A Sárkánylovas sorozat második kötetéről kritikát írni nem kis feladat. Nem is voltam képes úgy megoldani, ahogy kellene, ezért megkérek mindenkit, aki még nem olvasta az előző kötetet, a Sárkányröptét, inkább annak a kritikájával kezdje. Ha tetszik a könyv, a folytatást is kedvelni fogja.
Sajnos nem lehet úgy kritikát írni a Sárkányhajszáról, hogy ne mennék jobban bele a történetbe, mert az általános jellemzés szinte szóról szóra ugyanaz, mint az előző kötetnél – így hát nem is ismétlem magam.
A Sárkányhajsza ott folytatja, ahol a Sárkányröpte abbahagyta. Igaz ez a borítóra, mely szerintem továbbra is a „van” kategória. Nem rossz, csak nem is több ennél. És, bár kevésbé, mint a Sárkányröpténél, de a fülszöveg láttán is csak a vállát vonja az ember. Ha a borító és a fülszöveg célja az, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, akkor a Sárkányhajsza alig valamivel jár előrébb, mint az első kötet.
Mivel kis hazánkban a könyvkiadás terén a reklám, mint olyan, ritka, mint a fehér holló, és drága is, ezért nem tartom szerencsésnek, hogy ezt a két eszközt egy kiadó ilyen semmitmondóra kanyarítja, mikor ennél lényegesen többet lehetne kihozni belőlük.
Viszont a történet… Hát kérem, aki beleszeretett a Pern sárkánylovasainak küzdelmébe, az most sem fog csalódni Anne McCaffreyben. A szálak továbbra is hullanak a Pernre, a sárkánylovasok pedig minden alkalommal felszállnak és porrá perzselik a gyilkos spórákat az alaglakók nagy örömére. Illetve… nos, a helyzet cseppet sem olyan idilli, mint amilyen lehetne pár év állandó harckészültség után.
A Pern fejlődik – fejlődnek a céhek, fejlődnek az alagok, és fejlődött Benden sárkányfészek is, az egyetlen, amelynek megadatott, hogy négyszáz év változásaihoz real time szokjon hozzá.
A múltlakók sárkányfészkei azonban, amelyek négy nap alatt tették meg a négy évszázadnyi időt Lessza hívására, lassanként egyre ellenségesebbé válnak a változások hatására. Bennük még azok az idők élnek, amikor az alagok száma jelentősen kisebb volt, és cseppet sem készültek fel arra, hogy bizony a jövőben ezek az alagok és céhek sokkal önállóbbak és öntudatosabbak.
F’lar és Lessza pengeélen egyensúlyoznak a múltlakók viselkedésével egyre elégedetlenebb nagyurak és a mind ellenségesebb múltlakók között. Ám bármilyen nehéz is a dolguk, saját terveik még több változást hoznak a bolygó életébe.
Törekvéseikben támogatják őket a céhek, ahol Benden sárkányfészek újító szelleme mind nagyobb fejlődést szül, és néhány szerencsés véletlen is kezükre játszik. Ám hogy ne legyen olyan könnyű dolguk, a szál is tartogat meglepetéseket.
Miközben a sárkánylovasok egyre több és több felfedezést tesznek saját múltjukkal kapcsolatban, egy talán végzetesnek bizonyuló terv alakul ki F’larban.
McCaffrey irigylésre méltóan biztos kézzel bontja ki egy alapvetően pofonegyszerűnek tűnő konfliktus egyre komolyabb méreteket öltő következményeit. Akárcsak az első kötetben, a Sárkányhajszában is kapunk ízelítőt az emberi természet önző és önfeláldozó oldalából egyaránt. A történet hősei mindent megtesznek, hogy a dolgok számukra kedvezően alakuljanak, olyan hiteles alakítást nyújtva, amihez csak gratulálni tudok. Talán kissé elkeserítő a kép, melyet az írónő felrajzol, és amely azt sugallja, hogy kevesek önzése is tönkreteheti sokak boldogságát.
A Sárkányhajszában McCaffrey több figyelmet szentel az emberi kapcsolatok hatásának. Bemutatja, hogy attól nem változik meg senkinek a természete, hogy sárkánylovas, vagy akár sárkányúrnő lesz. Megragadóan vezeti végig az olvasót azon az úton, amelyen mindenkinek végig kell mennie, aki felelősséget vállal másokért – és nem idealizálja a szereplőit. Van, aki elbukik az önzés és arrogancia próbáján, és van, aki méltónak bizonyul a belé vetett bizalomra. A jellem, amint az írónő kivételes ábrázolásával bizonyítja, nem pozíció függvénye.
Aki hiányolta a pergő akciót a Sárkányröptéből, most lényegesen többet kap belőle. A Sárkányhajsza akciódús történet lett, csapások és összecsapások követik egymást, hogy végül kiderüljön egy s más a Pern múltjáról, a sárkányok változatosságáról, és a mindent elpusztító szálat hordozó Rőtcsillagról.
Bár az előző kötetben úgy tűnt, hogy a horizonttágítás, mint szerkezeti megoldás, véget ért, a szerző bebizonyítja, hogy nem így van, és ez olyan fogás, ami előtt muszáj tisztelegnem. Egy alacsony fejlettségi szintű civilizációban ezt szinte lehetetlen hitelesen megírni, Anne McCaffreynek mégis sikerül.
Akad még némi morognivalóm, bár ez már szőrszálhasogatásnak tűnhet, de igazán lehetne figyelni arra, hogy egy sorozaton belül ugyanazokat a szereplőket ugyanúgy hívják – T’ton-T’ron, és az előző kötetből említhetném a Jora-Zsora változást. Bár ez csupán apró figyelmetlenség, de azért bosszantó annak, akinek megakad a szeme rajta.
Végezetül el kell mondanom, hogy egy apróság még mindig zavar a Rőtcsillagban és a szálban. Vajon hogy él meg egy olyan világon a szál, ahol mára már nyilvánvalóan minden szerves anyagot elpusztított?
Ez azonban talán mindig is kérdés marad, bár én remélem, hogy előbb-utóbb választ kapunk rá. Mindazoknak ajánlom a Sárkányhajszát, akik olvasták a Sárkányröptét, és azoknak is, akik egy szinte minden részletében élvezetes, érthető és megragadó történetet akarnak olvasni egy kitalált világban azokról az értékekről, amik képesek valóban Emberré tenni az embert.

További információk:

  • A Sárkányhajszát 1972-ben Hugo-díjra jelölték.
  • A regény cselekménye párhuzamosan fut a Hárfásház-trilógiával, ezért ugyanazok az események hatásait különböző szinteken megismerhetjük.

Kapcsolódó linkek:

The Worlds of Anne McCaffrey

The Many Works of Anne McCaffrey

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. jenoe szerint:

    ide akartam valami nagyon okosat írni, de a rendszer szólt, hogy már túl sok lesz a komment-ből. magamba néztem, és talán igaza volt. most mégis megpróbálok újra hozzászólni, hátha ez az ip címem még engedélyezett.

    szóval ez volt az a könyv, aminek a borítója már messziről magához vonzott, de miután elolvastam az ajánlót a hátulján, nagyon égetni kezdte a kezem, és visszaraktam a polcra.

    a felületes vásárló akcióban.

  2. Kornya_Zsolt szerint:

    „…aki még nem olvasta az előző kötetet, a Sárkányröptét, inkább annak a kritikájával kezdje.”

    Wyquin: Nagy szellemek ha találkoznak 🙂 . Alig félórája írtam két kiadós kommented az előző ismertetődhöz, csak azon vakartam a fejem, hogy minek: annyira régen volt már, hogy senki sem fogja olvasni. Erre te jössz az újjal és ezzel a felhívással 🙂 .

  3. Kornya_Zsolt szerint:

    Pardon, nem figyelem a dátumokat. Még csak most tanulom kezelni ezt a felületet.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon