Bizonyos írók karrierje során van egy csúcspont, mikor legjobb műveiket alkotják, és utána kiégnek, vagy legalábbis nem tudják már felülmúlni korábbi sikereiket. Más írók művészete idősebb korukra nem romlik, hanem pont ellenkezőleg, kikristályosodik. A The Birthday of the World című novelláskötetet elolvasva biztosan állíthatom, hogy Le Guin a második csoportba tartozik.

A 2002-ben megjelent válogatás az írónő ‘90-es években írt sci-fi novelláit gyűjti össze. Az írások témái továbbra is Le Guin kedvencei: nemiség, szex, család, vallás, társadalom stb. Ha mindenképp kategóriákban akarok gondolkozni, akkor mondhatni „szociológiai sci-fi”. Különleges szabályokon alapuló társadalmakat alkot, melyeket következetesen végiggondol. Olyan problémákat mutat be, melyekkel mindenki szembesül élete során, de a kifordított társadalmi berendezkedéseken keresztül Le Guin teljesen új megvilágításba helyezi azokat. Ezáltal képes új oldalát mutatni olyan dolgoknak, melyeket amúgy maguktól értetődőnek veszünk, vagy melyekben legjobban ragaszkodunk meggyőződéseinkhez; ilyen például a nemi identitás kérdése, vagy a vallási meggyőződések. Minden novella egy kis meditáció, elolvasva érzi az ember, hogy gazdagodott valamivel anélkül, hogy bármilyen moralizáló üzenetet is a szánkba akarna rágna az írónő. Az írások nem kifejezetten akciódúsak, nem sodró lendületűek, a hangsúly a karaktereken és a különleges társadalmakon van.

Hét novellából és egy kisregényből áll a kötet. Ebből hat novella játszódik Le Guin „Hainish” univerzumában. Két leghíresebb Hainish regénye magyar nyelven is megjelent: A sötétség balkeze és A kisemmizettek. Ebben a jövőképben már több százezer évvel ezelőtt megtörtént az emberek kirajzása a Földről, és számos bolygón megtelepedtek. Sok helyen élnek a távoli múltban génmódosított emberek, de a néhai kolonizálások emléke ugyanúgy a múlt homályába vész, mint az eredeti telepesek indítékai saját testük radikális megváltoztatására. A Hainish novellák tökéletesen megállják helyüket a korábbi regények ismerete nélkül is, sőt szerintem talán jobb ezekkel kezdeni, jó bevezetést nyújtanak ebbe a világba.

A „Coming of Age in Karhide” ugyanazon a bolygón játszódik, mint A sötétség balkeze. Az itt élő emberek hermafroditák, és csak bizonyos időközönként élnek nemi életet. Ilyenkor rövid időre felerősödnek női vagy férfi hormonjaik, ezáltal váltakozik, hogy ki mikor milyen nemű. Beavatástörténet ez, mely során a főhős nemi érését követjük nyomon.

The Matter of Segri” című novella egy olyan bolygón játszódik, ahol nagyon kevés fiú gyermek születik, és még kevesebb éli meg a felnőttkort. Ezért a férfiakat elkerítve tartják a nők, és az utódnemzésen kívül semmi dolguk nincs.  A társadalom fenntartása és irányítása a nők dolga. A férfiak nem dolgoznak, és nem tanulhatnak, sőt el sem hagyhatják a férficsoportok számára kijelölt lakóterületeket. Napjaikat a többi férfival való versengés tölti ki. A közel-keleti országok nőinek helyzetét fordította itt fonákjára Le Guin. Érdekesen felépített novella: levelekből, feljegyzésekből, memoirokból áll össze. Az SFmagon A segrik ügye címmel elolvasható.

Az „Unchosen Love” és a „Mountain Ways” novellák egyazon bolygón játszódnak. Itt egy házasságnak nem csak két, hanem négy tagja van. Az emberi életeket összekötő intézmény sokszor abszurd kötöttségeivel szembesít minket az írónő ezzel a feje tetejére állított házassági berendezkedéssel. Ellenpontot képez a „Solitude” című írás, melyben pont az emberek közötti kommunikáció hiánya a fő motívum. Egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol a túlélő emberek már nem emlékeznek a kataklizmára, mely őket sújtotta, de kultúrájukban nagyon is él még. Szélsőséges szabályok uralják a társadalmat; céljuk az emberek egymástól való elszigetelése, például a felnőttek nem szólíthatják meg egymást közvetlenül.

Egy rabszolgatartó kultúra végnapjairól szól az „Old Music and the Slave Women”, engem kevésbé fogott meg. A többi írással ellentétben itt Le Guin nem nyújt friss nézőpontot a problémához, a neveket lecserélve akár az amerikai polgárháború alatt is játszódhatna a történet egy déli államban. Szintén egy társadalmi paradigma letűnése áll a kötet címadó novellájának középpontjában: A „The Birthday of the World”, egy birodalom feloszlásáról szól, mely a római birodalom és a közép-amerikai indián királyságok bukására rímel, de azért még alaposan meg van csavarva a dolog.

A „Paradise Lost” című kisregény koronázza meg ezt a gyűjteményt. Generációs űrhajón játszódik, engem már ezzel megnyert, szeretem a kis, összezárt emberi közösségekről szóló történeteket. A főszereplők a „középső” generációk tagjai, tehát nem ők indultak el a Földről, és nem is ők fognak megérkezni a célbolygóra. Életük egyetlen célja az utazás. Ontológia, a vallás kialakulása, és az izolált emberi csoport problémái az írás fő motívumai, már csak ezért az egy írásért is érdemes volt elolvasni a kötetet.

Le Guin kedvelőknek bátran merem ajánlani, egyébként meg olyan olvasóknak, akik inkább szeretik a meditatív jellegű írásokat, és érdeklődnek azok a társadalmi problémák iránt, melyeket Le Guin körbejár. Olyan kicsit ez a kötet, mint amikor az ember leül beszélgetni a nagyanyjával. Türelem kell hozzá, de érdemes meghozni ezt az áldozatot, mert a történetek mély bölcsességet és egy életútnyi tapasztalatot sugároznak.

Linkek:

Le Guin portré a Fiction Kulton

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. nimandi szerint:

    A sötétség balkeze egyik legkedvesebb szerelmes regényem. Vagy olyasmi. A Kisemmizettek nekem már kicsit túl didaktikus volt, újra kellene olvasni. Ezeket meg először el és aztán újra.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon