50 éve íródott, és ennél sokkal frissebbnek hat. Pedig a fő téma ugyanaz, csak itt minden ötlet súlyos vasgolyókat hordoz.

Értékelés: 3/10

Nemere István: A legnagyobb kaland (Tuan Kiadó)

Nagyon nehéz dolga van az embernek, ha ifjúsági műről van szó. Nehéz egy felnőtt olvasónak értékelni, de nehéz egy felnőtt írónak is megírnia azt. Nemere klasszikusnak számító Lars-Don-Arial történetein generációk nőttek fel. Ebbe a sorozatba tartozik az új kisregény (bár terjedelemre regénynek mondanánk) is. Az írást egyfajta anakronisztikus légkör lengi körül: a régmúlt jövőjében vagyunk. Ugyanakkor ifjúsági műként valószínűleg kudarcot vall: alig van köze a mai fiatalsághoz. Szereplői erőltetetten jópofák, a beszédstílusuk valóságtól elrugaszkodott („Uraim, hadd szóljak közbe nemes egyszerűséggel, ámde választékos stílusban: kuss!”). Ráadásul rengeteg felesleges narráció és párbeszéd kifejezetten eltántoríthatja az embert az olvasástól. Hiányzik az ifjúsági irodalomra jellemző lendület, a cselekmény lassan vánszorog, a szereplőket pedig csak a külsejük alapján lehet megkülönböztetni. Lehetne azt mondani, hogy a régi kornak írt ifjúsági regényről van szó, de akkor kérdem én: miért van még mindig ereje egy olyan alkotásnak, mint A Pál utcai fiúk? Olyan a kisregény, mint amikor nagyapa próbál a fiatalok nyelvén szólni: nem érti őket, ezért össze-vissza beszél, nevetség tárgyává téve magát.

Értékelés: 3/10

Szigethy András: Az Isten szeme (Szépíró Műhely)

Vannak írók, akik megpróbálkoznak a sci-fivel, ez gyakori jelenség. De sajnos nem mindig sül el jól, köszönhetően a sci-fi megítélésének (most az más kérdés, hogy ki ezért a hibás, a sci-fi kedvelői vagy mások). Itt is ez a helyzet. A szerző azt hitte, ha minden sci-fis ötletet beletuszkol, akkor működni fog: párhuzamos világok, ufók, időutazás, kiborgok, embernemesítés, űrutazás. Mindezt a nyolcvanas évek szintjén, sehol sincs a mi korunk, nem is tudjuk elhinni, hogy ezt a kisregényt napjainkban írták. A szerző nem átall mindent összekavarni, elferdíteni a tényeket, saját kénye-kedve szerint formálni a logikát, csak hogy a saját, egyébként egyáltalán nem érthető csattanóját előráncigálhassa a végén. Isten belekeverésével valószínűleg misztikumot akart csempészni az amúgy semmitmondó sztoriba, de inkább csak nyögvenyelős, izzadságszagú valami lett belőle. Az a fajta mű, amit a sci-fi szerető emberek letagadnak.

Értékelés: 2/10

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben (Galaktika 246–249., Metropolis Média)

Az erősen mitológiai háttérből építkező írás sci-fi alkotórésze, a generációs csillaghajó könnyen behelyettesíthető bármilyen más zárt közösséggel. Az egész kisregény a kisközösséget és a megrendítő alaphelyzetet arra használja fel, hogy egy vádiratot fogalmazzon meg a társadalommal, a civilizációval és az azt alkotó emberekkel szemben. Azonban ezt szájbarágósan teszi, ráadásul hiteltelenül, mert csupán az érem egyik oldalát mutatja meg, valamint karakterei nem élőek, sablonfigurák, akiknek a szerző csak bizonyos tulajdonságokat ad. Madzagon rángatott bábok, amelyek ugyan ostorozzák a világunkat, de nem részei annak. A történet a túlmagyarázás miatt felduzzad, ehhez jönnek még a funkciójukat vesztő szövegrészek és leírások, illetve a sablonos, töltelékként szolgáló, papírízű párbeszédek. A történet ugyan lassan halad előre, de a végére teljesen erejét veszti, és a drámainak szánt lezárás is csak egy erőtlen jelenet. A szerző nagyvonalúan kezeli a környezetét (pl. ha olyan szűkös a hely, miért járnak a szereplők autóval, ill. nincs senki, aki a hajóért felel, és nem a parancsnoki hídon dolgozik?). Bármennyire is azt próbálja sulykolni, hogy a mondandónak van alárendelve itt minden, a mondandó is közhelyes, papírízű és öncélú.

Értékelés: 4/10

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. szs szerint:

    Hát most valahogy egyikhez se hoztad meg a kedvemet…

  2. solymosgyu szerint:

    A vége tul vontatott. Kasztovszky béla a kovetkező szint.

  3. onsai szerint:

    Szs, a Szörnyeteg és a Bach-gép, ami jobb, valószínűleg a kettő közül kerül ki a díjazott.

  4. szs szerint:

    Akkor idén elég magas odds mehet az első női ZSP-díjasra. 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon