Lassan elmondhatjuk, hogy a hazai képregénypiac kezd felzárkózni a tőlünk nyugatabbra lévő más országokéhoz – persze nem számokban, hanem arányaiban. Ez nemcsak azt jelenti, hogy klasszikus külföldi munkák jelennek meg magyarul, hanem hazai alkotók, rajzolók, írók képregényei is eljutnak a boltokba. Nem azt mondom, hogy szakajtónyi magyar képregény születik, de tehetséges alkotók egész sora várja, hogy sikerüljön áttörnie a kiadói frontvonalon, éppen ezért fokozottan érdemes odafigyelni minden magyar munkára.
Csordás Dániel
Csordás Dániellel mindenképpen érdemes foglalkoznunk. Nemcsak Alfabéta-díjas blogja – ami kvázi egy egoista webcomic, ha gyorsan le akarnánk zavarni ezt a maga nemében zseniális munkát – miatt, hanem mert például a Wan2 magazinban megjelenő képregénysorozata és önálló munkái is magukért beszélnek. Csordás munkáit az egyszerűség és a jól megtervezettség jellemzi, mindez nyakon öntve egy kis fanyar szatírával és öniróniával.
Nem is csoda, hogy még 2003-ban a Konkrét Könyvek pályázatán első díjat nyert képregényével, amely végül hosszú várakozás után 2008-ban jelenhetett meg a Nyitott Könyvműhely gondozásában. De előre szólok: a Nocturne – Az éjszakai látogató nem egy vicces szatíra. Sőt, elsőre az ember nem is hinné, hogy Csordás alkotta meg.
Történetet ne nagyon próbáljunk benne keresni. Az olyan megfogalmazások, mint a kötet hátulján lévők – „A kötet főhőse gyermekkori emlékei után kutatva titokzatos metróállomásra bukkan a toronyház alatt.” – gyakorlatilag semmit sem érnek. Igen, vannak lépcsőn menetelő tevék, meg hatalmas toronyház, meg egy metró, ami egy nem evilági városba tart. De kijelenthetjük-e, hogy van ebben a kötetben valami, ami evilági? A narratívát felejtsük el, kapunk képeket, apró, önmagukban megálló jeleneteket, de amikor már azt hinnénk, értjük – „Igen, most akkor ő valami álomlény!” –, Csordás szépen hátraarcot csinál, és el is vesztettük a fonalat. 
Olyan ez, mint valami buñueli látomás, csak épp a borzongás hiányzik. Általában a Nocturne-ről szóló ismertetők két dolgot szoktak megjegyezni: az egyik, hogy Gróf Balázs (laikusoknak: szintén grafikus és képregényrajzoló) szerint Csordás „tintával rajzolt költészetet”, a másik pedig, hogy a nocturne (vagy noktürn) olyan zenekari darab, melyet az éjszaka ihletett, ezért borús és nyomasztó hangulatot árasztanak. Nos, mondhatnánk, hogy mindkét állítással egyet tudunk érteni. Igen, a szöveg és a kép tényleg a versre jellemző „költői szervezőelvet” követ, ill. a fekete-fehér rajzolás és az elmosódottság – pontok és vonalak halmaza – kifejezetten borús hangulatot áraszt. Egy interjúban megjegyzi az alkotó, hogy főleg Frank Miller Sin City-je és Dino Buzatti munkássága hatott rá, és a Nocturne is sokat köszönhet ezeknek. Különösképp a komor hangulatot és a monokróm világot, amit egyébként Csordás majdhogynem tökélyre is vitt rajzaiban. A stílus kissé szürreális, és az alkotó nem rest váltogatni a különféle rajzolási módokat. A panelek elrendezése néhol ötletes – máshol azonban inkább kusza. Ez sajnos a „költői” mivoltából következik, mert hát az olvasó – ha lehet ilyenről beszélni egy képregény kapcsán – nem biztos, hogy elsőre átlátja, mi miért van ott, ahol.
Ezzel elérkeztünk a kényes kérdéshez. Mindenekelőtt felhívnám a figyelmet, hogy ez a cikk az átlag képregényolvasó szemszögét képviseli, de ez nem jelenti azt, hogy nem volna nyitott az új típusú képregényekre (egy helyütt azt a meghatározást találni, hogy „aki szuperhősös füzeteken nevelkedett”, és ez jól példázza, milyen szemlélet nem jelenik most meg). De hogy a lényegre térjek: megengedheti-e magának egy képregény, hogy teljesen lemondjon a történetről? Természetesen a válasz az, hogy igen. Igen, hisz láttunk már olyat a művészetben, nem is egyszer, hogy a narráció jelentősen leépült (vagy teljesen megszűnt), az alkotó szándéka szerint (nem csak az irodalomban, de a képzőművészetben is megjelenik ez, gondoljunk csak az „absztrakt” festészetre). Éppen ezért egy képregény is élhet ezzel az eszközzel. És a Nocturne esetében még azt sem mondhatjuk, hogy minden narratív szál hiányzik, hisz felfedezhetünk benne olyan dolgok leírását/megjelenését, mint a magány, a szeretet utáni vágy, vagy a szerelem. 
Ezek nem csak érzetek szintjén jelennek meg, hanem „leíró módon”, tehát a narráció részei. És ezzel nincs is semmi baj. De, és ott van az a fránya de. „A könyvem – írja az alkotó – még a képregényfogyasztók kis táborán belül is csak keveseket vonz, viszont olyan embereket is meg tudott szólítani, akik eddig soha nem vettek képregényt a kezükbe.” Ez a kijelentés tökéletesen megmutatja, miről is van szó: a narráció leépítése nem az, amire egy képregény esetében várunk. A képregény képekkel elmondott regény, egy narráció. Persze rosszabb esetben csak képes regény, de ezt most ne vegyük ide. A Nocturne viszont nem ez. Ez valami más. Talán azt mondhatnánk, hogy képköltészet (azért nem képvers, mert az más fogalom). Éppen ezért ez valami olyasmi, mint egy verseskötet. És érzésem szerint hasonló dolgok is jellemzőek rá: kevesen élvezik, és sokan vannak olyanok, akik egyébként mást – mondjuk urban fantasyt, csak hogy valami a Nocturne hangulatához közel állót mondjak – nem olvasnak. Itt is ez a helyzet: a képregény kedvelői furcsán szembesülhetnek ezzel a munkával, míg mások, akik inkább a költőiséget keresik – legyen az bármennyire komor, olyannyira, hogy azt még maga Csordás is néhol túl soknak tartja – élvezetet találhatnak benne.
És akkor ez most mit is jelent? Rossz vagy jó munka a Nocturne?
Ezt ez a cikk, éppen készítője korlátai miatt, nem tudja egyértelműen megítélni. Számomra a képek kusza halmaza nem volt elég ahhoz, hogy kitöltse „a narratív űrt”. Ennek ellenére én is találtam benne nekem tetsző részeket – bármennyire is idéződjenek meg klasszikus alkotások, a Delta főcíme sokkal közelebb áll hozzám, és sokkal nagyobb és egyedibb ötletnek tartom. Azt mondhatnánk, olyan ez, mint egy vers. Lehet, hogy jó, de nem minden ember tudja ezt megmondani.
Mindenesetre érdekes színfolt – még ha fekete-fehér színfolt is – Csordás Dániel munkája. Remélem, a következő kötete olyan lesz, amilyennek ígéri, félúton a Nocturne sötét komolysága és blogja vidám szatírája közt. „Mert az élet leginkább olyan, valahol a kettő között áll.”
-
- Az alkotó
Hasznos információk:
- Csordás Dániel 1976-ban született Budapesten. 2001-ben a Pécsi Tudományegyetemen Művészeti Karán szerzett diplomát, mestere a Kossuth-díjas Lantos Ferenc volt. 2004-től a Wan2 magazinnál végez újságírói és képregényrajzolói tevékenységet, ill. több helyen jelentek meg munkái, pl. a Roham magazinban is. A rajzolás mellett a zene is vonzza, 1996 és 2004 között a Burzsoá Nyugdíjasok nevű együttesben zenélt.
Hasznos linkek:
Hozzászólások
[_acelpatkany_ további írásai]
Ettől vannak sokkal szebb képregények a neten.
solymosgyu
1:
Ennél szebb…
nem pedig ettől szebb
bár divatos így mondani/írni manapság, attól még helytelen
2:
a szépség szubjektív, írd azt, hogy „szerinted…”
3:
sehol sincs a cikkben, hogy szép, csupán annyi, hogy kilóg a sorból, nem hasonlít a nagy többségre
4:
esetleg várom a linkeket, az általad sokkal szebbnek ítélt képregényekről
mert ez a komment így, ebben a formában, hogy is mondjam, soványka…
vinitor: nem kéne erőltetni et a vaskalapos nyelvőrködést.
Nincs semmi baj az ettől szebbel, pláne nem helytelen.
nem vagyok vaskalapos nyelvőr, csak konkrétan ez a kifejezés szokta kicsapni nálam a biztosítékot
és bizony helytelen, mert az „ettől” nem fokozati viszonyítást jelent, hanem térbeli, helyzetbelit esetben használják
ha fokozati különbséget szeretnénk tenni, akkor az „ennél” szót kell használni
pár évvel ezelőttig nem is lehetett ilyen megoldásokkal találkozni, azóta tűnt fel ez a kifejezés-korcsosulás, őszinte sajnálatomra
szerintem ez fontos dolog, főleg egy ilyen oldalon, ahol az írott szó, mint érték jelenik meg
ha már itt sem divat a helyes nyelvhasználat, akkor miért várnánk el, hogy a fiatalok a jó példát kövessék, ne pedig a saját belterjes sms és msn-nyelvüket, ami nem csak ronda, de igénytelen és hemzseg a hibáktól, bár el kell ismerni, tényleg gyorsabb, és van egyfajta ovis kisgyerek-bája, olyan, mint egy plüss-cukiság, ami bizonyos életkorban helyénvaló, de 12-13 fölött már nem menő szerintem
mindezektől függetlenül a lényeg az utolsó ponton van, várom az ennél szebb képregények linkjeit, mert én ilyen érdeklődő ember vagyok 🙂
ha valakinek pedig ilyen sommás véleménye van valamiről, nyilván nem a kisujjából rázta ki, hanem meg tudja alapozni
na ez az alapozás érdekelne 🙂
„mert az “ettől” nem fokozati viszonyítást jelent, hanem térbeli, helyzetbelit esetben használják”
Ez nem így van:)
woof:
de így van 🙂 még ha kevésbé nyelvtankönyv-izűen is fogalmaztam 🙂
ettől függetlenül persze nyugodtan fogalmazz heltelenül, ha gondolod, nem kényszerítelek semmire 🙂
Igazad van, a tájnyelv tulajdonképpen nem is létezik:)
„főleg egy ilyen oldalon, ahol az írott szó, mint érték jelenik meg”
Vinitor, minden helyreigazítást örömmel veszünk, emberek vagyunk, mind hibázhatunk. A cikkeket rendszerint többen átnézzük, nem csak egy ember.
Megjegyzem azonban, hogy a szerkesztés-korrektúra nem vonatkozik a felhasználók hozzászólásaira (még csak az kéne…), sem a véleményükre (az már cenzúra lenne).
Megjegyzem továbbá, hogy úgy kioktatni valakit (akár jogosan, akár alaptalanul), ill. sajnálkozni a „mai fiatalok sms-nyelvén”, hogy közben magad sem tartod be a magyar helyesírás szabályait (írásjelek, mondat eleji kezdőbetűk), sőt, kifejezetten msn-nyelvet használsz, meglehetősen visszás.
ez nem tájnyelv, itt nem egy-egy szóelem „másféle”, vagy akár tájjellegű, hanem „rossz” használatáról van szó, azaz nem csak a hangalakot, írásképet módosítja, hanem a jelentést is, tulajdonképpen azt amit mondani akarunk, és amiből így valami más lesz
mégpedig úgy, hogy nem egy új szót feleltet meg a fogalomnak, hanem a létező és helyes megoldás helyett egy létező, mást jelentő, és így a szövegkörnyezetben helytelen formát használ
ez pontosan olyan, amikor valaki a ba-be meg a ban-ben ragokat keveri, vagy rossz névmásokat használ („beájul” megvan?), nem tájnyelv, nem dialektus, hanem egyszerű rossz fogalmazás, ami manapság már a nyomtatott sajtóban is megállja a helyét, és így akadálytalanul terjedhet sajnos
Kedves Judit!
Ezek szerint félreérthetően fogalmaztam. Nem a cikkre, hanem Solymosgyu hozzászólására írtam azt, amit. A szerkesztésről írt mondatoddal tökéletesen egyetértek.
Solymosgyut pedig nem kioktatom, csupán megjegyeztem neki, hogy ahogy ír, az helytelen. Ő olyan felhasználó, akinél én elég kemény kettős mércét és megalapozatlan vélemény-nyilvánításokat tapasztaltam már többször, több helyen, így próbálok neki mutatni másik nézőpontot is. Bár ez eddig még nem sikerült, ahogy észrevettem, ő kinyilatkoztatni szokott, nem beszélgetést indítani. Én nem kötekedni akarok vele, hiszen nem is ismerem, okom sincs rá és érdekemben sem áll a dolog. A mai világban lehet, hogy hihetetlen, de egy ilyen vitával nem akarok senkinek és semminek bizonyítni, nem akarom magam többnek mutatni, nem akarok leszólni mást, bár elismerem, 100 emberből 99 így csinálja, ezt csinálja. A vita egy problémás kérdés, két vagy több egymástól különböző nézőpont megbeszélése. Úgy gondolom, a korrekt vita-kultúra keretein belül mozgok. Mindenesetre ha kellemetlen, akkor abbahagyom. Már írtam, és most is úgy gondolom, hogy mindenki azt és úgy csinál, amit és ahogy akar, csak gondoltam beszélgetnék róla kicsit.
Az pedig, hogy nem kezdem nagy betűvel a mondatot, hiányosak az írásjelek, és egy-két szmájli is előfordul, az bizony még nem sms-nyelv szerintem. Én rugalmas vagyok, elismerem, hogy a neten nem nagyon találni többször átolvasott, kifogástalan hozzászólásokat, így én is teszek magamnak némi engedményt, amihez mindig ragaszkodom, az a szavak helyes írásmódja és a megszólítás (bár ez utóbbi hiánya, valamint a félreütések azért benne vannak a pakliban). Ezért is hoztam fel példának a jelenséget, mert gondolom mindenki ismeri, és tudja miről van szó. Nem azt írtam, hogy itt bárki is így írna, hanem jeleztem, hogy az a rossz véglet, és szerintem ilyesmivel kezdődik, mint a témaindító (általam helytelennek vélt) rag-használat.
Vinitor, attól hogy kioktató hangnemben „beszélsz”, még nem feltétlenül lesz igazad:)
„…a hasonlító határozóként használt -tól,-től a -nál,-nél helyett kezdetben nem volt a köznyelv része. A tájnyelvből érkezett, és nagyjából száz éve teljességgel egyenértékű már az “ettől” és “ennél” ennek következtében. Jó pár évvel ezelőtt Nádasdy Ádámmal volt egy érdekes beszélgetésem erről a kérdésről, és ő is elmondta: ma már a köznyelvben – tehát a hivatalos, standard magyarban – teljesen opcionális, melyiket használod. Ugyanúgy opcionális, mint ahogy az avval/evvel és az azzal/ezzel, noha ebben az esetben az előbbi verzió szintén a tájnyelvből vált a köznyelv részévé (mint ismeretes, az eredeti szabály az volt, hogy a -val,-vel/-vá,-vé rag v hangja hasonul a szótő utolsó mássalhangzójához).
Oké, Nádasdy Ádám persze leíró, és nem előíró nyelvész, nézzük mit mond a jóval konzervatívabb, előíró nyelvészként ismertté vált Grétsy László az ettől/ennél vitáról:
“Valóban terjed – mégpedig nyelvjárási hatásra – az attól nagyobb, attól szebb stb. forma. Hibásnak ez sem tekinthető, de a tól, -től ragos hasonlító határozónak a köznyelvi normába való beiktatása nem indokolt, már csak azért sem, mert ez olykor kétértelműségre vezethetne. Például ez a mondat: „A szorgalmas diák bölcsebb lett a tanítómesterétől”, úgy is érthető: ’sokat tanult tőle’, de úgy is: ’tudásban fölébe nőtt, túlszárnyalta’. Vagyis az igényes prózában, a tudományos nyelvben, a tankönyvekben stb. jobb megmaradni a –nál, -nél ragos hasonlító határozó mellett!”
Tehát: nyelvtanilag helyesnek ítéli, de azt hozzáteszi, hogy a nyelvi logikát zavarhatja egyes esetekben.”
Bocsánat, de még ha nem művelném a magam alacsony szintjén ezt a nyelvet (vagy nevezzük inkább küzdelemnek, úgy helyesebb 🙂 ), akkor is inkább ezt tartanám hitelesebb véleménynek:)
(Dobsz egy mailcímet? Nem magánjellegű anyázás céljából kérem:D )
woof:
hm, ezek érdekes idézetek
bevallom, sokat olvastam a témában (ma ismétcsak, miután előkerült a kérdés), de ezekkel még nem találkoztam
ez az évszázados távlat azért is furcsa, mert tényleg csak néhány éve találkoztam ezzel a használattal, mégpedig szinte egyszerre több helyen is (sajtó, irodalom, közbeszéd) úgy, hogy a személyes körülményeim nem változtak (azaz nem költöztem új helyre, nem váltottam munkahelyet)
így viszont elismerem, nyelvtani szabályosság tekintetében igazad van, valóban helyes, viszont figyelemreméltó tény, hogy a szabályzat egyértelműségét (tulajdonképpen a helyességét) felülírja a nyelvi logika, amely tisztán jelzi, hogy a jelenség hivatalos helyeken elismert volta ellenére az azt leíró szabály hibás
egy ilyen dologban pedig szerintem a nyelvi logikát a helyesírási regula „ökölszabályzata” fölé emelhetjük, hiszen az egy merev szabály, míg a nyelvi, fogalmazási logika egy dinamikus, következetességre és egyértelműségre törekedő „rendszer”
ui.: még mindig fenntartom, hogy nem beszéltem kioktató hangnemben 😉 persze a nagy többségnél esetleg kioktatónak tűnhet, de akkor az általánosítás lenne, ugyebár 😉
ui2.: mailcímet hogyan dobjak? gondolom nem ajánlott csak úgy beírni ide…
Eh:)
woofwoof kukac freemail pont hu
Ide írj egy levelet:)
szebbek:A negyedik hatalom. zsoldos. mázer képregények.És technopapok.
Egyébként nagyanyám is tolta az sms nyelvet rendesen, ráadásul cifrázva: „ettűl” 😀
Ú, a Zsoldos mekkora; te is ismered, gyu? de jó!!! (Amennyiben Vincente Segrelles Zsoldosára gondolsz.)
Basszus.. Ti Gyurol vitatkoztok..
O egy JELENSEG…:-)
http://www.intergalaktika.hu
Keressetek ra… Aztan folytassatok ezt a teljesseggel meddo vitat.:-)
Gabor:jo a cikk, gratula 🙂
Chello:
Szerintem arra gondol. Az nekem is megvan, este lehet, elő is ásom. Sőt, ha már Technopriest, ide sorolnám a papíron is elérhető Metabárókat is. Igaz, ezek nem magyarok.
De ha már magyar képregény, nekem Fazekas Attila az örök gyerekkori kedvenc, tavaly dedikáltattam vele egy Özönvíz balladáját pl. Régen még nagyon részletgazdag rajzai voltak.
Imádtam Fazekast, de még jobban imádtam Zórádot, kár hogy nem Facebookozol, olyan Zórád fanpédzst működtetek, hogy még az Ernő bácsi unokái is megköszönték!
Arra gondol, csak máshol válaszolt (ha Gyuval beszélgetek, nyolc oldalt kell nyitva tartanom).
A Zsoldosban a legjobban azt szeretem, amit minden fenteziben: az izmos hős megmentette nőről magyarázat nélkül váratlanul leeső ruhadarabot.
(OFF: Ez a Csordás Dániel képregény sem rossz.)
Kadat Zsolt: örülök, hogy valaki kimondta. 🙂
„nyelvi, fogalmazási logika egy dinamikus, következetességre és egyértelműségre törekedő “rendszer””
Oké, de a dinamikusságát a rugalmassága adja. A nyelv úgy változik (mutálódik, ha úgy tetszik), hogy sok „helytelen” kijelentés utat talál a nyelvbe. Nagyon sokszor a szavak alakja, jelentése pont azért változik, mert a hallgató fél félreértett valamit. Az emberi tévedésnek, félreértésnek nagyon is helye van a nyelvben, még akkor is, ha ezt megpróbáljuk ellensúlyozni azért, hogy az egész ne essen szét (mert ha egyáltalán nem értjük egymást, az már nem nyelv). Tehát maga a nyelvhasználat két teljesen szemben álló „elv” között tartózkodik a gyakorlatban: rugalmasság ÉS következetesség.
Nem akarok vérre menő vitát, de ez a fenti minden nyelvész órán elhangzik. Pont azért, hogy ne álljunk értetlen, undorodó arccal a suk-sükölés előtt, hanem azt is próbáljuk elhelyezni egy nagyobb halmazban. Szóval nem, a nyelv az nem csak ilyen, hanem olyan is, és egy nyelvi vitában a fentebb megszólt használatot PONT nem ítélhetünk el a nyelv logikájára hivatkozva, mert annak nagyon is része az ilyesmi. És a nyelv sokszor nem csak az egyértelműségre, hanem a többértelműségre is törekszik, gondolok itt az eufémizmusokra (ld. Pratchett szerint nem mondhatsz el úgy egy gyerekverset, hogy az ne a szexről szóljon), vagy a tabukra használt kifejezésekre. Attól még egy szóhasználat „hasogathassa a fült”, de ettől még a nyelv logikáját nem lehet az egyik oldalra egyszerűsíteni.
„A Zsoldosban a legjobban azt szeretem, amit minden fenteziben: az izmos hős megmentette nőről magyarázat nélkül váratlanul leeső ruhadarabot.”
Ezzel tökéletesen egyetértek! 😀
Kedves Nihil.
elb@sztam a sajat nevem.
Azert Gyutol egesz jol eljutottaltok a „hassa” „hesse”-ig 😀
Mindenesetre 7sor (soer ehh) utan tatott szajjal csodalom a rogtonzott nyelvesz orat. Tul jo ez az sfmag… Tegyetek egy kiterot az index forumaira. A pokol legsotetebb bugyra var reatok.. Trollok hada hemzseg aldozatra varva… 😀
Amugy temahoz: udvozlom az ujakat. Magam reszerol Zorad, Fazekas a „kiraly”, de ez nyilvan nem feltetlenul lesz (lehet) orok.
Nihil, azért az emberek többségének nincs nyelvészet órája, szerintem nem ér számon kérni rajtuk a deskriptív krédót, hogy az anyanyelvi beszélőnek mindig igaza van, és a többi…
(másrészt igazán nem tudom, miért lenne elvárás, hogy mindenki egyből vágja, solymosgyu kicsoda, vagy hogy hosszan ráguglizzon minden olyan nickre, ami épp egy adott pillanatban irritálja)
tapsi: jajj, nemár! Nem kértem én semmit számon, egyszerűen tettem egy kiegészítést, illetve gondoltam, hogy hamár érintve lett ez a téma, akkor én is hozzáfűzöm a magamét. Mivel feltételeztem, hogy nem mindenki jár nyelvészórára, ezért is írtam bele azt, amit. Töredelmesen bevallom, hogy filóztam vele, egyáltalán kell-e, mert flémhez és hosszas körökhöz nem volt és nincs is kedvem, ezért nem szóltam már korábban sem a témához. De aztán gondoltam, talán senki sem veszi zokon, ha mégis kiegészítem azt, amit vinitor írt, mert az, amit írt a nyelvről, az olyan, mint Nálad a hegyesfülű tündérek. Nem kapok tőle agybajt, de úgy érzem, ki kell egészítenem. Ha ezzel megbántottam volna valakit, akkor töredelmesen elnézést kérek, és nyugodtan lehet moderálni a posztomat. Bár bevallom, még mindig nem érzem elvárásnak, de lehet, hogy a net átka. Bocsánatot kérek érte.
(Másrészt nem volt elvárás, és igen, gondoltam arra is, hogy kiegészítem azt a megjegyzést, hogy megerősítsem, nincsen bennem ártó szándék. Egyszerűen jópofának találtam, hogy valaki kimondta azt, hogy egy olyan fórumozó hibáján van itt nagy vita, aki amúgy sem ad sokat a fórumon a helyesírásra – de ez nem Ellene irányult, nem is a Többiek ellen, egyszerűen a helyzetre magára. De elnézést kérek érte.)
(Harmadrészt az „anyanyelvi mindig igaza van, és a többi” kicsit sarkosítás, mert ugye említettem, hogy ott van a másik elv, és egy szépirodalmi könyvben engem is zavarna a helytelen nyelvhasználat. De attól még ott van az a másik. Ööö… megjegyzem, nem kimondottan szeretnék ilyenen összeveszni bárkivel, csak gondoltam, talán megjegyezhetem fővesztés terhe nélkül. 🙁 )
Kádár Zsolt: vannak oldalak, ahová direkt nem teszem be a lábam, mert frusztrálnak a felesleges netes viták.
Apró kiegészítés a fentihez: a középső zárójel értelemszerűen tapsi zárójelesére válasz. Másodszor, „Nem akarok vérre menő vitát, de ez a fenti minden nyelvész órán elhangzik.” Ez adhatott okot a félreértésre: ezt nem úgy értettem, hogy minden nyelvész órán elhangzik, azaz illik mindenkinek tisztában lenni vele, hanem minden nyelvész órán elhangzik, tehát ha valaki megemlíti azt az elvet, amit vinitor, minden nyelvész pavlovilag kondicionálva érzi magát, hogy ezt kiegészítse.
De szerintem a cikk írója most biztos örül a rengeteg OFF-nak.
Nihil 🙂 jól van na, ki kellett volna tennem pár szmájlit 🙂 egyáltalán nem gondoltam ilyen komolyan 🙂
tegyük hozzá, nekem igen sok nyelvészet órám volt, egyszer régen úgy véltem, az elméleti nyelvészet nem csak rettentően lenyűgöző, de egyenest nekem való (aztán rájöttem, hogy bármilyen lenyűgöző, nem az én pályám), és nekünk alapvetően a „the native speaker is always right” szlogent sulykolták borzasztóan keményen 🙂 azért az ugrott be reflexből 🙂
tapsi: oké, értem, akkor nem is vettem komolyan. 🙂 Ami engem illet, szimpatikus volt számomra is az elméleti nyelvészet… de a mitológia és folklór hamarabb és jobban rabul ejtette a szívemet, ami a „native” emberkéket és az ő dolgaikat illeti. 😀 🙂
Képes poéma Buzzatti műve, az sem képvers, hanem cím, egyben attól a pillanattól kezdve önmaga műfaja is, látszik amúgy, hogy hatott Danira.
Nagyon szeretem a rajzait, talán nem szépek, de nagyon erősek számomra, és én-képregénye is remek
http://csordasdaniel.blog.hu/
Nimandi: sokat gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg, amit a Nocturne-nel kapcsolatban éreztem, így jutottam el végül a „képköltészet” szószörnyetegig…
Amúgy köszi a linket, a szövegben benne is van 🙂
Nihil: „De szerintem a cikk írója most biztos örül a rengeteg OFF-nak.”
Á, aki sokat ír netre az már az ilyesmit föl se veszi 🙂
acélpatkány: jogos a link, azt hittem, az másik oldal, de mégsem, a képköltészet pedig valóban jó kis szörnyeteg. .)
Én amúgy örülök, amikor olyan művekkel találkozom, melyeket még nem ért utol a tudomány, mert ez azt jelenti, hogy újak, új területekre merészkednek, és a tudomány még lohol, hogy elkapja, leírja, felcímkézze és értelmezze őket, miközben az olvasó-befogadó meg örömködik (vagy éppen dühösködik ,).