Év végén hagyományosan elszámolunk, fogadalmakat teszünk (még több cikket írunk még érdekesebb könyvekről, filmekről, alkotásokról), és visszatekintünk az elmúlt tizenkét hónapra. Ilyenkor tisztul le, az olvasmányaink közül melyik volt maradandó élmény, melyikre emlékszünk vissza szívesen, melyik hagyott a többinél jóval mélyebb nyomot bennünk.

Szeretnénk megosztani veletek a 2010-ben olvasott, általunk legjobbnak ítélt könyvek listáját, és várjuk a hozzászólásokban a saját kedvenceiteket!

Juhász Viktor

Dan Simmon: Drood

Ez a történelmi horror-krimi egy irodalmi rejtélyt követve merészkedik a viktoriánus néplélek és a korabeli London gótikus labirintusába. Dickens életének utolsó pár éve és a befejezetlenül maradt krimije mögött hátborzongató rejtély lappang… vagy mégsem? Megtörtént események keverednek fikcióval, remekül megírva.

***

Mike Carey–Peter Gross: The Unwritten 1-2

Ez egy képregény(sorozat), egyúttal az ideig év legkellemesebb meglepetése. A Harry Potter-jelenséget kreatív módon felhasználó sztori hőse Tom Taylor, akiről az édesapja egy bestseller regényciklus főkarakterét, a zseniális varázslónövendéket mintázta. A szerző aztán az utolsó rész után eltűnik, az időközben felnőtt Tom pedig rendkívül furcsa dolgokba keveredik. A The Unwritten ereje a fikciók mixelése és az ötletes mítoszteremtés, és nagyon is kihasználja a képregény vizuális lehetőségeit.

***

Hannu Rajanuiemi: The Quantum Thief

A Skóciában élő finn szerző regénye lezser tolvaj-gentlemanes jövőbéli kaland a Mars egyik mozgó városában, egyúttal kőkeményen végiggondolt sci-fi, ezernyi olyan ötlettel, amiből egymás után bomlanak ki egész kis világok. Tökéletes debütálás.

***

Charles Stross: Halting State

A helyszín a nem túl távoli jövőbe helyezett Edinburgh, a történet pedig egy gigászi MMO-ban végrehajtott virtuális bankrablás körül bonyolódik a valóságban illetve a játéktérben. Stross-szal általában annyi a gond, hogy a valóban remek ötleteit hajlamos elnyomni a technoblablával, és ez itt is jellemző valamennyire, de közel sem olyan mértékben, hogy a könyv remek stílusa és hangulata megérezze. Aktív és inaktív, online és asztali szerepjátékosoknak különösen ajánlott.

Kánai András (Sfinsider)

David Louis Edelman: Infoquake

Aki azt hiszi (például én is), hogy a 2000-es években nem lehet már frissnek ható cyberpunkot írni, az téved. Edelman 2006-os regénye eredeti világot vázol föl a távolabbi jövőben, logikusan végigondolva a bio/logic technológia következményeit. Sokkal izgalmasabb, kidolgozottabb, mint például Vinge regénye, A szivárvány tövében.

***

Ian McDonald: Brasyl

Ragyogó (habár nem eredeti) kozmológiai ötlet egzotikus színekbe, hangulatba csomagolva. Az egyszerre három szálon, három időben futó történet mesterien összeér, a regény vége pedig tényleg katartikus. Egy valóban jól író ember különleges alkotása.

***

Tim Davys: A halállista

Ha az Infoquake eredeti, a Brasyl pedig ragyogó, akkor ez a regény abszolút különlegesség. A titokzatos svéd szerző krimije egy plüssállatokkal benépesített világban játszódik, egyszerre meseszerű és noiros. Lehengerlő ötlet, majdnem hibátlan megvalósítás.

Kleinheincz Csilla (Hanna)

Kelly Link: Pretty Monsters

Kelly Link az egyik legizgalmasabb, szépirodalom és zsánerirodalom határmezsgyéjén egyensúlyozó írónő. A novellái nem hasonlítanak senki máséra, sokszor még egymásra sem, mindegyik egy külön világ, borzongató, idegen és mégis közeli. A Pretty Monsters három régebbi novellája mellett (a Magic for Beginners ott van a világ legjobb kisprózái között) tartalmaz néhány különös varázslót, alakváltókat, földönkívülieket, zsebre tehető szellemeket és sírból kiásott szerelmeket.

***

Audrey Niffeger: A Highgate temető ikrei (Her Fearful Symmetry)

Az időutazó feleségének szerzőjét nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Új regénye, amelyben egy ikerpár megörökli nagynénjük lakását azzal a kikötéssel, hogy egy évig ott is laknak a Highgate temető közvetlen szomszédságában,  más ízeket hoz, de ugyanúgy bravúrosan egyensúlyoz az eleven és halott szereplők, tiszta és beteg érzelmek, izgalmak között, egyre sötétedő úton haladva az elkerülhetetlen és hátborzongató lezárás felé. A könyv nagy erénye, hogy egyszerre képes megszólítani a fantasztikum rajongóit és a szélesebb olvasóközönséget, nagykövetként szolgálva az SF irodalmat.

***

Hannu Rajaniemi: The Quantum Thief

Nagy várakozás előzte meg a finn sci-fi író idén megjelent első regényét, amely máris megérte a második kiadást. Minden dicséretet megérdemel: az úri tolvaj figurájába új életet lehelő regény minden lapja tele van pompásabbnál pompásabb ötletekkel és sziporkákkal, Rajaniemi olyan hihető és egyben bámulatos jövőt rajzol fel előttünk, amelyben mindennapos a lélek letöltése, az udvariassági normák alapján szabályozott memóriamegosztás, a digitális kárhozat és a vírusfegyver. Egy ilyen világban, ahol az információ a legértékesebb árucikk, mi más lehetne egy tolvaj számára a legnagyobb zsákmány, mint a saját, börtönbe zárása előtt elrejtett tudata? És ez még csak az első lépés…

***

Margaret Atwood: Oryx and Crake

Három idei könyvvel készültem, ám december második felében elolvastam Margaret Atwood 2003-as regényét, és azóta sem tudok szabadulni a hatása alól. Valójában duplafenekű teremtésmítosz: a romok között összeguberált ennivalón tengődő Snowman, akit az emberi civilizáció pusztulása előtt Jimmynek hívtak, az új emberek gyermeki és idegen törzsére vigyáz. Történeteket mesél Oryxról és Crake-ről, a teremtőikről, miközben végigkísérjük génszabász közösségben leélt múltját, és megismerjük a mitológia mögötti szereplőket, akiknek meséje semmivel sem kevésbé fantasztikus, mint a kitalált legendák. Kegyetlen és lenyűgöző regény egy embertelen jövőről és a végső tabula rasáról.

Markovics Botond (Hackett)

Cormack McCarthy: Az út

A Pulitzer-díjas író regénye az a fajta könyv, amit ha elkezd olvasni az ember, addig nem is teszi le, amíg a végére nem ér, közben pedig hosszú órákra megszűnik a külvilág.
A világégés utáni földön járunk, apa és fia járja az elhagyatott utakat, a nap korongja soha nem látszik, a fakószürke égből hamu szitál, minden nap egyre hidegebb és egyre kilátástalanabb. Nem tudni, pontosan merre járnak, csak annyit, hogy a tengert akarják elérni, ki tudja, miben reménykedve.

Nagyon erős és nyomasztó olvasmány, ezért inkább napsütésben érdemes belekezdeni, mint a sötét téli estéken.

***

Alastair Reynolds: House of Suns

Az idehaza sajnos még ismeretlen, de angolszász nyelvterületen hihetetlenül népszerű író 2008-as regénye a hatmillió évvel későbbi jövőben játszódik, ahol az emberiség a galaxisban egymástól elszigetelt mikro-civilizációkra bomlott szét, viszont még a legintelligensebb, egykoron emberi életformák sem tudnak felülkerekedni az einsteini törvényeken, és az űrutazás még ebben a távoli jövőben is csak megközelíti a fénysebességet, de túl nem lépi azt.
Egy grandiózus és meghökkentő ötletekkel teli, kőkemény és modern űropera, kötelező olvasmány minden sci-fi olvasónak.
Részletesebben itt írtunk róla.

***

Vernor Vinge: A Fire Upon the Deep

Vinge 1991-es, már-már kultikus, Hugo-díjas sci-fi regénye elegáns ötlettel szolgál az űroperák egyik legnagyobb problémájára, a fénysebesség feletti utazás fizikai lehetetlensége és a galaxis keresztülszelése között feszülő ellentét feloldására.
A regényben a galaxis úgynevezett gondolati zónákra tagolódik, amelyekben eltérő fizika uralkodik. Minél távolabb utazunk a galaxis magjától, annál magasabb szintű technológia és gondolkodás válik elérhetővé. A régi Föld a „Lassú zónában” található, ahol nem lehetséges a fény feletti meghajtás. Az emberi faj már évezredekkel korábban kijutott a Lassú zónából, megvetette lábát az „Odaátban”, ahol már lehetséges a fénysebesség feletti utazás, és beilleszkedett a több ezernyi fajból álló fejlett világba. Azonban az embereknek ez nem elég, így bemerészkednek a legkülső „Transzendens” zónába, a szuperintelligenciák birodalmába…
A Fire Upon the Deep egy majdnem zseniális sci-fi, nagyon érdekes fajokkal, kozmológiai fejtegetésekkel és egy minden elemében komplex, végiggondolt világgal.

Moskát Anita (Charon)

Peter S. Beagle: Csendes zug

Elképesztő, hogy Beagle tizenkilenc évesen írta ezt a regényt. Bár szerepelnek benne temetőben bolyongó szellemek, a történet a fiatalkori és időskori szerelemről szól. Beagle olyan hitelesen ír, és olyan valós karaktereket mozgat, amilyeneket sokan élettapasztalattal sem képesek. Még a beszélő, cinikus holló is hús-vér szereplő. A költői nyelvezet pedig elvarázsolt.

***

Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája

Szeretem a sajátos mitológiát, amit Murakami megalkot. A titokzatos kurblimadár felelős érte, hogy mozgásban tartsa és kilendítse a világot, és erre a szereplőknek szükségük is van. A regény utazás a főhős lelkébe, hogy megértse önmagát, miközben misztikus ismeretségeket köt, szexuális kalandokba keveredik, és hadifoglyokról hall megrázó történeteket.

***

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai Őrség; Nappali Őrség

A vámpírok nem csillognak, ez a dolgok rendje. Lukjanyenkonál szabályok és törvények kötik őket, ahogy az alakváltókat, boszorkányokat és jósokat is; az emberek pedig megjelölt prédák, mint a szarvasok vadászidényben. A helyszín a koszos, vizeletszagú Moszkva, a hangulat tipikus oroszos a metróval, olcsó bérházakkal, lecsúszott alkoholistákkal. A belőle készült filmekkel együtt nagy kedvenc.

***

Dragomán György: A fehér király

Nem fantasztikus ugyan, de az év legjobb olvasmánya. A főhős kamasz fiú apját kényszermunkatáborba hurcolják; az ezt követő egy évről és a felnőtté válásról szól a novellafüzér. Egyszerre jelenik meg benne a gyermeki őszinteség és kegyetlenség, hogy aztán megrázó katarzissal csapja arcul újra és újra az olvasót. És mert Dragomán gyönyörűen mesél.

Oroszlány Balázs (Rorimack)

Itó Keikaku – Gjakuszacukikan – The Genocidal Organ

Így kell jó történetet írni. A regényben minden benne van, amiért sci-fit érdemes olvasni. Humor, technika (élő repülők), filozófia, jó nagy adag társadalomkritika, és egy ötlet, amely kísértetiesen ismerős, és csak reménykedünk, hogy nincs alapja. Sajnos a szerzőtől ez a regény még nem, csak a Harmony olvasható angolul. Számomra az év legizgalmasabb olvasmánya.

***

Michelle Paver: Farkastestvér

Van pár eredeti nyelvén sikeres sorozat, ami valamilyen érthetetlen okból itthon megbukott. Ilyen Paver Farkastestvére is, egy kőkori Európában játszódó regényciklus első része. Farkasok, ősemberek, talán varázslat – mi kell még? Aki még nem olvasta, vadássza le a 2005-ös kiadást, vagy ha angolul is jó, az egész kötet meghallgatható a Guardian oldalán. Bárcsak folytatódna a sorozat magyarul is…

***

Andrew Kaufman: All My Friends are Superheroes

És ha már hangoskönyv – Andrew Kaufman kisregényét nem szabad kihagyni. Ritka vendég az SF-ben a szerelem (sci-fiben Brian Francis Slattery Spaceman Bluesa ugrik be), márpedig ez a két óra tömve van szerelemmel. És szuperhősökkel. Gyönyörű szöveg, jó felolvasás, öt dollár és semmi DRM. Ideális ajándék.

Szökrönyös László (Creidiki)

Iain M Banks: Matter

Az utóbbi évtized legjobban sikerült Kultúra-története a brit űropera egyik legjobb művelőjétől. A Banks-féle humort, könnyed stílust és történetszövést megszokott minőségében hozza a könyv. A történet egy olyan mesterséges bolygón játszódik, ahol a felszín alatt egyre újabb, egyre kisebb bolygók húzódnak meg, egyfajta „kozmikus hagymaként”. A szuperfejlett Kultúra helyett ezúttal egy középkori helyszínre vezet az író, ahol szárnyas lényeken csapnak össze páncélos lovagok, miközben űrjáró patrónusaik a szintek feletti hatalomért intrikálnak egymással. A könyv fő erénye a nagyszerűen kitalált és ábrázolt környezet, melynek Niven Gyűrűvilága mellet sem kell szégyenkeznie.

***

Peter F. Hamilton: Void-trilogy

Hamilton nagyszabású trilógiája két parallel világba visz minket: ez egyik egy technológiailag fejlett, sokezer csillagrendszerre kiterjedő társadalom, a másik egy bukolikus, mágiával átszőtt világ. A két univerzum sorsa természetesen szorosan összefügg, csak senki nem tudja, hogyan.
Kevés olyan regénnyel találkoztam, ahol a párhuzamos történetszálak között ne lett volna egy, amelynek olvasása közben már azt ne vártam volna, mikor jön már a „másik”, nekem jobban tetsző. A Void-trilógia egyike a keveseknek, ahol a két fő vonal között nem tudtam dönteni, mert egyformán lekötött mindkettő. Az év olvasmányélménye nálam.

***

Peter Watts: Blindsight

Eredeti ötleteivel, tudományos megalapozottságával és nehezen megfogható hangulatával emelkedik ki idei olvasmányaim közül a kanadai Watts könyve. A borongós felütésből egy szokatlan és még sötétebb végkifejlet felé viszi antihőseit, akik egy idegen eredetű objektum felderítésére indulnak. Az idegenek pedig valóban idegenek, mind fizikai valójukban, mind céljaikban, gondolkodásmódjukat tekintve. Imádtam.

Takács Gábor (acélpatkány)

Neil Gaiman: Sandman: A babaház

Ugyan az első kötet messziről nem hibátlan, mégis felkelti az ember érdeklődését a hetven évnyi rabság után kiszabadult Álomkirály története iránt. Gaiman pedig nem hagy minket csalódni. Míg Sandman négy szökött álom felkutatásával foglalkozik, nyomon követhetjük egy halandó, Rose Walker kutatását is elveszett öccse után. Természetesen a szálak mind összefonódnak egy világvégi kis motelben, ahol olyan dolgok történnek, amire épeszű ember nem is gondolna… Hihetetlenül egyedi világ, atmoszféra, történet, rengeteg apró bravúrral és szemkápráztató kivitelezéssel.

***

Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Az egyszerre sci-fi és egyszerre fantasy – talán egyszerűen „csak”mágikus realista – regény két cselekményszála egy high-tech információháborúban és egy fallal körülvett, egyszarvúkkal benépesített városban játszódik. A váltakozó történetek sokkal inkább vallanak a tudattalanról, a lélekről és az emberi kapcsolatokról, mint a világ nagy dolgairól – de nekünk ez így pont megfelelő. Remek ötletekkel és elképesztő fordulatokkal megírt lírai nyelvű könyv, ami méltán öregbítette szerzője hírnevét.

***

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Távoli Szivárvány (a Menekülési kísérlet c. kötetből)

Ugyan nem regény hosszúságú műről van szó, mégis megérdemli a kiemelést. Sztrugackijék állításuk szerint Stanley Kramer Az utolsó part c. filmje után akarták megírni saját katasztrófa-sztorijukat, ami azonban több lett egy egyszerű pusztulástörténetnél. A Szivárvány bolygón tudósok ezrei dolgoznak a teleportáció kifejlesztésén, ám egy balul sikerült kísérlet az egész bolygót pusztulással fenyegeti. És csupán egy teherszállító hajó tartózkodik a bolygón, melyre nem fér fel mindenki. A kisregény szívbemarkoló képekkel, hihető alakokkal és emberközelből mutatja meg, milyen is a végső és elkerülhetetlen katasztrófa.

***

Adolfo Bioy Casares: Morel találmánya

Az argentin szerző története egy üldözött újságíró visszaemlékezése, aki elvetődik egy elhagyatott szigetre. Hamarosan különös dolgokat fedez fel, emberek tűnnek fel, akik azonban rá se hederítenek, megváltozik a környezet. A férfi egyre közelebb merészkedik, és rájön, hogy talán nem is azt látja, amit gondol. Talán mindennek a titokzatos Morelhez és találmányához van köze, még annak a nőnek is, akibe a főhős plátói módon beleszeret. Bár maga a kisregény hetven éves, még mindig képes lebilincselő és olvasmányos lenni. Egy érdekes rejtvény, mely szépen lassan hátborzongató bizonyossággá áll össze az olvasóban.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon