SFmag

Peter F. Hamilton írói pályáját még a ’80-as évek végén kezdte, de igazán ismertté a ’90-es évek második felében vált a Night’s Dawn trilógia, más néven a Confederation saga révén. Ez a sok szálon futó, monumentális űropera 3*1200 oldalon át sodorja magával az olvasót, és hozta meg Hamilton számára a sikert világszerte. Ma ő Anglia legnagyobb példányszámban fogyó sci-fi írója (igen, úgy tűnik, még Iain M. Banksnél és Alastair Reynoldsnál is népszerűbb), és a modern űropera kiemelkedő egyénisége.

Hamilton a Pandora’s Starban sem adta alább 1150 oldalnál, vaskos féltégla ez, ráadásul van egy közvetlen folytatása, a Judas Unchained, ami újabb 1250 oldalon zárja le a kétkötetes ciklust.

A történet kezdetén 2050-ben járunk, az első Mars-expedíció landolásának pillanatánál. Wilson Kime pilóta és társai által várt, felemelő pillanatot, az űrutazás korának újabb mérföldkövét, azonban megzavarja néhány szemtelen kaliforniai fizikus, Nigel Sheldon és Ozzy Isaacs, akik a CalTechről nem sokkal korábban egy kísérleti féreglyukat nyitottak a vörös bolygóra. Sheldon egy saját maguk által tákolt szkafanderben nézi végig a Marsra szállást, és üdvözli némi fricskával megfűszerezve Kime-éket, és egyúttal darabokra zúzza az álmaikat.

A féreglyuk-technológia felfedezése egyben az űrkorszak végét is jelenti: az emberi faj egy egészen más utat talál a terjeszkedésre: a csillagok közti hosszú utazás helyett azonnali átjárókat nyit ezek lakható bolygóira. A Nemzetközösség 2380-ra, előre megtervezett fázisokban több száz bolygót kolonizált már, az emberi faj békésen fejlődik és terjeszkedik tovább, a megfiatalító eljárás és a biztonsági másolatként lementhető és visszaállítható tudat, valamint újraklónozható testburok több évszázados életet, már-már halhatatlanságot biztosít a polgároknak.

A veterán űrhajós Wilson Kime álmait ugyan évszázadokkal korábban tönkretették, azonban váratlan esélye nyílik a visszavágásra, és hogy újraélje a régi dicső napokat. Dudley Bose, egy távoli kolónia csillagásza ugyanis egy különös jelenséget fedez fel a Földtől több, mint ezer fényévnyire, messze túl a féreglyuk-technológia jelenlegi hatósugarán. A tudós két egymáshoz közeli csillagot vizsgál éppen, amikor is azok váratlanul eltűnnek, mintha valaki egyszerűen lekapcsolta volna őket. Mint kiderül, a Dyson Alfa és Béta névre keresztelt napokat gigantikus burokba zárta egy rejtélyes és az emberekénél jóval fejlettebb technikával rendelkező erő. A Nemzetközösség tanácsának feltételezése szerint az ott lakók elzárkóztak valami elől, és ez azt is jelenti, hogy odakint ismeretlen ellenség tartózkodik, ami akár a Nemzetközösséget is veszélyeztetheti.

A Nemzetközösség biztonsága érdekében egy csillaghajót építenek, amely a féreglyuk-technológia módosítása révén saját erejéből eljuthat oda, hogy információkat szerezzen a helyzetről, és a történelmi küldetés parancsnokául Wilson Kime-t kérik fel, mint az egyetlen élő embert, akinek egyáltalán van űrhajós tapasztalata. A Második esély névre keresztelt csillaghajó elindul négy hónapos útjára, hogy kiderítse, mi történt a két csillaggal, azonban nem sejthetik, hogy a feltételezett ellenséget nem kívül, hanem odabent kell keresniük. Valakinek nagyon jó oka volt, hogy elzárjon két szomszédos csillagrendszert.

És ez csak a regény magja, mert az 1200 oldalon számtalan párhuzamos szál fut, amelyek aztán egyre inkább összekapcsolódnak. Itt van például a High Angel nevű, több kilométeres, értelemmel bíró értelmes csillaghajó, amely az értelmes fajokat kutatja, vagy az egyik Nemzetközösség bolygón évszázadokkal korábban lezuhant ismeretlen idegen űrjármű, a Starflyer feltételezett és a Nemzetközösségbe beépült ügynökei, egy lázadó csoport, akik úgy sejtik, hogy a Starflyer manipulációi vezettek Pandora csillagának kinyitásához, de megférnek egymás mellet a politikai manipulációk, a krimiszál és remek ötletek, mint például a Nagy Féregjárat Rablás megvalósítása.

Hamilton szokása szerint tucatnyi szereplőt mozgat, és nincs igazán központi karakter. Ez a fajta írói megoldás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a karakterek nem lesznek elég erőteljesek, és ez itt is így van, a Pandora’s Star nem a karaktereitől lesz emlékezetes, hanem attól az elképesztően részletgazdag világról és sokrétű történettől, amit elénk tár. A sok, párhuzamos szál között van egy-két felesleges mellékvágány, de 1000 oldalnál úgy tűnik, elkerülhetetlen a felesleges ballaszt.

Olvasás közben többször eszembe jutott Dan Simmons zseniális Hyperion ciklusa, valamint Szergej Sznyegov 80-as évekbeli Istenemberek regényfolyamának hangulata. Előbbi azért, mert a Commonwealth féreglyukakkal összefűzött, csillagpontosan terjeszkedő világa némileg hasonlít Simmons térkapukkal operáló Hegemóniájára, utóbbi pedig azért, mert a Második esély útja a Dyson csillagokhoz felidézte bennem azokat a részeket, amikor az Istenemberekben az Eli admirális vezette emberi felfedezők először hatoltak be a Plejádok csillagaihoz. Egyébként ez az utazás regény legerőteljesebb része, na meg természetesen az, amikor kiderül, hogy mi is rejtőzik valójában a Dyson-burok mögött.

Összességében a Pandora’s Star egy olyan sodró lendületű, monumentális modern űropera, némi hard-scifi látásmóddal fűszerezve. Sajnos nem tudom, hogy ezeket a vaskos könyvsorozatokat meri-e valaha hazai kiadó felvállalni. A Tuan nemrég megpróbálkozott Hamilton egy önálló regényével, A földre hullt sárkánnyal, de kiadási tervbe vett újabb Hamilton-regényekről sajnos egyelőre nincs hír.

További információk:

• A Pandora’s Star (Pandora csillaga) a Commonwealth-saga első regénye 2004-ben jelent meg, de szigorú értelemben véve nem ez az első regény, hanem a még 2002-ben írt, és a közeljövőben játszódó Misspent Youth a Commonwealth – Nemzetközösség emberi világának alapjait fekteti le a megfiatalító eljárás technológiájának elterjedését és társadalmi hatásait boncolgatva
• A Commonwealth-saga idővonala nem ér véget a Judas Unchaineddel. Hamilton 2007-ben egy új trilógiába kezdett, ami ugyanebben az idővonalban játszódik, azonban 1500 évvel később. A Void-trilógiában számtalan a Pandora’s Starban megismert szereplő felbukkan, de a tovább terjeszkedő Commonwealth egy teljesen új, galaxis méretű konfliktussal találja szemben magát, a Galaxis közepén lévő fekete lyukból nyíló alternatív univerzum csábításával.

Linkek:

www.peterfhamilton.co.uk

http://theunisphere.com/

Egy 2010-es interjú a sok közül Hamiltonnal.

Hozzászólások

hozzászólás