Milyen az a sci-fi film, amelyet mindössze 15 ezer dollárból (kb. hárommillió forint, gyakorlatilag „zsebpénz” a filmvilágban) hoztak össze? Pont olyan, mint amilyen a sokak által csak a 2010-es év District 9-jaként emlegetett Monsters című film. A produkció magán viseli a kis költségvetésű sci-fik minden sajátos jegyét, a legtöbb persze jó tulajdonság, és képes egyedi színt vinni a sablonos idegenes történetekbe.

A sztori szerint a NASA idegen életformát fedezett fel valahol a Naprendszerben. Odaküldtek egy szondát, hogy mintákkal térjen vissza a Földre, de az meghibásodott és valahol Mexikó északi részén lezuhant. Ezt követően hét év alatt idegen lények tucatjait fedezték fel ezen a területen, amit hamarosan Fertőzött Zónának kezdtek hívni. Kerítéssel vették körül, az USA déli határvonalát egy hatalmas acél és betonfal erősítette meg, és az emberiség találkozása egy idegen fajjal teljes katasztrófát hozott magával. A film hét évvel a szonda lezuhanása után játszódik, amikor már az idegenek – ahogy a filmben egyszerűen hívják őket, a lények – jelenléte szinte mindennapos, a Fertőzött Zóna környéke elhagyatott, az emberek próbálnak elmenekülni, de van, aki nem tud, hisz a legnagyobb nyomorban tengődik. A film elején egy nagy médiamogul lányát megtámadja egy lény, és kórházba kerül. Samantha mellé apja a fényképész Andrew-t küldi, aki jobban örülne, ha belevethetné magát a környék fotózásába a bébicsőszködés helyett. A két szereplő kezdetben távolságtartó, ám a tengerpart felé vezető útjuk során emberileg egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban elmerülnek a furcsán idegen világban.

A Monsters a brit Gareth Edwards első olyan munkája, amely komoly kritikai visszhangot kapott. Bátran állíthatjuk, hogy a korábban dokumentumfilmekkel és tévésorozatokkal foglalkozó, vizuális szakemberként is tevékenykedő direktor egy különleges filmet tett le az asztalra. A mozi ugyanis amellett, hogy érdekes módon nyúl hozzá a sci-fi klisévé koptatott „idegen vírus/invázió a Földön” témájához, még az emberi kapcsolatok furcsaságába is bepillantást enged. A Monsters nem az idegenek filmje, azok pár igen hatásos jeleneten kívül nem igazán jelennek meg – itt jegyzendő meg, hogy a hatalmas csápos lények igencsak jóra sikerültek, a kis költségvetés ellenére is. A jól ismert „két ember akaratukon kívül összekerül” is egy klisé, amit rengetegszer látunk középszerű vagy annál rosszabb produkciókban. Itt azonban valami mégis működik. A két színész, Whitney Able és Scoot McNairy – akik egyébként az életben házasok – remekül hozzák az elveszett alakokat, akik a világban csak bolyonganak, saját személyes terhüket cipelve, senkihez sem tartozva igazán. Nem is csoda, ha a veszélyekkel és borzalmakkal tarkított út során olyan közel kerülnek egymáshoz, amennyire csak lehetséges.

De felmerül a kérdés: miért mondják azt, hogy ez a film olyan, mint a District 9? Nos, több variáció is lehetséges. Egyrészt kimozdította az idegenes mozikat az Egyesült Államok területéről, és a harmadik világba vitte, még ha a határ túlsó felén ott is van a „nagy szomszéd.” Aztán, maga a film mind kamerakezelésében, mind látványvilágában erősen emlékeztet a D9-ra. Az elmúlt években divatossá vált kézikamerás filmezés itt is jeleskedik, ráadásul a mesterséges környezet nagy része lepukkant, szürke és elhagyatott, mint a D9 gettója. Ennek ellenére ez a film nem feleltethető meg egy az egyben az elnyomásról és kirekesztésről szóló 2009-es sikerfilmnek, hisz itt a hangsúly máson van. Persze itt is megjelenik a társadalmi tényező. A film a nincstelenek és kilátástalanok közt mutatja be a pusztítást, azt, hogy hogyan képesek az emberek veszélyek közt is folytatni az életüket, mert nincs más választásuk. Láthatjuk, hogy a lények elleni háború – és itt gondolhatunk bármilyen más háborúra is – mennyi ártatlan áldozatot követel. De nem ez kerül a film középpontjába. A már korábban említett emberi szál az, ami a fókuszban van. Mindazonáltal a film atmoszférája teszi ezt az egészet feledhetetlenné. Aki teheti, menekül. Aki teheti, megszedi magát. Aki teheti, megpróbál minden áron túlélni. A lerombolt civilizáció és a féktelen vadon kettőssége figyelemre méltó figyelmeztetés is lehet számunkra, amikor – ahogyan a filmben az amerikai hadsereg az idegeneket – értelmetlenül próbáljuk visszaszorítani a természetet, felégetjük az erdőket, elpusztítunk mindent, ami nem szükséges a mi létformánkhoz. Edwards szerint azonban ez nem tarthat örökké, hamarosan súlyos árat fogunk ezért fizetni. Jól érzékelteti ezt a dzsungelben játszódó jelenet. Maga a dzsungel az olyan alkotásokat idézi, mint a német Werner Herzog Aguirre című konkvisztádor-filmje, melyben az őserdőbe behatoló spanyolok teljesen felmorzsolódnak a természetben. Valami ilyesmi történik, amikor az ember behatol az idegenek birodalmába, és azok visszavágnak. A Monsters nem hagy reményt arra nézve, hogy a lényeket sikerül visszaverni. A végítélet kezdetét mutatja be a film, amikor már nincs menekvés. A vég mindenkit elér.

A Monsters az év egyik meglepetésfilmje, bár már első sajtóanyagai kapcsán lehetett tudni, hogy érdemes odafigyelni rá. Bárki, aki szereti a formabontó sci-fi filmeket és nem ódzkodik a kicsit lassú, néhol elnagyolt jelenetek miatt, vágjon bele. Sajnos magyar forgalmazóról nincs hír – reméljük, csak egyelőre, hisz a bevételi adatok bármire képesek –, de úgy gondolom, 2010-nek ez egy fontos filmje.

Kapcsolódó információk:

  • A Monsters a British Independent Film Awardson a legjobb produkció, a legjobb rendező és a legjobb vizuális effektek kategóriában nyert díjat.

Kapcsolódó linkek:

Hivatalos honlap

IMDB-s adatlap

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 4 hozzászólás.

  1. darklight szerint:

    Nekem bejött, de gyanítom, hogy a dícséretek ellenére sokan csalódni fognak benne. A hasonlóság a D9-el tagadhatatlan, de míg ott írtó erős volt a sci-fi szál, itt inkább néha csak ürügynek, háttérnek éreztem a két ember kapcsolatának sztorija mögött…

  2. christiancrowe szerint:

    Meglepően jó kis film. Tetszett, hogy a sci-fi elemeket kifejezetten csak körítés gyanánt használta, az alacsony költségvetés ellenére a lények egész tetszetősre sikeredtek, a ködből elővillanó csápok meg Lovecraftot juttatták az eszembe. 🙂 Összességében abszolút pozitív élmény, bár az igaz, hogy aki a tipikus idegeninváziós mozit várja, nagyon nagyot fog csalódni…

  3. acélpatkány szerint:

    darklight: a D9 is vizsgálható úgy, hogy a sci-fi csak egy ürügy, hogy beszélhessenek egy társadalmi problémáról (rasszizmus). De ott valamivel tényleg erősebb a sci-fi vonulat.

  4. darklight szerint:

    acélpatkány: persze, de végülis ez minden mondanivalóval bíró fantasztikus alkotásra igaz… 😀

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon