Hollandiában egy klingon nyelvű operát mutattak be nemrég „U” címmel, és az, hogy ezzel a média is foglalkozott, valószínűleg nem csupán azt jelenti, hogy a Star Trek mesterséges nyelve (melyre egyébként a Hamletet és a Gilgamest is lefordították) sokak számára érdekes, de azt is, hogy általában véve a mesterséges nyelvek is egzotikusnak számítanak.
1964-ben két jövőkutató, T. J. Gordon és Olaf Helmer az úgynevezett Delphi-módszer segítségével (amely lényegében a szakértői véleményeket gyűjti össze és szűri le) 
még arra a következtetésre jutott, hogy 2000-ben „univerzális nyelven fogunk” csevegni egymással. Ami persze azóta sem következett be, és én arra számítok, hogy nem is fog. Bár mesterséges-nyelv tervezetek korábban is voltak, a gondolat (mármint, hogy használjunk egy mindenki által gyorsan és könnyen megtanulható nyelvet) a 19. század utolsó negyedétől vált népszerűvé, és ebben jelentős szerepet játszott, hogy addigra kialakult az írásbeliségre, a könyvekre és az iskolai tanulásra támaszkodó közoktatás.
Vagyis ekkoriban már a rendelkezésünkre állt az az eszköz, amely lehetővé tette, hogy egy nyelvet annak ellenére is megtanuljunk, hogy annak kezdetben nincsenek beszélői. Elvégre ott voltak hozzá a tankönyvek (legyen bár az nyelv a volapük: az első, szélesebb körben elterjedt mesterséges nyelv vagy az eszperantó, amely első körben jelentős mértékben a volapükistákat szívta fel).
Eközben a mesterséges nyelvnek két feladatot kellett (volna) ellátnia. Természetesen lehetővé kellett tennie az ember és ember közötti kommunikációt, és ennek a célnak jó néhány mesterséges nyelv tökéletesen meg is felel. (Néhány évvel ezelőtt d’Armond Speers a Klingon Language Institute-tól megpróbálta újszülött gyerekét anyanyelvi klingon beszélőként felnevelni, de ez többek között azért sem sikerült, mert lehet, hogy 
egy Shakespeare-dráma lefordításához elég gazdag volt a szókincs, de a hétköznapi élet tárgyai – asztal, üvegpalack és hasonlók – leginkább hiányoztak belőle. Néhány másik mesterséges nyelvnél ez nem lett volna probléma: jelenleg például mintegy ezer eszperantó anyanyelvi beszélő van). Másfelől viszont a nyelveknek van egy olyan funkciója is, amely csak a nyomtatás elterjedését követően vált jelentőssé és nehezen meghaladhatóvá: vagyis a rögzített információhoz való hozzáférés. Ismerünk persze a 20. században végrehajtott írásváltást (ilyenek voltak Kemal Atatürk törökországi reformjai 1928-ban, amikor a latin betűket vezették be), de ez olyan környezetben történt, ahol az olvasás nem volt elterjedt, és ennek megfelelően nem jelentett igazi problémát, hogy nem lesznek elérhetőek a korábbi írásrendszerrel rögzített szövegek. Amennyiben viszont valaki ma egy mesterséges nyelvet tanul meg, úgy az lesz az egyik fő gondja, hogy még egy olyan, nem különösebben nagy nyelvhez viszonyítva sem fog olvasnivalókat találni, mint a magyar.
Vagyis nem fog tudni geológiát, színháztörténetet, jövőkutatást vagy szinte bármi mást olvasni, és innentől kezdve azt mondhatjuk, hogy miközben a mesterséges nyelvek elterjedését a modern, könyv alakú oktatási rendszer tette lehetővé bő száz évvel ezelőtt, aközben ugyanez a rendszer eleve sikertelenségre is ítélte. És ezen már az sem segít, hogy az interneten keresztül több tartalom érhető el az egyik vagy a másik mesterséges nyelven, mint valaha. Illetve az sem, hogy a különböző kis mesterséges nyelvek beszélői is könnyebben egymásra találnak (én például a 2000-es évek elején latino sine flexionét használva kommunikáltam egy valamiféle vulgáris latint használó orosz egyetemistával pusztán a kommunikáció öröméért).
A jövőben viszont a gépi (és minden bizonnyal mindinkább valós idejűvé váló) fordítás elterjedése várhatóan azt fogja eredményezni, hogy egyre kevésbé lesz értelme éveken keresztül küszködni egy nehezen megtanulható, irregularitásoktól hemzsegő természetes nyelvvel csak úgy szórakozásból, miközben az anyanyelviek behozhatatlan előnyben lesznek velünk szemben.
És bár minden bizonnyal akadnak majd, akiket az ilyen nehézségek fognak vonzani, annak, aki csupán a nyelvtanulás kedvéért akar nyelvet tanulni, innentől kezdve alternatívát fognak jelenteni a mesterséges nyelvek. Tehát még az is elképzelhető, hogy ha nem is afféle közvetítő, hanem hobbi nyelvként népszerűbbek lesznek, mint valaha.
További információk:
-
A klingon opera a Klingon Birodalmat alapító Kahless, azaz a Felejthetetlen történetét meséli el. Kahless 1500 éve győzte le a zsarnok Molort, és az egykor rabszolgaként tartott nép felszabadult. A holland szervezők meghívták a premierre a klingonokat, de az áprilisban elküldött üzenet – tekintve, hogy annak 36 év kell, hogy célba érjen – valószínűleg nem ért a címzettekhez.
Dr. Galántai Zoltán
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
„A jövőben viszont a gépi (és minden bizonnyal mindinkább valós idejűvé váló) fordítás elterjedése várhatóan azt fogja eredményezni, hogy egyre kevésbé lesz értelme éveken keresztül küszködni egy nehezen megtanulható, irregularitásoktól hemzsegő természetes nyelvvel…”
LOL No igen, a francia taxissal is majd magyarul beszélünk, mert a kis kézi fordító elmondja helyettünk, hogy „Je voudrais aller au cinéma.” 😀 De mondhatnám akármelyik másik nyelvet is. Írásban még lehet, hogy kisegít a fordítógép – bár jelenleg képtelen jól fordítani – de élőbeszédben? Alig hiszem.
Miért ne működne élőbeszédbe? Az egész csak műveleti sebesség kérdése, ha az algoritmus egyébként már adott.
„Amennyiben viszont valaki ma egy mesterséges nyelvet tanul meg, úgy az lesz az egyik fő gondja, hogy még egy olyan, nem különösebben nagy nyelvhez viszonyítva sem fog olvasnivalókat találni, mint a magyar.”
Ez most konkrétan mit akar jelenteni?
Tény, hogy jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy a közös nyelv a legelterjedtebb világnyelv vagy nyelvek egyfajta keveréke lesz. Pl. mint a Fireflyban az angol-kínai hibrid…:)
Amúgy azt hiszem, hogy egy egységes nyelv létrejötte hosszútávon káros lenne, amennyiben a lokális nemzeti nyelveket kiszorítaná. Minden nyelv kicsit másfajta gondolkodás- és képzettársítási módot „kényszerít” a beszélőjére; ennek a sokszínűségnek az elvesztése meglehetősen csökkentené az emberiség „versenyképességét”.
@sezlony:
Abban tuti biztos vagyok, h nem kell sokat varni az univerzalis forditogepek megjelenesere, amik beszedet is kepesek szintetizalni (a szolgalatatas egyes elemei mar napjainkban is elerheotek).
Ez a szoveg viszont pontosan az algoritmikus felepites miatt „steril” lesz.
Emiatt bar ketsegtelenul hasznos eszkoz lesz, azonban nem lesz kepes versenyezni a „nativ” emberi komunikacioval.
A legjobb pelda erre az, amikor irasban kuldesz valakinek egy ironikus kifejezest, es a masik felnek nem esik le, h mirol van szo, pedig ha szoban mondtad volna ugyanezt, akkor egyertelmu lenne. Szerintem ugyanez a plusz tartalom szinten elveszne ha egy szoftver van kozbeiktatva ket beszelo ember koze.
A Klingon nyelv otlet viszont nagyon tetszik 🙂
Az eppen szembe megy az iranyzattal, mert nem osszevonni akarta a meglevo kulturak nyelveit, hanem egy uj kulturat talaltak ki moge. Amennyire utananeztem a Klingon nyelv erosen epit az emociokra, mint ilyen meglehetosen nehez elkepzelni a gepi szinteziset. (Egy igazi Klingon biztos osszezuzna a keszuleket, mert nem a megfelelo hangnemben szolitotta meg az illetot… 🙂
@hellguard666
legjobb tudomásom szerint már most is használnak amerikai katonák fordító gépeket pl. Irakban. persze nem nagy a szókincs (mondjuk 1300 mondat, ha jól emlékszem), de belebeszél a mikrofonba az egyik végén, és kijön helyi nyelven a másik végén
és ez általában elég is, és általában működni is szokott
tehát: igen, tényleg csak kapacitás kérdése: az eddigi legnagyobb tapasztalat (talán) az, h mi megértjük, és úgy fordítjuk, egy gép viszont úgy is képes erre, h közben nem érti meg
@szs: ez konkrétan azt akarja jelenteni, h ha ezsperantóul, idóul, interlinguául stb. tanulsz (mindegyik nagyon remek és általam nagyon kedvelt mesterséges nyelv), akkor azon kívül, h olyanokkal kommunikálj, akik szintén ezt a nyelvet tanulják, másra nem nagyon tudod használni…
mavatar: szóban viszont rendelkezésre áll a metakommunikáció minden válfaja. Azaz az írással ellentétben pontosítani és árnyalni tudod a „steril” gépi fordítást.
Reszben azert egyetertunk, az univerzalis beszedfordito egy nagyon hasznos segedeszkoz lesz.
En csak annyit vonok ketsegbe, hogy minden szituacioban tokeletesen alkalmazhato lesz. Elsosorban a kommunikacio olyan eseteire gondolok, ahol az emberi tenyezo jelentos szerepet jatszik.
Az alkudozasra vonatkozo peldamat viszont visszavonom, mert nem szamoltam azzal, hogya szoftver esetleg Kalibralhato lesz az adott szemely profiljara, igy ket felhasznalo kulonbozo eredmennyel tudja majd hasznalni.
@sezlon:
A masik fel termeszetesen erzekeli a metakommunikaciodat, de en arra gondoltam, h abbol, hogy peldaul a jobb szempillad megrebben, abbol a forditogep esetleg nem tudja, hogy a forditott szoveg hangtonusat kimondaskor peldaul ironikusra kellene valtoztatni, helyette csak monoton kimondja. Igy ertettem, h a folyamatban elvesz a kommunikacio es a metakommunikacio kozotti termeszetes osszhang. De mar erzem, h nagyon hajszalhasogatok, ugyhogy inkabb elismerem: technologiaban semmi sem lehetetlen 🙂
Srácok, nem tudom jelenleg elképzelni, hogy egy fordítógép képes legyen különbséget tenni a mondat értelme alapján, és aszerint fordítsa, míg az emberi agy igen.
Egyszerű példa:
Angol: „Do you see?”
1. jelentés: „Látod?”
2. jelentés: „Érted?”
Mégis mi alapján dönt majd az algoritmus? De említhetném egy példának a francia „prendre” igét, aminek a jelentése „fog, vesz”, de ugyanakkor „eszik” és „iszik” igék helyett is állhat, de buszra szállást is lehet vele kifejezni. Ezek után amikor a francia azt mondja neked, hogy „Je prends un fromage.”, akkor mit fordítson a kütyü? „”Elveszek egy sajtot.”, vagy „Eszek egy sajtot.”? Emberként simán kilegózod az adott helyzet egészéből, de egy gép hogyan?
És ezek még tényleg egyszerű igék, több helyes fordítási lehetőséggel. 🙂
(Fenntartva utolso kommentemet, azert +1 pelda)
Vicc meseles jutott eszembe meg peldakent:
Egy ember hall egy viccet, nem biztos, hogy szoszerint idezve is akar sikerul olyan hatast elernie, mint annak akitol hallotta.
Marpedig, ha egy embernek problemat jelenthet egy eloszor hallott vicc elmeselese, akkor egy szoftvernek tobbszorosen az (Hiszen a programozonak az osszes el nem hangzott viccre fel kellene keszitenie a szoftvert. Ellenben az emberek kepesek maguktol is uj vicceket faragni. Human vs.Software 1:0).
A „Do you see” es tarsai ertelmezese kimondott szovegbol nem biztos, h problema, mert szerintem a kulonbozo ertelmezesket arnyalatnyi hanglejtesbeli kulonbseggel teszi a felhasznalo.
A szoftver kepes lehet megtanulni (idovel), h az adott felhasznalo melyik ertelmezest hogyan ejti ki, es Azutan mar a megfelelo forditast produkalja.(Addig persze nem 🙂 )
En egy profil alapu rendszert kepzelek el, ami vegigkiseri az adott felhasznalot az elso aktivalastol kezdodoen, es folyamatosan adaptalodik annak kiejtesehez, hogy ertelmezni tudja az arnyalatokat (persze ez meg mindig keves).
A nyelv nem matematikai algoritmusok szerint működik, ezt mindenki tudja, aki hivatásszerűen foglalkozik vele, például nyelvész vagy író. A temérdek pénzzel és fáradsággal kifejlesztett fordítóprogramok rendszeresen ilyen baromságokat produkálnak:
out of sight, out of mind = l’imbécile invisible (láthatatlan hülye)
Kívánom minden technomániásnak, hogy Devecseri Gábor szövege helyett olvassa Homéroszt gépi fordításban.