Nikolaj Kardasov szovjet csillagász az 1960-es évek elején alkotta meg azt a később róla elnevezett skálát, amely a lehetséges civilizációkat a lehetséges energiafelhasználás alapján osztályozta. A cél nyilvánvalóan az lett volna, hogy ugyanúgy „rangsorba” tudjuk állítani a civilizációkat fejlettségük vagy gazdagságuk (illetve esetünkben energiafelhasználásuk) alapján, mint ahogyan közgazdászok annak a GDP-nek az alapján sorolják be az egyes országokat, amelynek a koncepcióját Simon Kuznets mintegy húsz évvel Kardasov előtt tette közzé.

A első kategóriába nála az tartozott, amely egy egész bolygó; a másodikba az, amely egy egész naprendszer és harmadikba az, amely egy egész  galaxis energiáját használná fel (később pedig mások bevezették a IV. típusút is).
Mai szemmel nézve a Kardasov-féle elképzelésnek persze több nagy gyengesége is van. Egyfelől a technikai fejlődést meg a növekvő energiafelhasználást ő még egyértelműen pozitívumnak tekinti, és miközben mintegy egyenlőségjelet tesz ezek meg a fejlettség közé, aközben fel sem merül benne, hogy káros következményei is lehetnének.

Természetesen hiba lenne azt várni Kardasovtól, hogy évtizedekkel a környezettudatos gondolkodás megjelenése előtt eszébe jusson az ilyesmi, de ez attól még olyan hiba marad, amely megkérdőjelezi teszi az egész elképzelést.

Mint ahogy problémás az azzal kapcsolatos, ki nem mondott feltételezése is, hogy a jövőben akkora berendezéseket fogunk építeni (vagy mi, vagy pedig majd más értelmes lények), melyek segítségével begyűjthetjük majd az egyik vagy a másik Kardasov-szint eléréséhez szükséges energiát.

Az ilyenek megépítése olyan makromérnöki tevékenységnek számítana, amely a definíció értelmében elég nagy léptékű ahhoz, hogy a hatásai ne csupán nemzetek felettiek legyenek, és a hagyományos mérnöki vállalkozásokkal ellentétben ne csupán kisebb-nagyobb változásokat idézzenek elő, hanem teljesen átalakítsák az adott területet. Általában a Szuezi- meg a Panama-csatornát, esetleg a nemzetközi kőolajvezetékeket meg néhány hasonló konstrukciót szoktak ezzel kapcsolatban példaként említeni, amivel az a probléma, hogy az ezek költségei nem „nemzetek felettiek”. Azaz egy gazdagabb nemzet is képes lenne az ilyen vállalkozásokat finanszírozni (mint ahogy a Szuezi-csatorna építését részvényekből fedezték, a Panama-csatorna költségeit pedig végső soron az USA állta), és egyelőre semmi jele sincs annak, hogy a nemzetgazdaságokból álló világban létezne egy olyan, nemzetek feletti összefogás, amely nagyobb pénzeket képes előteremteni, mint egy ország.

Innentől kezdve kérdés, hogy a jövőben ez máshogy lesz-e – akár azért, mert kialakul valamilyen mechanizmus az igazán drága nemzetközi programok kollektív finanszírozására, akár pedig azért, mert majd meg fog jelenni valamiféle világkormány. Kardasov minden bizonnyal egyszerűen abból indult ki, hogy a természeti törvények nem tiltják meg egy I. vagy akár egy III. típusú civilizáció létrejöttét, ez azonban esetünkben korántsem elég. Szükség lenne hozzá a megfelelő társadalmi mechanizmusokra is, de egyelőre sejtelmünk sincs arról,hogy ezeket miként lehet létrehozni. Ha tudnánk, akkor biztosan megoldanánk a segítségükkel a világ mai problémáit is. De amíg erre nem kerül sor, addig egyszerűen nem tekinthetjük bizonyítottnak, hogy a makromérnöki tevékenységekre képesek leszünk összeszedni a szükséges pénzt.

Végezetül pedig ott van az a kérdés is, hogy miközben a Földön abból indulunk ki, hogy amelyik országnak nagyobb a GDP-je, annak az állampolgárai jobban is élnek, ez egyszerűen annak a következménye-e, hogy a jólét egyelőre még nem általános.

Egy hasonlattal élve: bár azt nehéz vitatni, hogy egy hajléktalan, akit különböző betegségek gyötörnek, éhezik, és nincs hol aludnia, rosszul él, azt már korántsem ilyen egyszerű eldönteni, hogy egy jól kereső, de magát agyon dolgozó top menedzser él-e jobban a luxuslakásában vagy egy nem különösebben sikeres író, aki ahhoz azért elég pénzt kap, hogy ne kelljen nyomorognia, és közben a családjával is jut ideje együtt lenni. Azaz: egy bizonyos szint fölött nagyon sokféleképpen élhetünk „jól”, és ennek minőségében minden bizonnyal vajmi kevés szerepet játszik, hogy egy egész bolygó, vagy egy egész naprendszer energiakészletét használjuk-e fel.

És innentől kezdve viszont ugyan kit érdekel a Kardasov-skála.

Dr. Galántai Zoltán

A szerző blogja: http://jovokutatas.blogspot.com

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Eddig 8 hozzászólás.

  1. mavatar szerint:

    Nem vagyok tudos, csak egyszeru SF rajongo, de az egyik mondatoddal vitatkoznek:

    “Egyfelől a technikai fejlődést meg a növekvő energiafelhasználást ő még egyértelműen pozitívumnak tekinti”

    Szerintem ő az energiafogyasztasrol csak egy mércét allitott fel, es nem allitotta, hogy a magasabb kategoria “pozitiv”-abb. Hasonlattal elve a te ertelmezesed szamomra olyan, mintha a kozlekedesben valaki azt allitana, hogy a kamion “jobb”, mint a motor. Bar egyertelmuen kategorizalhatoak, osszehasonlitani oket csak szempontok szerint lehet.(Mondjuk a ketto frontalis utkozesenel tulelesi eselyek az 1 szempont a sok kozul… de csak 1)

    Masfelol novekvo energiafelsznalas nelkul hogyan terjeszthetne ki egy civilizacio a jelenletet a bolygojan kivul? Magiaval?

    A techinkai fejlodes pozitivitasarol: egy asztrofizikustol azert furcsa lenne elvarni, h a technikai fejlodes-t negativkent ertekelje.

  2. mavatar szerint:

    “És innentől kezdve viszont ugyan kit érdekel a Kardasov-skála.”

    Ellenkerdes: egy kepzelt jovobeli kataklizmara szerintetek hogyan kellene felkeszulni?
    A. intenziv űrkutatás
    B. papirzacsko

  3. hackett szerint:

    mavatar:
    Szerintem Galántai Zoli arról beszélt elsősorban, hogy jelenleg nem látszanak olyan társadalmi mechanizmusok, amelyek révén esély lenne elérni jelenleg akár csak az I. szintet is.

    Kiegészítésként, hogy mik is azok a Kardasov-civilizációk:
    I. típus: civilizáció, amely a lakóhelyéül szolgáló bolygóra szórt csillagenergiát (kb. 1013 W) hasznosítja
    II. típus: szupercivilizáció, amely saját csillagának energiáját (1026 W) teljes egészében hasznosítja
    III. típus: szupercivilizáció, amely saját galaxisának teljes energiáját (1037 W) hasznosítja.
    Azt hiszem, van IV. típus is talán, de ez még a többinél is elméletibb, mert az a teljes univerzum energiáját hasznosítaná.

    “Ellenkerdes: egy kepzelt jovobeli kataklizmara szerintetek hogyan kellene felkeszulni?
    A. intenziv űrkutatás, B. papirzacsko”

    A mai világpolitikai helyzetből kiindulva természetesen papírzacskóval.:D Sajnos nem tudunk olyan szinten előregondolkodni, és tudatosan hozzáállni a világhoz, ahogy kellene, és amíg nincs kézzel fogható profit az űrutazáson, addig a kormányok nem erőltetik, és a magáncégek sem fognak beszállni. Amint azonban mindez megváltozik…

  4. galantai szerint:

    egyfelől Kardashov valóban kizárólag a pozitívumait látta az energiafelhasználás növekedésének (miként akkoriban még általában mások is, miként pl. Ulrich Beck: A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba c. könyvből is eléggé jól kiderül)
    másfelől a túléléshez vannak más megoldások is az energiafogyasztás növelése helyett:
    http://educatedearth.org/story.php?id=850

  5. mavatar szerint:

    Koszi a linket, ebben benne van, amit hianyoltam az eredeti cikkbol. (Ott szetbontottad a Trajectory-t es a Scale-t. Masfelol pedig mutattal egy alternative Scale-t: a Torino-it.)

    Az alternative trajectory-nal sejtem, h a miniaturizalasra gondolsz.Nem tudok szabadulni a gondolattol, h ez valamiert nem biztos, h eleg. Egy kerdes: ebbe bele kellene erteni az adott faj egyedeinek miniaturizalasat is? Mondjuk ez sem lehetetlen, csak kellemetlen 🙂

  6. mavatar szerint:

    Igen, ez is benne van, meg az is, amire hivatkoztam 🙂 Tobb ember tobb meglatas 🙂

    B*-hoz: Azert nem vagyok benne biztos, h mindent az orrunkra kotnek – szoval ugy ertem lehet meg remeny, csak meglepinek szanjak 🙂

  7. galantai szerint:

    örülök, ha a linkben benne van a dolog – szerintem is vmi ilyesmi lehet a lényeg (trajaectory vs scale)
    a fajminiatürizálásra viszont őszintén szólva nem gondoltam:-)
    és ismét csak őszintén szólva vmi nagy és pozitív meglepiben sem bízom:-)

  8. kvantomi szerint:

    A helyzet az,hogy teljesen rossz a cikk gondolatmenete. Még hogy felejtsük el?? Hiszen a legfrissebb kutatások sokkal inkább foglalkoznak a témával, mint bármikor!
    Gondolj csak bele! Energiaforrásaink kiapadóban vannak. Energianyerési módszereink elavultak. A sorsunk az,hogy új fejlettségi szintre vigyük az energiaforrások nyerését és felhasználásunkat. És egy esetleges katasztrófa elkerülésének is záloga lehet mindez.
    Maradjunk az I. típusnál. A Dyson-gömb elmélet nekem is sok kérdést vet fel: többek között,hogyan juttatnánk el azt a rengeteg szondát a nap köré? Hogyan építenénk ki a védelmüket,ha ember nem tapasztalta még személyesen,hogy milyen viszonyok uralkodnak a nap körül.
    DE ez még nem jelenti azt ,hogy bármit is fel kéne adnunk!
    Arra gondolok pl,hogy a nap energiáját másként is ki tudnánk aknázni, nyilván közvetve. Sztem, ha a napfényt tudjuk fókuszálni, akkor megtalálható a módja annak,hogyan tudnánk a napkitöréseket fókuszálni, irányítottá tenni és uralni,amiből rengeteg energiát nyerhetnénk.
    Persze ez is technika és pénz ,és kisebb lépés előre,de koránt sem reménytelen kihívás.
    Nem is beszélve a helium 3-ról(magfúzió által keletkezik, de sugárzása nem káros),ami jelentős mennyiségben található a holdunkon(sajnos a Földön természetes állapotban nem ) is és eszméletlen mennyiségű alternatív energiát nyerhetnünk vele, ezügyben már komoly előrelépések léteznek.
    Szóval az út afelé a bizonyos I. pípusú civilizáció felé nem is biztos hogy évszázadokon át vezet!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon