Elkezdjük a Trónok harca tematikus hetünket, amelynek során bemutatjuk, miért zseniális George R. R. Martin Jég és Tűz dala című regényciklusa, milyenek a kapcsolódó képregények, játékok, és legfőképpen itt van az év egyik legjobban várt tévésorozata, az HBO által brutális költségvetésből készített Trónok harca. Szerdán pedig mindemellett egy nagyon izgalmas nyereményjátékot tervezünk, rengeteg különleges és értékes ajándékkal, amelyek mindegyike kötődni fog a regény- és filmsorozathoz.

Az HBO láthatóan mindent megtesz, hogy népszerűsítse a sorozatot, amiért mi nagyon hálásak vagyunk, mert szeretnénk, ha amellett, hogy jó, még sikeres is lenne, hiszen Martin éppen most fejezi be az ötödik kötetet, és mindegyiket szeretnénk megfilmesítve látni. (Sajnos a hasonló sorozatok, mint a Róma, vagy a Carnivalé csak két évadot bírtak, reméljük, most másként lesz.)

Aki még nem hallotta volna, az április 17-ei amerikai bemutató után egy nappal, április 18-án, hétfőn 22:00 órakor a magyar HBO is leadja az első részt feliratosan, és ami még lényegesebb, kódolatlanul fogja sugározni.

Pénteken az HBO ráadásul exkluzív vetítést tartott egy budapesti bevásárlóközpont mozijában, amire mi is hivatalosak voltunk, így megtekinthettük az első két részt. Hogy ne borzoljuk a kedélyeket spoilerekkel, Gaines részletes cikke az első két részről a hétfői bemutató után nem sokkal lesz olvasható, alább pedig egy kis ízelítő következik részben a sorozatról, részben a bemutatóról.

A pénteki vetítés olyan keretek között zajlott, amit a Trónok harca megérdemel, volt itt lovagkori páncélokban fotózási lehetőség, belépőként Stark címeres tallér, exkluzív ajándékok, ezek mögött pedig rengeteg szervezés, na és egyben levetítve az első két rész. De kezdjük inkább az elején.

Regényből sorozat

Aki szereti a fantasyt, annak Martin Jég és Tűz dala ciklusa, azt gondolom, alapmű, karaktereivel, monumentalitásával magasan kiemelkedik a zsánerből, és sokak szerint méltó párja Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiájának, egyesek szerint túl is szárnyalja azt. Martin egy álközépkori világot teremtett, ezer évekre visszanyúló történelemmel, hiedelmekkel és eleinte babonának tűnő utalásokkal  a varázslatokra. Westeros kontinens és az egész ciklust átszövő hatalmi viszályok kapcsán rengeteget merített többek közt a Rózsák háborújából. Ahogy Martin fogalmazta: „A fantasy egy színesebb és izgalmasabb vetülete a történelemnek. Szeretem az olyan történeteket, amelyeknek valós történelmi gyökerei vannak, de ugyanakkor megvan bennük az újdonság és a kiszámíthatatlanság is. Sokkal jobban érdekelnek az emberek. Fantasykönyveket akartam írni történelmi beütéssel.”

Már az első regény hatalmas siker lett, a rajongók száma pedig minden újabb kötettel egyre nőtt, holott Martin finoman szólva sem kapkodta el az írást, néha több év is eltelt két kötet megjelenése között.

Amikor Martint megkeresték az ötlettel, hogy az HBO sorozatot csinálna a könyvéből, voltak fenntartásai. „Én magam is tíz éve dolgozom Hollywoodban, és sok más szerző munkáját adaptáltam, tehát a folyamat nem idegen számomra” – nyilatkozta. „Az ember mindig fél egy kicsit, amikor eladja a munkáját, mert többször volt rá példa, hogy csak a címét tartották meg, és minden mást megváltoztattak, és így teljesen eltűnik a lényeg, a mondanivaló. De amikor találkoztam a sorozat alkotóival, David Benioff-fal és D. B. Weisszel, egyértelműen kiderült, hogy ugyanúgy gondolkodunk a könyvről, és minden erejükkel azon vannak, hogy a könyvhöz hű adaptáció szülessen.”

Már csak azért is voltak nehéz helyzetben, mert egyrészt meg kell felelniük az olvasók, rajongók nagyon magas elvárásainak, másrészt a Trónok harca regény első 100 oldalán az olvasó csak kapkodja a fejét, nem ért semmit, próbálja felépíteni magában a világot, a helyzetet, megemészteni a részleteket, és félő volt, hogy ezt a felvezetést a sorozat sem tudja megkerülni. Ráadásul filmen sokkal nehezebben lehet átadni ugyanazt a lényegi információt.

Martin szerencsére a forgatások aktív résztvevője volt, amiről a blogján folyamatosan hírt adott, és ezzel több rajongót is megharagított, hiszen a Jég és Tűz dala sokak által várt ötödik kötete, a Dance with Dragons egyre csak csúszott, míg Martin utazgatott a forgatási helyszínek között, vagy ha éppen otthon volt, akkor is leginkább amerikai focit nézett. Az Amazon.comon több éve előrendelhető volt a Dance with Dragons, aztán egy idő után annyi dühödt megjegyzés gyűlt össze, hogy törölték az addigi hozzászólásokat és le is tiltották a kommentelést.

A sorozat első évada elkészült, és ma bemutatják az USA-ban, holnap pedig már nálunk is.

Az első benyomások

A főcím valami hihetetlenül lenyűgöző. A zenéje azonnal berántja az embert, eközben Westeros térképét látjuk, ami felett lassan elsiklik a kamera, és meglepő módon, kicsit steampunkszerűen sorra emelkednek ki a főbb helyszínek, Királyvártól a Falig, ráadásul ez részenként változik, attól függően, hogy az adott epizód hol játszódik. Az első két rész alapján a látványon, a díszleteken, a jelmezeken egyértelműen érezhető az HBO-tól megszokott igényesség és alaposság. Aki ismeri a Róma vagy a Carnivalé című szintén HBO sorozatokat, tudja, miről beszélek, a korhűség, részletgazdagság minimumkövetelmény, a Jég és Tűz dala esetében ez pedig azt jelentette, hogy minden apróságot a nulláról kellett felépíteniük, kitalálniuk.

Már a nyitójelenetben letaglózó a Fal monumentalitása, de igazán Deres az, ahol élni kezd a világ, a legapróbb eszközöktől kezdve, mindennapi életképeken át egészen az ódon házfalakig, ahol Bran veszélyes útját járja. Aztán amikor lemegyünk délre, a dothrakiakhoz, és belecsöppenünk egy másik világba, ámulunk csak igazán, szinte érezni a ló- és tesztoszteronszagot a jelenetekben.

Hogy milyen a sorozat az első két rész alapján? Szerintem majdnem a maximumot hozták ki belőle, az atmoszférája és a színészek tökéletesek, mondhatni egy az egyben életre keltek a regény karakterei. A zenéje viszont a főcímtől eltekintve sajnos halovány, felejthető, emellett pedig van néhány zavaró történeti egyszerűsítés.

Számomra a legfájóbb pont, hogy Tyriont az első részben még nem tudták eléggé árnyalni, így vicces törpe karakterként marad meg, pedig ezen a forgatókönyvírók tudtak volna segíteni, ráadásul ott volt alapnak a regény, ami pont már az első komolyabb Tyrionos jelenetnél sokkal többet mutat meg a karakterből. Pedig Peter Dinklage egy az egyben Tyrion, csak az első két részben még kevés lehetőséget kapott a teljes kibontakozásra.

Problémának éreztem még Theon Greyjoy jelenlétét, illetve annak magyarázatát, hogy ki ő egyáltalán (jelenleg a regényt nem ismerő néző simán hiheti őt Eddard Stark egyik fiának). Igaz, ez részben a könyv problémája is, és elismerem, hogy az elején ez az információcsomag már túl sok lett volna. A rémfarkasok szerepeltetését viszont kifejezetten elrontották, a megtalálásukat követően abszolút súlytalanok, mert csak a kulcsjeleneteik maradtak a sorozatban, az pedig kevés, így a hozzájuk kötődő drámai részek nem elég erőteljesek. Mindezek azonban eltörpülnek a történet sodrása, monumentalitása, valamint a színészi játék mellett, de erről majd Gaines fog részletesebben írni hamarosan.

A legnagyobb kérdés az, hogy azok, akik nem olvasták a könyveket, mennyire tudják befogadni a rengeteg eseményt, a karakterközpontú, de nem túl pergő történetvezetést, és a heti epizódvetítések miatt mennyire fognak emlékezni a részletekre. Mert itt minden részletnek fontos jelentősége lesz később. Én úgy gondolom, a Trónok harca sikerre van ítélve.

Holnap a regényekkel foglalkozunk, kedden pedig már részletesen kitárgyaljuk, hogy milyen is a filmsorozat első két epizódja.

További információk:

Az HBO magyar Trónok harca oldala tele exkluzív tartalommal

Magyar Trónok harca oldal: www.westeros.hu

Az HBO-com interaktív térképe és útmutató a Westeros Házaihoz

George R. R. Martin a Wikipédián

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tévésorozat

Eddig 12 hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    DE ez nem ókori fantasy kicsit? Mert az abarat nagyon jó egy mű. De ettől nem vagyok meggyőződve hogy jó e?

  2. Gaines szerint:

    solymosgyu: Nem ókori, hanem középkori, bár keverednek benne korok és kultúrák hatásai. És nagyon jó. :)

    Így elöljáróban még csak annyit, hogy én most a kisebbséghez tartozom, mert nem estem hasra a főcímtől. Az alapötlet és a térkép tetszik, de az óraműves megoldás nekem nagyon kilóg Martin világból, és a főcímzene is fantáziátlan (Ramin Djawadi zenéje amúgy is a sorozat gyenge pontja, mintha a “generic fantasy score” mappából húzta volna elő a motívumokat).

  3. Nihil szerint:

    Közeleg a tél… az én blogomra már meg is érkezett: http://archnihil.blogspot.com/2011/04/tronok-ezer-arca-westeros-vilaga.html
    És még holnap is fog tartani. ;)
    A kintlévők közül az első spoilerszegény és általános, bevezető jellegű, a második spoileres és szubjektív. :)

  4. Rén szerint:

    Volt szerencsém ott lenni, és… atyám, legyen már holnap, hogy megnézhessem újra! (hohó, önreklám? énisénis: http://szanblog.wordpress.com/2011/04/17/winter-is-here/ részletes kritikát nem írtam persze, mert miért lőjem le a poént)

  5. Raon szerint:

    A vérfarkast gyorsan javítástok ki rémfarkasra légyszi, mielőtt a feldühödött rajongók ízekre tépnek. :)
    Amúgy köszönet a cikkért!

  6. Nihil szerint:

    Még mindig jobb, mint a rénfarkas! :D

  7. Gaines szerint:

    Hiába, Martinék is tudják, ma már vámpír kell a sikerhez. :)

  8. Rén szerint:

    Rénfarkas? Hm…

    Woof.

  9. Hackett szerint:

    Hú, úgy tűnik, farkasvakságban szenvedtem:P, hogy ekkora hülyeséget írtam. Javítva, mea culpázva.

    A főcím óraműves megoldásán elsőre én is meglepődtem, de 10 másodperc után már nagyon tetszett. A zenére úgy általában nem emlékszem, de a főcímé szerintem kifejezetten jól sikerült, de majd ma én is újranézem.

  10. solymosgyu szerint:

    Véres lesz. Én nem nézem meg.

  11. anarion szerint:

    A könyveket olvastam, úgyhogy kíváncsi leszek milyen a filmsorozat.

    Azt írták egy másik fórumon egy hozzászólásban, hogy legalább olyan jó, mint a Gyűrűk Ura filmek, csak ez heteróknak készült. :)

  12. Hackett szerint:

    anarion:
    Mondjuk az tény, hogy az egy részre eső női mellek száma vetekszik a Spartacuséval.:)
    Egyébként tényleg jó, csak nyilván nem elsősorban látványban üt, hanem a karakterekben, és a komplex sztoriban. Bár, maga a világ nagyon élő.

    Na, már nincs egy óra sem, aztán 11-kor jön is gaines kritikája az első két részről.:)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon