2011. február 25-én mutatták be a budapesti Bárka Színházban a Ray Bradbury klasszikusából készült Fahrenheit 451 című darabot. Az SFmag néhány szerzője a második előadást tekintette meg, a következőkben az ő benyomásaik következnek.

adeptus

Arra számítottam, hogy Anger Zsolt rendező számos aktuálpolitikai utalást helyez el a darabban, hiszen sokan félnek napjainkban attól, hogy Magyarország diktatúra felé halad. Nem így történt, a darab fókuszában a fogyasztói társadalom kritikája állt, ezt viszont több elemében modernizálták a készítők, így megjelent a valóságshow, a tükör helyett is mobiltelefont használó tűzőr is. Montag figurája nem teljesen egyezett meg a regény főszereplőjével. A tűzőr itt sokkal egyszerűbb léleknek, mondhatni butának tűnt, a regényben sokkal nyíltabban fogadta Clarisse „tanítását”, már kezdetben is csömöre volt munkájától és világától. A legtöbb dologban az előadás hű volt az eredeti műhöz, de a fent jelzetteken kívül is volt néhány fontos eltérés. Kimaradt például a háború motívuma: az időnként villódzó világítást ugyan ennek hatásának is tulajdoníthatjuk, de konkrét utalás sosem volt rá, a város megsemmisülése elmaradt. Szintén komoly eltérés, hogy Montag üldözése teljes egészében kimaradt, a könyvemberekkel való találkozás pedig kissé össze lett csapva. A legnagyobb változtatás azonban a központi karakter cseréje volt. Az én olvasatomban a darab központi szereplője az „egyszerű munkás” Montag helyett a széleskörű műveltséggel bíró Beatty kapitány lett, akinek meggyilkolása egyfajta mártírhalál lett, mintha Beatty lenne a romlott társadalom megváltója. Nem értettem azt, miért cserélték fel a végén Montag karakterét Beattyre, de annyi bizonyos, hogy ezzel is arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a kapitány a történet kulcsfigurája. A díszlet elnyerte tetszésemet, a hatvanas éveket idéző egyszerű berendezésben a fehér és a vörös dominált a sterilitás illetve a tűz jelképeként. Bár nem teljesen azt kapta a néző, amit a regény ismeretében várhatott, az üzenetet sikerült átadni. Kiemelendő Beattyt megformáló Seress Zoltán alakítása, ami annál nagyobb szó, mert az utolsó pillanatban kellett Blaskó Péter helyett beugrania.

Hanna

Prózát színpadra adaptálni mindig kihívás, részint a párbeszédbe csak nehezen önthető gondolatok átadása, a színpadon csak üggyel-bajjal megjeleníthető események miatt, részint azért, mert az adaptációt a regényeredetit ismerő néző óhatatlanul is könyvélményéhez fogja mérni.

A darab világában a gondolatokat, eszméket és az individualitást jelképező könyvek tiltott holmik, fogyasztani csak az államilag adagolt, lebutított műsorokat lehet. Az egyén, mint olyan, nem kívánatos, becserélhető, egyforma káderek futják napról napra ugyanazokat a köröket a „minden rendben” üzenetét sugalló diktatúrában, ahol minden és mindenki megfigyelhető és szükség esetén likvidálható. A rendszer elleni lázadást az olvasás, a tudás és a szépség átadása jelenti. Ahogy Heine mondta: „Ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek”, így válik a történet középpontjában álló tűzőrség az elnyomó hatalom jelképévé, az önmagával meghasonló tűzőr pedig maga a Pállá változó Saul.

Anger Zsolt rendező a regény üzenetét megragadva vitte színpadra a Fahrenheit 451-et, egyúttal aktualizálta is, több másik disztópiából is merítve mozzanatokat. Az embertelen és szenvtelen állam a díszletekben és jelmezekben is megjelenik: a falakról tévéképernyők figyelnek, olykor bizarr, egyszerre gyermekded és ijesztő képsorok futnak végig rajtuk, a szereplők ruhája fekete, szürke vagy fehér. Színt csak a társadalom ártatlan ellenpontjaként ábrázolt Clarisse visel – de neki meg kell halnia.

A darab összességében tetszett, bár az adaptáció nehézsége többször is felöltött bennem közben – épp azért, mert nem mindenhol éreztem tökéletesnek. Több olyan párbeszéd belekerült a szövegbe, ami a regényben nem dramatizált információkat tárja fel, különösen jól sikerült a Kutya bemutatása (a Kutya megjelenítése egyébként rendkívül ötletes), és Mildred is árnyaltabb lett a színpadon, az ő drámája majdnem olyan erős, mint Montagé, és kiválóan kiegészítette  azt (távozása az igaz pillanatok egyike). Ugyanakkor Bradbury költői szövege nem hatott mindenhol elevennek élőbeszédként, a felolvasásízű monológok néhol csikorogtak. A valóságtól pedig még inkább eltávolított az agyonhasznált visszhang-effekt, amelyből kevesebb jóval több lehetett volna.

A színészi játékra kevés a panaszom, bár érdekes módon a beugró Seress Zoltán (Beatty szerepében) lejátszotta a színpadról a többieket. Néhol kissé erőltetett volt a kiabálása és az affektálása, de kiemelkedő volt Szorcsik Kriszta Mildredként, Kálid Artúr Faberként. A Montagot játszó Kardos Róbert néha maga is ugyanolyan elveszettnek tűnt, mint a tűzőr, akit játszott, de még mindig a jó játék innenső oldalán maradt.

A lezárással nem vagyok maradéktalanul elégedett, bár Beatty és Montag összemosása jól sikerült, viszont határozottan meglettem volna az ének nélkül, ami giccses volt és számomra hamissá tette az utolsó pillanatokat.

Mindezzel együtt élmény volt az előadás, jó szívvel ajánlom sci-fi kedvelőknek és sci-fit nem ismerőknek egyaránt.

Charon

Sokkoló képpel indul a Fahrenheit 451 színdarab: a sötétbe borult színpad közepén egy tűzőr fecskendőjével lángra lobbant és elhamvaszt egy könyvet. Soha nem tudjuk meg, mi volt a címe, mi volt benne – vagy ki volt benne. A gondolatnak, az értéknek, az egyénnek pusztulnia kell. „Égjen hamuvá, és a hamuja is égjen!”

Egyszerre könnyű és nehéz disztópiát ábrázolni. A vizualitás és jelképek bejáratottak, a fekete-fehér felületek, a kifejezéstelen arcok, az egyenruhák és egyenparókák hamar hangulatba hozzák a nézőt, mégis kell valami plusz, ami elfeledteti az „ezt már láttuk” érzést (akkor is, ha a zseniális Bradbury regény 1953-as). A színészek feladata érzelemmel megtölteni a sivár, néhány székből és rengeteg villódzó monitorból álló díszletet, ami a kezdeti bizonytalanság után sikerült is.

Montagot Kardos Róbert hitelesen, ám érzésem szerint még nem elég rutinosan alakítja, Szorcsik Kriszta Mildredje dühös, hisztis, egyszerre gyűlölni és szánni való. Egyedül Clarisse szerepébe bújó Réti Adriennt éreztem másnak, mint ahogy a könyv alapján vártam: a regényben a lány életimádó, őszinte és spontán, itt valamiért dühös és flegma is lett, amitől nem rosszabb, csak más a karakter.

A darab legkiemelkedőbb alakítását egyértelműen a beugró Seress Zoltán játssza a tűzőr kapitány szerepében. Érdekes, mert az ő csúcsjelenete Montaggal a darab katarzisát adja, a végén megjelenő könyvemberek mintha csak becsületből kerültek volna a helyükre. Bradbury verziójában ez sokkal hangsúlyosabb, az érkezés az erdőbe és a szembesülés az ellenállás különös módjával adja a történet csúcspontját, nem Beatty utolsó jelenete. Bevallom, ezt nagyon fájlaltam, de ez a másik értelmezés is érdekes.

Erős motívummá válik a tűz, a sötétben cigarettaparázs, öngyújtó villan, a koktél neonpirosan világít, Clarisse tüzet kér Montagtól, vagy a lángszóró lobog olyan hevesen, hogy a néző önkéntelenül azt nézi, hová rejtették a színpadon a poroltót. A tévéképernyőkön felvillanó „család” vagy a „mézeskalács Jézus” pedig nem csak háttér és díszlet a világhoz, hanem nyílt üzenet a néző korának.

A Fahrenheit 451 jó darab, nyomot hagy a nézőben, de megtekintés előtt/után mindenképp ajánlott elmerülni a regényben, akinek ez valamiért kimaradt volna.

További információk:

  • Az előadás szereplői: Blaskó Péter m. v., Dévai Balázs, Kardos Róbert, Kálid Artúr, Pásztor Tibor, Réti Adrienn, Szorcsik Kriszta, Telekes Péter, Vitányi-Juhász István e.h.
  • Március közepéig Beatty kapitány szerepét Blaskó Péter helyett Seress Zoltán játssza.
  • Érdemes eltenni a Bárka Színház darabhoz tartozó Hajónaplóját, mert sok érdekes gondolatot tartalmaz a Fahrenheit 451 történetével és aktualitásával kapcsolatban.

Link:

Az előadás honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: társművészetek

Eddig 7 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    Segítek:ez már diktatura. Csak nem vallják be.

  2. adeptus szerint:

    Gyu: Ebbe most ne menjünk bele.

  3. onsai szerint:

    Érdekes darab volt, az biztos. Majd belejönnek a színészek is. Most a közepétől kezdtek el igazán játszani. Valószínűleg lassulni fognak a monológok, és egy -két jelenet hitelesebb lesz, ahogy csiszolódik a szerep.

    Ha valaki megy rá, és nem dohányzó, akkor ne elöl üljön, mert rengeteget cigiznek közben a színészek.

    Összességében megérte megnézni. Remélem, más sci-fit is játszanak majd a későbbiekben.

  4. tetsuo szerint:

    A bemutatón Galaktikát kaptak a nézők ajándékba, amiben Bradbury Fahrenheit 451-éről írnak.

  5. E. B. szerint:

    Bradbury-triptichon, Fahrenheit 451

    Kezdetben vala a film. Mármint nálam. Ja, Truffaut-t nézni kell a kultúrembereknek és sznoboknak, (nem kell most eldöntened, melyik csoportba tartozom!), de hátast nem dobtam tőle annak idején, arra biztosan emlékszem. Mondják kultuszfilmnek, de FT nem a sci-fi Mozartja, az biztos. Ha könyv és a film között zongorázni lehetne a különbséget…ha már Mozart szóba került. És most a színház! Ha a jó sors tiszteletjegyhez juttat, hogy a Bárkában megnézz egy friss darabot, te sem haboznál, és én is hasonlóképpen cselekedtem. Anger Zsolt bátor ember. Lars von Trier után Dogville-t rendezni , ez még próbálkozásnak is tiszteletre méltó! Nem sokkal kisebb feladat a Bradbury-klasszikus színrevitele sem. Ha nem voltál még a Bárkában, akkor mondom, nem az klasszikus elrendezés; színpad, szemben a nézőtér, hanem inkább hasonlít arénára, ahol nézőktől karnyújtásnyira küzdenek a színészek, no nem egymással, hanem a szerepükkel. Furcsán kezdődött. Ha a Marilyn Monroe szoknyafelfújós “klasszikus” képsorának utánzása egy nagy teljesítményű porszívó és az MM-nek maszkírozott -öltöztetett Szorcsik Kriszta segítségével egy szimbólum, én bevallom nem értettem, ha a meghökkentés volt a jelenet célja, hát akkor tessék,hökk.

    A történet vezetése a kisregény sztoriját követi, (oké, tudom hogy nem kell elmesélnem) amennyire ezt a színházi keretek engedik. A fő kérdés, hogy
    “De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
    Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
    A könyvek által a világ elébb? ” A tűzőrök válasza határozott nem ,sőt, ezért Montag (Kardos Róbert) tűzőrrel együtt buzgón teljesítik könyvégetői feladatukat, olykor a tulajdonossal együtt, álá inkvizíció. Bár József Attila javasolta annak idején, hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, mivel a 2. sorban ültem, támogattam azt a rendezői ideát, hogy a tüzek inkább szimbolikusak, mint valóságosak legyenek. Nagy szerencse, hogy a dohányzást szigorító törvény még nem lépett életbe, mert akkor már az első 5 percben félbe kellett volna szakítani az előadást, annyit füstöltek a szereplők. Anger beépítette a darabba a jelen aktualitásait, a TV-métely pusztítását az emberi kapcsolatokban, blablabla, ezeket olvasd el majd máshol. Kedvenc jelenetem Mildred partija, ahol a háziasszony vendégei annyira jól nyomták az elviselhetetlenségüket, hogy egy ziláltabb lelkületű biztonsági őr a nézőtérről valószínű közéjük lőtt volna. Hogy egy percre se feledjük, magyar a színház, magyar a rendező, erről gondoskodott a csúcspontnak szánt ordenáré káromkodós jelenet,csúcspont helyett inkább volt ez mélypont. BLASKÓ PÉTER, így csupa nagybetűvel! A friss Kossuth-díjas színész, (innen is gratulálunk!) a darabban a Beatty tűzőrparancsnok, aki gyökér módon tavaly visszautasította az elismerést, vitte a hátán az előadást. Nagyon látszott , hogy a többi aktorral nem ugyanabban a ligában fociznak. Ezzel a tehetséggel semmi szüksége arra, hogy politikai kurzusszínésszé silányítsa magát! A darab végét nem értettem. A regényben a két lábon járó könyvek elindulnak , hogy a háború után új élettel oltsák be az emberiség maradékát. Montag, a sétáló Biblia a Jelenések könyve legszebb részével köszön el tőlünk. “És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.” Igen, amilyen tempóval rohanunk a pusztulásba ma is, félő, hogy a megmenekülésre a könyvekben felhalmozott emberi bölcsesség kevés lesz. Több kell majd.

    Szereplők:
    MONTAG – Kardos Róbert
    BEATTY – Blaskó Péter m.v.
    MILDRED – Szorcsik Kriszta
    CLARISSE – Réti Adrienn TEVA Ösztöndíjas
    FABER – Kálid Artúr
    HEART – Dévai Balázs
    HAND – Pásztor Tibor
    BLACK – Telekes Péter
    HOLDEN-Vitányi-JuhászIstváne.h.,m.v.

    Továbbá:
    Árvai Péter, Csonga Kata, Dobos Kata, Erdős Lili, Farsang Emese, Gavaldi Vivien,
    Kovács Zsuzsi, Márton Kristóf, Szilasi Eszter, Tóth Zsófia

    Díszlet: Sebő Rózsa
    Jelmez: Fekete Kata
    Rendezőasszisztens: Gábos Katalin
    A rendezőasszisztens munkatársa: Mészáros Zsuzsanna
    Rendező: Anger Zsolt
    omnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.
    http://korrektorinfo.blog.hu/2011/03/18/bradbury_triptichon_fahrenheit_451

  6. Kornya_Zsolt szerint:

    “Arra számítottam, hogy Anger Zsolt rendező számos aktuálpolitikai utalást helyez el a darabban, hiszen sokan félnek napjainkban attól, hogy Magyarország diktatúra felé halad.”

    Na, ettől óvjon még az ég, hogy a SF klasszikusait magyar aktuálpolitikai áthallásokkal megerőszakolva vigyék színpadra. Meg attól, hogy balfasz kommentelők közéleti trollcsárdává züllesszék az SFmag hozzászólásait. Solymosgyu: sziporkázzál az Indexen, oké?

  7. adeptus szerint:

    @Kornya Zsolt
    Félreértés ne essék, én is megkönnyebbültem, hogy nem politizálták el a darabot. De a februári közhangulatban ez simán benne volt.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon