Kis Zoltán: Egycsillió éves traccsparti (Galaktika 249., Metropolis Media)
Igazán nagyon sajnálatos, amikor egy olyan novellában, amiben remek lehetőségek vannak, megbicsaklik és megtörik a kezdeti lendület. Az ötlet kezdetben nem túl egyedi, ám lassan érdekessé kezd válni, a jövő titkos háborúja kellemesen bizsergető. Hát még amikor a novella teljesen más irányt vesz, és az egész olyan lesz, amilyet ritkán látni a magyar sci-fiben! A gond csak az, hogy mintha a végére maga a szerző is elfelejtené, mit is akar, és teljesen zavarossá válik az egész írás. Pedig az ötlet modern, a megvalósítás egyedi és érdekes, a használt képek és maga a szöveg is kellemes (még a káromkodás se lóg ki). Remélem, legközelebb ez a lehetőség nem vész el.
Értékelés: 7/10 (acélpatkány)
A cyberpunk történet, amelyben a szokásos vírus, hacker és gonosz állami ügynökség is előkerül, érdekes, eredeti, modern. A végén megnyíló időtáv pedig még inkább izgalmasabbá teszi az egész írást. Egyedi az a narrációs megoldás is, hogy tulajdonképpen egy mesterséges valóságban játszódik az egész, vagy méginkább azt mondanám: traccspartikban, ahogy a cím is sugallja. Talán a vége az, ami kissé túlbonyolított lett.
Értékelés: 7/10 (sfinsider)
Körtvélyes Ákos: Hozd a puskám, Mamus! (Avana Arcképcsarnok – A jövő nagykövetei különszám, Avana)
Generációs konfliktus, meg környezeti, meg fiziológiás (értsd: a nagyothalló örökös poénja). A szerző előtt mintha csak az utolsó, csattanónak szánt mondat lebegett volna, és ahhoz akart valamit írni. De persze ez így kifejezetten öncélú dolog. Természetesen, mint tudjuk, minden idős ember ragaszkodik otthonához, és minden öreg bácsika puskát tart magánál, hogy lepuffantsa a gonosz, öltönyös házalókat. Nem az elvet gúnyolom, hanem a sablonokat. Emellett az írás unalmas, terjengős, és könnyen felejthető.
Értékelés: 4/10 (acélpatkány)
Az emocionális, már-már humorosságot sugalló cím ellenére egy komoly, vagy még inkább: komolynak szánt novellát olvashatunk. Mert ugyan mi lenne annál súlyosabb téma, mint az öregkori környezetváltás és a globális felmelegedés? Fájdalom, de a szerző ebből nem tudott egy életképes írást kerekíteni. Először is: hosszú a felvezetés, viszonylag későn tudjuk meg, miért is akarják megvenni az öreg házaspár ingatlanját. Azután az sem szerencsés, hogy a 22. század világa olyannyira ismerős: légikocsi, MI, virtuális valóság – sehol egy igazán ötletes invenció. Persze az sem igaz, hogy egy gazdagok által benépesülő helyen felütné a fejét az anarchia – épp ellenkezőleg, lásd Rózsadomb. Negyedszer: a novella nem ér véget, csak a szerzője elvágta a történet fonalát, miközben érezzük, hogy azért több van ebben. Ez túl sok baki egy ilyen rövid írásban.
Értékelés: 4/10 (sfinsider)
Kuklis István: Amikor a vég a kezdet (UFO magazin 224. szám)
UFO-k, miért is ne. Az egész írás egy középiskolai, „kockásfüzetbe” írt történet szintjén áll, söröző amerikai – látjuk magunk előtt a kockás flanelingeket és az elnyűtt baseballsapkákat – haverok, sötétzöld lombú fák, lilás fényű csészealj, szürke emberkék. És hogy ki a főhős? Egyáltalán nem nehéz kitalálni. És mit fog tenni? Azt sem. De hogy mi a sztori legvége? Na, azt ember legyen a talpán, aki ki tudja találni. Meg az is, aki ide tudja kötni. Hihetetlenül gyermeteg, már-már bosszantóan. Láttunk már cifra dolgokat, de ez az egész igencsak „ott van a szeren”. Most komolyan, egy ufó, aki újjászületik, mint Barack Obama?
Értékelés: 2/10 (acélpatkány)
A vészjósló cím egy jó értelemben vett általános iskolai szintű fogalmazványt takar. Nem feltétlenül a megírás módjára gondolok, hanem az unalomig ismert klisék (ufótámadás, felderítők a Földön) csavar nélküli sorolására, a csattanó pedig… valószínűleg egy amerikai republikánus fanzinban nagyon nagy sikert aratna, de a Zsoldos-díjhoz ez nagyon kevés.
Értékelés: 2/10 (sfinsider)
Lovas Lajos: Minek nevezzelek? (Galaktika 241., Metropolis Media)
Rendhagyó történelem (és magyar irodalom) óra. A szerző valami vicceset akart írni, ezért az ilyenkor szükséges (kérdés, szükséges?) kellékekhez nyúlt: típusfigurák, általánosítás, sőt, sztereotípiákat használ (amik egyébként manapság az egyetemistákról élnek – hogy ezzel mely korosztálynak mit mond, nem térek ki). Abszurd helyzeteket teremt, jellem- és helyzetkomikumot használ. Csak egyvalami hiányzik: a humor. Mert ugyan próbál humoros lenni, de közhelyes és gyenge poénok halmazán túl nem tud több lenni. A sci-fi itt is csak kellék, talán egy-két leírás menti meg a művet és emeli fel a középszerűség szintjére. De semmiképpen sem a jó novella szintjére.
Értékelés: 4/10 (acélpatkány)
Ez az az írás, ami vicceskedik, humorizál, de sajnos valahogyan nem jön össze neki. Ebben szerepe lehet annak, hogy alapvetően az általunk megismert, pátoszba burkolt történelmi eseményt (a márciusi ifjak forradalmi kalandjainak egy pici szeletét) adja elő diáknyelven – illetve olyan nyelven, ahogy általában a felnőttek gondolják, hogy a diákok így beszélnek. A bébi, pacák, vazze, pipi, bazi, csóka, hangyányi argószavak használata roppant modorossá teszi a történésekben amúgy is szegényes elbeszélést.
Értékelés: 4/10 (sfinsider)
Lőrinczy Judit: A tűz középpontjában (Avana Arcképcsarnok 2010/2., Avana)
Élő karakterek élő interakciói, egy érdekes ötlettel, még ha az nem is biztos, hogy mindenki számára sci-fi ötlet. A szöveg gördülékeny, könnyen olvasható. A konfliktus átélhető, még ha nem is óriási mértékű (és kicsit ez is ismerős). Ami viszont nagy baj az írással, az az erőtlensége. A végére kifullad, a csattanó, amire már korán rájövünk, túl gyenge, és valahogy hiányérzetünk marad. Kiderül az igazság, felfogjuk a szereplő szenvedését, de mindez kevés. Valami hiányzik, amit inkább csak érzünk, mintsem tudnánk, mi az. Ettől eltekintve ez egy kellemes írás, ami kiemelkedik az átlagból.
Értékelés: 5/10 (acélpatkány)
Az emberek előző életében történteket tudományosan igazoló Központ egyfajta randitanácsadóként működik. A tépelődő nő figuráját kevésbé érzem át, illetve a férfi figurájában több potenciál lakozik, pont az előző életei miatt. Magyarán ebben a történetben nagyobb konfliktus, megoldás, csattanó, sztorivonal rejlett. A legnagyobb problémát számomra mégis az az elképzelés jelentette, hogy a lélekvándorlás bizonyítása a kereszténység erősödését vonta maga után. Mivel két szögesen eltérő koncepcióról van szó, ez eléggé hihetetlen, hiszen a történelemben eddig minden olyan felfedezés, ami a hivatalos egyházi álláspontnak ellentmondott, gyöngítette a kereszténységet (kopernikuszi világkép, evolúcióelmélet stb.)
Értékelés: 5/10 (sfinsider)
Márki István: Eppur si mouve! (Galaktika 246., Metropolis Media)
Ej, de jó lenne ez a novella, ha normális sci-fi lenne! Van benne sci-fi, félreértés ne essék, csak hát ez így kevés. Pedig a szöveg jó, a karakterek is élnek, a környezetrajz is megfelelő. A párbeszéd ugyan nem biztos, hogy mindenkit meggyőz tökéletesen, hogy Galilei korában járunk, de elfogadjuk, amit a szerző elénk rak. Ennek ellenére ez mégsem elég, a sci-fi ennél többet kíván. Igen, mozog, és? Ócska vicc ez a klasszikus idézettel, bárhogy is forgatjuk a novellát. Pedig mint mondtam, akár még jó is lehetne. De így csak egy középszerű írás marad.
Értékelés: 5/10 (acélpatkány)
A Galilei ufómegfigyeléséről szóló novella amilyen színvonalasan megírt, pont annyira üres is. A történet végtelenül egyszerű: sok-sok év elteltével a vak, aggastyán tudós bevallja legfontosabb, publikálatlan felfedezését. A drámaiság hiánya az, ami kiüresíti a novellát; mintha csak belekaptunk volna valamibe, amelynek nincs folytatása, se következménye. Pedig a színen van a konfliktus: a nemzedéki és a világnézeti is. De mivel nincs kibontva, hogy végülis mit akart mondani a szerző az utolsó mondattal, így elvész a feszültség is, mielőtt kialakulhatna.
Értékelés: 5/10 (sfinsider)
Nemere István: Az öreg bolygó (Galaktika 243., Metropolis Media)
Kisbolygó készül becsapódni a Földbe. És ez az írónak nem ad másra alkalmat, mint hogy elmondja, mennyire is ragaszkodik hőse az otthonához. Melankólia, az van, de semmi egyéb. Gyakorlatilag semmi sincs a novellában, ami arra késztet, hogy befejezzük. Ugyan a végén van csavar, de kérdem én, ki nem látta ezt előre? A jól bejáratott kellékek, világ, ami a hatvanas éveket idézi (nem olyan a világ, hanem a megálmodás ideje a hatvanas évek), könnyen kikezdhető alapszituációval. Csupán azért nem kap kevesebb pontszámot, mert a szöveg legalább könnyen olvasható és nem a dagályos novellák közé tartozik.
Értékelés: 4/10 (acélpatkány)
A Földhöz közelítő égitest pánikot okoz, és ennek hatására ezrek hagyják el a bolygót, csak a főhős nem. Nos, ennél több nemigen történik ebben a rövid írásban. Sokszor olvasott szituáció, semmilyen új aspektust nem tett bele a szerző.
Értékelés: 4/10 (sfinsider)
Az értékelésnél, pontozásnál az alábbi fokozati skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk Bécsi József, alias orka:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
Zsoldos-díjra jelölt novellák értékelése – 1/5. rész
Zsoldos-díjra jelölt novellák értékelése – 2/5. rész
Az utolsó novellaértékelés-kör holnap olvasható.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
Nem Egymillió éves, hanem „Egycsillió éves traccsparti”
És a Minek nevezzelek végén lebeszélést vagy elbeszélést akartatok írni? 🙂
Én is köszönöm a kritikát, és le a kalappal előttetek, nagy munkát végeztetek, hogy elolvastatok és véleményeztetek minden jelöltet.
Ami orka pontozási módszerének kidolgozottságát bizonyítja, hogy nagyon kevés helyen van véleménykülönbség a pontjaitokban, ill. olyankor sem mindig nagy. Így már-már „lemérhető”, ténylegesen hogy állnak egymáshoz képest a novellák, másrészt két különböző szemszög, még ha más-más okból is, de „helyükön tudja kezelni” a novellákat.
Ez a rendszer ráadásul lehetővé teszi azt is, hogy akár évről-évre ugyanezen a skálán valamelyest összevetető legyen a mezőny a korábbiakkal – feltéve, ha jövőre és azután is bevállaljátok a véleményezést. (:D) (A novellák száma szerintem jövőre drasztikusan vissza fog esni).
onsai:
Jogos, javítva.:)
A Galaktika sem tudta eldönteni: a wikipédiáján még millióval szerepel a cím…
http://egalaktika.wikia.com/wiki/Galaktika_249
Köszönöm a kritikát és a kalaplevétellel csatlakozom Judhoz… 🙂 Tényleg komoly melótok lehetett az összes novella elolvasásával, vélményezésével.
„Egycsillió éves traccsparti”
Ennek van valami köze a Trillió éves dáridó c. SF-irodalomtörténeti könyvhöz, vagy csak véletlen egybeesés?
ronnierocket: csak véletlen.
„Igazán nagyon sajnálatos, amikor egy olyan novellában, amiben remek lehetőségek vannak, megbicsaklik és megtörik a kezdeti lendület. Az ötlet kezdetben nem túl egyedi, ám lassan érdekessé kezd válni, a jövő titkos háborúja kellemesen bizsergető. Hát még amikor a novella teljesen más irányt vesz, és az egész olyan lesz, amilyet ritkán látni a magyar sci-fiben! A gond csak az, hogy mintha a végére maga a szerző is elfelejtené, mit is akar, és teljesen zavarossá válik az egész írás. Pedig az ötlet modern, a megvalósítás egyedi és érdekes, a használt képek és maga a szöveg is kellemes (még a káromkodás se lóg ki). Remélem, legközelebb ez a lehetőség nem vész el.
Értékelés: 7/10 (acélpatkány)”
Ezt most nem értem. Azt írod, hogy a novellának rossz az eleje – megtörik a kezdeti lendület -, és rossz a vége is – A gond csak az, hogy mintha a végére maga a szerző is elfelejtené, mit is akar, és teljesen zavarossá válik az egész írás. -, amitől az egész novella zavaros lesz. Az értékelés pedig: Jól megírt, igényes alkotás. Ez kissé ellentmondásos.
Craz: én nem látom az ellentmondást. A novella elején úgy tűnik, hogy az alapötlet, a férfi beszélget az MI-vel egy ócska kis klisé. A „megtörik a lendület” az egész novella viszonylatában használatos, vagyis nem elkezdődik, megtörik a lendület, aztán megint jó lesz.
Az értékelés az összképre vonatkozik: maga az írás egy igényesen és jól megírt mű, CSAK a végére összezavarodik (számomra legalábbis). Úgy gondolom, hogy a zavaros vég rontja el, hogy „kiemelkedően hatásos, élvezetes mű” legyen. Viszont jobb annál, mint hogy 6 pontot adjak neki.
Van benne potenciál.