A házasság jelenleg átalakulóban van, és a jövőben még nagyobb változások várhatóak – vagy legalábbis képzelhetőek el.
Ma ugyan a „biológiailag adottból”, vagyis az emberi testből és lehetőségeiből indulunk ki, de eközben a szaporodás egyáltalán nem feltétlenül elsődleges (ellentétben az emberiség korábbi történelmével). Az azonos neműek közötti házasság például nyilvánvalóan nem reprodukciós célokat szolgál, és ebbe a tendenciába illenek bele azok a „puma nők” is, akik (évekkel, sőt akár egy évtizeddel) idősebbek a férjüknél: az USA-ban mintegy 3 millió ember él ilyen házasságban.
Ezt egyfelől a nők minden korábbinál nagyobb anyagi és szexuális függetlensége teszi lehetővé, másfelől pedig – és itt már belép a képbe a biológia – a heti hét napon át folytatott fitnesz gyakorlatok, melynek köszönhetően sokkal tovább maradnak fiatalosak és a férfiak számára vonzóak, mint korábban bármikor, írja Mark J. Penn a Microtrendsben. Illetve ide illene egy Norman Haire nevű szerző 1927-es felvetése, mely szerint megengedetté válhatnának a vérfertőző kapcsolatok abban az esetben, ha felnőttek között és a gyermeknemzés elkerülésével történnek. Ez bennem is erős ellenérzéseket (sőt, viszolygás és undort) szül, de legalább elvileg elképzelhető, hogy valamikor a jövőben ezt a kérdést is ugyanúgy fogják kezelni, mint ma az azonos neműek szexuális kapcsolatát.
És – ismét csak elvileg – elképzelhető az is, hogy nem emberekkel, hanem robotokkal kötünk majd házasságot, miként ezt egy David Levy nevű kutató is feltételezi. Amihez persze arra is szükség lesz (vagy lenne), hogy a vonzódáson túl a robotokat (mesterséges intelligenciákat, virtuális teremtményeket, bármiket) jogilag személynek is tekintsük – elvégre jelenleg egy pornómagazinnal vagy vibrátorral sem lehetséges egybekelni.
Adott esetben persze több mint sajátos helyzethez vezethetne, ha mondjuk egy
szuperszámítógép egyszerre számos, az ember számára házassági partnerként is vonzó avatárt/partnert/bármit lenne képes megteremteni/megjeleníteni, mivel innentől kezdve megint csak kérdésessé válik annak a „személyiségnek” az értelmezése, amellyel legalább egy időre „összekötnénk az életünket”, és egyáltalán nem biztos, hogy a hagyományos jogi kategóriák értelmezhetőek lesznek rá.
Mint ahogy hasonlóképpen bonyolítaná a dolgot az a Freeman Dyson által felvetett forgatókönyv is, ahol az egymással összekapcsolódni képes „Nagy Agyak” kollektív társadalma jönne létre, amely esetében aztán hasonlóképpen nem tudnánk mit kezdeni a ma még meghatározónak számító kategóriákkal (mint amilyen mondjuk a személyiség is).
Ehhez képest viszonylag egyszerű lenne, ha azzal a gondolattal játszanánk el, hogy mi lenne, ha megjelennének majd egyszer, valamikor a jövőben olyan, augmentált (képességjavított) állatok, melyek intelligenciája az emberéhez mérhető, és melyekkel akár szexuális kapcsolatra, akár pedig házasságra is léphetünk majd.
Link:
http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=humans-marrying-robots
Dr. Galántai Zoltán
Hozzászólások
[galantai további írásai]
Szerintem ezek a jövőképek jóval egyszerűbbek lehetnének, ha a T kutatók le mernének szólítani egy nőt…
@attila,
én éppen éppenséggel úgy látom, h a tisztelt kutatók még egy nő leszólításánál kissé vakmerőbb gondolatok felvetésétől sem riadnak vissza:-)vagyis nem pontosan értem, h mire gondolsz
Hát, talán arra, mint ami nekem is eszembe jutott a cikk elolvasása kapcsán: azaz, hogy pont olyan témákat érint, ami egy gátlásos kamasz fantáziáját mozgatja meg ezerrel (ami aztán tud vakmerő lenni, éppen a kiéhezettség miatt). Azaz ahelyett, hogy meghívna egy lányt egy italra, a neten nézeget olyan anyagokat, mint a nimfomán kiborg-amazonok támadása, vagy ennél jóval, de jóval durvábbakat.
galantai:
Lehet, hogy vakmerő dolgokat vetnek fel, de felteszem, hogy ennél kevésbé vakmerő dolgokat se mernek egy nő előtt feldobni, különben minek ugrálnának ilyen hülyeségeken.
Témába vág, de érdemes az egészet elolvasni:
http://www.bohemiandrive.com/comics/npwil/2.html
@Attila: ez azért kicsit sztereotipikus felfogása a „kutatónak” nem?
Attila:
A tudósok nem feltétlenül csak férfiak.:)
Szerintem egyébként a társas viszony kialakításának nehézsége nem csak és nem elsősorban a tudósokra jellemző, hanem általánosságban nagyon sok nőre és férfira egyaránt.
Egyébként ez a sztereotípia ugyanígy elterjedt mondjuk a fantasy, sci-fi, rgp, szgépes játékrajongók esetében is, mégsem mondanánk azt, hogy mindenkinek, aki rpg-zik, játszik, vagy fantasztikumot olvas, azoknak problémája van az ismerkedéssel.
(A zseniális Big bang theory sorozat már a 4. évada fut erre a nőknél lúzer tudós-kocka-scifi-fantasy rajongó sztereotípiára építve.)
@attila
@archnihil
nem igazán értem a logikát
ha valaki ilyen kérdéseket vet fel, akkor abból miért következne, h nem mer egy nőt leszólítani?
számomra inkább az következik, amit Haldane is mond a Daedalus c. remek kis könyvében: „ha minden fizikai és kémiai találmány istenkáromlás volt [annak idején], akkor minden biológiai felfedezés egy-egy perverzitás. Nincsen egyetlen egy sem, amely akkor, amikor a felfedező… a be nem avatottakkal a megfigyelését közölte, azok azt erkölcstelennek és természetellenesnek ne találták volna.”
Vagyis: szerintem (és nem csak szerintem) a tudomány ma éppenhogy arról szól, h bátran kérdezni kell, és abból, h egy kutató meghökkentőnek tűnő kérdéseket tesz fel, nem az következik, h kamaszos (ad absurdum: perverz), hanem az, hogy jól végtzi a dolgát.
@kury
@hackett
köszönöm
A gond számomra továbbra is az, hogy a cikkben számtalan meglehetősen szürreális példa van, amiben az egyik fél inkább tárgy, mint személy (robot, szuperszámítógép által megjelenített avatár, genetikailag módosított állat). Tévedés ne essék, nem azzal van a gondom, hogy a kutatók ezt a témát fejtegetik, hanem ennél azért földhözragadtabb/komolyabb példák is akadhatnak. Egy házasság ma pl. rugalmasabb, mint száz éve volt, a válás például jóval elfogadottabb, ahogy a házasság nélküli élettársi kapcsolatok is gyerekekkel. Ez utóbbinál azt értem, hogy manapság nem szokás lenézni azokat a gyerekeket, akik házasságon kívül születtek, míg régen az volt. Hogyan tovább? A kutatók miként vélekednek a házasság és élettársi kapcsolatok jövőjéről, szerintük milyen hatással lesznek ezek a társadalomra, etc. Jó pont, hogy említve van, hogy az életkor kitolódásával az emberek is tovább maradnak szexuálisan aktívak, de ezt is tovább lehet fejtegetni. Ugyanígy lehet azt is említeni, hogy a gyerekvállalás is kezd egyre későbbre tolódni. Végül is a „házastárs” szó nálam egy emberi kapcsolatot jelent, aminek csupán egyik része a szexualitás…
…a gond az, hogy számomra a cikk túlságosan elmegy perverziók felé. Egy programozható robot szvsz inkább tekinthető óriás tamagocsinak, mint tényleges társnak. Inkább érdekeltek volna pl. a jövő azon normái, hogy „be kell-e egyáltalán mutatnom a fazont a szüleimnek, hamár 5 éve élek vele, vagy inkább nem.”
Hogy mondjak egy konkrét hétköznapi példát arra, ami kicsit böki a csőrömet: az internet jelentős hányada tele van pornóval, én mégsem fogom a számítógépemet elvinni moziba. Szerintem ugyanez áll a jövőben az esetleges felturbózott robotokra. A jövőben vásárolhatok androidasszonyt (nevezzük mondjuk Galathea-771-nek), és én választom ki a személyiségét? Miben különbözne ez attól (elviekben, nem minőségben), hogy ma veszek egy guminőt, és jót beszélgetek vele az Indiana Jones szériáról? Egyik sem valódi kapcsolat, csak áltatás.
Nem a kérdések feltevésével van a bajom, mert azokat tegyék is csak fel, csak kicsit olyan érzésem támadt, mintha egy cikk az idegen életformákat tárgyalja, és az olyan lehetőségektől, mint szilícium alapú egysejtűek, rögtön rátérnének arra, hogy vajon élnek-e a galaxisban polipcsirkék, akik az emberiség leigázásán törik a fejüket, és vajon ha felrakjuk a windows-t a gépükre, lefagy-e a rendszerük? Ezek elég érdekes témák ahhoz, hogy ne rögtön nagyon elrugaszkodottan álljunk hozzá.
„én éppen éppenséggel úgy látom, h a tisztelt kutatók még egy nő leszólításánál kissé vakmerőbb gondolatok felvetésétől sem riadnak vissza:-)”
Mint pl. egy nő leszólása?
http://www.urbandictionary.com/define.php?term=mountain%20lion
http://www.urbandictionary.com/define.php?term=cougar
Vagy értelmezzük ezt a mondatot:
„a heti hét napon át folytatott fitnesz gyakorlatok, melynek köszönhetően sokkal tovább maradnak fiatalosak és a férfiak számára vonzóak, mint korábban bármikor”
Ami ezen kívül van, az annyi, hogy lehet, hogy a jövőben toleránsabbak leszünk.
Ez simán lehet, de ennél hamarabb rövidre lesznek zárva a dolgok, egy friss példa:
http://www.guardian.co.uk/world/2011/jan/10/japan-new-adults-record-low
„Young Japanese appear to have little appetite for marriage, let alone procreation, in the midst of another economic downturn.
(…)
There were fewer marriages last year than at any time since 1954, and there is a noticeable shift towards living alone.”
Ami pedig a robotokat és fejlesztett állatokat illeti, előbb meg kéne teremteni a gazdasági és a jogi függetlenséget, hogy utána házastársról beszéljünk.
Vagyis kifejleszteni egy rabszolgát, utána gyorsan felszabadítani.
Ennél gyorsabb és egyszerűbb (meg emberre jellemzőbb) rendelni/bérelni egy embert.
Direk UD link:
http://www.urbandictionary.com/define.php?term=mail+order+bride
@archnihil:
egyfelől itt az előzmény (ugyanabban a blogban, ahonnét a fentebbi bejegyzés is származik)
ez a jelenlegi helyzet felé kacsintgat
http://jovokutatas.blogspot.com/2010/10/hazassag-amig-halal-el-nem-valaszt.html
másfelől egy kiterjedtebb cikkgyűjteményemet is szeretném ajánlani, mert bizonyos kérdéseket – szeritnem – jól megalapoz
http://mono.eik.bme.hu/~galantai/biopolitika/biopolitika.html
ami pedig az „elrugaszkodottságot” illeti, a jövőkutatásnak ha van egyetlen központi foglama, akkor az a VÁLTOZÁS”, vagyis minden magára vmit is adó jövőkutató (ennek megfelelően persze én is:-) abból indul ki, ho ami ma kézenfekvőnek tűnik, az a jövőben nem (feltétlenül) lesz az, és ha pl. a szexualitás változásait nézzük (amelybe annak idején a zoofilia: állatokkal való közösülés simán belefért egyes kultűrákban (pl. az ógörögöknél), akkor a fentebbi példák talán már nem is olyan elrugaszkodottak…
Attól még, hogy kiragadunk egy jelenséget – itt: egész csomó embernek nehézséget okoz kapcsolatba lépni más emberekkel és ehelyett pótlékot keresnek -, és felnagyítjuk azt egy szélsőségesen hülye koncepcióvá, attól az még nem lesz komoly kutatás, csak szenzációhajhász, szélsőségesen felnagyított hülye koncepció, amivel el lehet adni pár könyvet meg szerepelni vele a tévében.
A behivatkozott írás tökéletes példája a szellemi faszverésnek: egy probléma megoldásának keresése helyett inkább fantáziálgatással reagál. Na ja, utóbbit könnyebb eladni…
EZ a cikk meg még ez alá megy, nem több pár, rendszertelenül felhányt bekezdésnél, ami inkább ötletroham, mint átgondolt vagy érdekes írás. Nem ezt a szintet szoktam meg errefelé, nem kéne velvetesedni, csimoták…
Attila: A kritika teljesen rendben van. De ha színvonalat vársz el, akkor nem árt, ha a te hangnemed meg a kulturált emberi kommunikáció minimális színvonalat üti meg. „Errefelé” inkább ez a nem megszokott.
@rorimack:
köszönöm a kiegészítést
esetleg ez is érdekes lehet:
http://pds.lib.harvard.edu/pds/view/2573684?n=1&s=4
(Haire könyvecskéje az 1920-as évekből ugyanabban a sorozatban, mint ahol Haldane is megjelent)
meglepően sok és „korszerű” észrevételt tesz
@kury
köszönöm, én sem írtam volna másképp
Ha Attila hangnemével nem is, de a mondanivalójával tökéletesen egyetértek.
Ez a cikk-kezdemény (blogpost? komment egy másik íráshoz?) sajnos nagyon vékonyka, és valóban velvet-kategória. Legfeljebb a hozzászólások teszik megbocsáthatóvá a közlését.
@woof,
mint az írás szerzőjét érdekelne, h miért „velvet-kategória” ez a blogbejegyzés
az ugyanis, h valaki kijelent vmit, önmagában még nem jelent semmit, ha viszont az állítást megfelelő módon alátámasztja, abból jobb esetben én is tanulhatok:-)
ráadásul a tudományos vita szabályai is (amihez mindenképpen érdemes tartanunk magunkat, ha szeretnénk előre jutni) azt írják elő, h annak kell igazolnia az állítása helyességét, aki az állítást tette
vagyis: mi az,m aminek ezek szerint nem kellene benne lennie, de benne van, és viszont: mi az, ami hiányzik belőle?
„ha pl. a szexualitás változásait nézzük (amelybe annak idején a zoofilia: állatokkal való közösülés simán belefért egyes kultűrákban (pl. az ógörögöknél), akkor a fentebbi példák talán már nem is olyan elrugaszkodottak…”
Oké, akkor szögezzük le a következőt: zoofilia volt, van, lesz. Erről szól Pasziphaé története, de azért nem kell olyan messzire menni, elég, ha némely réteg oldalra tévedünk, de a bestialitás rengeteg alpári viccelődésnek szolgál alapul.
De most említhetném a 34-es szabályt: http://www.urbandictionary.com/define.php?term=Rule%2034
Számtalan perverzió létezik, a bestialitás is idetartozik. Persze, lehet, hogy ez jóval nyitottabb lesz a jövőben, mint most, de erről sincs említés, rögtön ugrunk a génmanipulált jószágokra. Talán a gond a hozzáállásommal van, és való igaz, olykor tudok beszűkült lenni. De.
De amikor meglátok egy nívós oldalon egy cikket, ami ezzel kezdődik: „A házasság jelenleg átalakulóban van, és a jövőben még nagyobb változások várhatóak – vagy legalábbis képzelhetőek el.”, amiben kutatókat szólítanak meg és ami, úgy látom, azért komolyan is veszi magát, akkor azt várom, hogy a házasság jövőjéről értekezik elsősorban. Töredelmesen bevallom, hogy számomra a házasság egy emberi kapcsolatot jelent, aminek csupán egy – ha nem is elhanyagolható – része a szexualitás. Azt is bevallom, hogy számomra a szexualitásnak csupán egy kisebb részét jelentik az olyan devianciák, mint a zoofilia. Ehhez képest itt már augmentált állatokról esik szó, kihagyva azokat a részéket, hogy miért is kellene ilyen jószágokat amúgy létrehozni. Korábban említettem a guminőt a robot kapcsán, és ugyanezt érzem az augmentált állatoknál.
Nem célom kötözködni, és az ebet sem kötném a karóhoz (he-he-he, a vita után), csupán kértél egy érvekkel alátámasztott véleményt arról, hogy mások szerint mi hiányzik a cikkből. Nekem ez. Zömében olyan dolgok vannak említve, amire az ember felkapja a fejét, viszont azokat a részeket, amik szerintem tényleg érdekesek lennének (és amire azért már lett példa hozva pl. Rorimack által), épphogy érinti vagy átugorja.
De nem célom erősködni, és nem is szólaltam volna meg, ha nem éreztem volna azt, hogy a korábbi bejegyzéseddel erre kérted volna meg az elégedetlenkedőket, akik közé én is tartozom.
A továbbiakban csak ismételni tudnám magamat, ezért részemről lezártak tekintem a témát, és Rád bízom, hogy egyetértesz-e ezekkel vagy sem, mert félek, hogy az eredmény flém lesz, vagy további elbeszélés egymás mellett.
galantai:
„mint az írás szerzőjét érdekelne, h miért “velvet-kategória” ez a blogbejegyzés”
Ezt most komolyan visszakérdezed?
Elkezded ezt az izét a jövő házasságával, aztán beszélsz ilyesmikről, mint:
– Cougarok – fitnessgyakorlatokkal! – szexuálisan függetlenül.
– Vérfertőző kapcsolatok, fúj
– Robotokkal való házasság a jövőben
– Képességjavított állatokkal való szex.
Másról nem nagyon. Tulajdonképpen a fentiekről se.
Szenzációhajhász buzzwordokkal telenyomott, tartalomtól mentes hablaty az eredmény. Velvet-kategória. Ha tényleg a házasságok/társas kapcsolatok jövőjével kapcsolatban akarsz okosnak látszani, akkor azok csupán egyetlen vonatkozásának – szex – levegőbe hajigálása mellett esetleg lehetne foglalkozni a többivel is. Tudod, emberek kapcsolati igénye, ilyesmik. Amiket egyébként a hivatkozott cikk is említ.
Legközelebb esetleg szedd össze magad meg a gondolataidat valamelyest, ha írni próbálsz.
Kury:
:fejsimi:
@attila,
egyfelől a blogbejegyzésnek az volt a címe, h a jövő házastársa – nem az, h az emberi kapcsolatok jövője v bármi hasonló. Ennek megfelelően arról írtam, h ezen belül milyen lehetőségek képzelhetőek el (és a jövő házastársa az én értelmezésem szerint az a személy, akivel házasságot kötünk – ha kötünk).
Másfelől J. D. Watson (DNS strukturájáért társ Nobel-díj) annak idején azt monta, h a tudománynak joga van BÁRMILYEN kérdést feltennie, ha nem gondolja, hogy az adott téynekbpől etikai imperativuszok vezethetőek el. Részemnről ehhez tartottam magam.
Ehhez képest számomra eléggé meglepő, h valaki az igazság, a norma, az etikai mérce (stb.) egyedüli birtokosaként (?) kommentel abból kiindulva, h az övén kívül más álláspont és norma (esetleg tudományos norma) és szempont, megítélés stb. nem létezhet.
Ám tegye; a véleménynyilvánítás szabadságába ez belefér. belefér. Az enyémbe pedig az fér bele, hogy a továbbiakban ne foglalkozzam vele.
@archnihil
köszönöm a részletes választ; a flam-t én inkább elkerülném, ha lehet:-)
Az egyik lényeges gondolat éppen az lett volna a fentebbi bejegyzésben (de ezek szerint nem jött át), h bár nyilvánvalóan nem fogadható el bármi normaként, azért a történelem folyamán nagyon változó volt, h mit tekintettek a normába tartozónak (a zoofilia is erre példa).
A jelenlegi szexualitás-felfogás a jelenlegi házasság-felfogással együtt pedig kimondottan egy nagyon szűk történeti kor terméke (nagyjából a 19. sz. végétől), és ennek megfelelően a jövőben legalább ilyen radikális változásokra számíthatunk (vagy legalább képzelhetünk el).
Arra, h pl. augmentált állatok miért lesznek (v nem lesznek) azért nem tértem ki, mert ez túlságosan nagy téma lenne – mindenesetre azt írtam, h „HA lesznek”, vagyis én sem tekintem szükségszerűnek a dolgot (mint ahogy egyébként az egész jövőkutatás egyik kulcsfogalma a „mély bizonytalanság”, vagyis az, valójában nagyjábl semmit nem láthatunk előre (az olyan trivialitásokon túl mint a halál és az adó:-), mivel aq világról való elképzeléseink három kategóriába sorolhatóak:
tudjuk, h tudjuk
tudjuk, h nem tudjuk
nem tudjuk, h nem tudjuk – és ugye mindig ez utóbbi szokta a legngyobb meglepetéseket okozni:-)
mivel nem is számolunk vele, h számolnunk kellene vele.
…és még mondják, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a házasság intézménye:)
„az ugyanis, h valaki kijelent vmit, önmagában még nem jelent semmit, ha viszont az állítást megfelelő módon alátámasztja, abból jobb esetben én is tanulhatok:-)”
Attila és Nihil megelőztek, de akkor úgy tűnik ez most nem a „jobb eset” kategória 🙂
És amíg belülről nem mondja valaki, hogy mi a baj a cikkel, addig szemlátomást nem is lesz az. De mindegy, ebből nem is neked kell levonnod a tanulságot, hanem a szerkesztőknek.
Sok jó írás közé becsúszhat néha ilyen is, nem gond, amíg megvan a törekvés a színvonal tartására. Belefér.
További jókat.
„mint az írás szerzőjét érdekelne, h miért “velvet-kategória” ez a blogbejegyzés”
Pl. mert ahelyett, hogy definiálná a házasságot, és ennek keretein belül gondolkodna, vagy a keretek kitárulásáról, ötlet szinten felvet olyan dolgokat, amelyeknek alapvetően nem a házassághoz, hanem a szexuális kapcsolatokhoz van köze.
Az, hogy az intelligens állatokkal lehet-e házasságot kötni, alapvetően nem „házassági” kérdés, hanem annak a kérdése, hogy ezeket a lényeket elfogadjuk-e ugyanolyan jogokkal rendelkező lénynek, mint az embereket.
Ha igen, akkor evidens a házasság is.
Ugyanakkor, ha már intelligenciát tudunk növelni állatokkal, akkor rutineljárás lesz pl. a normális genetikai szűrés, javítás – és elgördülnek az akadályok a belterjes kapcsolatok elől, vagy akár az egyneműek közti gyerekvállalás (és nem örökbefogadás) elől.
Ha lehetőségeket vetünk fel, akkor bekerülhetett volna a cikkbe az is, hogy mi van, ha holnap megjelennek a kis zöld ufók, azokkal lehet-e házasságot kötni?
Ha valóban a házasság intézményének körüljárásáról lenne szó, akkor nem csak egy férfiközpontú ötletelés lenne kétszereplős kapcsolatokról, hanem jutna hely a többszereplős házasságoknak, vagy a holtodiglan-holtomiglan alternatíváinak is, szerintem.
(Illetve semmi értelme nics, hogy egy robotpapos képet betegyünk, hiszen egy hagyományos heteroszexuális házasságban mi a futurizmus? :p)
galantai:
„Ehhez képest számomra eléggé meglepő, h valaki az igazság, a norma, az etikai mérce (stb.) egyedüli birtokosaként (?) kommentel abból kiindulva, h az övén kívül más álláspont és norma (esetleg tudományos norma) és szempont, megítélés stb. nem létezhet.”
http://www.exzooberance.com/virtual%20zoo/they%20fly/owl/Snowy%20Owl%2042036.jpg
vs
http://lh3.ggpht.com/_rGM_p0TPLnM/RwOwl8s0MJI/AAAAAAAABZU/MTAVwe9uuq4/IMG_5191.JPG
Ha gondolod, hőzöngj még egy kicsit, de csak lefelé ásol…
galantai: „…ha pl. a szexualitás változásait nézzük (amelybe annak idején a zoofilia: állatokkal való közösülés simán belefért egyes kultúrákban (pl. az ógörögöknél)…”
Közölné velem valaki, miféle történelmileg hiteles forrás támasztja alá ezt a minimum meglepő kijelentést? És mielőtt megkapnám a választ, hogy Németh György: A polisok világa, Korona kiadó, Bp., 1999., 4.1.6. A zoophilia (pp. 159-160.), tisztelettel kérném, hogy mielőtt elkezdünk érvként hivatkozni egy tudományos műre, esetleg olvassuk is el az egészet, ne csak a tartalomjegyzékéből tájékozódjunk. Nem fog ártani.
A poszt belbecsét illetően csatlakozom Attila, Rorimack és Archnihil véleményéhez.