Bár Stephen King regényei igen szép példányszámban fogynak, mégsem igazán honosodott meg Magyarországon a horrorirodalom. Talán a zsánerművek alacsony száma az oka, hogy Jónás Zsolt bemutatkozó regényét is többen fantasynak tartják, noha a horror eszköztárának valamennyi eleme megtalálható benne.

Jónás azon kevesek egyike, akik idehaza próbálkoznak horror alkotásával, két ízben is díjat nyert az azóta megszűnt Fangoria novellapályázatán. Túlpart című regénye a Delta Műhely sorozatban látott napvilágot.

Adott egy világtól elzárt település valahol a Kárpátok lábánál: Túlpart, ahol mindenki mindenkit ismer, és a meghatározó szereplőket közös múltbéli bűn köti össze. Ehhez jön a falu idegenbe szakadt szülötte, aki hosszú idő után először látogatja meg édesanyját. No meg van egy ismeretlen csavargónk, akiről a történet előrehaladtával kiderül, hogy nem is igazán csavargó és még véletlenül sem ismeretlen. És persze földöntúli hatalommal bír.

Jónás Zsolt: TúlpartMinden adott tehát egy ütős horrorsztorihoz, azonban vannak hátráltató tényezők. Az egyik ezek közül a regény nyelvezete: ha Jónásnak két mondatszerkezet közül kellett választania, gondolkodás nélkül a bonyolultabbat, cikornyásabbat választotta, ami nem tett jót a mű gördülékenységének. Talán a könyv olvasóinak nagy részét nem zavarta, de e sorok íróját igen.

Bár nem ismerjük pontosan az események helyszínét, annyit ki lehet következtetni, hogy alighanem Székelyföldön járunk, erre azonban a Kárpátok és Bukarest megnevezésén illetve a színmagyar közösségen kívül semmi nem utal. Ha már a településnév fiktív (nem lepne meg, ha a Twin Peaks név ihlette volna meg a szerzőt), jobb lett volna minden konkrét helyre való utalást kiszedni az írásból – vagy éppen ellenkezőleg, sokkal több ilyet alkalmazni.

Kimondottan jól sikerült a regény karakterábrázolása: a település lakói élő, érző emberek, nem szabványfigurák, és szerencsére nem emlékeztetnek az amerikai filmek szokványos alakjaira sem. A kulcsszereplők zöme idősödő asszony, van köztük szabadszájú, ezotériáért bolonduló és férfifaló egyaránt. Kevésbé eredeti a lelkiismerete elől alkoholizmusba menekülő tanár alakja, a főgonosz, Káin esetében pedig túl sokat akart egyszerre az író. Kiváló ötlet, hogy Káin a magyar néphit garabonciás diákjaként jelenik meg, túlzás volt viszont két másik szerepet is ráadni. A diák egyszerre bosszúálló szellem és a Warlock-filmek Julian Sandsére emlékeztető boszorkánymester is: ezek a szerepek nem férnek meg jól egymással. Káin beszéde sem sikerült igazán: az olcsó poénok talán illenének egy King-könyv gonosztevőjének szájába, de egy garabonciás diákéból idegenül hangzanak.

A regény hiányossága, hogy akik a múltbéli bűn valódi felelősei – akik Káin gyerekkori halálát okozták – nem lettek megbüntetve. Erre azt a magyarázatot kapjuk, hogy a bosszúálló csak a falut kívánta megbüntetni, de azt nem indokolja meg a könyv, mi ennek az oka, és van kivétel is a szabály alól, hiszen a Káin anyját ok nélkül kínzó gonosz pszichiáter (klisé!) is megkapja a büntetését, pedig nem Túlparton él.

A Túlpart minden hibája és hiányossága ellenére szórakoztató olvasmány, de az alapötletben minden közhelyes eleme ellenére ennél nagyobb lehetőség volt: lehetett volna a regényből egy magyar mitológián alapuló, önálló hangú horrortörténet is, ez azonban csak részben sikerült. A regény van olyan jó, mint az átlag horror, de nem igazán kiemelkedő. Mivel azonban a magyar horror meglehetősen ritka madár, meg kell becsülnünk.

További információ:

  • Az Odegnál Róbert festette borító a regény egyik kulcsjelenetét, a szereplők közös bűnének elkövetését ábrázolja.
  • Jónás Zsoltnak korábban a Fangoria magazinban jelentek meg novellái, jelenleg második regényén dolgozik.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. noro szerint:

    Elég fura nyitás az, hogy “többen fantasynek tartják”: én speciel a fülszövegből még azt sem tudtam kihámozni, hogy a könyv egyáltalán tartalmaz-e misztikus elemeket. És ez marhára zavart is mellesleg.

    Azzal egyértek, hogy a végén nem igazán stimmelt, nem volt logikus, miért azokat engedi el a lény, akiket elenged. Viszont a főgonosz alakja kapcsán, illetve a “magyar mitológián alapuló, önálló hangú horrortörténet” kérdésében én elégedett voltam a könyvvel.

  2. kury szerint:

    Hm, megjött a kedvem hozzá, még egy kötettel bővült a mérföldes olvasmánylistám.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon