SFmag

Hálózatok és viselkedési minták a biztonsági kamerák szemével

Mint azt korábban láthattuk (Figyelj, mert megfigyelnek I.) a Barabási Albert-László és munkatársai által is vizsgált viselkedési mintázatok egy sajátosságának – hogy ti. a sémák leírásához rendelt értékek hatványeloszlást követnek – következménye, hogy mindig lesznek olyanok, akik kilógnak a sorból, akik eltérnek az átlagtól. Az ilyen személyek – mint Barabás könyvében a különös utakat bejáró művész, Haszan Elahi – könnyen gyanússá válhatnak, és a mai, néha paranoiába hajló világban megtapasztalhatják, milyen, ha saját országuk ellenségnek tekinti őket. Haszan ártatlansága végül bebizonyosodik, de nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy mi van, ha valakinek nem sikerül az ártatlanságát bizonyítania.

Cory Doctorow: Kis testvér

Erre a kérdésre a válasz az, hogy ő bizony valószínűleg nagy bajba kerül. Cory Doctorow most megjelent Kis testvér című regényében pontosan ez történik Marcussal, a jó eszű, de kissé különc, a fegyelmet rosszul tűrő, az iskolai biztonsági rendszereket rutinszerűen hekkelő kamasz sráccal, aki ellóg az iskolából, hogy barátaival egy részben on-line, részben valós világba helyezett játékban vegyen részt. Pechjére rosszkor van rossz helyen – San Franciscót terrortámadás éri, ő pedig barátaival a közelben tartózkodik –, az elvárt mintázattól eltérő viselkedése pedig elég ok arra, hogy az USA belbiztonsági szolgálata terrorgyanúval fogva tartsa. Marcust börtönbe zárják, megkínozzák, nem kap ügyvédet, szülei pedig halottnak hiszik. A kínzások hatására teljes hozzáférést ad jelszavakkal védett kamaszos titkaihoz, és miután kiderül, hogy korántsem terrorista, elengedik.

A terrortámadásra hivatkozva ugyanakkor minden korábbinál szélesebb körű ellenőrzést és megfigyelést vezetnek be San Franciscóban (és az USA-ban máshol is), a belbiztonsági szervek nyomon követik az emberek utazásait, vásárlásait, telefonálási és internetezési szokásait. Terroristát egyet sem sikerül elkapni – a terroristák ritkák és mesterei a biztonsági intézkedések kijátszásának –, sikerül azonban lefülelni néhány drogdílert, körözött személyt. Az ár azonban a magánélet teljes megszűnése, a hétköznapi emberek állandó zaklatása. Elég, ha valaki később indul el munkába, más útvonalon megy dolgozni, vagy este a szokásostól eltérően étteremben vacsorázik, máris rendőri intézkedés alatt találja magát, keresztkérdésekre kell válaszolnia, és megtapasztalhatja, hogy saját országa potenciális ellenségnek tekinti, és úgy is bánik vele.

Repülőtéri testszkenner képe

Doctorow jövőképe nem légbőlkapott. Repülőre szállni, az USA-ba beutazni, vagy éppen csak London belvárosában sétálni, esetleg interneten szállodai szobát foglalni korántsem privát tevékenység már ma sem. Állandóan vizslató kamerák, ruha alá beleső szkennerek, formanyomtatványokat körmölő hivatalnokok és az összegyűjtött adatokat fáradhatatlanul elnyelő és osztályozó számítógépes adatbázisok mindent átszövő rendszere figyeli minden lépésünket az után kutatva, hogy vajon megfelelünk-e a felállított sztenderdeknek, akkor és oda megyünk-e, azt tesszük-e, amit tőlünk elvárnak.

Vitathatatlan, hogy a megfigyelésnek és nyomonkövetésnek vannak bűnüldözési és közbiztonsági eredményei. Ugyanakkor antropológiai (pszichológiai és szociológiai) tény, hogy a megfigyelés önmagában befolyásolja a megfigyeltek viselkedését, függetlenül attól, hogy az alapviselkedésük bűnös-e. Ha egy esti sétával rendőri intézkedést vonhatunk magunkra, ha egy kávét csak kamerák és biztonsági őrök gyűrűjében lehet meginni, ha tudjuk, hogy amit közönség előtt mondunk vagy írunk, az mind adatbázisokban tárolódik (és alkalomadtán ellenünk fordítható), akkor hamar leszokunk az esti sétákról, a kávéházak kiürülnek, gondolatainkat pedig megtartjuk magunknak. Végül pedig megszűnünk önállóan gondolkodni, mert nincs kivel megosztani eszméinket. Ezt a képet nem csak Orwell méltán világhírű 1984-éből ismerhetjük, hanem mindazok elbeszéléséből is, akik megélték valamely elnyomó rezsim rendőrállamát.

A londoni rendőrség által végzett hatékonysági elemzések ráadásul azt mutatják, hogy a megfigyelésre építő bűnüldözés drága és eredménytelen, ugyanezen bűnüldözési eredmények elérhetők más, olcsóbb módon is. Olyanokkal, amelyek az ártatlan civilekre kisebb mindennapi terhet rónak. A terroristák célja a félelemkeltés, a hétköznapok élhetetlenné tétele, amelyet a belbiztonsági szervek önkénye és paranoiája minden bombánál és öngyilkos merénylőnél hathatósabban szolgál. A totális megfigyelés ugyanis a szőnyegbombázás közbiztonsági megfelelője, egyaránt áldozata bűnös és ártatlan. Ahogy a háborúban, úgy a terror elleni háborúban sem fogadható el az „öld meg mindet, Isten majd kiválogatja”-elv.

Doctorow kamasz hőse sem fogadja el, hogy magánéletének megszűnésével kellene fizetnie a terror elleni háború ezen igencsak kétes eredménnyel kecsegtető módjáért, így titkos ellenállást szervez. A kormányzati szervek számára lenyomozhatatlan csatornák használatát lehetővé tevő internetes programokat fejleszt, módszereket dolgoz ki az embereket nyomon követő eszközök összezavarására, és ami a legfontosabb: terjeszti a rendszer hibáira és fenntarthatatlanságára rávilágító gondolatait. Doctorow találó párhuzammal autoimmun betegségnek – azaz amikor az immunrendszere hibásan működve a saját testi sejtek ellen fordul – nevezi a túlbuzgó belbiztonsági szolgálatot, amely önnön nemzetére támad.

Sajátos szabadságharcában leginkább a hozzá hasonló kamaszok sietnek Marcus segítségére, és hamarosan egy alulról szerveződő mozgalom élén találja magát, amely a totális kontroll, a központi rendőrállam ideája ellen lázad. Ez azonban nem lenne elegendő. Az állami önkény erős és jól szervezett, a mindenre kiterjedő megfigyelés – és a Barabási könyvéből is megismert elemzési módszerek – segítségével pedig egyre közelebb kerülnek Marcushoz (M1k3yhez), aki végül felismeri, hogy az információs elnyomás elleni legjobb fegyver a nyilvánosság.

Sajtótájékoztatót szervez, majd pedig egy oknyomozó újságíró segítségével a nyilvánosság elé tárja mindazokat a törvénytelenségeket, amelyeket az állami szervek vele és másokkal – köztük a barátaival – szemben elkövettek a terrorellenes harc nevében. Doctorow regényében a dolgok valamelyest jóra fordulnak: a titkos börtönök törvényhozási ellenőrzés alá kerülnek, az ártatlanul meghurcoltakat végül felmentik a terrorizmus vádja alól, és Marcus is együtt lehet szerelmével.

Cory Doctorow

A győzelem azonban nem teljes. A paranoid állami biztonsági szervek továbbra is a totális ellenőrzésre törekednek, ezért meg kell maradnia velük szemben a józan ész talaján álló egészséges szkepticizmusnak is. Orwell 1984-e után a Kis testvérben egyszerűen követhető logikával, a megcélzott ifjúsági célközönségre szabva Doctorow is arra tanít, hogy az állampolgárok nem mondhatnak le azon jogukról, hogy ellenőrizzék az államhatalmat annak érdekében, hogy a kormányzat kezébe adott, az emberek mindennapi élete felett mind nagyobb ellenőrzést lehetővé tevő eszközöket valóban a közös jólét és mindannyiunk biztonsága érdekében, ne pedig az ellen használják fel. Az állampolgároknak saját szabadságuk megvédése érdekében nem csak joguk, de kötelességük is szembefordulni az ellenük támadó önkényes hatalommal.

Kapcsolódó linkek:

Cory Doctorow honlapja
A regény letöltése ingyen, legálisan (angolul)
Az ACLU amerikai polgári jogi szervezet honlapja
Az EFF amerikai civil jogvédő szervezet honlapja
Az USA belbiztonsági hivatalának honlapja
A The Telegraph cikke (és további cikkek elérhetősége) a rendőrségi kamerák nem hatékony voltáról
Michel Foucault a megfigyelés pszichológiai és társadalmi hatásairól
A megfigyelés egyéni viselkedésre gyakorolt hatása

Hozzászólások

hozzászólás