Azt hiszem, majdnem mind úgy vagyunk, hogy egyes történetekre évek távlatából is emlékszünk, míg másokat, bár nagyon élveztük, idővel elfelejtjük. Az emlékezet azonban még a ránk elemi erővel ható novellák, regények esetén sem teljes, az ötletek általában csak töredékesen maradnak meg, és inkább a hangulat hagy bennünk nyomot. Legalábbis én így vagyok vele, akkor meg főleg, ha a történetnek igazi cselekménye nem is igazán van.

Az utazás ugyanis nem valódi akció, hanem az, ami: szereplők eljuttatása A-ból B-be. Ha fantasztikus történetben utazunk, gyakoriak a mesés elemek, a próbák, ellenségek, melyek eltérítenék hőseinket az ösvényről. Az utazásnak tehát határozott célja kell, hogy legyen, különben leülnénk a legközelebbi fa alá, nem igaz?

Az élet: utazás.

Éppoly sokféle, mint ahány ember él a Földön, és mégis felfedezhetők hasonlóságok: „Hallottál más utazókról, akiknek térképei kenyérmorzsák, kövek, akiknek térképe a négy szél, vagy egymás után lefektetett sárga téglák. A talpaddal olvasod a térképet, és mögötted kell lennie egy másik utazónak, akinek a térképét az általad hátrahagyott véres lábnyomok alkotják.” Aki a Hókirálynővel utazik, biztosan nőnemű és a büszkeségét keresi – miközben végig ámítja önmagát.

Az elbeszélés címe helyesen úgy hangzana: Utazások a Hókirálynő nyomában. Mert a Hókirálynő útján járunk, de nem vele, és az út éppoly hideg, akár az űr. Az út ugyanakkor megtisztulás is, nem léphetünk át lépcsőfokokat, csak mert fentebb jobb. Ahhoz meg kell tapasztalni az alsóbbak nehézségeit.

Kelly Link a női lélek legmélyére ás. Bárki mondta: „a nők lelki mazochisták”, igaza volt. Fordulj vissza, ne törődj vele, ő sem foglalkozik már veled – avagy minek futsz a szekér után, ami nem vesz fel? Hogy megmondd, vége? Nem tudod ezt enélkül is? Nem, egy nő nem tudja, amíg nem mondhatja ki, pontról pontra. Azaz tudja, csak nem akarja elfogadni, és ha kell, vérző, meztelen talppal járja végig az utat.

Minden szó, minden szereplő, minden jelenet szimbólum, Kelly Link szavára figyelni kell, különben lemaradunk, elveszítjük a Hókirálynő nyomát. A viszontagságok valójában papírfalak, áttörhetők, átléphetők – nem az út menti akadályok jelentik a nehézséget, hanem az utolsó pókfonál elvágása, amely egy rossz kapcsolathoz köt, avagy klisésen: önmagunk legyőzése a legnehezebb.

Meggyőződésem, hogy ezt a történetet Link elsősorban nőknek, sőt, elsősorban saját magának írta. Meg is szólítja nőtársait: „Hölgyeim: megfordult már a fejükben valaha, hogy a tündérmesék megviselik a lábakat?”

Más mesebeli utakon hasonlóképp haladnak a szereplők, mégsem töri fel lábukat a bakancs, mégsem nő vízhólyag a lábujjukon, és ha az illető a gyengébb nemet képviseli, még szépnek is kell lennie. Pedig a tündérmesék strapásak – mondja Link.

Azt hisszük, a tündérmesében a párok örökké együtt élnek, míg meg nem halnak. Ez a történet azonban a mesék és a valóság határán húzódik. Bármi megeshet, és semmi sem az, mint aminek látszik. Léteznek beszélő varjak és rénszarvasok (valójában elvarázsolt fiúk), léteznek hableányok, akik mit odaadtak a szerelemért, mégis csúnyán megjárták. Csipkerózsika is él, de „nem cafka”, az emberevő haramiaasszony leánya pedig valójában barátságos, szeretetéhes teremtmény. Mennyi nő, és éppen olyanok ők is, mint a kézzelfogható világ asszonyai és leányai. Ők is működő, önzetlen kapcsolatra vágynak. Meglepő? Egy cseppet sem.

Ha létezik igazi női téma, vagy helyesebben a nőiesség,  a női lét témája a fantasztikumban, akkor a legmélyebben ez az elbeszélés jeleníti meg. Kelly Link a nők lelkébe lát, és kíméletlenül meg is mutatja, hol hibázunk életünkben – legalább egyszer. Az élveboncolás talán jobban érzékelteti, amit érzek, és hazudnék is, ha azt mondanám, nincs horrorelem az elbeszélésben. Mert van. És van benne mese, monda, legenda, fantasy. Szürrealizmus, ami talán sokakat riaszthat, de nem kell megijedni, olyan ez, mint egy álomból megébredni, melynek minden másodpercére emlékezünk, és a magunk módján érteni véljük.

Iszonyú szuggesztív az E/2 használata, az olvasó végig megszólítva érzi magát, végig ő a főszereplő, ő utazik, és nem valaki más. Ettől nagyon személyessé válik a történet, és Link arra alapoz, hogy egyszer életében mindenki átélt már működésképtelen kapcsolatot. Az Utazások a Hókirálynővel nagyszerűsége mégis abban áll, hogy ezt a mondhatni banális tényt nem pőrén ábrázolja, hanem a fantasztikum finom ecsetjei segítségével.

A szereplő modern nő, aki egyik napról a másikra találja magát a mesevilág másféle logika mentén felépülő világában. Kiderül, minden fiktív történet „valóság”, és mégis más, mint amit gyerekkorunkban felolvastak nekünk elalvás előtt. A meséket pedig jó ismerni, mert ki tudja, mikor fizetünk be egy útra a tudtunkon kívül a Hókirálynő Utazási Irodában.

Fogalmam sincs, mit mond egy férfinak ez a történet (kicsit félek, talán unnák), de azt tudom, mit ad egy nőnek, mit adott nekem. Aki azt gondolja, nem a cél (a válasz), hanem az út (a kérdés) a fontos, téved. Az utak közös tulajdonsága, hogy végül megérkezünk, és akkor valaminek történnie kell. Ha szerencsések vagyunk, ráébredünk arra, hogy nem függünk senkitől, megállunk a saját erőnkből is, és ha már van két jó lábunk, ideje újabb útra lépni. Mert ilyen az élet. És nem minden út követi a Hókirálynőét.

Utazások a Hókirálynővel in Kelly Link Különb dolgok is, Delta Vision Kiadó, Képzelet mesterei sorozat, Budapest, 2006.

További információk:

  • Kelly Link nem csak ír, de szerkeszt is (pl. Ellen Datlow-val közösen a The Year’s Best Fantasy and Horror sorozatot).
  • Egyszer világ körüli utat nyert azzal, hogy úgy válaszolt a “miért akarod körbeutazni a világot?” kérdésre, hogy “mert nem lehet rajta keresztülmenni”.
  • A World Fantasy díjat, a Nebulát és a James Tiptree Jr. díjat is elnyerte.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás érkezett.

  1. reprobus szerint:

    Nem untam. Remek novella és hasonló minőségű ismertető!

    A zárógondolathoz annyit még hozzáfűznék, hogy szerencsés az, aki az út végén valódi függetlenségre lel, és nem válik függővé az úttól.

  2. nimandi szerint:

    Köszönet az ismertetőért, felkerült a listámra. :) Nincs nagy mintavételem, számomra Ursula K. Le Guin tudott olyasmit adni, mint amit a fenti cikkből kiérzek.

  3. lorinczy_judit szerint:

    Köszönöm. :)

    Nimandi, remélem, ez is tetszeni fog. (Én Le Guintól A sötétség balkezét olvastam, ami nagy élmény volt, szóval könnyen lehet, hogy akkor Link elbeszélése is bejön majd.)

  4. kury szerint:

    Kelly Linkkel érdemes ismerkednie nőknek és férfiaknak egyaránt, nagyon egyedi, amit csinál. Nekem a Macskabőr (Catskin) a kedvencem tőle.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon