SFmag

A metrók világa izgalmas téma. Az alvilág, amely csak karnyújtásnyira van jól megszokott környezetünktől, mégis saját törvényei vannak, Neil Gaimantől Antal Nimródig számos alkotót megihletett. Gustavo Mosquera 1996-os filmje egy tudományos-fantasztikus alapötletet dúsít filozófiai mondanivalóval.

A Moebius-metró alapjául A. J. Deutsch azonos című novellája szolgált, mely a Galaktika 4. számában olvasható. A Boston földalatti hálózatában játszódó novella egy titokzatosan eltűnt metrószerelvény történetét beszéli el. A 86-os szerelvény az újonnan kibővített metróhálózat különleges sajátossága miatt egy háromdimenziós Moebius-szalagba kerül, ezzel távozik a külső szemlélők látóköréből. A rejtélyt egy matematikaprofesszor fejti meg, és mint kiderül, a bostoni topológia legnagyobb elméje okozta az anomáliát.

Mosquera filmje a Buenos Aires-i Universidad del Cine első befejezett munkája. Deutsch és az argentin rendező munkája között nagyjából akkora a különbség, mint Boston és Buenos Aires között. A film ugyanis az argentin főváros bostoniéhoz hasonlóan komplex metróhálózatában játszódik, jellegzetesen harmadik világbeli körülmények között. Az amerikai verzióban a matematikus maga kereste meg a metró vezérigazgatóját, idővel el is fogadták rendkívüli elméletét. A filmben ezzel szemben a vezérigazgató a tervezőt hívja segítségül, akinek már elege van a városból, így maga helyett egy fiatal topológust küld. A topológus, Daniel Pratt amerikai „kollégájával” szemben nem kapja meg egyből a tervrajzokat, hiszen azokat kilopták a lepusztult levéltárból, és amikor a vezetőség elé tárja elméletét, kinevetik és elküldik.

Buenos Aires bizonyára barátságos arccal is bír, de itt azt nem láthatjuk: sivár betonrengeteggel, lepusztult bérházakkal és kietlen metróalagutakkal szembesülünk, a város lakói is kiégett, reménytelen emberek. A metró utasaira különösen igaz ez: az alvilág lakói valódi élőholtak. A film világában három ember van, aki valóban megőrizte emberségét: Pratt, Mistein professzor, a metró eltérítője és Abril, a professzor macskáját gondozó kamaszlány. Ők azonban kevesek ahhoz, hogy változtassanak ezen a világon, amin az Abril és Pratt között kibontakozó vonzalom és Mistein zsenialitása sem képes változtatni. Döntő különbség a novella és a film között, hogy itt a metróeltérítésnek indítéka van. A végtelenbe tartó metró a világból való menekülés eszköze, ám a járművön csak az igaz emberek ismerik fel, hol is vannak.

A Moebius-metró rendkívül alacsony költségvetésből, de igen minőségi munkával készült. Kiemelendő az operatőr teljesítménye, a fényképezés képes a nézővel átéreztetni a metró és a Buenos Aires-i élet sivárságát. A szereplők közül a három már néven említett karaktert és Biasi vezérigazgatót ismerjük meg közelebbről. Pratt fiatal, még nem vesztette el teljesen az illúziót, Abril kamaszodó lány, aki igyekszik szabad lenni szigorú anyja ellenében is. Biasi tipikus bürokrata, akárcsak a többi vezető, akiknek a válságon kellene úrrá lenniük. Képtelenek túllépni a statisztikákon, az emberek – így az eltűnt metrókocsiban rekedtek – sorsa nem érdekli őket, csak az, hogy a tervet teljesítsék. Mistein belátta, hogy ebben a világban a nagy elméknek nincs helye, úgysem hallgatják meg őket, ezért kilépett belőle.

A film készítői egy közepes sci-fi ötletből lebilincselő, társadalomkritikus művet alkottak, amely látványos számítógépes effektusok nélkül is a vászon vagy a képernyő elé szegezi a nézőt és újranézésre is érdemes.

További információ:

• A produkció számos filmfesztiválon nyert díjat, többek közt a 1997-es Viennálén és az 1998-as Bangkoki Filmfesztiválon.

Link:

• A Moebius-metró teljes egészében megtekinthető a Google Video oldalon.

Hozzászólások

hozzászólás