SFmag

Az SFmag stábja is rajong Douglas Adams regényeiért, a Törülközőnap – és az író halálának 10. évfordulója – alkalmából összegyűjtöttük, kinek mit is jelent a Galaxis Útikalauz stopposoknak, és néhány más műve.

***

Körmendi Ágnes (tapsi): „Persze nekem is a Galaxis Útikalauz stopposoknak volt az első Douglas Adams könyvem – már csak azért is, mert akkoriban és utána még egy ideig ez volt az országban, és kész. De aztán jött Dirk Gently, és ha valaki az egyik történetben Coleridge zaklatásával menti meg a világot (aki akkoriban épp a kedvenc költőm volt, mert kamaszként még fontosnak éreztem, hogy legyen olyanom), a másikban pedig skandináv istenekkel törli föl a padlót, ráadásul a hűtőszekrényét sem tartja rendben, az nekem csak példaképem lehet. Látja ott azt a téglát? Wordsworth egyszer lehányta. Nagy költő volt.”

Sümegi Attila (raves): „11-12 éves lehettem, amikor először olvastam a Galaxis Útikalauz stopposoknak c. regényt, és egy kukkot sem értettem belőle, mert akkoriban a Star Wars és a Winnetou jelentette nekem a nagybetűs könyvélményt. A sok értelmetlenségben egyedül a vogonok verse tetszett, azon hangosan felnevettem. Később, amikor a Vendéglő a világ végén megjelent, akkor olvastam el újra az első könyvet, de hiába. A kedvencem máig a második rész maradt (külön ki szeretném emelni a kürticsigás hasonlatot).”

Szökrönyös László (Creideiki): „Általános iskolás koromban találkoztam először az Útikalauzzal. Egyik barátom olvasott fel belőle részleteket a nagyszünetben, mai napig emlékszem, milyen elsöprően humorosnak találtam Marvin és a tank párbeszédét. Azóta is ő a kedvenc Adams karakterem, maga mögé utasítva Zaphod Beeblebroxot, Dirk Gentlyt és a zseniális epizodistákat, a zuhanó bálnától kezdve a verselő vogonokon át a kék szín egy szuperintelligens árnyalatáig. Annak idején kicsit sajnáltam, hogy azt a rengeteg ötletet egy ilyen bolond műre pazarolta el, és megpróbáltam magamban felépíteni egy »komoly«, igazi hard-SF világot az adamsi ötletekkel. Bár nem tartozik a nagy kedvenceim közé, ma már látom, hogy úgy jó, ahogy van. Dirk Gently pedig a legfainabb magánnyomozó az irodalomtörténetben, mai napig az ő holisztikus vezetési stílusával szoktam eltévedni.”

Lőrinczy Judit (Jud): „Ki nem olvasta azt a bizonyos, sokat emlegetett regényt, ki nem rajong érte?  Én azonban a Galaxis Útikalauz stopposoknak-ból készült filmet is nagyon szerettem. Nem ugyanaz, tudom, de Adams nem is szánta hasonlónak: szinte külön történetet írt, míg a sors akaratából egy ideig a forgatókönyvön dolgozhatott. Bájos, szívszorító, ironikus, minden korban ugyanúgy érthető poénokkal. Mi kell még?”

Mayer István (adeptus): „Rendkívül eredeti módon a Galaxis Útikalauzzal kezdődött megismerkedésem Adamsszel, talán kis színt visz a dologba, hogy a kötetet az egyetemi könyvárusnál vásároltam meg, jóval a szükséges tankönyvek beszerzése előtt. Az első kötetet gyors egymásutánban követte a második és a harmadik is, majd hosszabb szünet következett, a két hátralévőt már az összkiadásban olvastam el. Közben végeztem Dirk Gently kalandjaival is, és hát mondanom sem kell, mindegyiken jót mulattam. Azért hozzá kell tennem, hogy az utolsó két Útikalauz-kötet már nem ér fel elődeivel, legalábbis engem kevésbé fogtak meg. Mindenesetre kötelességtudóan elolvastam az Eoin Colfer-féle folytatást is.”

Juhász Viktor (brainoiz): „Azt már csak a statisztika kedvéért említem meg, hogy természetesen a Galaxis Útikalauz stopposoknak című művel kezdtem az ismerkedést Adams munkásságával, még az első magyar kiadás idején. Eleinte nem is tudtam eldönteni, mi ez, és sokáig gyanakodva kerülgettem a könyvesboltban. Aztán elolvastam, és azzal a lendülettel tukmáltam rá mit sem sejtő ismerőseimre. Számomra mindig is ez marad »az« Útikalauz-könyv, habár a negyedikig mindegyikben akadnak évtizedek óta idézhető momentumok az MVP-pajzstól kezdve a telefonmosókig (és Dirk Gently is zseniális). Mindenképpen ki kell emelnem az első regény remek magyar fordítását, különös tekintettel a vogon költészet gyöngyszemére, ami tökéletesen szavalható nagy közönségnek házibulikon, mondjuk úgy éjfél körül.”

Gyűjteményes kiadás

Takács Gábor (acélpatkány): „Elsőre engem is elrettentett az Útikalauz első magyar kiadásának borítója. Nem tudtam hová tenni, talán ezért is vettem meg még kölyökkoromban. Aztán mikor elolvastam, mintha egy egészen új világ nyílt volna ki előttem. Mindig is szerettem a humoros sci-fiket, de ez valami teljesen más volt. Adams minden oldalon annyi ötletet hozott be, amennyiből mások novellákat írnak – legyen ez még akkora közhely is, de igaz. Zseniális, mégis egyszerű. Nem csoda, ha sorozat és film is készült belőle, bár azok, legyenek bármennyire kellemesek, nem ütnek úgy, mint ez a vékonyka kis könyv. Ez az a mű, amit eddig többször újraolvastam, és néha azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy útikalauzom a Galaxishoz, ami ugyan nem sok releváns információt tartalmaz, de legalább szórakoztat, amikor egy vogon űrhajó zsilipjében várom a véget.”

Kánai András (SFinsider): „Douglas Adams minden írása közül – természetesen – én is a nagy művet, az élet értelmét bemutató regényt olvastam először. Lefegyverzett az a humor, amellyel akkoriban idehaza nemigen találkozhattunk. Az a tény, hogy mindezt sci-fi köntösbe (pontosabban: törülközőbe) csavarta, méginkább kivívta lelkesedésemet. Az angol abszurd humor szellemessége, a stand-upok világát idéző mondatok olyannyira jók, hogy kívülről fújjuk őket. Számomra ő igazából egykönyves szerző, nem adatott meg neki, hogy gyökeresen más jellegűt írhasson. Viszontlátásra, DA, és kösz a halakat (és Marvint, és a hülye nyomozót, és a kihalófélben lévő állatokat és az elektromos szerzetest).”

***

Douglas Adams (1952-2001)

Hozzászólások

hozzászólás