SFmag

Sorozatunkban természetesen nem vállalkozhatunk a magyar sf történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni.

Egy 1978-as angol nyelvű kiadás 1984-ben megjelent magyar fordítása, Sam. J. Lundwall Holnap történt című esszégyűjteményéből kirajzolódik a nemzetközi sci-fi (vagyis a World Sci-Fi) képe. A kiadvány már önmagában is történelminek számít, ideológiai színezete felett is eljárt már az idő (nem csak politikailag, hanem sci-fi szemléletileg is talán, bár ez utóbbi még megér néhány bekezdést), mindennek ellenére helye van a magyar sci-fi történetének forrásai között.

Maga a főszöveg a magyar sci-fi-vel túl sokat nem foglalkozik, talán a következő idézet ki is meríti az egészet: „… és a magyar magazin, a Galaktika, amelyet Kuczka Péter, a kiváló science fiction szakértő szerkeszt, s amely egyike a világ két-három legjobb sci-fi folyóiratának, 1972-ben jelent meg először.” Tény, ami tény, ha keveset is mond rólunk, az azért elég szép, főleg úgy, hogy a többi környékbeli magazinnal kapcsolatban gyakorlatilag csak az indulási évüket említi meg a szerző. Leendő sci-fi történetünkben egy lábjegyzetet mindenképpen megér ez a megjegyzés (bár azért elegánsabb az eredetiből idézni).

Ami viszont fontosabb a számunkra, az a kötet utószava, a Kuczka Péter által jegyzett „Európa felszólal”. Az esszé első fele lényegében kifejti (megismétli) Lundwall azon fejtegetéseit, miszerint az amerikai (vagy inkább az angol nyelvű sci-fi) egyrészt nem foglalkozik annyit a nem-angol nyelvű fantasztikummal, mint kellene, másrészt saját magát jelentősen túlértékeli. Lundwall sem rejti nagyon véka alá az ezzel kapcsolatos véleményét, de azért ő óvatosabban fogalmaz (elvégre az angol nyelvű piacra – is – szánta az esszégyűjteményét, de Kuczka odamond rendesen. „Ezen tanulmányok (Lundwalléi – a szerk.) akaratlanul is vitába szállnak az amerikai szakemberek véleményével, elsősorban azért, mert nézőpontjuk európai és tudományos volt.” (258. oldal, kiemelés tőlem.) Vagy: „A szocialista országok tudományos-fantasztikus irodalmának képviselői, írók és esztéták, kritikusok és irodalomtörténészek elégedettek lehetnek, Lundwall igazságot szolgáltatott nekik, a helyes arányban szerepelnek könyvében.” (260. oldal)

Forráskutatóként természetesen nem állunk egyik oldalra sem, de fontos feljegyezni ezt a kiadványt is azon rész számára, amely a hazai sci-fi-t érő külföldi hatásokat taglalja, a hazai alkotók, fogyasztók viszonyát a nem-magyar (és kiemelten az angolszász) sci-fi-hez. Ez a viszony (főleg a változásai, hullámzásai) igen érdekes és a MetaGalaktika 7-ben kifejtett attitűd csak egy alkotóeleme. Nyilván közrejátszik az akkor hivatalos irányvonal is, ami finoman szólva nem kedvezett bármiféle angolszász érdem elismerésének, bár ez inkább Kuczka esszéjéhez adalék, Lundwall teljesen más forrásokat használva, más szempontokat fontosnak tartva vonja le a következtetéseit. (A sorba be lehet illeszteni Lemet is, akinek az SFWA-ból való kizárásáról Kuczka oszt meg egy „pletykát”.) A jelenség összetettebb annál, hogy pusztán a szocialista világképből eredeztessük, az angolszász fantasztikum megítélése mind a mai napig megosztja itthon is az SF művelőit, fogyasztóit. A angolos hangzású álnevek korszakán talán már túl vagyunk (az a másik véglet eredménye volt), a palettán pedig a (szinte feltétlen) imádattól az „annyira fontos, mint a brazil, észt, kongói” egyenlősítéstől a „hazai szempontból nem fontos”-ig mindenféle véleményt találhatunk. Ami sci-fi  történetileg érdekes, az az, hogy mindez hogyan alakítja a keletkező művek megformálását és fogadtatását. A nyolcvanas években keletkezett esszéből láthatjuk, hogy egyrészt nincs új a nap alatt, másrészt az aktuális viták, eszmecserék mennyire régi dolgokban gyökereznek.

Kuczka esszéje nem csak a fent vázolt viszonyrendszer vizsgálata miatt fontos a SF-történészeknek, hanem azért is, mert írásának második felében (az 5. ponttól kezdve) a magyar tudományos-fantasztikus (vagy inkább fantasztikus) irodalom rövid történetét is felvázolja a kezdetektől egészen a kiadvány jelenéig. A rész bevezetésében a magyar fantasztikum világirodalmi kötődéseit hangsúlyozza, majd egyes szerzők fantasztikus műveit felsorolva mutatja be a hazai sci-fi irodalom kialakulását, fejlődését. A történelmi vázlat apropóját az adja, hogy Kuczka felismerte, hogy hazai részről sem nem tettek eleget ahhoz, hogy egy külföldi érdeklődő reális képet kapjon az itteni szerzőkről, művekről, ezt a fehér foltot kívánja kissé kiszínezni az írással, megadva azt a minimumot, amit szerinte (és neki azért volt rálátása) illett akkor rólunk a világnak tudnia. A kép persze nem teljes, azóta egy újabb MetaGalaktika (a 11-es) jóval bővebben foglalkozott a hazai fantasztikum történetével, de ha egy rövid vezérfonalra van szükségünk, akkor nagyon jól használható a további, mélyebb kutatások elkezdéséhez az esszé második fele. Érdekes olyan szempontból is megnézni a szerzők listáját – főleg a kiadáskor újnak, fiatalnak számító szerzőkét – , hogy ma, majdnem harminc évvel később kik azok, akik még mindig ismertek, elismertek. Zsoldos Péter például egy rövid bekezdést kap, amiben gyakorlatilag az összes sci-fi regénye említésre kerül azzal a megjegyzéssel, hogy a szerző „a hagyományos, angolszász típusú science fiction művelője.” (266. oldal). Hogy ez az előzmények tükrében mennyire pozitív jellemzés, az más kérdés, de talán érdekesebb az, hogy kortársai ma már szinte ismeretlenek az átlag sci-fi olvasó számára. Érdemes lenne azt is végigkövetni, hogy miért pont ő lett a régi korszak emblematikus figurája. (Nyilvánvalóan a róla elnevezett díj is szerepet játszik benne, bár a kontextus, amibe a szerző nevét helyezi, nem biztos, hogy a népszerűségét növeli.)

A MetaGalaktika 7 tehát többféle vizsgálati területhez is  forrásanyagot biztosít, kora miatt mindezt már távlatokba is lehet helyezni, a hazai SF történetének kutatói számára mindenképpen beszerzendő, ha ráakadnak valamelyik antikváriumban.

MetaGalaktika 7, Sam J. Lundwall: Holnap történt – Tanulmányok a science fiction világtörténetéből, fordította Szentmihályi Szabó Péter, szerkesztette és az utószót írta Kuczka Péter, Kozmosz Könyvek, 1984.

Hozzászólások

hozzászólás