„Vigyázat: ön belép a káosz felségterületére.”
Az elme rendezi a káoszt értelemmé.
Akár ez is lehetne a mottónk, hisz a Southland Tales (a magyar keresztségben A káosz birodalma) első ránézésre kaotikus film, amelyben nem sok értelmet lehet fölfedezni. Miről is van szó? Richard Kelly, a Donnie Darko ünnepelt rendezője, kritikai és közönségsikerrel a háta mögött úgy döntött, még messzebb merészkedik az alternatív filmek világába. Első lépésként összeszedte a Hollywoodban föllelhető B-színészek színe-javát, majd nekilátott a filmjének, amivel persze több stúdiónál is kiverte a biztosítékot, már csak a folyamatosan növekvő költségei miatt is. Végül 2006-ban elkészült a film, és vitték is Cannes-ba. De ott borzalmasan nagyot bukott, a szemle legrosszabb filmje lett (1.1-es értékelést kapott az 5-ből, a Guardian szerint pedig a legrosszabb film, amit valaha a fesztiválon bemutattak), a mozikban csődöt mondott és a kritikai visszhangja is negatív volt. Úgy tűnt, a film egy elhibázott lépésként tűnik el a süllyesztőben, ám a DVD/VHS kiadás elérte a célközönséget, és Kelly filmjéből újabb kultdarabot csinált.
Hogy miért is különös film a Southland Tales?
A történet egy kézi kamerával felvett, szokásos amerikai kisvárosi június 4-ei ünnepséggel indul, ahol a lakók mind összegyűlnek és együtt ünneplik Amerikát. Ám 2006-ban ezen a napon Texasban atomtámadást hajtanak végre, ami láncreakciót indít be az amerikai állami apparátusban. Az iraki terrorellenes háború az egész Közel-Keletre kiterjed, a határokat szigorítják, és az USA egyre nagyobb mértékben felügyeli lakosait, kiépül az ún. USIdent, ez a terrorellenes „szuperszerv”. Hamarosan azonban az olaj elfogy, a hadi gépezet pedig félő, hogy ezért kimerül. Ekkor lép a színre a rejtélyes Treer cég, amely egy új, a tenger hullámzásából származó alternatív energiát ajánl, amit az USA kormánya meg is vásárol. A Folyékony Karma nevű energia autókat, gépeket, repülőket képes üzemeltetni, feltalálóját pedig az USA egyik legbefolyásosabb emberévé teszi. Történetünk a délvidéken – innen a cím – kezdődik 2008-ban. Boxer Santaros (Dwayne „The Rock” Johnson) népszerű színész, nem mellesleg az USA leendő alelnökének, Bobby Frost szenátornak a veje. Boxer pár napja amnéziásan tért vissza a sivatagból, majd összeállt egy pornószínésznővel (Sarah Michelle Gellar). Együtt írtak egy filmforgatókönyvet, melyben a Föld tengelyének lassulása elhozza a világvégét. Itt lép a színre Roland Taverner rendőrtiszt, aki a magukat neomarxistáknak nevezett anarchista terrorista csoport megbízásából igyekszik kompromittáló helyzetbe hozni Santarost. Azonban Rolandnak sokkal több furcsaság rejlik a múltjában, ahogy Santarosnak is. Míg a filmszínész arra próbál rájönni, mi köze van a forgatókönyvének a USIdenthez, a Treerhez és egy furcsa képződményhez a sivatagban, addig Taverner állítólagos ikertestvérét keresi. A filmben a szereplők, mint a kirakós darabkái, szép lassan a helyükre kerülnek, és minden szál összefut egy grandiózus fináléban.
„Hogy ér véget? – Egy kézfogással.”
Kelly meglépte filmjével azt, amit kevesen mernek: kommersz eszközökkel készített egy bonyolult, többrétegű mozit, ami a művészfilmek közt is tökéletesen megállja a helyét. Az alapfelállás egy disztopikus jövőkép, ahol a rendőrállammá vált USA az állampolgárok minden lépését figyelemmel kíséri, és ha úgy adódik, azonnal le is csap a másként gondolkodókra. Kelly nem rejti véka alá, mit gondol korának legfontosabb problémáiról: az iraki háborút és úgy az USA egész Közel-Kelet politikáját elhibázottnak tartja, a terrorellenes fellépéseket pedig a polgári jogok megsértésének tekinti. Mindazonáltal nem ragad le a Michael Moore-szerű ellenpropagandánál. Ugyanis ott van Santaros története, ami elsőre banális és nevetséges: ő és a pornószínésznő Krysta forgatókönyvükben – ami az elmondottak alapján a legrosszabb hollywoodi B-filmek hagyományát követi – az Apokalipszis eljöveteléről írnak. A valóságban viszont egyre több jel utal arra, hogy bizonyos események hasonlóak a film – The Power – és a realitás között. Santaros, miközben a múltját körüllengő rejtélyt kutatja, azonossá válik a forgatókönyv hősével, Jerico Kane-nel, a két valóság pedig kezd összefolyni. Kelly, ahogy főhősét, úgy minket is magunkra hagy a Délvidéken, hogy a hatalmi harcok és az őrültebbnél őrültebb szereplők között próbáljunk rájönni, mire is megy ki ez az egész.
És hogy mire megy ki? A Jelenések könyvének egyedi és populáris parafrázisa pontosan arról szól, amiről Santaros és Krysta forgatókönyve: a világ végéről. De ez, ahogy a filmben is sokszor elismétlik, nem egy hangos világvége. Az egész egy apró eseménnyel kezdődik, mely összekapcsolódik a kvantumfizikával és az időutazással, hasonlóan a Donnie Darkóhoz. Itt azonban nem csak a személyes sors kerül középpontba, hanem egy sokkal nagyobb és fontosabb dolog: Krisztus második eljövetele – persze ez sem ilyen egyszerűen. A film már az első percektől kezdve utal rá, hogy kinek mi a sorsa, mi mégis az utolsó öt percig csak sodródunk, elmerülünk a fékevesztett történetben, és igyekszünk valami kapaszkodót találni.
Ami sajnos nem nagyon akad. Talán ez is közrejátszhatott a film bukásában. Kelly mozija a maga két és fél órájával igencsak megerőltető, pláne ha hozzávesszük, hogy az eredeti változat a maga három órájával sem éppen sétagalopp. Hogy ezt a feszültséget föloldja, Kelly kiadta a film előzményét képregényben – The Prequel Saga –, ami azonban a szakavatottak szerint csak egy kicsivel segít jobban megérteni a filmet. Inkább úgy fogalmazhatnánk, ha elolvassuk a képregényt, már nem kell azzal bajlódnunk, hogy betájoljuk, ki kicsoda és kivel van egyáltalán. Ez már csak azért is fontos, mert a viszonyok igencsak kuszák. Ráadásul a szereposztás miatt a néző nem is gondolná, hogy egy fajsúlyos, komoly darabot lát. Hisz maga a főszereplő, a teletetovált „The Rock” igencsak komikusan hat a megszeppent, kissé félénk filmsztár szerepében. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nagyon jól játszik, akárcsak Sean William Scott, akitől szintén nem ilyen komoly szerepeket szoktunk meg. A mellékszereplők játékának színvonala már nem ennyire egységes. Nehéz eldönteni, hogy direkt ripacskodnak, vagy tényleg ilyen rosszul színészkednek. Sarah Michelle Gellarnak valószínűleg nem nagyon kellett rákészülnie a butácska Krysta szerepére. Az ő ellenpárja – mármint a színészi játékot illetően – a meglepetés Justin Timberlake, aki sebhelyesen, őrült tekintettel Bibliát olvasgatva maga az Apokalipszis előhírnöke. A kisebb szerepekben olyan nevek tűnnek fel, mint John Lovitz, Kevin Smith, Cristopher Lambert vagy Bai Ling, csak hogy még inkább elbizonytalanítsák a nézőt afelől, mit lát. És ha mindez még nem lenne elég, a film szemérmetlenül keveri a különféle filmes alzsánereket: van itt musicalbe illő zenei betét – a zene maga egyébként kiváló, Moby dallamai megnyugtatóan hatnak még a csúcspont idején is –, összeesküvés, futurisztikus környezet, szatíra, komikus jelenetek és jellemek, mindez pedig nyakon öntve egy kis misztikummal – amolyan dicki módon – és mindazzal, ami a legokosabb sci-fi művek sajátja: az ötlettel.
Akit nem tántorított el ez a kis írás, az vágjon bele, merüljön el Richard Kelly monstre, két és fél órás agymenésében, és bár nem garantált, hogy okosabban fog kikerülni, de mindenképpen maradandó élménnyel lesz gazdagabb.
Hasznos információk:
- A The Prequel Saga három történetből áll („I. Two Roads Diverge”, „II. Fingerprints”, „III. The Mechanicals”), ezért kezdődik a film rögtön a „IV. Temptation Waits” résszel. Kelly nemrég bejelentette, hogy elkészített egy forgatókönyvet az első három részből, és az alapján kíván egy animációs filmet készíteni.
- A rendező következő filmje, a Richard Matheson novellája alapján készült The Box sajnos már nem mérhető se a Donnie Darkóhoz, se a Southland Taleshez. Érdekesség, hogy ő a producere a Büszkeség és balítélet meg a zombik filmváltozatának.
Hasznos linkek:
Hozzászólások
[_acelpatkany_ további írásai]
