Mire is mondjuk, hogy ponyvairodalom? Túllépve a szó eredeti jelentésén és etimológiáján, mely szerint azok az olcsó kivitelű, de nem olcsó minőségű, puhafedeles könyveket jelentették, melyeket a piactéren ponyvákon árultak, ma inkább egyfajta minőségi kategóriát jelent az irodalmon belül. A ponyva olyan silány kivitelű és irodalmi értékű műalkotás, amely (túlságosan is) ismert panelekból, klisékből építkezik, és célja csupán a szórakoztatás, pihentetés, nem kívánja megterhelő filozófiai mélységekbe rántani az olvasót. A ponyvák gyakran úgy keletkeztek, hogy egy méltán sikeres mű szolgai másolásába fogtak a szerzők, vélhetően a könnyű pénzkereset érdekében.

A fentieket kiválóan szemlélteti a tárgyalt alkotás, Tokaji Zsolt Turulfi c. regénye, amely egy kötetben jelent meg az ötletet adó novellával, Juhász Viktor A Rádiumember magányossága c. művével. Amennyire eredeti és elgondolkodtató az alapul szolgáló novella, annyira sablonos, de szórakoztató az Első Magyar Bűnzabolász és Békész Egylet hiteles története. De miről is szólnak?

Rádiumember a régmúlt idők fejlett Magyarországában üldözi a bűnt és védi az ártatlanokat. Egyedül dolgozik. Amikor azonban egy híres tudóst elrabolnak, összefog a többi magyar szuperhőssel, hogy erőiket egyesítve győzzék le a gonoszt. Természetesen, ahogy minden kis hazánkban, ez az akció sem úgy sül el, ahogy hősünk képzelte.

A hazai irodalomban nem igazán születtek a szuperhősökkel foglalkozó írások, ezért is igazi különlegesség Juhász Viktor fent ismertetett alkotása. De igazi erejét még sem az unikalitása adja, hanem az, hogy 10 oldalban képes felépíteni és megjeleníteni egy idegenül fejlett, mégis ismerős Magyarországot, melyben úgy helyezi el hőseit, hogy bennük magunkra ismerünk.

Ez egy tipikus magyar novella, ahol ott a végén a csattanó, ami igazán nagyot csak a magyarokon csattan: a végső eseményekben teljesen magunkra ismerhetünk. Olyan ez, mint Móricz Rokonokjának újraolvasása száz év távlatában: elkeserítő látni, hogy valahol semmit nem változott kies honunk az eltelt évszázad alatt, mert a ma olvasója sem láthat mást, mint a századforduló úri közönsége. Ehhez a mondanivalóhoz sokat nem tesz hozzá a „hősi” környezet, csak egy csipetnyi egyedi ízt csempész a sorok közé.

Lőrinczy Judit illusztrációja a novellához

De nézzük most az ötlet továbbfejlesztését: Turulfi, a fenomenális hérosz 25 év távollét után tér vissza az 1930-as évek Budapestjére, mely a pannonium, a csak Magyarországon található, kiváló energiahordozó érc kitermelésére tekintettel egy igazi metropolisszá duzzadt. Visszatérésének oka a Markoláb nevű titokzatos gonosztevő, aki már több szállítmány nyers ércet lopott el, és félő, hogy rossz célokra kívánja használni. Turulfi felkeresi korábbi társait, hogy együtt, csapatként vegyék fel a harcot a tolvajjal szemben. Azonban nem számolt azzal, hogy azok az okok, ami miatt negyedszázada el kellett hagynia hazáját, még mindig fennállnak.

Láthatjuk, hogy a két történet cselekménye számos ponton egyezik egymással, a fordulatok is hasonlóak, mégis teljesen más szájízzel tesszük le a két történetet. Ugyan a regény hosszúsága indokolná, hogy konkrétabb képet kapjunk Turulfi személyiségéről, mint Rádiumemberéről, ez azonban mégsincs így. A regény elnagyolt alakjai és százszor olvasott cselekményfordulatai ismerősek lehetnek minden kalandregényt valaha olvasott ember számára. Ugyan a héroszokon keresztül néha felvet magvasabb gondolatokat is, eljátszik a hősök felelősségének kérdésével, ezek azonban csak villanások, a legtöbb esetben a felszín karcolgatására elegendőek.

A fenomenális hérosz

Egyediséget adhatna a történetnek a magyarországi helyszín és környezet, és valóban, egy-két ötletet találhatunk ennek példájaként. Kétségtelenül ilyen alak a táltos szuperhős Regős, vagy a tipikus dzsentri Felleghajtó, de az egyetlen női fenomenális hérosz, Tündér Helka is, azonban alakjukhoz az ötleten túl nem tesz többet hozzá a szerző. Vonzó Budapest, mint világváros szerepeltetése, viszont a „Magyarország, mint nagy kis állam” toposzán túl ennek sem lesz döntő jelentősége.

Ami különösen bántó, az a kivitelezés hiányosságai. A nyelvi eszköztár szórakoztató eleme a történetnek, hiszen a régi magyar fogalmazásmódot, választékosságot igyekszik alkalmazni az író, többnyire sikerrel. A nevek régies hangzása, a kifejezések zengzetessége és terjengőssége mind-mind felidézik a régi magyar irodalmi műveket. Azonban a kevesebb néha több lett volna: több helyen korszakidegen kifejezéseket használ, amelyek hosszú távon idegesítővé válnak (ld.: a górugrány szó – ha ezt már Karinthy kenguruként emlegeti, akkor talán nem annyira hiteles az alkalmazása). Valamint itt is fellehető a tájszólások rákfenéje: szép, hogy szögediesen beszélteti hősét, de Oszter Sándor, alias Rózsa „Söndör” példájából illett volna tanulni.

Mindezek ellenére mégis szórakoztató olvasmány a Turulfi, mert kikapcsol és elringat, meg lehet feledkezni közben az ordító főnökről, az elintézetlen akták halmáról, vagy a tehetetlen beosztottakról. Ezen túl helyenként komikus és vicces is tud lenni, különösen a Regős és Primusz Géniusz közötti csatározások, vagy a hatalom alakjainak ismerős bemutatása. Ebből a szempontból pedig tökéletesen teljesíti a ponyvákkal szemben támasztott, nem túl magas elvárásokat.

Szóval van két mű, ami azonos ötletekből, mondhatni klisékből táplálkozik, de példájukon keresztül pontosan látható, hol húzódik a határ a magas és a szórakoztató irodalom között: az egyik képes elgondolkodtatni és hozzátenni valamit az olvasó életéhez, míg a másik „csak” elrepíti őt a képzelet birodalmába anélkül, hogy megfeküdné a gyomrát. Mindkét mű teljesíti a vállalt küldetését, és éppen ezért értékeljük nagyra, de a helyén mind Juhász Viktor, mind Tokaji Zsolt alkotását. A legenda visszatér!

Benkő Marianna

Hasznos információk:

  • Tokaji Zsolt 1971-ben született Debrecenben. Először a(z akkori) Miskolci Bölcsész Egyesület berkeiben, majd kisebb kitérő után az ELTE tibeti, majd kínai szakán folytatta tanulmányait, 1999-ben szerzett diplomát. Közben 1996-ban négy hónapra kiutazott Kínába, ebből az élményéből merít a későbbi Szólítsatok Brad Pittnek! című regénye, ami 2005-ben jelent meg. Második ilyen típusú könyve a Hova mennek a kacsák ? (2006), a Turulfi (2007) harmadik regénye. Már ezek előtt jelentek meg a kínai kultúrával foglalkozó könyvei, ill. klasszikus kínai/japán szerzők munkáinak fordításai.
  • A Turulfihoz Sarlós Endre (1938-) képregényalkoló készített illusztrációkat.
  • A Rádiumember magányossága először 2003-ban az Átjáró magazin 11. számában jelent meg.

Hasznos linkek:

Tokaji Zsolt honlapja

Riport Tokaji Zsolttal (benne pedig képek a könyvből)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Steelrat szerint:

    Nagyon jó a könyv, imádtam, a rajzok meg különösen dobtak a hangulaton! Bár csak véletlenül láttam meg, pár évvel a kiadás után, a Pecsánál a bolhapiacon, 200 forintért. Nem volt túl jó a marketingje, azt hiszem…

  2. lamantin_fan szerint:

    Színvonalas cikk, kár, hogy csak most bukkantam rá. Ha majd annyi időm lesz, amennyi soha, ezt a könyvet is el fogom olvasni.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon