A Hugo- és Nebula-díjas, kanadai Robert J. Sawyer azon science fiction írók közé tartozik, akik angolszász nyelvterületen hatalmas hírnévnek és ismertségnek örvendenek, idehaza pedig gyakorlatilag ismeretlenek.

Ez azonban megváltozott, amikor is Sawyer Flashforward című 1999-es sci-fi regénye alapján 2009-ben egy nagy költségvetésű tévésorozat indult útjára, amely az AXN jóvoltából szinkronizálva eljutott hozzánk is. A Galaktika Fantasztikus Könyvek pedig jó időzítéssel, a magyar bemutatóhoz kapcsolódva 2010. elején megjelentette Sawyer cím- és ötletadó regényt FlashForward – A jövő emlékei címmel.

A film és a regény együtt érdekes kuriózum, mivel bármilyen meglepő, a két történetnek az alapötleten túl igen kevés köze van egymáshoz. Leginkább ugyanazon felütésre épülő két különböző megoldásként foghatóak fel, így sem a könyv elolvasása nem rontja el a sorozat élményét, sem a sorozat a könyvét, ellenben érdekesen kiegészítik egymást.

Az alapötlet egészen eredeti: a Földön világméretű katasztrófa történik, az összes ember 2 perc 17 másodpercre elveszíti az eszméletét. Mindez hatalmas káoszhoz vezet, összeütköző autók okozta tömegbalesetek, gázolások történnek, repülőgépek zuhannak le, az áldozatok száma közel 20 millió. Az eszméletvesztés alatt ráadásul szinte mindenki belepillant a fél évvel későbbi jövőjébe, és amit látnak, az meghatározza a jövőjüket és az egész világ sorsát is, ugyanakkor talán magyarázatot adhat arra, hogy mi történt valójában.

Sawyer regényének főszereplői a genfi CERN részecskegyorsítóban dolgozó és az ún. Higgs-bozont kereső fizikusok, a jövőbe látásuk pedig egy húsz évvel későbbi jövőbe történik, míg a sorozatban mindössze a fél évvel későbbi életükbe pillantanak bele, és az utóbbi szerintem jóval hatásosabb.

A fizikus Lloyd Simcoe mind a sorozatban, mind a regényben központi szerepet játszik, kollégájának, a görög Theopodulis Procopidesnek háttértörténete pedig a tévésorozat dél-koreai FBI-ügynökének – Demetri sztorijának lesz az alapja: egyikük sem látott semmit a jövővíziójában, azaz akkor már nem fognak élni, és további életüket ez a tény nagyon erősen befolyásolja.

Azonban nagyjából ennyi az összes kapcsolódási pont a két történet között, minden más eltér. A sorozatban alaposan megkavarták a szálakat, és a cselekmény természetesen egy globális összeesküvés köré szerveződik, középpontban a Los Angeles-i FBI ügynökeivel, akik az idővel versenyt futva igyekeznek felgöngyölíteni a szálakat, valamint a hozzájuk kapcsolódó családtagok és ismerősök sorsával, titokzatos tudósokkal, még titokzatosabb szervezetekkel. Eközben Benford ügynök (Joseph Fiennes), a nyomozás vezetője a fél év múlva vizionált, széthulló házasságának árnyaival és újrakezdődő alkoholizmusával küzd, kolléganője, a leszbikus Janis pedig egy terhesség rémálmával szembesül.

Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2009

Ehhez képest a regényben a fizikusok körül ráérősen történnek az események, és húsz év is eltelik, mire kiderül, mi történt valójában. Sawyer inkább gondolatokat próbál ébreszteni, és a végén olyan hatalmas emberi távlatokat nyit meg, amit a sorozat készítői érthető módon messzire elkerültek, mert a nézők többsége gyaníthatóan meg sem értette volna.

A tévésorozatot az ABC csatorna zászlóshajójának szánták, talán titkon a Lost utódjának is, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nézettsége a nyitóepizód bemutatását követően folyamatosan csökkent, és noha a történet a kezdeti döcögés után egyre érdekesebb fordulatokat vett, a nézőket is megosztotta. Az évad végén az ABC végül nem rendelt második évadot, így az ígéretes kezdésből lassú haldoklás, majd csendes bukás lett.

Pedig a többi, új sci-fi sorozattal összevetve, gondolok itt a Stargate: Universe-re és a V-re, a Flashforward egy szórakoztató és igényes koncepciónak bizonyult, ami messze a másik kettő fölé magasodik (a sors fintora, hogy a V és az SG:U kapott második évados esélyt  – de csak ennyit, mert azóta kivégezték már őket is). Előnye, hogy minden egyes rész lép egyet előre, folyamatosan megoldják a korábban felvetett rejtélyeket és adagolnak ezekre épülve újabbakat (sajnos, ez a bukás miatt a végére és a fő eseményekre már nem igaz). A karaktereket azonban nem gondolták végig kellő alapossággal, így nem egy közülük a vége felé kiesik a fő cselekménysodorból, emiatt szereplésük helyenként még a készítők számára is koloncnak tűnt. Persze ez részben amiatt is történhetett, mert, mint minden hasonló sorozatnál, több évadra terveztek. Amiben viszont nagyon erős volt a Flashforward, az a flashbackekkel megtámogatott karaktertörténetek és sorsok változásának ábrázolása az ájulások és kitekintések hatására.

Noh és Benford ügynökök

A regény nekem kicsit száraznak tűnt, a nyelvezete csöppet igénytelen, vagy finomabban fogalmazva egyszerű, és leginkább a kalandregények szintjén mozog. A karakterek is erőtlenek, viszont a könyv tele van meglepő ötletekkel, nagyon érdekes és átgondolt fejtegetésekkel a jövővíziók társadalmi hatásairól. Mindezt megspékelve némi olvasóbarát módon tálalt kvantumfizikával, és a végén merész és lenyűgöző kozmológiai fejtegetésekkel a jövőről.

A sorozat emberközelibb és mélyebb, tele emberi sorsokkal, amelyek örökre megváltoztak a jövővíziók hatására. A kedvencem például a 11. rész elején látható néhány perces nyitó klip, az ablakmosó története, de erős érzelmi töltettel bír egyes mellékszereplők őrlődése az eleve elrendeltetés elfogadása és a szabad akarat között.

Sajnos az évadjellegű felépítés és a reménybeli további szezonokra történő berendezkedés nem kedvezett a lezárásnak, így a Flashforward, mint sorozat, felemás véget ért, nem oldották meg a főbb rejtélyeket, rengeteg elvarratlan szál maradt, nem beszélve a folytatásért kiáltó „lezárás”-ról. Azt gondolom, mindezek ellenére a regény és sorozat is szórakoztató, és mivel ugyanazon alapötletből kiindulva teljesen más történetet mesélnek el, érdemes mindkettővel megismerkedni.

További információk:

  • A FlashForwardot eredetileg az HBO készítette volna, de végül eladta a jogokat abban bízva, hogy egy nagyobb csatornán sokkal sikeresebb lesz. Ismerve az HBO igényes sorozatait (Róma, Maffiózók, Carnivale, Deadwood és a 2011-ben érkező Song of Ice and Fire), lehet, hogy jobb lett volna, ha nem engedik ki a kezükből az ötletet.
  • Robert J. Sawyer a 2010. tavaszi könyvfesztiválra Magyarországra látogatott volna a Galaktika meghívására, ha az Eyjafjöll vulkán nem zilálta volna szét a légi közlekedést. Idén,  2011-ben újra meghívják az írót, remélhetőleg ezúttal már valóban el is tud jönni.
  • A sorozat 19. epizódjának forgatókönyvét maga Sawyer írta.
  • Sawyer Watch című regényét 2010-ben jelölték a Hugo-díjra, együtt többek közt szintén kanadai írótársa, Robert Charles Wilson Julian Comstock című művével. A díjat végül China Méville ezévben díjhalmozó The City and the City regénye kapta.

Linkek:

A magyar kiadás megvásárolható.

A hivatalos amerikai honlap

Az AXN magyar nyelvű Flashforward oldala

Sawyer blogja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tévésorozat

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. hanna szerint:

    Nima a saját blogján szintén most rakta ki a Flashforward-ismertetőjét: http://nima.freeblog.hu/archives/2011/01/17/Robert_J_Sawyer_-_Flashforward/#comments :)

  2. tetsuo szerint:

    Áprilisban a könyvfesztiválon élőben is ki lehet kérdezni a szerzőt a könyv és a sorozat kapcsolatáról – persze, ha a vulkánok is úgy akarják:)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon