1988-ban egy addig ismeretlen ír-skót író tollából szokatlan mű született. Poszt-cyberpunk, mágikus realizmus, űropera, de valójában egyik sem. Ian McDonald első regénye egy évtizedeken átívelő történet mozaik, melyből egy renegát marsi kolónia születése, virágzása és hanyatlása bontakozik ki. Napjainkban Ian McDonald ismert és elismert írónak számít az angolszász sci-fi világában. Nehezen besorolható műveit a zsáneren belül ritka líraiság és érzékenység különbözteti meg a kortársak alkotásaitól. Magyarországon még nem jelent meg regénye, amit illene hamar orvosolni, mivel McDonald egy egészen eredeti hang, egészen eredeti ötletekkel.

Ian McDonald 2005-ben

Dr. Alimantando, akit tudományos nézetei miatt száműztek otthonából, halálra szántan járja a Mars még megszelídítetlen belső sivatagait, ám ekkor egy fotoszintetizáló emberrel – egy zöldszeméllyel – és egy haldokló terraformáló géppel való találkozása egy újfajta élet lehetőségét kínálja számára. Letelepedik a senki földjén, és települést alapít, ami az évek során kis koszfészekből nyüzsgő kulturális és ipari központtá válik. A város, Desolation Road, idővel számkivetettek, szerencselovagok, sorsuk elől menekülő, vagy azt kereső kisemberek otthona lesz.

A könyv első harmadában egyenként megismeri az olvasó a településre érkező leendő lakókat, múltjukat, motivációikat. Dr. Alimantandóról kiderül, hogy istenkáromlás számba menő kronodinamikai kutatásai miatt kellett elhagynia otthonát. Mr. Jericho, aki egyfajta McDonald-i Tisztelendő Anyaként magában hordozza elődei tudatát, hasonszőrű klán tagjai bosszúja elől menekül. Persis Tattermalion büszke műrepülő, aki Desolation Road határában zuhan le gépével, majd fogadalmat tesz, hogy ezt a helyet vagy szárnyakon hagyja el, vagy sehogy. És így tovább.  A változatos hátterű karakterek az évek során összetartó közösséggé kovácsolódnak, élik idilli hétköznapjaikat, de ugyanakkor McDonald elveti az eljövendő konfliktusok magjait is. A mindenható Ares társaság fúziós vonatai idővel felveszik állandó megállóhelyeik közé a harminc lelket számláló városkát, mely innentől lassú fejlődésnek indul.

Ettől a ponttól sötétebb tónusba vált a történet, és az addig pár oldalas fejezetek is hosszabbak lesznek, ahogy bonyolódik a cselekmény. Az egyik szereplőről kiderül, hogy mágikus hatalma van a gépek felett, így rövidesen egy gépimádó vallás hívei telepednek meg a városban. Ezzel egy időben felfedezik, hogy a környező sivatag nem más, mint ismeretlen eredetű rozsda, mely kimeríthetetlen forrása számos, az Ares társaság számára nélkülözhetetlen nyersanyagnak. Így ők is megérkeznek a városba arrogáns cégkultúrájukkal, magánhadseregükkel és ravasz menedzsereikkel.

Az élet megváltozik Desolation Roadban. A fiatalok felnőnek, és elhagyják a várost az izgalmasabb marsi nagyvárosokért. Idővel befolyásos emberekké válnak, és tetteik, melyeket továbbra is az otthonról hozott ellenségeskedések és rokonszenvek irányítanak, most már az egész bolygó sorsát is meghatározzák. Desolation Road és tulajdonképpen a Mars történetét olvasva szép lassan kibontakoznak előttünk egy ifjú telepes világ mítoszai, legendái, hétköznapjai.

A 2009-es amerikai kiadás borítója

A regény sok rövid, alig másfél-kétoldalas fejezetből áll, és ez a szerkezet néhány kivételtől eltekintve kitart a könyv végéig. A fejezetek majd mindegyike önmagában is kerek történet, melyek a cselekmény előre haladtával egyre több szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ez a töredezettség a regény egyik fő jellegzetessége, de olykor kicsit az olvasási élmény rovására megy.

A karakterek viszont nagyszerűek. McDonald nem fogta vissza fantáziáját, és ennek eredményeképpen jó pár emlékezetes, még ha olykor az abszurd határán egyensúlyozó szereplő született. Különösen érdekes a bukott angyal, aki elektromos gitárjával fakaszt esőt a sivatagban, vagy az Amazing Scorn névre hallgató férfi, aki ölni tud a szavaiban rejlő gúnnyal. A rengeteg érdekes karakter: telepesek, kiborgok, időutazók, hétköznapi emberek, angyalok, anarchista hadvezérek, intelligens vonatok és gondolkodó erdők Ian McDonald vegykonyhájában egy egészen egyedi elegyet alkotnak, mely bizony nem biztos, hogy minden olvasó számára emészthető. A végeredmény egy nehezen besorolható mű, mely legalább annyira western, mint gyerekmese, és legalább annyira mágikus realizmus, mint sci-fi.

A könyv másik jellegzetessége a nyelvezete. Az író előszeretettel használ állandó jelzőket, epikus hasonlatokat, fokozásokat, olyan kellékeket, amikkel sokkal inkább eposzokban találkozhat az olvasó, mint egy fantasztikus műben. Nem egyszer hétköznapi eseményeket – mint egy erdei sétát, vagy egy biliárdpartit – fennkölt és emelkedett stílusban tár olvasói elé. Ezek és McDonald hosszú, ráérős mondatai egészen egyedi hangulatot adnak a regénynek.

Jól sikerült és eredeti történet a Desolation Road. Alkalmankénti játékossága mellett sok megható pillanattal kényezteti az olvasót. A rengeteg ötlet és jó értelemben vett pátosz között egy Bradburyt idéző humanista író gondolatai rejtőznek. Összességében talán szerencsésebb lett volna, ha McDonald kicsit megfegyelmezi képzelőerejét, és nem próbálja minden ötletét az első regényébe sűríteni, mert egy idő után az egyre újabb, jobbnál jobb karakterek is érdektelenné válnak.  Ezt leszámítva viszont egy emlékezetes és ajánlott olvasmány a sci-fi zsáner minden kedvelőjének, és nem csak nekik.

További információk:

  • 2001-ben megjelent az Ares Express, ami szintén a Desolation Road által elmesélt Mars világában játszódik, bár a Desolation Road cselekményéhez semmilyen szállal nem kapcsolódik.

Linkek:

Honlap

Wikipédia

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 5 hozzászólás.

  1. hackett szerint:

    Felvettem a listámra, nagyon jól hangzik, és Mcdonaldtól amúgy is szeretnék már végre valamit olvasni.
    Magyar megjelenésről feltételezem, nincs semmi hír.:(

  2. kury szerint:

    Szemezgetek már vele egy ideje, most aztán végképp megjött a kedvem hozzá. A borító is nagyon csábító.

  3. crei szerint:

    A borító valóban egy gyöngyszem.

    Nemrég botlottam bele Brasyl című könyvébe, és azt kell mondanom, hogy nagyon jó, sőt az év egyik legjobbja volt számomra.

  4. marcus szerint:

    A River of God koncepciója is nagyon érdekesnek tűnik, úgy tűnik MacDonald szereti ezeket az ötletkatyvasz dolgokat… én is, úgyhogy bepróbálom vagy a Desolation Road-ot, vagy a River of God-ot.

  5. sfinsider szerint:

    marcus: a Brasyl is nagyon jó, tervezünk róla itt egy cikket a regényről.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon