A mára már alapműnek számító regényciklus Dan Simmons legismertebb munkája, mely viszonyítási ponttá vált a modern sci-fiben. A Hyperion óriási kaland térben is időben, Simmons pedig egy óriási fantáziával megáldott szerző, aki otthonosan mozog az irodalomban és a tudományban egyaránt. A ciklus első kötete újbóli megjelenésének apropóján most górcső alá vesszük, mitől is olyan különleges ez a mű.

Agave, 2010 - az új magyar kiadás borítója

A távoli jövőben, a 29. században járunk. A Föld rég elpusztult, csak egy emlék a múltból; az emberiség már kirajzott a csillagok közé. Az emberi Hegemónia fénysebességnél gyorsabb hajói, térkapurendszere, politikai és gazdasági túlhatalma révén egymás után terjeszti ki befolyását a legtávolabbi gyarmatbolygókra is. A hatalmas, fejlett civilizáció működtetésében az elszakadt, majd szövetségessé váló mesterséges intelligenciák segédkeznek, akik látszólag minden hátsó szándék nélkül bocsátják az emberek rendelkezésére technológiai vívmányaikat és prognózisaikat. A viszonylagos békeidő azonban a végéhez közeledik: minden jel arra mutat, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összetűzés a Hegemónia nemezisével, a barbár, renegát Számkivetettekkel.

A háború előestéjén indul útnak hét zarándok egy titokzatos, határvidéki bolygóra, a Hyperionra. A Hyperion az Időkripták épületegyütteséről nevezetes, amely nem engedelmeskedik az idő törvényeinek, és amely egy emberformájú gyilkológép, a Shrike otthona, aki köré egy egész vallás épült. A zarándokok éppen hozzá igyekeznek, a legendák szerint ugyanis a Shrike hajlandó teljesíteni az elébe járulók kívánságait. Pontosabban minden csoportból egyvalakiét – a többieket lemészárolja. Mind a hét zarándoknak megvan a maga nyomós oka arra, hogy a Hyperionra jöjjön, s az utazás unalmát enyhítendő, felváltva elmesélik egymásnak, milyen szálak fűzik őket a bolygóhoz és a Shrike-hoz. Ennél többet vétek lenne elárulni a könyvből.

A Hyperion a felületes szemlélő számára egy fordulatos, nagyszabású űroperának tűnhet, és persze az is, ám Simmons ennél jóval több réteggel látja el a vaskos regényt. A történetet mélyen átszövik az irodalmi párhuzamok, allúziók, rengeteg konkrét utalás, idézet szerepel benne – versrészletek, bon mot-ok, klasszikusokból vett szállóigék. A Hyperionnak így válnak szerves részévé Keats és Yeats versei (amiket Simmons gyakran jelzés nélkül illeszt be, vagy épp saját szereplőjének tulajdonít), de Shakespeare-től Ezra Poundig sokan megszólalnak még a könyv soraiban. Ez az ötletesen kezelt, cseppet sem tolakodó utalásrendszer nem csupán a szöveg szintjén jelenik meg; maga a regény formája is egy utalás, amennyiben Chaucer híres novellafüzére, a Canterbury mesék szerkezetére épül.

A zarándokok betéttörténetekben mesélik el egymásnak történeteiket, amelyek sorra megszakítják a keretként funkcionáló főszálat, az Időkriptákig vezető út elbeszélését. Az egyes betéttörténetek, attól függően, hogy melyik szereplő meséli őket, más-más zsánert képviselnek; teljesen eltér egymástól a nyelvezetük, az elbeszélői hang, sőt, helyenként még a műforma is. A Pap története egy naplóregényként megírt, fojtogató atmoszférájú horror, mely Lovecraft iszonyát és Joseph Conrad egzisztencialista borzongását ötvözi erős érzelmi töltetű mondataival. Míg a marcona, szenvtelen Kassad ezredes betéttörténete szikár, lineáris, kopogós militarista sci-fi, addig az obszcén szatírköltő Martin Silenusé barokkos, teátrális és csapongó elbeszélés, a tudós Weintraubé pedig visszafogott, lírai hangulatú melodráma. Simmons zsenialitása abban áll, hogy ezen zsánerek, stílusok mindegyikében ugyanolyan otthonosan mozog – még azt is sikerrel viszi véghez, hogy az utolsó betéttörténetben a Rómeó és Júlia szüzséjét és világképét a relativitáselméleten keresztül adaptálja science-fictionné.

A műfaji stílusjegyek meglétét a legszemléletesebben a Nyomozó történetében lehet kimutatni, amely két nagyon jellegzetes zsánert gyúr egybe: cyberpunkba oltott kemény krimiről van szó. Ami a sztori gibsoni oldalát illeti, a nyomozás mesterséges intelligenciák, újrateremtett világok és személyiségek körül forog, szereplői között találunk egy hamisítatlan hackert, s egyik nagyjelenete az adatsík szürreális terepén játszódik. A noir felől nézve is könnyen azonosíthatók a kötelező toposzok: az egyes szám első személyű, cinikus narráció, a nyüzsgő, koszos, bűnös metropolisz, a rosszban sántikáló (jelen esetben politikai) felső tízezer. Simmons azonban rendre csavar rajtuk egyet. A főhős, a Nyomozó Philip Marlowe köpönyegéből bújt elő: ballonkabátos, keményöklű alak, aki csak úgy szórja a szarkasztikus egysorosokat, ám valójában végsőkig elszánt, ha az igazság kiderítéséről és az erkölcsi világrend helyrebillentéséről van szó. Vele szemben ott áll a femme fatale, a végzet asszonya, akinek veszélyes vonzereje magával rántja a detektívet. Simmons éppen csak a nemeket cseréli fel, s csinál – az archetipikus személyiségjegyeket meghagyva – a detektívből nőt, a csábító félből pedig férfit.

Az első magyar kiadás borítója - Cherubion kiadó, 2001

Az irodalmi játék kiterjed az egyes szereplőkre és a Hyperion univerzumára is. Martin Silenus (akinek jelleme és életútja számos hasonlóságot mutat Poundéval) nézőpontja révén magába a költészet működésébe, az írás természetébe nyerünk betekintést, miközben végigkísérjük főműve, a Hyperioni énekek című epikus költemény megszületését. A korábban már említett Keats itt is hangsúlyozottan jelen van, ezen felül pedig még rengeteg más rétegben megjelenik Simmons regénye kapcsán.

Keats egész költészete megidéződik; az ő költeménye volt a Hyperion, amivel maga Silenus is tisztában van, sőt, úgy érzi – és egy idő után az olvasó is hasonlókon kezd el gondolkodni –, hogy talán többről van itt szó, mint puszta véletlenekről. Több szereplő is visszaköszön Keats munkáiból és élettörténetéből. Például a nyomozó, Brawna Lamia nevében keveredik Keats szerelme, Fanny Brawne és egy költeményének, a Lamiának főhősnője. Ennél azonban sokkal tisztábban megjelenik Keats, ha tetszik, szó szerint, hisz a nyomozó történetében megjelenő férfi éppen Keats újraalkotott személyisége, kibridje, aki rendelkezik hús-vér elődje minden tudásával és jellemével (ha már Pound szóba került, az elmondások szerint ő volt az első kibrid kísérlet, igaz, az eljárás nem volt olyan sikeres, mint Keats esetében). Simmons sajátos főhajtása ez, és egyben egy újabb remek írói fogás, hisz képes a saját maga által állított korlátokat – Keats élete és költészete – összeilleszteni modern SF prózájával. A költő alakja végigkíséri a regényt, hogy a folytatásban még nagyobb szerepe legyen a hatalmas rejtély megoldásában.

Simmons regényének – mint azt korábban említettük – a keatsi Hyperion ciklus a fő szervező elve. Az ide tartozó két elbeszélő költemény egy mitológiai eseményt mond el, a titánok és az olümposzi istennemzedék közti csatát, a tíz évig tartó ún. titanomachiát. Simmons is valami hasonlót mesél el regényében, erre a párhuzamra többször utal, pl. az InforMag MI-jeit titánoknak nevezi. De mi is bújik meg e mögött a mitológiai történet mögött?

A mítosz, valamint Keats és Simmons is a fejlődés, a változás motívumát helyezik a középpontba. A régi, rossz, valaha dicső, de a jelenre elfajzott rendszer bukását, mely szükséges áldozatokkal jár, ám felváltja őt egy jobb kor lehetősége. A fejlődés a Hyperion regény legfontosabb komponense, mely behálózza az egész szöveget. Keats életműve mellett Teilhard de Chardin jezsuita filozófus munkássága is megidéződik a regényben, mert szintén erősen magában hordozza ezt a motívumot: először a Hyperion világára látogató Paul Duré atya által jelennek meg a teilhardi tanok, majd később az MI-k terveinek kapcsán kerül elő újra. Chardin munkásságának lényege, hogy igyekezett összeegyeztetni a vallásos – keresztény – világképet az új evolucionista-racionalista világképpel. Nem csak, hogy elfogadta a darwini tanokat, de ki is terjesztette; nála nem csak az élőlények, de maga az egész Univerzum is fejlődik. Szerinte Isten megteremtette a világot, majd annak folyamatos fejlődésével a világ közelít hozzá, Isten „magához húzza” a világot (ez természetesen, ahogy Simmons is többször kitér erre, igencsak közel áll más, eretneknek nyilvánított keresztény tanokhoz). Mindez már előre vetíti, hogy a Hyperionban nem csupán hét zarándok útjáról, hanem egy sokkal nagyobb, az egész világegyetemet érintő kérdésről van szó.

A lengyel kiadás borítója

A fejlődés a regény mindennapjaiban is megjelenik, ennek pedig ékes bizonyítéka a kibrid. Mert mi is ez? A kibridet röviden úgy lehetne jellemezni, mint egy személyiségrekonstrukció során létrehozott MI egy klón testben. Azonban ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó. A kibrid az ember és az MI kereszteződése, egyfajta poszthumán entitás, mely egyszerre létezik a hatalmas adatmátrixban és a valóságban. Hús-vér teste van, él, érez, de nem képes meghalni (legalább is amíg az adatmátrix létezik). Korlátlan tudás áll rendelkezésére, emellett rendelkezik a lemásolt személyiség minden emlékével – sőt, még többel, mint azt megalkotói gondolták volna. Ráadásul képes a szaporodásra. Nem önmásolásra, mint egy gép, hanem szaporodásra, mint egy ember, ezzel pedig ténylegesen egy új faj tagjává válik, az emberi fejlődés új lépcsőfokává.

Ahogy a fentiekből is látszik, Dan Simmons tudatosan végigvitt egy koncepciót, ami regényét az SF klasszikusai közé emelte. Mi csupán néhány témát ragadtunk ki, ezek csak ízelítők abból, milyen intellektuális utazás vár arra, aki nekifog a Hyperion ciklus olvasásának.

írta Acélpatkány és Gaines

További információk:

  • A Hyperion 1990-ben elnyerte a Hugo- és a Locus-díjat, valamint jelölték Arthur C. Clarke-díjra és a British Science Fiction díjra is.
  • A négy kötetes ciklus a Hyperion bukásával folytatódik, majd az Endymion és a The Rise of Endymion kötetekkel zárul le.
  • A ciklus első két kötete magyarul először 2000/2001-ben jelent meg a Cherubion Galaxis Könyvek sorozatában Békési József fordításában. Idén az Agave kiadó adja ki Huszár András fordításában.

Linkek:
Simmons honlapja http://www.dansimmons.com/

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 31 hozzászólás érkezett.

  1. noro szerint:

    A pap története sztem nem igazán erős nyitás, legalábbis nekem nem jön be. De utána már zseniális, és a Hyperion Bukása még jobb.

    Remélem, az Agave az Endymion magyar kiadásáig is eljut majd

  2. hackett szerint:

    Fura, mert én is ezt éreztem, de a történet vége iszonyatosan erős. Viszont van olyan ismerősöm, akinek meg ez tetszett a legjobban.

    Egyébként nagyon érdekes, hogy két különböző fordítás is van már a könyvből. A Cherubionos Békési József féle nekem nagy kedvencem (a Perdidó magyarítása mellett), így nagyon kíváncsi vagyok a Huszár András félére is.
    Tervezünk egyébként majd egy cikket, ha minden igaz, a két fordítás összevetéséről is.

    Azt tudja-e valaki, hogy mi volt a konkrét oka az újrafordításnak?

  3. crei szerint:

    Pl.nekem kifejezetten tetszett a felütés is, sőt. Ez a könyv olyan brutálisan erős, hogy nem merek megint nekiállni elolvasni…:)Egyébként az Endymion semmivel sem rosszabb, csak talán nem üt akkorát.

    Jah hadd emlékezzek meg itt is az első magyar kiadás “csodálatos” borítójáról, mely szerintem nagy szerepet játszott a köny sikerességében.

  4. szs szerint:

    Én most az Endymiont olvasom, nem rossz, de egyelőre (80%-nál vagyok) sehol sincs az előző részek komplexitásához képest, inkább egy SF road-movie és kalandregény, bár érdekes a két nézőpontos megoldása. De – szerintem – nem sikerült felnőnie a feladathoz.

  5. hackett szerint:

    szs:
    Viszont érdekes, hogy az egyes Hegemónia-világokból (illetve az új fordításban nem emlékszem, mi van a Hegemónia helyett) mi lett 300 év alatt.
    Az Endymionról nekem is hasonló volt egyébként a benyomásom, viszont ha jól emlékszem, a Rise of Endymion harmadától egész más lesz már a történet, és olyan dolgok derülnek ki, amelyek még a Hyperionban történeket is átértelmezik, és sokkal komplexebbé teszik.
    A vége pedig, hát igen. Az durva és megindító.

  6. _acelpatkany_ szerint:

    Szerintem a pap történetével sincsen semmi baj, a vége kifejezetten erős lett.
    Az Agave pedig tudtommal mindenképpen kiadja a teljes sorozatot.
    Hackett: maradt Hegemónia.

  7. beka szerint:

    A két fordítás összevetéséhez ha lehetne egy javaslatom:

    Úgy vélem, nem lenne fair tíz év után egymás mellé tenni a két szöveget. Velem szemben azért, mert anno nem volt még google, :D Andrással szemben meg azért, mert bizonyára voltak olyan dolgok, amiket tudatosan, az én változatom miatt _nem_ akart használni.

    Ellenben a magam részéről szívesen benne lennék egy kiskerek asztalbeszélgetésben (via email v. msn, ofcourse), ha akad valaki, aki a két szöveg ismeretében, valamilyen koncepció mentén végigkérdez kettőnket.

    Nos?

  8. hackett szerint:

    beka:
    Nem is arra gondoltam, hogy valaki egymás mellé teszi és végigelemzi a két szöveget.:) Aki akarja, otthon megteheti önmaga (én kipróbáltam, tényleg érdekes játék, de azért csak néhány mondat erejéig.)

    A kerekasztal/msn/email beszelgetes nagyon jó ötlet, úgyhogy mi benne vagyunk. (Majd mesélj arról is, hogy ha jól tudom, google hiányában, akkortájt Te még Dan Simmonsszal is váltottál pár emailt a fordítás kapcsán.)

  9. gaines szerint:

    beka: Tetszik a kerekasztal beszélgetéses ötlet, én is benne vagyok.

    A pap történetében én amúgy azt szerettem a legjobban – és részben talán az is volt benne a leginkább elidegenítő -, ahogy Duré atya depresszív, komor, gyötrődő lelkiállapota és világlátása szövegszinten is átütött, a sűrű, fullasztó, sötét és intenzív érzelmi töltetű jelzőkkel teli mondatokban. Rám például nagyobb hatást tett, mint az utána következő Kassad története.

  10. lorinczy_judit szerint:

    Kedvet csináltatok egy újraolvasáshoz, pedig hasonlóan vagyok vele, mint Crei.

  11. mohicane szerint:

    Én pedig rájöttem, hogy sokkal több utánaolvasást igényelt (és érdemelt) volna a könyv. Ennek fényében fogom újraolvasni. :)

  12. kwindu szerint:

    Nekem is meg van, végre az új kiadás nem soká elkezdem olvasni kíváncsi, vagyok mennyire más a szöveg. Egyébként nekem a pap meséje is nagyon bejött, sőt az egyik kedvenc részem a könyvben. Igazán arra leszek kíváncsi az „Endymion” könyvek milyen meglepetések tartogatnak. Remélem nagy a durranás lesz:-)

  13. sher-gil szerint:

    Én a régi kiadásban olvasom, és szerencsére abban kijött a folytatása is, úgyhogy nem kell várni, amíg az agave is kiadja. Bár, ennek ellenére, jómagam is kiváncsi lennék, hogy milyen eltérések vannak a két kiadás között. Gondolom, olyan egetverő eltérés nem lehet. :)

  14. vackor szerint:

    sher-gil: Sajnos tévedsz. Amit folytatásnak gondolsz, az a könyv második fele. Annak idején a Cherubion anyagi okokból két kötetben jelentette meg a Hyperion-t.

  15. hackett szerint:

    vackor:
    Pedig megjelent a folytatása is, szintén két kötetre bontva, Hyperion bukása címmel.

    http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-12-06/dan-simmons-hyperion-bukasa-i-ii

  16. vackor szerint:

    hackett:
    Bocsánat, figyelmetlen voltam. A Hyperion a Hyperion
    bukása akart volna lenni, amely természetesen nekem
    is itt áll a polcon. Számomra a folytatás
    alapértelmezésben az Endymion-t jelenti, amire évek óta várok:)

  17. hackett szerint:

    vackor:
    Ja, akkor értem.:)
    Sajnos, ha jól számolom, az Endymion legkorábban 2012-ben várható, az Agave az évi egy kötetet vállalta.
    (Engem hajdanán pont az Endymionra való hiába várakozás vett rá az angolul olvasásra.)

    Viszont remélem, hogy ha már Simmons, utána megjelenik az Ilium és az Olympos is, Simmons másik hihetetlen sci-fi duológiája, esetleg utána az újabb misztikus-fantasztikus regényei, pl. Terror, Drood is.

  18. adeptus szerint:

    Nemsokára én is elolvasom. Kicsit félek tőle, mert eddig annyi dicsőítést hallottam róla, hogy nehéz lesz eleget tennie a várakozásoknak.

  19. xtra szerint:

    Állítólag azért fordították újra, hogy egységes legyen a teljes sorozat magyarítása.
    Nagyon remélem, hogy kijönnek majd magyarul az eddig meg nem jelent részek is.
    Az már csak hab lenne a tortán, ha a többi sci-fi is sor kerülne :)

  20. crei szerint:

    Például az Iliumot, ami szerintem hatalmas.

  21. hackett szerint:

    xtra:
    Az Agavések azt mondják, mindenképpen kiadják a teljes sorozatot.

    Crei:
    Az Ilium nekem is a kedvencem, sőt, nyugodt szívvel említem egy lapon a Hyperionnal. Elképesztő ötletekkel teli sci-fi, és amit Simmons Trója ostromával, meg a görög istenekkel csinál, azt nem sok író meri megtenni. Talán egyszer ez is lesz magyarul.

  22. hackett szerint:

    Erről jut eszembe:
    Hamarosan lesz egy játékunk, ami révén Hyperion köteteket lehet nyerni az Agave kiadó jóvoltából. Aki szeretne majd részt venni benne, hatványozottan figyelje az oldalt és a facebookot.:)
    (Ez volt itt a reklám helye.)

  23. crei szerint:

    Hackett: Amúgy, ha annyira tetszik, elmagyaráznád, hogy ennek a borítónak mi köze van a könyvhöz? ;)

  24. hackett szerint:

    Kérlek alássan, ez roppant egyszerű.:)
    A két gömb a Hegemónia világait szimbolizálja, a háttérben a titokzatos “nem mondom meg, kik” szerveződéssel, akik játszadoznak, “zsonglőrködnek” az emberiséggel.:)

    (Egyébként szerintem nem kell a borítónak feltétlenül a regényhez igazodni.:))

  25. crei szerint:

    Két gömb a hegemónia világait…hmm. Határeset…:)
    Na jó elfogadom.

  26. sher-gil szerint:

    Nah, megnéztem egy könyvesboltban az új fordítást is. :) Arra jutottam, hogy a kettőből lehetne egy jót csinálni. :) )

    Tetszik, hogy a fatline-t magyarosították (bár kíváncsi lennék, hogy a diskey mire lett fordítva), azonban a régi fordításban a GÁRDA:űr sokkal hangulatosabb, mint az új fordításban a HAD:űr (nem tudom, eredeti angolban mi lehet). Tovább nem jutottam, pedig arra még kiváncsi lettem volna, hogy a beszélő nevű világokat magyarosították-e, vagy meghagyták az angol neveket (nem tudom, mi ilyenkor a fordítási szabály).

  27. richvar szerint:

    Nagyon vártam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy az itt kommentelők többségével szemben felületesek a SF ismereteim. Mivel ezt a könyvet több helyetn SF alapműként jellemzték, nagyon kiváncsi voltam. Szerencsére nem csalódtam, nagyon tetszett a könyv.
    SPOILER: Csak én gondolom igy, vagy más szerint is cliffhanger ennek a könyvnek a vége? Számomra nem volt egyértelmű mi lett a zarándokok sorsa, annak ellenére, hogy többen ütős befejezésről irtok.

  28. adeptus szerint:

    @richvar
    Bizony, a vége a levegőben lóg, a történet a folytatás(ok)ban zárul le.

  29. richvar szerint:

    Köszi szépen! Azt hittem már az én készülékemben van a hiba.

  30. SFmag szerint:

    richvar:
    Októberben fog elvileg megjelenni a Hyperion bukása, amivel kerekké válik a történet.

  31. Nyu szerint:

    Szerintem a 3. és 4. kötet (Endymion és Endymion felemelkedése) után válik csak kerekké a történet. Az utóbbi döbbenetes és gyönyörű, én imádtam.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon