Közeledik a legfontosabb hazai író-olvasó-rajongó találkozó időpontja, a HungaroCon. A június utolsó hétvégéjén megtartandó esemény egyik fénypontja a tavalyi legjobb regénynek, kisregénynek, elbeszélésnek járó elismerés, a Zsoldos Péter díj átadása. (Idén regény kategóriában nem oszt a zsűri díjat a kevés regényjelölés miatt). Ötrészes sorozatunkban az SFmag két szerkesztője – sfinsider és acélpatkány – arra vállalkozott, hogy egyenként bírálatot mondjon minden jelölt novelláról, majd ezután levonja a tanulságokat.

Az értékelésnél, pontozásnál az alábbi fokozati skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk Bécsi József, alias orka:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

 

Antal József: Vénuszlakók – Arbeh (Galaktika 250., Metropolis Media)

Antal József egész Vénuszlakók-ciklusa Ray Bradbury Marsbéli krónikáit juttatja eszembe – a jó oldal nélkül. Az író főhősei, akárcsak a másik novellában, az Egyedülben, a zord Vénusz elemeivel viaskodnak. Típusalakok ők: bármennyire is egyedi próbál lenni a főszereplő sorsa, minden reakcióját ki lehet számolni. Szokás azt mondani, hogy a jó sci-fi az emberre fókuszál. Igen ám, de a jó sci-fi attól még sci-fi marad, itt azonban a sci-fi csak háttér. De ez legyen a legkisebb hiba. A stílus sokkal zavaróbb, ezek is típusmondatok, amiket ismerős szereplők mondanak egymásnak. Az egész történet nem mond semmi újat. Sáskák jönnek, sáskák mennek, ennyi. Az egyetlen valamirevaló jelenet az indiai háborús flashback. A szójátékoknál pedig gondoljuk végig, hogy magyaron kívül más nyelvben működne ez?

Értékelés: 4/10 (acélpatkány)

Egy nagyon-nagyon vérszegény történet a vénuszi sáskajárásról és egy rejtély megoldásáról. A novella tematikája, nyelvezete olyan öreg, hogy ez akár egy hetvenes évekbeli antológiába is könnyedén belesimulna. A baj nemcsak az, hogy a szereplők – akár egy szappanoperában – egyszerűen szétbeszélik az írást, de maga a rejtély és annak megoldása sem tartalmaz olyan titkot, meglepetést, amely pozitív érzésekkel töltené el a novella végigolvasóját.

Értékelés: 3/10 (sfinsider)

Antal József: Vénuszlakók – Egyedül (Galaktika 244., Metropolis Media)

Ide most bemásolhatnám, amit fentebb írtam, de próbálok valami egyedit írni ehhez a novellához. Sajnos az írás hátránnyal indul, ugyanis a mottó utáni első pár bekezdés teljesen elhibázott írásmódot tartalmaz. Kérdem én: minek megismételni szóról szóra egy mondatot, csak más szájába adva azt? Ha a narráció elmondja a dolgot, akkor a szereplőnek már nem kell, és fordítva. A szöveg túlírt, és a típusok itt is fennállnak (az alkoholizmus okától a feloldásig). Itt említenék meg egy, engem az egész ciklus olvasása során izgató kérdést: miért olyan gonosz ez az Alapítvány? Mert hogy épkézláb magyarázatot nem kapunk, amit viszont igen, az meg, kérem szépen, röhejes. Miért érdeke egy telepes vállalatnak, hogy telepesei elbukjanak? Jó, rabszolgái lesznek, és?

Értékelés: 3/10 (acélpatkány)

Egy másnapos vénuszi telepes küzdelmei. Ha a novellából kiveszem a Vénuszt, sima, mezei farmertörténet. Sajnos nagyon jellegtelen sztorival, szereplőkkel és „csattanóval”.

Értékelés: 2/10 (sfinsider)

Bukros Zsolt: Az emlékezet útvesztői (Avana Arcképcsarnok 2010/1., Avana)

Bukros Zsolttal az a bajom, hogy meglenne a tehetsége és a tudása, hogy tisztes írásokat adjon ki a kezéből, azonban hiányzik belőlük valami plusz. Ez a helyzet ezzel a novellával is. A sablonos felütés után (telefoncsörgés ébreszti a családos zsarut) egy gördülékenyen megírt, viszonylag érdekes ötletre épülő, kellemes, mondhatni élvezetes nyomozós sztorit kapunk. Még a vége is jól összerakott, kis fricska ez a korábban elejtett információk felhasználásával. Azonban mégsem tud elég erős maradni. Elindul a cselekmény, ki is fut valahová, de nem látjuk, mi is volt a megírás célja. Mert ha az, hogy elmondhassuk, a pszichológusok manipulatív gojok, akkor ez kevés.

Értékelés: 5/10 (acélpatkány)

Ez a történet tényleg tavaly jelent meg? Hihetetlen, hiszen ez A sejt című film szinopszisa. Az író vagy nem látta, és akkor az a baj, vagy látta, és úgy írta meg, hogy nem tett hozzá szinte semmi lényeges újdonságot. Ez is baj. Vajon melyik a nagyobb hiba?

Értékelés: 2/10 (sfinsider)

Bukros Zsolt: Isten szava (Avana Arcképcsarnok 2010/2., Avana)

A másik bajom a szerzővel az, hogy a jó sztorijai mellé mindig becsúszik egy-két nagyon gyenge. Idén ez a szerep erre az írásra jutott. A teljesen értelmezhetetlen, gyengébb B-filmekbe való autós üldözés és az azt követő tényleges merénylet olyannyira elüt egymástól, mint a papi reverenda és a macsó főhős. Ez egy tökéletesen sablonos sztori egy MI hatalomátvételről, ami sajnos erősen sántít (most azért tud mindenkit irányítani, mert uralja a GPS-t? És tényleg mindenki fanatikus?) A szerzőnek valószínűleg volt egy kép a fejében, látott valami filmet, és gondolta, kanyarít belőle valamit. Ez azonban nagyon kevés.

Értékelés: 2/10 (acélpatkány)

Az öntudatra ébredt, emberiség ellen fellázadt mesteréges intelligenciák – vajon honnan is tűnnek ismerősnek? Jaj, nagyon sok helyről. Attól, hogy ezt némi szakralitással önti le a szerző, a novella még mindig egy B-kategóriás akciófilm színvonalán vonszolja magát. Semmi meglepő, semmi új nem olvasható itt, az olyan kifejezések, mint például az „elnyílt ajkai” vagy „A múlt ködébe merült harcos” kimondottan komikusan hatnak, holott a szerzőnek nem ez lehetett a célja.

Értékelés: 2/10 (sfinsider)

Bukros Zsolt: Matyi és Kutya (Avana Arcképcsarnok – A jövő nagykövetei különszám, Avana)

Az ötlet nem világrengető, egy fiú és egy számkivetett klón/mutáns/űrlény/stb. (megfelelő aláhúzandó) barátsága már ezerszer feldolgozott téma. A génmódosított állatok képe nagyon egyedire sikerült, és bár érződik, hogy a génfarm létrejöttének háttere csak vázlatos, mégsem hiányoljuk a dolgot. A libatelep leírása és a fiú útja azon keresztül elég szürreális. Talán még az utolsó csattanó is jó lenne, bár aki elég sok sci-fit olvasott, az ki fogja találni, mi is a fiú valódi titka. Viszont a túltengő szentimentalitásra és a gyenge fogalmazásra nincs bocsánat.

Értékelés: 4/10 (acélpatkány)

Érzelmekkel teli történet, melynek gyermek főszereplőjével könnyű lenne azonosulni – ha nem állna az utunkba sok fránya kérdés. Nos: hogyan népesedett túl Magyarország? Miért pont az állatokat kell kitenyészteni az éhínség ellen, és a növényeket ez miért nem érinti? Hogyan lehet az, hogy a főhős csak a novella végén látja meg saját magát, addig még nem nézett tükörbe? Szóval, nagyon soványka lett mind a novella kiindulópontja, mind a vége, megoldás, izgalmas csavar nélkül. Az írásban több stilisztikailag oda nem illő kifejezés szerepel (például a kisfiú szájából nem hangzik jól a „saját vére” pátoszos kifejezés), és ez a mondat is még csiszolásra szorult volna: „Amikor faggatni kezdtél a 77-esekről, egyből gyanakodni kezdtem, hogy összefutottál egy ilyen deviánsra.”

Értékelés: 4/10 (sfinsider)

Michael A. Farmer (Szántai Mihály): Családi kör (Új Galaxis 16., Kódex)

Érdekes ötletből kiinduló novella, ami sajnos nem fut ki rendesen. Ugyan a gépek által kvázi rabszolgává tett ember gyakran feldolgozott topik, és az ellenálló agitátor is ismert, itt kapunk egy kis csavart. Azonban hiába fordítja meg az egész rendszert a szerző, a novellának nincs rendes lezárása. Kapunk egy csattanónak szánt valamit, ami pont hogy a korábbi agitátort támasztja alá (és fricska akar lenni napjaink web-használóinak), de ez célt téveszt. Számomra kiemelkedő pont az ellenálló „érkezése”, amiről a Brazil című film szerelője jut eszembe. Talán még az apa karaktere, ami szót érdemel, a többi azonban csak statiszta.

Értékelés: 3/10 (acélpatkány)

A történet szerint a jövőbeli család a virtuális világokban éli mindennapjait, amikor egy aktivista rá akarja döbbenteni őket életük céltalanságára. Ez a novella sok okból nem működik. Az alapszituáció sablonos (VR), a családfő és a betolakodó felszínes moralizálása pedig egyáltalán nem szellemes olvasmány, holott érezni, hogy a szerző néha humoros, ironikus próbál lenni. Éppen ezért a címválasztás sem éppen telitalálat, hiszen Arany János verse lappangó, drámai feszültséget hordoz, amit be is mutat.

Értékelés: 3/10 (sfinsider)

Michael A. Farmer: Mielőtt eltűnik a virágok illata (Hihetetlen magazin 2010/április)

Sajnos nem tudom komolyan venni azt a novellát, melynek első oldalán az egyik szereplő nevét három különböző módon írták le. Ajvé, korrektor, szerkesztő. Ami magát a novellát illeti, túlságosan hosszú felvezető után egy klasszikus „akkor most elmondom a történetet” monológot kapunk, és egy hihetetlenül vérszegény és előre kitalálható, csattanónak nem nevezhető befejezést. Az egész történet a jól ismert sablonok minimális egyediséget felvonultató egyvelege, az idős, a világ bajaira megoldást adó tudóssal, a megbízható „alig ismerem, de megbízok benne” kutatóval és titkos katonai projekttel.

Értékelés: 3/10 (acélpatkány)

A történet szerint egy emberiségre halálos kórt a méhek hordoznak, így csak e hasznos rovarok elpusztításával állítható meg a járvány. Ez persze ökológiai katasztrófához vezet, ahogy azt például már a Mézengúz című animációs filmből is tudhatjuk. A rövidsége ellenére nagyon-nagyon lassan induló történet happy enddel ér véget, és szinte sajnos ez az egyetlen jó hír a novellával kapcsolatban. Hiányzik a drámaiság, a távlatok érzékeltetése, így a katarzis is elmarad a végén.

Értékelés: 3/10 (sfinsider)

Holnap folytatjuk.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 13 hozzászólás.

  1. onsai szerint:

    Hú, törölgetem a vért a monitorról… 🙂

    Jó az Orka féle pontozási rendszer. Érdemes volt újra előhúzni.

  2. attila szerint:

    Ez úgy nagyjából a többire is jellemző átlag, vagy van olyan írás is, amit nem fogcsikorgatva olvas az ember?

  3. Küry szerint:

    „A szójátékoknál pedig gondoljuk végig, hogy magyaron kívül más nyelvben működne ez?”

    Ezen azért megakadt a szemem. A novellától elvonatkoztatva ennek a meglátásnak, mint kritikának, szerintem nem lehet létjogosultsága. Az irodalomnak igenis része a nyelvvel való játék, és nagy mértékben veszítene sokszínűségéből, ha a szerzők már írás közben azt latolgatnák, hogy „vajon ez hogy hangzik majd ángélusul?”

  4. acélpatkány szerint:

    A nyelvvel való játék és egy esetlen szójáték nálam két különböző dolog. Természetesen lehet, hogy csak engem zavar az ilyesmi.

  5. Maggoth szerint:

    Köszönöm a bírálatot, elvégre a Fantasztikus kéziratok éjszakájára is pontosan azért neveztem be, mert híjával vagyok az objektív véleményeknek. A kritika készítőinek maximálisan hálás vagyok! 🙂

  6. Küry szerint:

    @acélpatkány:
    Igen, de akkor nem az a gond vele, hogy nem lehet lefordítani, hanem hogy esetlen. (Én nem olvastam a novellát.)

  7. thecube szerint:

    Látom idén is elképesztő a minőség. Mondjuk tényleg van köztük pár kezdő/amatőr író is ,de pl Antal József mint író és szerekesztő elég elszomorító teljesítményt nyújtott, és úgy tudom a regényei se jobbak. És az sem túl szívderítő, hogy a galaktika szerepeltette a lapjain a novelláit. Akk már inkább szerepeljenek ritkábban magyar novellák, mintsem hogy ilyen minőségi engedményt adjanak nekik.

  8. SFinsider szerint:

    onsai: vérző monitor? a hiba nem a mi készülékünkben van:)

    attila: vannak jobb írások is.

    thecube: ” Akk már inkább szerepeljenek ritkábban magyar novellák, mintsem hogy ilyen minőségi engedményt adjanak nekik.”
    Tökéletesen egyetértek.

  9. ronnierocket szerint:

    „Az alapszituáció sablonos (VR)”

    Egyiket sem olvastam a kritizált novellák közül, de hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy a VR max annyira tekinthető sablonnak egy sci-fi történetben, mint amennyire a repülőgép vagy a tank egy második világháborús sztoriban. Az eredetiség hajszolása szerintem nem jó perspektíva, pont Zsoldos írt valahol arról, hogy egyre több sci-fi válik minél abszurdabb ötletek cirkuszává, mert folyton valami nagyon újszerűt akarnak alkotni – ha már Zsoldos-díj 🙂

  10. trans-x szerint:

    Antal József…írásait nem tudom ki erölteti a Galaktika lapjaira de remélem olvassa ezt és nem szerepeltet több ilyen gyenge művet!!!

  11. reprobus szerint:

    Jól van srácok, akkor most valljátok be szépen, hogy hova ástátok el a trollokat!

    Mi az, hogy még egy fröcsögő hsz. sem érkezett reggel óta?

  12. SFinsider szerint:

    ronnierocket: a sablonokkal alapesetben nincsen baj, hiszen a sci-fik 99%a sablonokra építkezik, csak néhány zseni talál ki teljesen újat. Mindig az a kérdés, hogy az író hogyan csavarja meg az ismertet, mit hoz még ki belőle. Hiszen ha sci-fi regényt olvasunk, új történetet, világot, koncepciót szeretnénk olvasni, nem az ezerszer megrágott és kiköpött témákat, nem? A sci-fit az ötletek irodalmának is nevezik; Zsoldos Péter pont az Ellenpont és A feladat regényével cáfolja meg saját állítását: ezek pontosan egy-egy ötletre épülnek, amelyek eredetiek és újak.
    Egy mainstream regény simán elmegy még, ha „csak” jól van megírva, stílus- és szövegbravúrokat mutat be. Egy sci-fiben ellenben úgy kell az ötlet, az invenció, a meglepetés,mint egy falat kenyér.

  13. hanna szerint:

    @SFinsider „Egy mainstream regény simán elmegy még, ha “csak” jól van megírva, stílus- és szövegbravúrokat mutat be. Egy sci-fiben ellenben úgy kell az ötlet, az invenció, a meglepetés,mint egy falat kenyér.”
    Leginkább, mert a magyar sci-fi kevés kivételtől eltekintve nem igazán jeleskedik a stílus- és szövegbravúrok terén – de ha nem így lenne, elképzelhető, hogy számodra is „megmentenék” az írást? Szerintem a stílus és forma újszerűsége is lehet olyan invenció, ami kiváltja az új ötletet, pontosabban az válik „az” ötletté (lásd pl. a Lábjegyzeteket). A „valami új” kívánalma mindegy, milyen szinte szerepel, világépítésben, fordulatban vagy nyelvi elemekben.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon