SFmag

Több mint húsz év távlatából visszatekintve nosztalgikus hangulat fog el, ahogyan újranézem a méltán klasszikus filmkockákat. Lassabb, véresebb, egyszerűbb a ma fantasynek aposztrofált filmeknél, valahogy mégis újra nyomot hagy az összkép. Nehéz róla elfogulatlanul véleményt alkotni, hiszen sokunk gyerekkorának meghatározó élményeként él bennünk a Conan, a barbár. Ám akik számára mégis ismeretlen a mű, nos, elsősorban azoknak porolom le ezt a régi kincset.

A nyolcvanas évek fantasy filmtermése eléggé impozáns a minőségét tekintve, nehezen döntöttem el, hogy melyik klasszikust vegyem elsőnek a sorozatban. Végül az évtized elejéről, 1982-ből választottam. Nemcsak a kronológia miatt, sokkal inkább, mert Conan mára már a fantasyirodalom meghatározó jelenségeként létezik.

Maga a karakter Robert E. Howard (1906-1936) tollából fakad, akit ma a kard és mágia mestereként, a hard fantasy úttörőinek egyikeként emlegethetünk. Conan neve már az 1932-es Strange Tales magazinban felbukkant, de azon kívül, hogy egy Crom nevű istenhez imádkozott, semmilyen hasonlóságot nem mutatott az ugyanazon év decemberében megjelent, Weird Tales nevű magazinban feltűnő kimmériaihoz. Conan az újság hasábjain tizenhétszer szerepelt 1933-tól Robert E. Howard tragikus, 1936-os öngyilkosságáig.

Hyboria filmvásznon való megjelenéséig negyvenhat év telt el az író halálát követően. A történetet az eredeti novellák alapján az a John Milius karolta fel, aki társíróként jegyzi az Oscar- és Golden Globe-díjra jelölt Apokalipszis most című filmet. A Conan rendezésén kívül a forgatókönyv is a nevéhez köthető, karöltve azzal az Oliver Stone-nal, aki négy évvel a Conan után megnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat a Szakasz című filmjével, majd 1989-ben a szintén vietnami vonatkozású Született július negyedikénnel.

Nemcsak a kamerák mögött találhatunk azonban nagy neveket. A főszerepet a mára Kalifornia kormányzójává választott Arnold Schwarzenegger játssza, míg Ophyr királyát az 1989-ben Oscarra jelölt Max von Sydow alakítja, akit a közelmúltban is láthattunk a Robin Hoodban, vagy a Viharszigetben. Conan legfőbb ellenségét, a szülei haláláért felelős Thulsa Doomot pedig a szintén Oscarra jelölt, Emmy- és Golden Globe-díjas James Earl Jones alakítja. A nem túl ismert Sandahl Bergman, a Valériát, a tolvajlányt alakító színésznő egyébiránt épp a Conannal nyert Golden Globe-díjat.

A történet dióhéjban: Conan szülőfaluját az acél titkát kutató fegyveresek rohanják le. Az ifjú Conan szeme láttára mészárolják le szüleit, édesanyját maga Thulsa Doom, aki ellen Conan bosszúfogadalmat tesz. Az ifjút rabszolgának adják, így cseperedik fel, míg egy férfi meg nem vásárolja, és gladiátorrá nem teszi. Conant írásra, olvasásra, a vívás művészetére okíttatja, majd ködös motivációkkal szabadjára engedi. A barbár a szabadság első lépéseivel rábukkan egy titokzatos templomra, ahol szert tesz kardjára, és istenéül fogadja Cromot. Egy boszorkány jövendöli meg találkozását Thulsa Doommal és kígyószektájával. A jóslat szerint az „óriás” végez a szektával, és magát királlyá teszi.

Conan a boszorkány kunyhójánál találkozik első társával, egy Subotai nevű íjász tolvajjal, később pedig Valeriával, aki előbb szerelmét, majd végezetül életét adja Conannak. Ophyr királyának, Osricnak a megbízására bukkannak rá Thulsa Doomra, akivel Conan először egyedül, majd a halál torkából megmenekülve társaival együtt száll szembe. És ahogyan a banya megjövendölte a jóslatban, végez vele.

A film kulcsjeleneteit egészen kiváló dramaturgiával forgatták, külön kiemelném a nyitó mészárlást, és Conan édesanyjának halálát. A filmre általánosan jellemző egy lassabb történetvezetés, nincsen elhalmozva vizuális effektekkel, ám semmiképpen nem mondható unalmasnak. A vágóképek, a díszletek ugyan húsz évvel mögöttünk járnak, mégis lenyűgözőek. Bár nem állt akkoriban rendelkezésre CGI, a harcjelenetek hatásosak és sokszor véresebbek egy-egy mai akciófilmnél. A jelmezek alapján az őskor és távol-kelet furcsa egyvelege tárul elénk, fűszerezve némely szereplő parókájából áradó glam rock életérzéssel. A filmből elmaradhatatlan a szexualitás, a nyolcvanas évek módján, pőrén és körítés nélkül tálalva.

A történet körül egyébként akkoriban nagy volt a felhajtás, különböző érdekességek, és valódi, vagy féligazságok láttak napvilágot. Ilyen például, hogy a forgatókönyvet Oliver Stone eredetileg egy posztapokaliptikus jövőbe álmodta, ám az ötletet végül elvetették, visszatérve Robert E. Howard idővonalához. Úgy hírlik, Conan szerepét először Charles Bronsonnak ajánlották, ám a részletekről való egyeztetés nehézségei miatt került képbe Arnold Schwarzenegger. Az 1970 óta filmező „Terminátor” felbukkanása, aki inkább testépítő sikereiről vált híressé, azért is érdekes, mert Robert E. Howard is kedvelte, mi több, a boksz mellett szintén űzte ezt a sportot. Arnoldnak egyébként fogynia kellett a szerephez, mert karja és mellkasa túl vaskos volt ahhoz, hogy kellő hitelességgel tudja forgatni az aquiloniai kardot. Schwarzenegger tizenkét év filmezés után ezzel a szereppel vált igazán keresett színésszé, miután a Conan kasszasikert ért el. Állítólag kétszázötvenezer dollár ütötte a markát a szerepért.

A rendezés és a szereplők mellett ki kell emelnem Basil Poledouris (1945-2006) munkáját is, aki a film zenéjét komponálta. Anvil of Crom című szerzeménye sokunk fülében idézi fel azonnal a Conan a barbár vad és egzotikus világát. Ő egyébként az a zeneszerző, aki az 1987-es Robotzsaru filmzenéjét is jegyzi, mely hasonlóan mély emlékeket hagyott a nyolcvanas évek filmkedvelői számára.

Egyéb művészi vonatkozása is van a Conan a barbárnak, hiszen a film poszterét a nemrég elhunyt, fantasy és sci-fi grafikus, Frank Frazetta (1928-2010) készítette. Többek között az ő nevéhez is köthető a szintén hard fantasy stílusú animációs fantasy, az 1983-as Tűz és Jég megszületése. Akik otthonosabban mozognak a fantasy világában, azok számára képei nem ismeretlenek. Jó néhány grafikája ma is választható különböző portálokon avatárnak.

A Conan sikerét mi sem szimbolizálhatja jobban, hogy készül a 2011-re ígért remake. A főszerepet SF vonatkozású színész játssza; Jason Momoa, akit a Csillagkapu-Atlantisz sorozatból ismerhetünk. A szóbeszédek szerint Conan apját Mickey Rourke alakíthatja. A filmet Marcus Nispel rendezi, akinek nevéhez köthetőek a Texasi láncfűrészes gyilkos, vagy a Péntek 13. feldolgozások. A fentiekkel összehasonlítva mind a rendezés, mind a színészi teljesítmény színvonala adhat némi aggodalomra okot. Én azonban bizakodom, hogy a mai ifjú generáció hasonló érzésekkel gondolhat majd vissza erre a filmre, mint ahogyan én a nyolcvankettes eredetire. (Képek a 2011-es Conanból: itt.)

Ha mégsem, akkor meleg szívvel ajánlom az eredetit, amelyet már dupla DVD-ként megvásárolhatunk a kevésbé sikeres 1984-es Conan a pusztítóval egyetemben. A filmnek egyébként több verziója ismeretes az 1998-as, első DVD kiadás óta, amely az eredeti, mozis vágást tartalmazza a maga százhuszonkilenc perces hosszával. A 2000-es Collectors Edition két perccel hosszabb, a szokásos, gyűjtőknek való extrákkal, mint audio kommentár, vagy kivágott jelenetek.

Végezetül pedig egy kis mosolyfakasztó fülszöveg napjaink egyik online DVD áruházából azok számára, akik már ismerik a filmet:

Thulsa Doom, a varázsló megölte Conan szüleit, őt pedig rabszolgasorba kényszerítette. Conan azonban megszökik, barátokra tesz szert, alaposan kitanulja a kung-fu művészetét, majd két társával visszatér, hogy a Hatalom hegyén megmérkőzzék ősi ellenfelével. A harc csak egyikőjük halálával érhet véget.

Éljen Conan és a kung-fu!

Források, kapcsolódó linkek:
Conan the Barbarian, Universal Studios (1982)
Robert E. Howard (wikipedia.org)
A film imdb-s adatlapja
A film wikipedia.org-os adatlapja
John Milius (wikipedia.org)
Érdekességek a filmről
A film zenéjéről
Infók az új Conan filmről
Frank Frazetta

Hozzászólások

hozzászólás