Az Agave Kiadó 2009-ben indította el Sci-fi Klasszikusok című sorozatát, amelyben nevéhez méltóan régi, de nagy hatású science fiction műveket jelentettek meg. Itt látott napvilágot Roger Zelaznytól A Fény Ura és A. E. Van Vogttól A nulla-A világa, aztán valamilyen oknál fogva megtorpant a kiadó lelkesedése, és a rendkívül értékesnek ígérkező széria abbamaradt.

Egy férfi hamis emlékekkel. Gyilkosság, amelynek áldozata továbbél. Államférfiak, akik idegenek kezére akarják játszani a Naprendszert. Egy filozófiai paradigmaváltás, amely különleges képességekkel ruházza fel az embereket. Már a tömör leltára is izgalmas a regénynek, ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy elsőként 1945-ben jelent meg, kijelenthetjük, hogy korát megelőző írásról van szó.A nulla-A világa

A. E. Van Vogt az angolszász tudományos fantasztikum aranykorának meghatározó szerzője volt. Élete során 39 regénye és rengeteg novellája jelent meg, de nem csak mennyisége miatt jelentős az életműve. Műveiben gyakori a szuperképességekkel rendelkező hős és a diktatorikus államhatalom. Van Vogt művei gyakran elcsúsznak az öncélú szórakoztató irodalom felé, de több írásában van komoly társadalmi-filozófiai mondanivaló.

A nulla-A világa először folytatásokban jelent meg az Astounding hasábjain 1945-ben, majd 1948-ban adták ki önálló kötetként. A regény a 27. században a Földön és a terraformált és betelepített Vénuszon játszódik, hőse Gilbert Gosseyn – illetve egy férfi, aki úgy tudja, hogy Gilbert Gosseynnek hívják. Amikor ugyanis jelentkezik a többek közt hatalmi pozíciókról is döntő Játékokra, hamar kiderül, hogy emlékei hamisak, így nem elég, hogy nem vehet részt a versengésben, ki is kell derítenie, ki valójában.

Gosseyn világában az emberiség két nagy táborra oszlik: a nulla-A hívei a valóban létező általános szemantikát tartják irányadónak, elutasítják az arisztotelészi logikát. Gondolkodásukat folyamatos képzéssel sokkal hatékonyabbá teszik, ezáltal magasabb rendűek lesznek az átlagembernél. A másik tábor a nulla-A és annak szimbóluma, a Gépezet nevű szuperszámítógép ellen foglal állást. Azt hihetnénk, hogy a regény nehezen érthető filozófiai utalásokkal van tele, de nem ez a helyzet: a történet az általános szemantika ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető, tulajdonképpen elég annyit tudnia az olvasónak, hogy a nulla-A hívei afféle übermenschek. Gosseyn pedig – mint kiderül – még egy szinttel feljebb van, mert agyának van egy olyan része, ami a többi embernél hiányzik.

Hősünk hamar szembekerül a hatalom birtokosaival, meggyilkolják (!), majd a Földön és a Vénuszon egyaránt zajló politikai játszma kulcsszereplője lesz, ahol sosem tudhatja, kiben bízhat meg és kiben nem. Végül az ő kezébe kerül a Naprendszer sorsa, csak ő tudja megmenteni a Földet és a Vénuszt a galaktikus birodalom inváziójától.

Van Vogt könyve izgalmas kalandregény, szinte letehetetlen. Rokonszenves benne, hogy bár hőse különleges képességekkel rendelkezik, mégis megvannak emberi gyengéi, bizonytalan, sokszor fél. Ugyan a filozófiai tartalom különleges ízt ad a műnek, nem ez az, ami igazán élvezetessé teszi, sokkal inkább a fordulatos cselekmény. Mindenképpen dicséretes döntés volt az Agavétól, hogy megjelentette, bízom benne, hogy hamarosan folytatása is lesz a sorozatnak.

További információk:

  • Van Vogt két folytatást is írt A nulla-A világának, a The Pawns of Null-A 1956-ban, a Null-A Three 1984-ben jelent meg.
  • A MetaGalaktika 8-at a szerkesztők teljes egészében Van Vogt műveinek szentelték, többek közt a Slan és a Silkie című regény is olvasható benne.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 11 hozzászólás.

  1. Sam Reed szerint:

    Mindkettőt nagyon rég olvastam, és mindkettő nagyon tetszett akkor. Talán ha az Agave olyan Szukits-tégla alakban jelenteti meg őket akkor jobban fogytak volna 🙁 Jó lenne valóban ha a sorozat folytatódna, de nem bízom benne.

    Van Vogt jelent meg több is, Nemes István adta ki őket a 90-es években:

    Háború a Rull ellen, 1993
    Küldetés a csillagokhoz, 1992
    Linn varázslója, 1992
    Zsiványhajó, 1993

    Azt hiszem ennyi volt.

  2. Hackett szerint:

    Nekem az az érzésem, hogy a borítókoncepció az egyik oka, hogy esetleg nem lett annyira sikeres a könyv (és a Fény urai). Mert egyedinek egyedi, de egyáltalán nem olvasócsalogató.

  3. Nihil szerint:

    Hackett: igen, ez sajnos így van. :/

  4. noro szerint:

    Jó könyvek, a Fény ura meg az egyik kedvencem is, de ha valaki nem fanatikus, annak ez az ár/terjedelem arány valami borzasztó. Angol nyelvű antikvárban feléért-harmadáért is meg lehet szerezni, egy csepp mázlival. Ma már csak gyűjteményes kötetben lenne értelme kiadni az ilyeneket. (meg egy csomó régi fantasyt is, pl. Moorcockot)

  5. Sam Reed szerint:

    A baj az, hogy a nevek nyilván semmit nem mondanak az olvasók nagy részének. A klasszikusok ismerete nem divat Magyarországon.

  6. Hackett szerint:

    Sam Reed: Mivel a kiadásuk sem volt nagyon az.

  7. Sam Reed szerint:

    Ez sajnos teljesen igaz. Most sem az egyébként. De nem lehet mindent a kiadókra fogni, az olvasók is mindig az újdonságra hajtanak. Ha valami a 60-as években jelent meg, az már poros…

    Nem nagyon látom, hogy lehetne ezen változtatni. Angolul legalább megjelennek újra, még ha kis példányszámban is (nézz utána a Haffner Press-nek).

  8. nimandi szerint:

    Talán kínos bevallani, de nekem megtetszettek a borítók, sőt befolyásolták a döntésem, amikor megvettem a Zelazny kötetet (a Van Vogt is tervben van, csak hát wcpapírtekercsre vezetem a listám, milyen könyvet vennék).

    Azt a hatást keltették bennem, hogy egyszerűen csak könyvek, nem az “sf-ség” a lényeg bennük, hanem egy korszak remekművei, egy zsáner okos alkalmazói, és a sznob kis lelkem megörült. ,)

    Nem ismerem az itthoni sf könyvkiadások kulisszái mögött zajló dolgokat, nehéz elfogadnom, hogy egy elcseszett koncepciójú borító okozhat sorozathalált, az Ulpius scifik pl. teljesen átlagos külsővel bírtak.

  9. christiancrowe szerint:

    Ez a Van Vogt kötet sajna lehet megint az a kategória, amit talán csak az vesz meg, aki célzottan keresi. Valóban borító alapján meg kifejezetten olvasóriasztó lehet azok számára, akiknek mondjuk a szerző neve semmit nem mond.

    Egyébként tényleg jó lenne, ha folytatódna a sorozat, de őszintén szólva nem hiszem, hogy az Agavénak anyagilag megéri, gondolom ezért is szünetel, pedig ígéretes próbálkozás volt. A Móra kiadó Sci-fi mesterei sorozatát idézte meg nekem, sajna az sem ért meg még egy tucat megjelenést sem.

  10. fkristof szerint:

    Tény, hogy a külföldi kiadások borítói jobban sikerültek, de legalábbis szemet gyönyörködtetőbbek. A Tufabor blog egyik januári bejegyzésében megtekintheti őket, akit érdekel és nincs kedve guglizni.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon