F. Tóth Benedek: 43 (Galaktika 250., Metropolis Media)

Elsőre egy átlagos disztópia lenne, de a szerző a szöveggel olyan hangulatot visz bele, ami kiemeli az átlagból. A szereplőről elég sokat megtudunk, de nem tűnik értelmetlenül soknak. Az ábrázolásmód borongós, a világ sötét és piszkos. Ez egyértelműen hangulatnovella, egy kis erkölcsi mondanivalóval. A kezdés elég erős, a közbeékelések és a magányról való filozofálás tovább erősítik a művet. A végén a csattanó viszont mintha keserű ízt hagyna maga után, az egész annyira hihetetlen, hogy nem is hisszük el. Mindenesetre ez egy erős írás, bár talán kicsit hosszú.

Értékelés: 6/10 (acélpatkány)

A jó stílben megírt novella egy imaginárius társadalom lázadójának sorsát, büntetését meséli el. Az átlag hazai sci-fi novelláknál sokkal szebb leírásokat, mondatokat találunk, az írás valahogy mégis céltévesztett, és ennek véleményem szerint három oka van. Az első: az ismerős szituáció, amelyet annyiszor olvastunk, vagyis a társadalomból kitűnő, eltérő zseni meséje. A második hiba, hogy tulajdonképpen alig történik valami, és ezáltal az egész valahogy túlírtnak tűnik, önmagát ragozza a novella, különösen a gubós részeknél nem takarékos a szöveg. A harmadik egy hihetetlenség: ha a főhős hatni tud másokra – hiszen ezért került űrbéli börtönébe – akkor miért nem hatott elfogóira és bíráira? Miért nem terjedt ki hatalma rájuk? Erre nem kapunk választ, és ettől a felvázolt világ a levegőben lóg.

Értékelés: 6/10 (sfinsider)

Fazekas Beáta: Fordulat (Ragálykommandó antológia, Cherubion kiadó)

Röviden úgy foglalhatnánk össze a novellát: a Terminator-érában játszódó Kettes változat (by Philip K. Dick) nyakon öntve egy kis A.I. – Mesterséges értelemmel. Remélem, már ennyiből is látszik, mekkora sablon- és közhelyhalmazzal van dolgunk, a kisfiú, akiről már a szemfüles olvasó az elejétől tudja, ki is valójában, a katona, aki „sokat látott, de érző szívű”, a gonosz Skynet, akiről már tudjuk, hogy az is csoda, hogy képes volt idáig eljutni, annyira inkompetens, és így tovább. Természetesen az írónőre jellemző „fiús” hangnem itt is megvan, de nem olyannyira zavaró (az itt-ott megbúvó ellentmondások sokkal inkább). Egy franchise kötetben elfér, komoly írások közt viszont nem.

Értékelés: 4/10 (acélpatkány)

A Terminator világában játszódó történet önmaga foglya: nem tud kilépni a jól ismert sorozat sablonjai közül. Ez egy úgynevezett tie-in fiction, és egyébként nem véletlen, hogy kint külön díjuk van; nem igazságos összeengedni egy erőteljesen determinált elbeszélésvilágot a többi, megkötés nélküli novellával.

Értékelés: 4/10 (sfinsider)

Hantos Norbert: A repülés az élete (Új Galaxis 16., Kódex)

A mezőnyben egyediként próbál nem emberi szereplőt mozgatni, ennek erőssége a lény leírásában és önreflexiójában látszik. Néhol a sok kurzív összezavarja az embert, most éppen ki gondol/beszél, de követhető a cselekmény. És sajnos kitalálható, ahogyan az lenni szokott. Pedig megvan ebben az írásban is egy jobb mű lehetősége, már ami az alapötletet (genetikailag űrutazás céljából módosított lény) illeti. Erősség a főszereplő lény személyisége valamint a repülés szerepe. A párbeszédek viszont közepesek, a „bemutató” szövege papírízű. A keret pedig teljesen felesleges.

Értékelés: 5/10 (acélpatkány)

Az értelmes, sorsa ellen lázadó, organikus űrhajó története nem tartalmaz nagy meglepetéseket. Az élő űrhajó gondolata régi, itt a megvalósítás, a megírás is sajnos középszerű (a főhős monológjai jórészt erőltetett érzelgősségnek hatnak), az egyetlen fordulat pedig túl korán bekövetkezik ahhoz, hogy tényleg dramatizálni lehessen. A novella tudományossága nagyrészt halandzsa, nem a reális (mai ismereteinkből következő) tudományos eredményeken alapszik.

Értékelés: 4/10 (sfinsider)

Imre Viktória Anna: Pax aeterna (Új Galaxis 16., Kódex)

A katolikus egyház elnyomó terroruralma. Senkinek nem cseng ismeretlenül ez az ötlet, ugye? A hosszú novellában megkapjuk, ami egy ilyen íráshoz dukál: miért alakult ki így a világ, milyen rossz oldalai vannak, mi került egyházi indexbe, a főhős miért kételkedik, satöbbi. Természetesen a végén a nagy csattanó is csak egy kis durranás, a velejéig romlott egyházi vezetéssel – csak remélni tudom, hogy a szerző áttanulmányozta a katolikus egyház nem éppen dicső korszakait is, és nem gondolja úgy, hogy ez a „szenny” az ő invenciója. Amit az írásról érdemes tudni: újabb sablonkarakterek (lásd Inkvizíció), közhelyek, túlírtság, felesleges belső monológok és kérdések.

Értékelés: 3/10 (acélpatkány)

Egy novella, amelyben a Vatikán lesz a világ ura a III. világháború után. Nos, a felvázolt forgatókönyv teljességgel hihetetlen, sőt, elképzelhetetlen. A szerző története szerint „A Teremtő és a halandók közötti szövetséget megerősítendő, újraírták a Bibliát, a Vatikán pedig megerősödött befolyását felhasználva bekebelezte az összeomlott, harmatgyenge nagyhatalmakat.” Nos, ez így, ebben a formában badarság. A római katolicizmus Európában egyre gyorsabb ütemben veszti el valaha meghatározó befolyását, és ehhez jelentősen hozzájárulnak az erkölcsi megítélésén esett foltok: hivatalos hallgatása a holokauszt idején, a gyermekmolesztálásokkal kapcsolatos ügyek ezrei; a tanításától elidegenedő milliók, a csökkenő papi létszám, az újabb keresztény ágazatok és az iszlám térhódítása, a huszonegyedik századi életvitel és a klérus elvárásai közti ellentét miatt. Ez egy világos, számokban is kifejezhető trend. Nagyon nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amely ezt a folyamatot megfordítja. Az, hogy a novella pápája nő, szintén súlyos tévedés, hiszen a katolikus hit lényegétől fogva igaz és változhatatlan – nem lesz női pápa (hiszen Szent Péter utódja értelemszerűen férfi), még a papi nőtlenség eltörlése is csak nehezen elképzelhető. A Biblia átírása ugyancsak furcsa idea, hiszen eddig sem történt meg (a Tízparancsolat és az apokrif könyvek kérdése más tészta). Ha a római katolicizmus valaha visszanyeri befolyását, valószínűleg nem nagyon fog különbözni elveiben a mai – vagyis a régebbi – gyakorlatától. Ja, és a vallási terminológiában a római katolikusoknak nem lelkészei, hanem papjai vannak.

Értékelés: 3/10 (sfinsider)

K. Varga Beáta: Fényt! (Hihetetlen magazin 2010/május)

Megrázó és okos novella. Középpontjába olyan témát helyez, ami mindenkit foglalkoztat, de sok más írással ellentétben nem ragad le a felszínnél, igyekszik a dolgok mélyére ásni, néha olyannyira, hogy kétszer kell nekifutni, mire mindent felfogunk. Az alapötlet érdekes, a magyarázata elfogadható, a leírása szikár, nem próbál cirádás stílusban írni, de ehhez a történethez nem is ez való. A karakterek hihetetlenül élettel teltek, a párbeszédeik tiszták, nincs felesleges rész. A novella vége pedig hátborzongató és érdekfeszítő, szinte sajnáljuk, hogy nyitva marad. De nem a vége a lényeges, hanem az, amilyen úton eljutunk oda. Olyan novella ez, ami minden mezőnyben megállná a helyét.

Értékelés: 7/10 (acélpatkány)

A 21. század közepén játszódó történet egy Opus Dei-hez hasonlító szervezet elkötelezett szerzetesének és egy csodatevő műkörmösnek a teológiai párbeszéde. Lehet, hogy a kopogós, néhol befejezetlennek ható mondatok, de lehet, hogy a történet hiánya tette – nálam nem működött ez az írás. Nem vont be, alakjai nem érintettek meg, problémái nem jöttek közelebb. Egy hihetetlen, jéghideg, katarzis nélküli novella maradt számomra.

Értékelés: 5/10 (sfinsider)

K. Varga Beáta: Inga (Galaktika 240., Metropolis Media)

Nagyon érdekes és sci-fiben szokatlan ötletet választ témául az írás, és okosan gondolja végig azt. Hogy mégis hol bicsaklik meg az egész? Talán a második részben megjelenő disztópiánál. Talán az sikerült sablonosra, kicsit szárazra és erőltetettre. Pedig nagyon jól indul. Emellett valahogy nincs itt sem katartikus élmény, amikor ráébredünk a főhőssel együtt a csavarra. Minden lepereg szépen, a végére epilógust is kapunk. Maga a novella gondolata jó, és értem, mire ment ki az egész, csak nem volt olyan erőteljes, mint számítottam rá. Erős kezdés után leül a novella.

Értékelés: 6/10 (acélpatkány)

Érdekes történet, melynek középpontjában egy pszichológiai probléma, annak megoldása és emberiségre gyakorolt hatása áll. Stilisztikailag rendben van, csak nagyon kevés az epikum benne: tudós gondolkodik, tudós rájön. Még ha rövid kis írásról is van szó, a történet, vagyis a mese hiányzik.

Értékelés: 6/10 (sfinsider)

Karádi Kázmér: A Guttenberg-galaxis (Új Galaxis 16., Kódex)

Bár nem úgy tűnik, disztópiát nagyon nehéz írni. Ez meglátszik ezen a történeten is, mely egyfajta fordított Fahrenheit 451 (Bradbury-re maga a szerző is hivatkozik). A főhős megcsömörlésének ábrázolása elégséges a sztorihoz, azonban nincs egyedisége. Az összes disztópia úgy indul, hogy a főhős deviánssá válik, összeütközik a hatalommal, és kapcsolatba kerül az ellenállók kis csoportjával. Itt is ez történik, hosszú, inkább monológnak beillő beszélgetést hallhatunk a rendszerről, természetesen ez a helyzet is kötődik a mi jelenünkhöz (ill. annak a szerző általi értelmezéséhez). Ami új, az a győzelem után kialakuló rend (mint minden disztópiában, itt sincs happy end). De ez sajnos kevés. Ráadásul a novella nagyon túl van írva.

Értékelés: 4/10 (acélpatkány)

Az alapötlet – az írók hatalmára épült társadalom vicces és jópofa kreatív extrapolálásra adna okot. Azonban marad a feltételes mód: a szerző nem élt a saját maga által kínált lehetőséggel, nem váltotta be az olvasó reményeit. Ennek oka ebben a részletben keresendő: „az írók és az újságírók szintén ráeszméltek, hogy mekkora hatalom van a kezükben és a pénzügyi körök szerencsétlen és balul elsült politikai kalandorsága után magukhoz ragadták a hatalmat. A történet ezentúl nagy vonalakban ismert.” Ez az utolsó mondatrész a hiba – a novella írója csak nagy vonalakban ismertet, nincs hihető, kimunkált, végiggondolt háttértörténet, így az írás a pamfletek szintjén marad, az erőltetett humorosság sem segít ezen. Egy jövőben játszódó történetben pedig a nyomtatott könyvek hatalmáról beszélni manapság anakronizmusnak tűnik.

Értékelés: 4/10 (sfinsider)

Az értékelésnél, pontozásnál az alábbi fokozati skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk Bécsi József, alias orka:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

További link:

Zsoldos-díjra jelölt novellák értékelése – 1/5. rész

Folytatás holnap.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. onsai szerint:

    Meglepett a kétpontos véleménykülönbség a Fényt kapcsán. Majd elolvasom újra, és megnézem a nyelvi elemeket, van egy tippem, mi a gond.
    Köszönöm a kritikákat, nagyon hasznosak voltak.

  2. sangel szerint:

    Gábor és András,
    köszönöm az észrevételeket!

    Két megjegyzés csupán:
    – acélpatkány: a valóság gyakran keserű
    – sfinsider: a novellában benne van a válasz

    Amúgy tanulságos a novellák és a kisregények kettős összvetési módszere. Érdekesek a szempontok, elgondolkoztató támpontokat nyújtanak egy elemzéshez.

    A végső összelemzés, különösen a statisztikai rész nagy ötlet!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon