A nyolcvanas években az MTV berobbanásával hódító útjára indult egy új műfaj, a videoklipek műfaja. Az addig csak lemezről, rádióból hallgatott zenék beköltöztek a tévéképernyőre, hogy aztán az ezredfordulót követően még szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé a különböző videomegosztók segítségével. A dalok promóciója mellett a művészek hamar felismerték a klipekben rejlő vizuális lehetőségeket; ma már híres filmrendezők – David Finchertől Spike Jonze-ig, vagy akár itthon Antal Nimród – kezdték kliprendezőként pályafutásukat, felismervén, hogy a zenére komponált videókban kedvükre elereszthetik a fantáziájukat. A klipek gyors vágásai, stilizáltsága idővel a mozifilmek világát is átformálta, és generációk filmnézési szokásait befolyásolta.

Az elmúlt évtizedekben számos, tudományos fantasztikumhoz közel álló szám, album született – sőt, egyes zenei műfajok, mint például a space ambient, egyenesen a sci-fik, de legalábbis az űr atmoszféráját próbálják zeneileg leképezni -, és a science fiction videoklipek tárháza is elég bőségesnek mondható. Ezekből mutatok be néhányat egy szubjektív, és minden bizonnyal hiányos áttekintés keretében.

Néhány szempont a válogatáshoz. Akad jó néhány olyan videoklip, amely bizonyos sci-fi helyszíneket, kliséket vesz háttérül, de inkább csak hangulati elemnek használja őket, magába a tematikába nem mászik bele jobban: bár kellemes dolog a súlytalanságban lebegő Kylie Minouge-ot, Jemet vagy Janet Jacksont nézni, vannak ennél érdekesebb zenei videók is, ezért ezeket meghagyom csupán említés szintjén. Szintén kimarad a válogatásból több előadó, akik stílusuk, szövegeik vagy albumaik révén köthetőek volnának témánkhoz (pl. Kraftwerk, Robert Rich & B. Lustmord: Stalker), de számaikhoz nem készült sci-fi videoklip.

 

1. Korai fecskék

Az angol királynő kedvenc rockbandája, a Queen az elsők között készített science fictionhöz kötődő klipeket. Azt hiszem, mindenkinek ugyanaz a videó fog elsőre eszébe jutni: a Radio Ga-Gát senkinek nem kell bemutatni. Már önmagában azért helyet követelne magának az összefoglalóban, mert emléket állít Fritz Lang Metropolisának (és egyben belekomponálja a film jeleneteibe az űrjárgányon utazó Queen tagjait), de ha ez nem elég, ott vannak még a futurisztikus/disztópikus tapsolós tömegjelenetek, valamint a gázmaszkban rádiót hallgató angol középosztálybeli család képsora.


Queen – Radio GaGa
Uploaded by stevanhogg. – Click for more funny videos.

Kevésbé ismert viszont az egy évvel korábbi, 1982-es Calling All Girls, amely hommage-t állít George Lucas klasszikusának, a THX-1138-nek, és egyben ki is parodizálja a filmet. A Queen tagjai utóbb erőteljes nemtetszésüket fejezték ki a klippel kapcsolatban, mondván, a dal üzenetének semmi köze „holmi kibaszott robotokhoz”.

2. Témák és variációk

A kilencvenes évektől a könnyűzene egyre szélesebb körben kezdte el alkalmazni a sci-fi eszköztárát: a klipekben megjelentek az idegenek, a robotok, disztópikus jövőképeket ábrázoltak, vagy éppen a világvégéről szóltak. A különböző motívumokat popzenészek, rockerek, elektronikus formációk és alternatív előadók egyaránt igénybe vették.

A videoklipek világába némi késéssel gyűrűzött be a cyberpunk irányzat: a sci-fi irodalomban már lecsengőben volt a forradalmi hullám – vagy legalábbis átadta a helyét a poszt-cyberpunknak –, amikor 1993-ban Billy Idol robbantott híres-hírhedt klipjével, a Shock to the Systemmel. Igazi zaklatott MTV-s klipről van szó, melyben az Idol alakította főhős villódzó neonfények, cyber-rendőrök és lángoló kukák közepette változik kiborggá, és áll egy lázadás élére. A stop motion technikával felvett, Stan Winston-féle speciális effektekkel megbolondított metamorfózis még ma is megállja a helyét.


Billy Idol – Shock To The System
Uploaded by EMI_Music. – Watch more music videos, in HD!

Hasonlóan ötvözi az MTV-látványvilágot a cyberpunk ismertetőjegyeivel a Front Line Assembly ’92-es Mindphasere, egy epileptikus kisfilm kiborgokkal, mechekkel és videojátékokra emlékeztető FPS-nézetekkel. Érdekes, hogy mindkét klip japán ötletből merít: Idol a Tetsuo – The Iron Man c. cyberpunk-horrorból vette az ötletét, míg az indusztriál csapat egy Gunhead című japán sci-fi jeleneteit vágta össze a zenekarral felvett snittekkel.

Ha sci-fi, akkor robotok. Lehet nem szeretni Björköt – bevallom, nekem sem tartozik a kedvenceim közé –, de a többszörös díjnyertes All is Full Of Love egy igazi gyöngyszem. A testi-lelki szerelmet megtapasztaló, Björk-arcú robotok akár egy elveszett Asimov-novellából is kiléphettek volna (a rossz nyelvek szerint az Én, a robot filmváltozatának modelljeit is innen lopták), a két robot és a gépkarok mozdulatai pedig Chris Cunningham steril rendezésében, tűéles, gyönyörű felvételein mesterséges, mégis művészi tánccá nemesednek.

A Chemical Brothersnek több látványos vizuális trippet is köszönhetünk; a Believe különösen erős darab. A bizarr kezdet ne ijesszen el senkit, a nyomasztó klip egy londoni gyári munkás fokozatos bekattanását beszéli el, aki azt hiszi, hogy egy groteszk, de félelmetes gyilkos robot üldözőbe vette. A főszereplő alakítása meggyőző, átragasztja a nézőre a paranoiát, a zene és a kép pedig tökéletesen összhangban van: a robot az elektronikus ritmusra lépked, és az ijesztgetéseket is a zenei váltásokra időzítik.

(A délutáni folytatásban: poszt-apokaliptikus klipek, ufók és zenei videókon alapuló összefüggő történetek).

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: társművészetek

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon