Christian T. Petersen a Fantasy Flight Games alapítója és CEO-ja, egyben játékdizájner először egy Trónok harca kártyajátékot tervezett (ezt az aktuális nyereményjátékunkban meg is lehet nyerni), majd 2003-ban megszületett Martin regényciklusa alapján a Trónok harca táblás társasjáték is.

Aki nem játszott az utóbbi években, évtizedekben társasjátékokkal, esetleg lemaradt a Rizikónál, a Ki nevet a végén?-nél vagy a Gazdálkodj okosan!-nál, az talán el sem tudja képzelni, hova fejlődött közben a társasjátékipar. Ma már amúgy bármilyen társasjátékhoz viszonylag egyszerűen hozzá lehet jutni, hiszen a speciális társasjátékboltok rendelésre külföldről is bármilyen játékot meghoznak, már csak egy kis angol nyelvtudás szükséges. (Ez sem mindig, rengeteg játéknak van a neten lefordított szabálykönyve.) Azonban a Trónok harca esetében még az angoltudásra sincs szükség, hiszen a Delta Vision kiadó pár éve kiadta a táblásjáték magyarított verzióját, igényes, az eredetivel megegyező kiadásban. Lehet azt mondani, hogy a társasjáték a számítógépek és az internet korában divatjamúlt, anakronisztikus szórakozás, de azt gondolom, hogy egy minőségi társasjáték tud ugyanolyan élményt nyújtani, mint bármely játék, és a barátokkal való közös élmény miatt pedig még annál sokkal többet is.

A játék címe Trónok harca, de valójában inkább a Királyok csatája történetén alapul, és a történettel éppen ismerkedők inkább ugorjanak most egy bekezdést… hiszen a játék onnan indul, hogy a király, Robert Baratheon halálát követően megüresedett trónért a hatalmas Westeros térképen csapnak össze a nemesi házak, hogy a körökre osztott játékmenetben minél több várat és várost foglaljanak el, és a többi ház fölé kerekedjenek.

Háromtól öt főig játszhatunk, és mindegyik felállás egészen más helyzeteket teremt, és stratégiákat követel, ráadásul az úgynevezett eseménykártyák személyében érkező, mindenkire érvényes véletlenfaktor is alaposan meg tudja kavarni az aktuális erőviszonyokat.

A Trónok harca a német stílusú táblás játékok közé tartozik, azaz a szerencsének kisebb szerepe van. Ennek első és legfontosabb jele, hogy nincs dobókocka. A szabálykönyv elsőre kicsit riasztó lehet, mi hajdanán két órán keresztül igyekeztünk értelmezni, viszont ahogy elkezdtünk játszani, gyorsan letisztult minden, és beszippantott a hangulat, az ismerős helyszínek, karakterek.

Megpróbálom összefoglalni a játékmenetet, de csak nagy vonalakban, mert nem szabálykönyvet szeretnék ismertetni, inkább a lehetőségekből és az élményből igyekszem ízelítőt adni. Öt ház valamelyikének bőrébe bújhatunk: ezek a Starkok, a Baratheonok (Stannis Sárkánykőről), a Lannisterek, a Tyrellek és ötfős játék esetén a Greyjoyok. A játék minden egyes köre három szakaszból áll. Elsőként az úgynevezett eseménykártya paklikból csapunk fel hármat, és hajtjuk végre az utasításokat, utána megtervezzük az aktuális körben végrehajtandó taktikai lépéseket (pl. támadás, védekezés, menetelés), majd végrehajtjuk azokat.

Minden játékos a saját várától indul, és Westeros térképén garázdálkodva meghódítja a szabad várakat, városokat, majd ezt követően egymással véres csatákat vívva próbálja elérni a hét vagy nyolc várat jelentő győzelmet.

A játék egyik nagy erénye az, hogy komoly stratégiai döntéseket és folyamatos gondolkodást igényel, így aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak nem ajánlott, ugyanis rengeteg mindenre kell párhuzamosan figyelni, védekezésre, támadásra, szervezésre, a hatalmi pozíciók megszerzésére, emellett még a vadakra is. Na meg persze az ellenfelek trükközéseire.

Minden játékos meghatározott haderővel kezd, ami lehet gyalogos, lovag és hajó, és ezeket az erre utasító eseménykártya által jelzett toborzás fázisában lehet bővíteni, minden vár, városhoz lehet újabb egységeket elhelyezni. Egy toborzás jöhet nagyon jókor, de nagyon rosszkor is. A toborzásnak az úgynevezett utánpótlásszint szab határt, ami meghatározza, hogy házanként hány mezőn állhat több csapategység, és mennyi. Ez gyakran gondot szokott okozni.

Nagyon szórakoztató és egyben kegyetlen rész az úgynevezett licitálás, amikor a hatalmi- és erősorrendet határozzuk meg a befolyási területekre való licitálással. Három befolyási terület van: a vastrón, a hűbéri sorrend és a királyi udvar. A vastrón sorrendje a játékkör sorrendjét határozza meg, és nagyon trükkös, mert néha jobb a körben utolsónak lenni, mint elsőnek. Viszont az első hely – egyben magának a trónnak a birtoklása – azt jelenti, hogy döntetlen esetén a trón birtokosa tudja meghatározni a sorrendet pl. a többi erősorrendnél, és ilyenkor nyilván a hozzá közelebb esőt tolja hátrébb. A hűbéresi sorrend a csatáknál határoz meg egyfajta erősorrendet, ami nagyon fontos, mert döntetlen esetén a sorban előrébb lévő győz. A legelső a sorban pedig a valyriai acélkardot is birtokolja, ami a csatákban még plusz egy egységet jelent a számára. A királyi udvar befolyási területe pedig a lépések és a letehető parancsjelzők számát korlátozza.

Ezek miatt nagyon lényeges, hogy minél több licitálásra használatos hatalomjelzőt gyűjtsünk össze. Ezeket egyrészt megfelelő mezők elfoglalásával, másrészt korona cselekvésjelzővel tudjuk gyarapítani. A licitálás mindig külön szórakozás, meg kell próbálni kitalálni, hogy ki mit akar megszerezni, ki melyik licitben mennyit fog rakni, és az alapján gazdálkodni, mert gyakran több körre is megmaradnak ugyanezek a pozíciók. Máskor meg a következő körben újrarendeződik minden, és a kínkeservesen megszerzett pozíciót egy körrel később már esélyünk sincs újra megszerezni.

A tervezés szakaszban aztán minden olyan területen, ahol egységünk állomásozik, meghatározzuk, hogy védekezünk, támadunk, vagy támogatunk. A parancsjelzők is trükkösek, mindegyik eltérő módon befolyásolja a menetelés, védekezés, támogatás értékét, ezért nagyon meg kell gondolni, mit hova teszünk le. Ez szimpla számolgatás, figyelembe véve, hogy vajon a másik mit tervez, ez alapján rakni fel a táblára a parancsjelzőket, fejjel lefelé fordítva.

Ezt követően felfedjük a parancsjelzőket, és megkezdődik az akció szakasz, amikor végrehajtjuk a parancsokat. A legérdekesebbek a csaták, ugyanis ennek kimenetele rengeteg mindentől függ. Egyrészt a mezőkön álló csapatok számától. A védekezés és menetelés parancsokon különböző hozzáadandó vagy levonandó értékek szerepelnek, ezért ebből sem mindegy, hogy mit és hová rakunk, a támogatás pedig a szomszédos mezők csapatainak erejét adja hozzá a támadó/védekező értékhez.

Christian T. Petersen

És végül itt vannak a házkártyák, mindenkinek hét darab, amik további plusz értékeket, és egyéb, helyenként kegyetlen speciális képességeket rejtenek. A házkártyák egyfajta karakterlapok, a regény főbb szereplőit ábrázolják, és mindegyikük különböző erősségű, némelyik pedig speciális képességgel is rendelkezik. Ezekből jön össze egy szám, ami meghatározza, hogy ki győz, és kinek kell visszavonulnia, vagy egységet veszítenie.

A játék során tökéletesen előjönnek egyes regénybeli helyzetek, például a Nyak a játékban egy stratégiailag fontos terület, ahol a Starkok és a Lannisterek rendszeresen állóháborúba keverednek, de még a házkártyák offenzív vagy defenzív összeállítása is profin jellemzi az adott házat. Természetesen rengeteg apró trükk van, a gyakorlott játékosok, mint minden stratégiai játékban, az első néhány lépést már gondolkodás nélkül hajtják végre.

Az erőviszonyok tekintetében vannak kisebb-nagyobb aránytalanságok, attól függően, hogy hány játékos játszik, egyes házak hátrányban vannak, amit érdemes speciális szabályokkal korrigálni. A szabálykönyv ad is pár lehetőséget, de ezen felül bármi hasznosat ki lehet találni, mi például Zúgó partjára mindig felhúzunk egy hegységet, azaz hajókkal azt a mezőt nem lehet támogatni, és öt fős játéknál próbáljuk megfékezni a Greyjoyokat, de nem mindig sikerül.

Nem tudom, a fentiek mennyire tudták felkelteni az érdeklődést, de aki megszerette Westerost és a Trónok harca világát, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia, már csak a hangulat kedvéért is, mert rengeteg apró poént szül játék közben. Nincs is annál felemelőbb, mint amikor a Lannisterek bemasíroznak például Deresbe. (:D)

További információk:

  • Már két kiegészítő is megjelent, igaz, egyelőre még csak angolul, amik tovább kavarják az amúgy is szerteágazó stratégiai lehetőségeket. A Királyok csatája olyan új elemeket hoz be a játékba, amik sokkal kiszámíthatatlanabbá teszik az egészet, a Kardok vihara pedig elsősorban egy speciális részt, a Folyóvidék csatáját modellezi.
  • A játék a Delta Vision webshopjában

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: társművészetek

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. Nihil szerint:

    Én úgy hallottam, hogy ráadásul mintha lenne idő szempontjából egy felső határ, amikor a Mások gondolnak egyet, és letarolják Westerost. Vagy ez csak opcionális lehetőség? :)

  2. Hackett szerint:

    Azzal már nem akartam bonyolítani az ismertetőt, de valóban van egy jel, ami bizonyos eseménykártyák esetén feljebb tolja a Vadak támadása jelzést, és amikor előjön egy Vadak támadása eseménykártya, akkor közösen kell egy meghatározott számú hatalomjelzőt összerakni egyfajta licit formájában. Ez azért durva, mert van, aki szűkében van, van, akinek meg több hatalomjelzője van éppen, és valamiféle kompromisszumot kell kötni, különben a vadak betörnek a Hét királyságba, és az mindenki számára csúnya csapatveszteséget okoz, de a legtöbbet annak, aki a legkevesebbet rakta bele. Ha viszont visszaverik a vadakat, akkor a legtöbbet licitáló játékos visszaveheti egy házkártyáját, amit már kijátszott, ami pedig nagyon hasznos.
    Szóval, vannak itt még ügyeskedési lehetőségek.:)))

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon